Az emberi embrió fejlődésének szakaszai és az embriópajzs magyarázata

A méhen belüli fejlődés rendkívül komplex és dinamikus folyamat, amelyet számos pszichológus a születés utáni emberi fejlődés korai leképeződésének tekint.

Három fő szakasza van: a csíraszakasz, az embrionális és a magzati szakasz. Az embrió fejlődése során a belső sejttömeg külső rétegéből, az ektodermából alakul majd ki a bőr, köröm, fogak, szemlencse és az idegrendszer. Az endoderma elnevezésű belső réteg pedig az emésztőrendszert és a tüdőt alkotja majd.

Csíraszakasz

A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni 8-10 napig (kb. a 2. hétig) tart. A csíraszakasz kezdete az apai és anyai csírasejtek egyesülése, amely után a zigóta elkezdi vándorlását a petevezetékben. Közel egy nappal a megtermékenyülést követően a zigóta mitózis útján osztódni kezd. Előbb kettéosztódik, létrehozva az első két utódsejtet, amelyek szintén megkettőződnek, és így további osztódásra képes sejtek jönnek létre. Az első néhány osztódást követően létrejön a szedercsírának nevezett sejttömb a peteburok belsejében. A méhbe vezető út során a sejtek megkezdik a táplálék felvételét, így amikor a szedercsíra eléri a méhet, a sejtjei már testi sejt méretűek. A méhen belüli folyadék bekerül a szedercsírába, aminek következtében annak sejtjei kétfelé szeparálódnak. Kialakul egy külső sejtréteg és egy belső sejtcsoport, létrehozva a hólyagcsírát, amely a fejlődés következő lépcsőfoka.

A hólyagcsíra belső sejttömegét alkotó sejtekből keletkezik majd az adott élőlény, míg a körülöttük elhelyezkedő trofoblaszt elnevezésű, nagy, lapos sejtek jelentik a védelmet és a kapcsolatot a környezettel szemben. A hólyagcsíra trofoblasztnak nevezett külső sejtrétegéből nyúlványokat bocsát ki, amelyek a méh szivacsos falába hatolva kapcsolatot alakítanak ki az anya vérereivel. Ezzel megkezdődik a csíraszakasz végét jelentő beágyazódás, amely során a hólyagcsíra a méhfalhoz tapad, és ott folytatja tovább fejlődését. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz.

Embrionális szakasz

A hólyagcsíra sikeres beágyazódásával a fejlődő szervezet átlép az embrionális szakaszba, mely a beágyazódástól körülbelül 6 hétig tart (a terhesség 3-7. hete). Ekkoriban kezdenek kifejlődni a létfontosságú szervek (pl. központi idegrendszer, szív, végtagok, szemek stb.). A fejlődés is felgyorsul, hiszen az embriót már az anya teste táplálja. Az embrió tápanyagokkal való ellátásáról és védelméről gondoskodó hártyákból létrejön a vékony és erős belső magzatburok, ami magzatvízzel telik meg. A magzatvíz óvja a kicsi sérülékeny szervezetét, és lehetőséget biztosít a mozgásra. Már a szakasz elején kialakul a trofobasztból a belső magzatburok.

A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenőve a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze lesz. Az anya és az embrió szöveteiből álló méhlepény, amivel a köldökzsinóron keresztül tart kapcsolatot az embrió, jótékony szűrőként és átalakítóként működik. Megakadályozza az anya és a gyermek vérkeringésének közvetlen kapcsolatát, de lehetővé teszi az oxigén és a tápanyagok bejutását, illetve a hulladékanyagok távozását. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. Az anyai és a gyermeki vérkeringés közti szűrő szerepét a méhlepény tölti be. A kétféle vér nem keveredik, de köztük anyagátadás zajlik (oxigén, tápanyagok, hulladékok cserélődnek).

A fogamzást követő 8-10. naptól számított és közel nyolc hétig tartó embrionális szakasz során, kialakulnak a végtagok és a fej. Az arc és a nyak is kezd kiformálódni, és a szervezet minden izma megkezdi felölteni végső alakját. A mindent átfogó változás eredményeként az embrió már képessé válik a mozgásra, ám ezeket a mozgásokat az anya még nem érzékeli, mert ehhez a nyolc hetes kisbaba még túl kicsi.

Az embriópajzs kialakulása

Az embriópajzs kezdetben lapos. Ahogy az entoderma átveszi a hipoblaszt réteg helyét és kialakul az oldalmezoderma fali és zsigeri lemeze, az embriópajzs oldalsó szélei elkezdenek egymás felé hajlani. Ez azzal jár, hogy a szikzacskó entoderma által határolt üregrésze mindjobban elkülönül a hipoblaszt sejtek által határolt, embriótól távolabbi üregrésztől: a formálódó bélcső - "széleinek" egymáshoz közeledtével - kezd cső alakot ölteni. Mindeközben létrejött a velőcső, ennek elején a három elsődleges agyhólyag, melyek intenzív növekedésével kiemelkedett a fejdudor. Az embrió hosszának egyharmadát kitevő kezdetleges idegcsatorna egyik oldalán egy “fejszerűség” formálódik.

A peteburokban két újfajta sejt jelenik meg: az őssejtek, amelyek bármelyik vérsejtet képesek előállítani, illetve a leendő véredények sima belső falát alkotó sejtek. Mindeközben a legfelső rétegben képződött izomsejtek a kezdetleges idegcsatornán át eljutottak a test középpontjába, és közvetlenül a feji rész alatt összegyűltek. A többi izomsejthez hasonlóan ezek is nyúlósak és rugalmasak. A fejhez legközelebbi területen áthaladó sejtek kifelé irányuló mozgást generálnak, amikor összehúzódnak, míg az alsó részen átnyomakodó sejtek inkább szívócsőként viselkednek.

Az embrió és a peteburok növekedésével együtt nő a szomiták száma is, mostanra már 12 pár van belőlük - lassacskán kialakul a gerincoszlop. A szomiták körülzárják az idegcsatorna azonos részeit. Így létrejön az a zárt terület, amelyben a gerincvelő fog kifeszülni. Közvetlenül a legfelső szomitapár felett, az idegcsatorna mindkét oldalán megvastagodott korongok jelennek meg - ezekből lesznek a szemek. A fül sejtjei is megjelennek, bár nekik még ki kell alakítaniuk egy új, megfelelő struktúrát. A legfigyelemreméltóbb változás az, hogy a két félhold alakú szerv egyetlen S alakú csővé olvadt össze, a felső rész pumpálni, míg az alsó szakasz ezzel ellentétesen, szivattyúzni kezd. Az első hónap végére az embrió határozottan úgy fest, mint egy gerinces - nagy, gumószerű fej, ívelt hát, megnyúlt farok. Megvannak az alapjai a szívnek, az agynak, a gerincnek és az érzékszerveknek, sőt ezek immár működnek is, jóllehet maguk a szervek még egyáltalán nem alakultak ki. Ahogy az utolsó szomitapárok is létrejönnek, az idegcsatorna összezárul. Így most már az agykezdemény és a gerincvelő a két legszilárdabb, legerősebb szerv a testben, és hamarosan átveszik az irányítást a többi rendszer felett. Mindeközben az érrendszer folyamatosan fejlődik. Az embrionális vérsejtek a peteburok felszíne mentén haladnak, ott, ahol kialakulnak, majd végigmennek a központi idegrendszer járatain, egészen a placentáig, azután visszavonulnak. Nemsokára lezárul valamennyi szerv fejlődése.

Magzati szakasz

A magzati szakasz a megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (kb. 8-9. hét) kezdődik. A magzat ekkor közel három centiméter nagyságú és nyolc gramm súlyú, de már az összes alapvető szövete és szerve felöltötte kezdetleges formáját, készen állva arra, hogy a fejlődés során majd egyre inkább betöltse funkcióját. Ekkorra már, ha eltérő szinten is, de kialakul az összes fontos szerv, és a csontszövetek is kezdenek megszilárdulni. A fogamzást követő 10-16. héten a fej felemelkedik, és a fülek a nyaki részről átkerülnek a fej oldalára, a külső nemi jellegek megfigyelhetővé vállnak, és a belek a testen belüli megszokott helyükre kerülnek.

A magzati mozgások rendezettebbé válnak, elkezdi a fejét és a kezét is mozgatni a gyermek. Az anya számára a negyedik hónap vége felé válik érzékelhetővé a kisbaba mozgása, de már a 15. hetes kor körül fokozódó magzati aktivitás is olyan szintű, hogy az ilyen korú magzatok képessé válnak az összes újszülöttnél megfigyelt mozgásokra. A méhen belüli mozgás fontosságát illetően jó példaként szolgál a légzőmozgás. A magzat a köldökzsinóron keresztül el van látva oxigénnel, ha azonban nem végezne légzőmozgást, a tüdejének izmai nem fejlődnének és a születés után nem lennének képesek feladatuk ellátására. Van egy rövid időszak a 17-18. hét körül, amikor csökken a magzati aktivitás. Ez az agy magasabb szintű részei kialakulásának ideje. A 6. hónaptól kezdve ismét fokozódik a magzat mozgása, addigra az agy fejlettsége lehetővé teszi az összehangoltabb mozdulatokat. A fejlettebb magzatoknál már megfigyelhetők összetettebb mozgások is: például az ujjszopás, testhelyzet változtatás stb. A magzati szakasz elejétől már megkülönböztethetők külsőleg a lányok és a fiúk.

A folyamatosan gyarapodó idegsejtek száma a hatodik hónap körül eléri a maximális mennyiséget, ezentúl a gyermek egész életében ezen mennyiséggel rendelkezik. A 7. hónap felé a magzat tüdeje már képessé válik a légzésre, amihez az idegrendszere is elég fejlett. Ezért is van, hogy a terhesség 7. hónapjában világra jövő koraszülött gyermekeknek jó esélye van az életben maradásra. A 9. hónapban elsősorban a magzat súlya növekszik.

Fejlődési rendellenességek és a teratogének

A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.

Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére.

Teratogének példái és hatásaik:

• Rózsahimlő (Rubeola): a vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat. A vírus az anya szervezetéből vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagodik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben.
• Mumpsz (Parotitis): a terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
• Parvo B19 vírus: vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegália vírus (CMV): ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során ha meszesedés látszik a méhlepényen, az agyban és megnagyobbodott a máj és a lép, akkor erre a megbetegedésre gyanakodhat az orvos.
• Bárányhimlő (Varicella): többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: a HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami a kockázatot jelentősen csökkenti. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, ugyanis súlyos komplikációk adódhatnak. A magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
• Élősködők (pl. Toxoplazmózis): Kutyák, macskák és egyéb más állatok terjeszthetik, de akár fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.
• Röntgensugárzás: mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit. Közvetlen besugárzás esetén.
• Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Gyógyszerek (pl. Thalidomid): A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. A Thalidomid nyugtatót az 1950-60-as években alkalmazták, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra.
• Keringési zavarok: például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.

Praenatalis diagnosztika és megelőzés

A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen. A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével.

Ha a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal az orvos, ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozhatta. Ennek ismeretében kell meghatározni a további teendőket, ami lehet gyógyszeres kezelés, de legvégső esetben a terhesség megszakítása is. A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.

tags: #csirapajzs #embrio #jelentese