A csecsemő testi jellegzetességei és az optimális gondoskodás

Az újszülött érkezése egy csodálatos esemény, amely tele van örömmel és izgalommal. Azonban az új szülők számára ez a periódus gyakran telített lehet kérdésekkel és bizonytalanságokkal az újszülött alapvető szükségleteit illetően. Az anyukákban közvetlenül a szülés után gyakran felmerülnek kérdések, például: „Mi történik a picivel a szülés után?”, „Mit csinálnak a kisbabámmal?”, „Miért veszik el tőlem?”, „Mik ezek az Apgar-pontok, amiket emlegetnek?”, „Milyen szurit kapott?”. Ezekre a kérdésekre adunk most választ, hangsúlyozván, hogy jelen esetben szövődménymentes, eseménytelen várandósságból, komplikációmentes hüvelyi szülésből, vagy nagyobb rizikó nélküli császármetszés során megszületett babákról van szó.

Az újszülött első vizsgálatai és ellátása

Ma Magyarországon a kórházakban, klinikákon született babákat a lehető leghamarabb, legtöbbször még a megszületés helyén neonatológus vagy gyermekgyógyász szakorvos vizsgálja meg. A kifejezetten bababarát intézmények az anya-baba azonnali kontaktust mindennél előbbre sorolják, vagyis a megszületést követően a kicsit azonnal az édesanyára teszik, ami miatt a baba alapos vizsgálata egy későbbi időpontra tolódik. Természetesen, amikor bármilyen probléma gyanúja felmerül akár a baba, akár az anya részéről, akkor itt is az azonnali vizsgálat vagy beavatkozás mellett döntenek.

Azok a babák, akik esetleg otthonukban, vagy egyéb, különleges helyszíneken születtek, a kórházba érkezést követően azonnal, de legkésőbb 12-24 órás korukon belül átesnek az első kötelező orvosi vizsgálatokon.

Apgar-teszt

Az egyik legelső és legelterjedtebb vizsgálati módszer az újszülöttek „pontozása”, az úgynevezett Apgar-rendszer. Az Apgar-tesztet a születés után 1 perccel és 5 perccel, majd szükség esetén 10 perces életkorban végzik el. Ennek során a baba szívfrekvenciáját, légzését, bőrszínét, izomtónusát, reflexingerlékenységét pontozzák 0-1-2-ig terjedő skálán, minél jobb az adott paraméter, annál nagyobb pontszámot kapva. Ezekből az értékekből a kicsi külvilághoz való adaptációjáról, illetve súlyos kórállapotok meglétéről vagy épp hiányáról szereznek információt a szakorvosok. Az Apgar-teszt eredménye általában 7 és 10 pont közé esik egészséges újszülött esetében. A 7 alatti pontszám azt jelzi, hogy a babának orvosi beavatkozásra (pl. légzéstámogatásra, a szívverés megfigyelésére) van szüksége.

Egyéb vizsgálatok és mérések

A kiemelést követően legelőször a köldökzsinór szakszerű elvágására, a megfelelő kapocs felhelyezésére kerül sor, melynek jól bejáratott protokollját minden újszülöttellátó orvos ismeri. Még az első két órán belül megtörténik a baba szemellátása: a szemekbe 1%-os ezüst-acetát szemcseppet cseppentenek, mely a szemek súlyos fertőzése ellen nyújt védelmet. Amikor a babát elveszik az anyukájától, alaposan megmérik: a súlyát, a hosszát, a fejecskéje és a mellkasa körfogatát. Ezek arányaiból arra lehet következtetni, milyen fejlettséget ért el a baba az anyaméhben, illetve néhány rendellenesség is kiszűrhető így. A baba paraméterei alapján a vizsgáló orvos meghatározza az úgynevezett gesztációs kort, azaz, hogy az újszülött kb. hány hetes terhességi kornak megfelelő állapotban jött a világra. Mindezekből az is megállapítható, hogy az újszülött megfelelő mértékben fejlődött-e az anyaméhben.

A csontrendszert is ellenőrzik, hogy végtagjai és gerincoszlopai rendben vannak-e. A vizsgálat egyik szintén fontos része a testnyílások átjárhatóságának vizsgálata (orrlyukak, fül, végbél, húgycsőnyílások), illetve az esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek korai felismerése. A leggyakoribb szülési sérülések (pl.: kulcscsonttörés, felkari idegfonat-bénulás) felismerése is ezen vizsgálatok alkalmával derülhet ki. A belső szerveket és a kutacsot tapintással ellenőrzik le.

Szűrővizsgálatok, gyógyszerek és oltások a kórházban

Ha a fürdetésből, vizsgálatról a baba úgy kerül vissza a mamához, hogy ragtapasz van a pirinyó sarkán, az jelenti, hogy levették a vért az anyagcsere vizsgálatához. A magyarországi protokoll előírja az újszülöttek kötelező jellegű szűrését bizonyos anyagcsere-betegségek irányában. A cukorszint ellenőrzéséhez hasonló módszerrel, egy picit megszúrják a baba lábát és a kiserkenő vércseppet egy speciális papírral itatják fel. A vérminta aztán a laborba kerül, ahol különféle anyagcsere betegségek jeleit keresik. Ezek a betegségek ritkák, ellenben ha nem kezdik meg azonnal a kezelésüket, nagyon veszélyesek lehetnek, ezért hazánkban kötelező a szűrésük. Az eredményről a védőnők, házi gyermekorvosok kapnak értesítést, a szülő csak pozitív esetben.

Már a megszületést követő első napon K-vitamint kapnak az újszülöttek. Ez a vitamin a vérképzéshez elengedhetetlen, és az egyetlen olyan, amely a kizárólag szoptatott csecsemők számára már a kezdetektől rendszeres pótlást igényel. Így a vitamin adásának ismétlése szükséges 1 hetes korban, majd fél éves korukig havi egy alkalommal, amelyet a védőnő ellenőriz.

Az első szuri, melynek nyomát sokan magunkon viselünk egy borsónyi heg formájában a felkarunkon, az országunkban jelenleg érvényes, és rendkívül hatékony oltási program első lépéseként, a BCG oltás. Ez az oltás a tbc (tüdő-gümőkór) ellen véd, ami rendkívül veszélyes betegség, így az oltási rendben a kötelezők közt szerepel már sok éve Magyarországon. A szúrás helyén apró vörös duzzanat keletkezik, melynek gyógyulása - főként ha begennyesedik, felfakad - sokáig tart, de további beavatkozást nem igényel. A további oltásokat (kötelező, illetve ajánlott) a gyermek háziorvosa és védőnője szervezi meg.

További kötelező vizsgálatok

• Újszülöttkori hallásvizsgálat: Sok intézményben lehetőség van az újszülöttkori hallásvizsgálat elvégzésére is: az alvó baba füléhez illesztett jelátalakító segítségével tesztelni lehet a hallórendszer, a halló idegpályák működését. Ha ez a kórházban nem megoldható, a távozáskor adott zárójelentésen javasolt módon, a fül-orr-gégészeti központtal kell a szülőnek a kapcsolatot felvennie, és a vizsgálatra még a gyermek 6 hetes koráig időpontot kell kérni.
• Csípőszűrés: A csípőszűrést az ortopédiai rendelőkben végzik, melyet rendszerint a szülőnek (esetleg védőnői segítség-útmutatás alapján) magának kell intéznie. Ennek első időpontja szintén kb. 6 hetes kor körül esedékes. A vizsgálat csupán pár perc, mely alatt a szakorvos a csípő állapotát méri fel, illetve - a legújabb ajánlások szerint - ultrahanggal is megnézi a csontosodás folyamatát.

Hazaérkezést követően

A kórház már a megszületést követően értesíti a védőnőt, aki az újszülött hazaérkezését követően pár napon belül a házi gyermekorvossal együtt felkeresi a gyermeket, és megejtik az első gyermekorvosi vizsgálatot, tanácsokat adnak az újszülött ellátásával, táplálásával kapcsolatban, illetve megbeszélik a következő vizsgálat időpontját is.

Csecsemő reflexek, amelyek gondoskodást váltanak ki

A csecsemők számos veleszületett reflexszel rendelkeznek, amelyek alapvetőek a túléléshez és a fejlődéshez, és egyben gondoskodást váltanak ki a felnőttekből.

• Kereső és szopó reflex: Azonnal láthatja az anyuka is ezt a reakciót, amint a babát a hasára teszik. Ugyanis ha valami a baba arcához ér, a simogató érzés irányába fordul és száját kinyitva keresni kezd. Az előzővel kéz a kézben jár, ha ugyanis a simogatás felé fordulva a csecsemő talál valamit - például édesanyja mellét -, azonnal szopni kezdi azt. A szájába kerülő folyadékot, akár már rögtön a szülés után kapott előtejet a kisbaba azonnal lenyeli.
• Moro reflex (megriadási reflex): Más néven megriadási reflexnek is hívják. Ha a babát felemelve hirtelen lejjebb engedjük, olyan érzetet keltve, mintha zuhanna, a kicsi karjait szétveti és ujjacskáit szétfeszíti.
• Fogóreflex: Ha a csecsemő tenyerét megérintjük, meglepően erélyesen azonnal ráfog az ujjunkra, és olyannyira kapaszkodik, hogy ha jó fogást talál, úgy érezhetjük, hogy a saját súlyát is képes lenne megtartani.

A gyermek alapvető szükségletei és gondozása

A gyermeknek fizikai (táplálkozás, pihenés, alvás, mozgásigény, tisztálkodás) igényei mellett érzelmi, lelki szükségletei is vannak, melyek ugyanúgy az egészséges fejlődést szolgálják. A legalapvetőbb érzelmi szükségletek a szeretet, az elfogadás, a biztonság és a figyelem. Az érzelmi szükségletek kielégítése minden életkorban fontos. Csecsemőkorban az érzékeny szülői válaszkészség, a táplálás, a gondoskodás kiemelt jelentőségű. Ebben a korai életszakaszban az érzelmi szükségletek leginkább a testi kontaktussal és a szeretgetéssel biztosíthatók. Ez alapozza meg azt a biztonságérzetet, amely az egész hátralévő életében meghatározó lesz, ez tanítja meg bízni önmagában, az emberi kapcsolataiban, a világban.

Fizikai szükségletek

Az újszülött alapvető szükségletei egyszerűnek tűnhetnek, de kulcsfontosságúak az egészséges növekedés és fejlődés szempontjából. A megfelelő táplálás, higiénia, alvás és érzelmi támogatás kialakítása segít abban, hogy az új szülők magabiztosan és boldogan kezdhessék meg az újszülöttjük gondozását.

• Táplálás: Az egyik legfontosabb alapvető szükséglet az újszülött táplálása. Az anyatej vagy a tápszer megfelelő mennyiségben és időben történő biztosítása elengedhetetlen a csecsemő megfelelő növekedéséhez és fejlődéséhez.
• Higiénia: Az újszülöttek higiéniája kulcsfontosságú a jó egészség fenntartásában. Rendszeres pelenkázás, fürdetés és tisztálkodás szükséges az irritációk és fertőzések elkerüléséhez.
• Alvás: Az alvás az újszülöttek számára is kulcsfontosságú. Az újszülöttek nagy részét a napból alvással töltik, és a kialvatlanság hozzájárulhat az ingerlékenységükhöz és egyéb problémákhoz.

Érzelmi szükségletek

Szeretet

Fontos, hogy a csecsemőnek a biztonság, a gyengédség és a szeretet legyenek az első benyomásai. A gyengéd szeretet elsődlegesen a tapintás érzékén keresztül adható át. Kutatások bizonyítják, hogy azokban a csecsemőkben, akiket sokszor megérintenek és megölelnek, nagyobb biztonságérzet alakul ki, és egészségesebben fejlődnek, mint azok, akik kevés testi érintésben részesülnek. A gyermek még nem érti a szeretet szó jelentését, de az ölelés, a simogatás, a becézés mind-mind szülei szeretetét közvetíti.

Feltétel nélküli szeretet: Minden gyermeknek feltétel nélküli szeretetre van szüksége. A gyermeket akkor tudjuk helyesen nevelni és fegyelmezni, ha a vele való kapcsolatunk a feltétel nélküli szeretetre épül. Ez a fajta szeretet arról biztosítja, hogy bármi történjék is, szeretjük őt. A feltételhez kötött szeretet viszont az elért teljesítménytől függ (pl.: jól viselkedik, ügyes az óvodában, engedelmes). Szeretetünket, megbecsülésünket sose a gyermek cselekedeteihez szabjuk (pl.:”Kapsz puszit, ha elpakolsz.”). Ekkor feltételhez kötjük a szeretetet, ami arra tanítja, hogy ezt ki kell érdemelni, és ha nem sikerül a kívánt teljesítményt produkálnia, akkor érdemtelennek érzi magát a szeretetünkre.

Elfogadás

Nagyon fontos gyermekünk egyediségének, temperamentumának, személyiségének az elfogadása, és ennek kifejezése. Ez nem azt jelenti, hogy minden cselekedetét el kell fogadni. Arra figyeljünk, hogy amikor valami megtörtént, akkor mindig a tettét minősítsük és ne a személyét. Például ahelyett, hogy: „Rendetlen gyerek vagy, nem pakoltad el a játékaidat!”, mondjuk azt: „Általában ügyesen el szoktad pakolni játékaidat, de most mindet elöl hagytad, kérlek, tedd őket a helyükre!”. Ez utóbbi mondat erősíti, mert tudtára adtuk, hogy általában ügyes szokott lenni, de mégis kifejezi rosszallásunkat. Kimutathatjuk gyermekünk tettével kapcsolatos érzelmeinket, de ne váljunk indulatossá, mert a szóbeli agresszió nem visz közelebb a megoldáshoz, azonban félelmet és bűntudatot kelt.

A gyermeknek az énképét a környezete határozza meg, az alapján alakul ki, amit hall önmagáról. Lelki világában kárt okozhat a visszautasítás, a gúny, a kritika, a harag. Ha kritizáljuk, és folyton bíráljuk a szavait, viselkedését (pl.: „Miért nem figyelsz jobban?”, „Ügyetlen vagy!”, „Nem jól csinálod!”, „Érthetetlen vagy!”), akkor az önértékelésén ejtünk csorbát. Ha túl maximalisták vagyunk elvárásainkban, és sosem elég jó, amit tesz, akkor gyermekünkből olyan kamasz és felnőtt válhat, aki az alkalmatlanság érzésével küszködik. Fontos tehát, hogy lehetőleg naponta dicsérjük meg valamiért (ez lehet egy apróság is) és ismerjük el igyekezetét, próbálkozásait.

Biztonság

Válaszkész gondoskodás: Az édesanya feladata a csecsemő szükségleteinek a kielégítése, valamint a biztonságérzetet adó fizikai közelség megteremtése. Ha a csecsemő az éhségére, sírására azonnal választ kap, biztonságérzet alakul ki benne, valamint az a meggyőződés, hogy a szüleire mindig számíthat. A várakoztatás ezzel szemben frusztrációt és hiányérzetet szül. Mivel nem tudhatja, mennyit kell várnia a szülő válaszára, állandó bizonytalanság alakulhat ki benne, ez pedig hosszú távon rombolhatja a világ kiszámíthatóságába vetett hitét. A bizalomteli kapcsolat kialakulása szempontjából az a fontos, hogy a gyermek jóval többször tapasztalja meg a megértést és a megfelelő segítséget, mint a félreértést vagy a magára hagyatottságot. A válaszkész gondoskodás révén erős biztonságérzet alakul ki a csecsemőben, és a későbbiekben ez teszi lehetővé a várakozás elviselését, amikor már a jelzéseire nem feltétlenül reagálunk azonnal.

Keretek, szabályok és napirend: A biztonságérzet kialakulásához kiszámíthatóságot nyújtó határokra és szabályokra is szükség van, ezért fontos tudnunk, miként képviselhetjük azokat szeretettel és melegséggel. A kisgyermek igényeire való odafigyelés mellett a jól kijelölt határok teremtik meg a kiszámíthatóság érzését. Egy jól átlátható, állandóan ismétlődő napirend hatékonyan keretezheti a kisgyermek életét. Időnként egyes viselkedési és érzelmi problémák könnyen megoldhatók csupán azáltal, hogy a család kialakít egy kiszámítható napirendet. Ennek ismerete megnyugtatja a kisgyermeket, így a probléma valódi oka, a rendezetlen életritmusból fakadó feszültség is megszűnik. A biztonság olyan légkört teremt, amelyben a gyermek megfelelően tud tanulni, fejlődni, valamint szabadon ki tud bontakozni.

Feltétel nélküli elfogadás és érzelmi biztonság: Az elfogadás azt közvetíti a gyermek felé, hogy TÉGED fogadlak el úgy, ahogy vagy, ezért az elfogadás mindig személyes jellegű és érzelmi biztonságot ad. Az érzelmi biztonság a legfontosabb a gyermek személyiségfejlődésében. Átélheti a családi burok védelmező szerepét, azt az érzést, hogy bármi történik, ő biztonságban van. Az érzelmi biztonság megadása egész életére meghatározza azt, hogy hogyan érzi magát a bőrében. Ha megélheti a gyermek az elfogadást és ezen keresztül az érzelmi biztonságot, akkor később ő maga is biztonságérzést fog tudni kelteni másokban, akikkel kapcsolatban van. Ha már legalább egy ember van a gyermek életében, aki ezt a feltétel nélküli elfogadást megadja neki, akkor az érzelmi biztonság kialakul.

Figyelem

Szeretet-tank: A kisgyermek akkor kiegyensúlyozott, ha a szülők kellő mértékben odafigyelnek rá. A szülőkkel való közös együttlétek során szeretettel töltekezik. A gyermeknek a kitüntetett figyelem iránti szükségletét sokszor nehezen vesszük észre, és nem is gondolunk arra, hogy bizonyos viselkedése mögött az áll, hogy üres a szeretet-tankja. Ugyanis, amint ez a szeretet-tank ürülni kezd, megszaporodhatnak a problémás viselkedési formák. Eleinte nyűgösség, ingerlékenység figyelhető meg, majd megjelennek a figyelemfelhívó megnyilvánulások (pl.: gyakoribb ellenszegülés, ingerültebb magatartás). Állandósult hiányállapot esetén azonban már viselkedési és érzelmi problémák alakulhatnak ki.

Osztatlan figyelem, „gyermekidő”: Sok szülő állandó problémája a túlhajszoltság, illetve az időhiány, aminek egyenes következménye, hogy kevesebb időt tölt gyermekével. Nagyon fontos azonban, hogy még a túlfeszített életritmus mellett is naponta szakítsunk egy kis időt a közös együttlétekre. Ilyenkor kapcsoljuk ki a telefonunkat és teljes figyelmünkkel, jelenlétünkkel forduljunk a gyermekünkhöz. Ha már nagyobb, megkérdezhetjük tőle, mivel szeretné tölteni az időt, majd alkalmazkodjunk az ő igényeihez. A gyermek számára az önfeledtség a legfontosabb és az, hogy érezze, hogy élvezzük a társaságát, a vele töltött időt és játékot. A gyermekek lubickolnak ezekben a percekben és sokszor csak ilyenkor, a teljes figyelem biztonságában képesek megmutatni, mi van bennük, mi is foglalkoztatja igazán őket.

Hajoljunk le gyermekünkhöz, és fedezzük fel, mi érdekli, milyen is ő valójában. Fordítsuk rá minden figyelmünket, játsszunk vele együtt. A minőségi idő magában foglalja a nyitott érzelmi kommunikációt is, ami nemcsak pillanatnyi örömet szolgál a gyermek számára, hanem igazi befektetés, a boldog, egészséges és kiegyensúlyozott felnőtté válás eléréséhez. Amikor osztatlan figyelmet szentelünk gyermekünknek, ezzel azt üzenjük neki, hogy törődünk vele, számunkra ő a legfontosabb, ez pedig pozitív hatással van az önértékelésére és befolyásolja a mások iránti szeretetét. Ezek az oldott együttlétek a gyermek érzelmi szükségleteinek biztosítását szolgálják, és megalapozzák azt a mély szülő-gyermek kapcsolatot, amelynek talaján a gyermek bármilyen nehézséggel is szembesüljön az életben, bizalommal és félelmek nélkül fog szüleihez fordulni.

Játék és fejlődés

Amikor a szülő és kisbabája túl vannak az első, közösen eltöltött heteken, eljön az idő, amikor felmerülnek a következő kérdések: vajon mikortól adhatok a gyerek kezébe játékot? Hagyjam őt körülnézni, tapogatózni, nyúlkálni, markolászni, vagy játsszak inkább vele? Régebben a szülők nem foglalkoztak a baba lehetséges játéktevékenységével, együttjátszással, megfelelő játékszerekkel, sőt nagyobb gyerek játékával sem. A kisbabát szoptatás után ringatták, dajkálták valamelyest, majd visszatették őt a bölcsőbe, vagy a kiságyba. Egy átlagos családban legfeljebb egy csörgőt adtak a csecsemő kezébe. Ma már a szülők a kezdetektől fontosnak tartják a játékot, keresik a megfelelő játékszereket, melyekből hatalmas kínálat van a bababoltokban. A gondos szülőkből tudós szülők lettek, akik semmit sem akarnak kihagyni a gyermekük optimális fejlődése érdekében. Már nem csak megfelelően gondozzák és táplálják a kicsit, hanem szellemi fejlődéséért és érzelmi szükségleteiért folyamatosan felelősnek érzik magukat. Ha valahol meghallják, vagy meglátják, hogy babájuk attól még okosabb vagy boldogabb lesz, ha ezt, vagy azt veszik neki, már keresik is a boltokban a “csodaszert”. De szükség van-e valójában erre?

A spontán játék és a szülői szerep

Jó esetben a csecsemő első játéka a saját keze. Hadonászik vele, anélkül hogy tudna róla, hogy ezek a nyúlványok hozzátartoznak, hogy a keze is ő. Nem minden csecsemő a kezét fedezi fel elsőnek. Olyan családokban, ahol a csecsemő ágya központi helyen van, ahol zajlik körülötte az élet, és mindig van mit követni a szemével, kimaradhat ez az állomás, a játékfejlődés kezdete. Jó ez így? Jól gondolják ezt a szülők? Sok pszichológusnak az a véleménye, hogy a korai „tanítás” elvesz a szülők és gyerekek közötti kapcsolatnak a spontaneitásából és melegségéből, amely körbe kell hogy lengje őket akkor is, amikor közel vannak egymáshoz, de nem egymással vannak elfoglalva. A gyógypedagógusok és a pedagógusok közül néhányan nem értenek ezzel egyet. A pedagógusok szinte minden gyereket egy bizonyos átlaghoz viszonyítanak, majd ez alapján megállapítják, hogy jól fejlődik-e a gyerek, vagy netán egy kicsit el van maradva. Ha egy baba nem felel meg az általuk elképzelt átlagos fejlődési szintnek, ráveszik a szülőket arra, hogy rendszeresen foglalkozzanak így vagy úgy a gyerekükkel, játsszanak vele. A csecsemő fejlődése során rendszeresen tanul magától új dolgokat, nem kell vele külön játszani, csak élvezni kell az együttléteket. Hiszen mikor legyen a leginkább ilyen önfeledt kapcsolat a kicsivel, ha nem a csecsemőkorában? Fontos, hogy a szülő, amikor együtt van a babájával, teljes mértékben önmagát tudja adni. Szinte minden szülő beszél csecsemőjéhez, amikor az kézben van, és ez így helyes. Nem jó, ha egy csecsemő minden perce be van osztva és soha nem hagyják egyedül. Időt kell adni a babának, hogy magában, nyugodt körülmények között ráébredhessen arra, hogy kicsoda is ő, hova is született. Az egyik baba kezdettől szemlélődő és az is marad, idővel megfontoltan, célirányosan nyúlni fog a tárgyakért, miközben egy másik csemetét azonnal izgalomba hoznak a közelébe kerülő tárgyak. Az egyik gyerek hosszan tanulmányozza a feje mellé tett apró tárgyat, mielőtt érte nyúlna, a másik picinek a keze azonnal a tárgy irányába lendül, mihelyst meglátja. A tárgyakkal történő találkozás a harmadik és az ötödik hónap közé tehető.

Tanácsunk tehát az, hogy ne foglalkozzon állandóan a gyerekkel! Egy állandóan foglalkoztatott baba folyamatos szórakoztatást igényel és nem tud majd koncentrálni a játékszerekre. Amikor egy csecsemő fejlődésével nincs különösebb gond, amikor - gyorsabban vagy lassabban, de folyamatosan fejlődik, ne elsősorban az együttjátszásra koncentráljunk. A kicsik nagyon szeretik önállóan felfedezni a környezetüket. Már a harmadik hónaptól lehetnek mellette kis tárgyak vagy egy kendő, amibe könnyedén belemarkol. A negyedik hónaptól ugyanez lehetséges, de most már külön játszóhelyen, a földön, ahol könnyen lehet tárgyakat tenni köré. Fontos szempont, hogy a tárgyak könnyen megfoghatók legyenek, és hogy többféle anyagból készüljenek. Lehetnek fából, fémből, műanyagból és rongyból. Az ötödik, hatodik hónapban megtanul célirányosan nyúlni és fogni. Azzal, hogy a kicsi megtanulja azt, hogy a tárgyak kézbe vehetők, és hogy mindegyikkel mást lehet csinálni, igazi kutatóvá válik, s kíváncsisága a mozgásfejlődését is elősegíti majd. Mi felnőttek, a gondozásokon kívül leginkább akkor játsszunk vele, ha utána egy másik programpont is következik. Például ha már nyűgös, de még egy picit várni kell a fürdetésre vagy a vacsorára. Nem lehet ötletszerűen egy babával játszani, pl. úgy, hogy jól „feldobjuk” őt, aztán izgatott állapotában otthagyjuk hirtelen, mert más dolgunk is van. Ilyenkor jogosan sírni fog. Tartsuk tiszteletben a gyerek ébrenlétét úgy, hogy azt az ő munkaidejének tekintjük. Bízzuk az önálló játékfejlődésében. Ez konkrétan azt jelenti, hogy élete negyedik, ötödik hónapjától tegyük le őt a földre játszani néhány jól fogható játékszer kíséretében, s nyugodtan hagyjuk őt magára, hallótávolságon belül. A csoda magától bekövetkezik majd: játszani fog!

A mozgásfejlődés szakaszai és figyelmeztető jelei

A csecsemő mozgásfejlődése során számos fontos mérföldkőhöz érkezik, melyek ismerete segítheti a szülőket abban, hogy felismerjék, ha esetleg valamilyen eltérés mutatkozik a normális fejlődéstől.

Újszülöttkori normál mozgásfejlődés jelei (0-3 hónap)

• Fokozott izomtónus, végtagokon hajlított tartás.
• Tónusos reflexek, csecsemő reflexek (szopó, nyelő, menekülő).
• Éhségre, hidegre, fájdalomra reagál, fényre, hangra nem.
• Tagolatlan tömegmozgások.

Kóros tünetek 0-3 hónap között:

• Aluszékony, nehezen ébreszthető még etetésekhez is.
• Nagyon nehezen nyugtatható meg, sokat sír, alig alszik.
• Nehezen szopik a renyhe szopóreflex miatt.
• A baba izmai túl „lazák”, fejét a 3. hónapban sem tudja emelni.
• Hason a fejét úgy emeli, hogy a lábát is mereven emeli hozzá („kifli” formában).
• Nem figyel arcra az első hónap után, nem követi 2 hónaposan a szeme előtt mozgatott tárgyakat.
• Nem figyel fel a zajokra környezetében.
• Változó tónus, végtagokon nyújtott tartás, az elemi mozgásminták és a csecsemő reflexek hiányoznak.

2-3 hónapos korban a normális fejlődés jelei

• Izomtónus normalizálódik, hajlított testtartás csökken.
• Fényre, hangra, közeli mozgásra figyel, kezét nézi, megfogott tárgyat szájához viszi.
• Hason és háton fekve fejét emeli, oldalra fordul.

Kóros tünetek 3-6 hónap között:

• Kezeit nem nézegeti 4-5 hónapos kora után sem.
• Nem nyúl játék után 5 hónapos kora után sem.
• Csak pillanatokra néz rá arcra, tárgyakra.
• Mosoly, kacagás, hangadás kezdetei nem észlelhetők az időszak végére sem.
• Mozgásfejlődése jelentősen elmarad (hason nem támaszkodik fel, ölben fejét nem tartja).
• Fokozott tónus, aszimmetria, háton fekve opisthotonus - nem figyel, vagy mozgással nem tudja követni az ingerforrást, táplálékfelvételnél zavarok, nem emeli a fejét.

4-5 hónapos korban a normális fejlődés esetén

• Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik.
• Hasra, hátra fordul, hátonfekvésből, ha kezét fogják, próbál felülni.
• Látótér- és kéz tevékenység összehangolása, utána nyúlás megjelenik.

Kóros tünetek (4-5 hónap)

• Alkarrtámasz hiányzik, felhúzódzkodási reakció és fejtartás hiányzik.
• Nem fog, vagy hüvelykujj a tenyérbe van hajtva.

6-7 hónapos korban a normális fejlődés jelei

• Helyzetreflexek kialakulnak, fej és törzs mozgásainak összekapolása.
• Ülve jó egyensúly (fordul), távolabbi játékokat megközelít, 2 játékkal játszik.

Kóros tünetek 6-12 hónap között:

• Nem gőgicsél, nem gagyog vagy csak jelentős késéssel.
• Egyszerű kis utasításokat, produkciókat ( „pá-pá”-t inteni ) az időszak végére sem teljesít, nem figyel a beszédre, a nevére, a tiltást nem érti … stb.
• Játéka kizárólag a tárgyak eldobása illetve sztereotip ütögetése.
• Mozgásfejlődése elmarad ( nem fordul, gurul, kúszik, mászik, ül fel, áll fel a szokott időben).
• Darabos ételt rendkívül nehezen fogad el illetve nem is hajlandó a szájához vinni.
• Tónusos reflexek jelen vannak, hason fejét nem emeli, kezén nem támaszkodik, ülve nem tartja magát, nem fordul hasra, hátra, két kézzel nem tud fogni.

8-9 hónapos korban a normális fejlődés

• Felül, kúszik, gurul, négykézlábra áll, mozgás sorok váltakoznak.
• Hüvelyk- és mutatóujjal fog.

Kóros tünetek (8-9 hónap)

• Nem próbál felülni, nem próbál négykézlábra állni.

10. hónapos korban a normális fejlődés

• Négykézláb és térdelve jó egyensúly, négykézláb mászik.
• Széken biztosan ül, kapaszkodva feláll.

Kóros tünetek (10 hónap)

• Nincs kúszási kísérlet, nincs felállási kísérlet, álló helyzetben spriccel, keresztez.

Normál fejlődés jellegzetességei:

• 11-12 hónapú babák esetén: Rugózó talajon ugrál, kapaszkodva lépeget, kézfunkciók finomodnak, öltöztetésnél, vetkőztetésnél segít.
• 13-15 hónapos babáknál: Szabadon feláll, lépeget, lépcsőn mászik, egyedül eszik, iszik, firkál, környezete tevékenységét utánozza.
• 16-18 hónapos babáknál: Szabadon jár, lépcsőn lépeget, kapaszkodva hátrafelé lépeget, poharat, kanalat használ, rítusok kialakulása megjelenik.
• 19-24 hónapos babáknál: Bútorra fel- és lemászik, páros lábbal ugrál, kockából tornyot épít, felnőttel együtt játszik.

Figyelmeztető jelek, hogy valami baj van a gyermek fejlődésével (1-3 év közötti kóros tünetek):

• Beszéde elakad egy korai szinten és 3 éves korig sem nő jelentősen a szókincse (5-10 szókezdeményt használ vagy mutogatva érteti meg magát).
• Nem épít játékokból, nem utánoz.
• Szobatisztasága nappalra a 3 éves korra sem alakul ki.
• Mozgásai ügyetlenek, darabosak, nem képes kisebb tárgyakkal játszani.
• Figyelme csak pár percre köthető le, kapkod egyik tevékenységtől a másikig.
• Fáradhatatlanul sokat mozog, veszélyérzete nincs.
• Nehezen irányítható, akaratos, öntörvényű.
• Az új helyzeteket, tevékenység változásokat nehezen tűri.

Azért nagyon fontos megjegyezni, hogy egy tünet még nem tünet, viszont sok apró tünet lehet intő jel arra nézve, hogy van valamilyen feldolgozási nehézsége a gyermeknek, valamelyik nagy területet érintve, és ezért érdemes szakemberhez fordulni. A környezeti tényezők nagyban befolyásolják ezeknek a tüneteknek a megjelenését, ezért mi a SzeretetERŐD Terápiás Központban holisztikusan nézzük a gyermeknél megjelenő tünetek összességét. Fent említett tünetek jelzés értékűek lehetnek a szülők számára, melyek azt mutatják, hogy a gyermek nagy valószínűséggel eltérően fejlődik.

tags: #csecsemo #testi #jellegzetessegei #ami #kivaltjak #a