A csecsemő sírni hagyása: Tudnivalók a szülőknek

A kisbaba érkezésével megváltoznak a szülők napjai és éjszakái, és egy új ellenség - a sírás - is beköltözik a családba. Hagyjuk-e sírni a babát? Ez a kérdés hamarosan nehéz dilemmában találhatja magunkat, ugyanis a környezetünk eltérően vélekedhet a kérdésről, így a jó szándékú rokonok, ismerősök ellentmondó tanácsokkal láthatják el a friss, kisgyermekes szülőket. Az egyik tábor a baba minden rezdülésére érzékenyen reagálna, a másik úgy gondolja, a gyereknek igenis meg kell tanulnia, hogy nem veszik fel mindig, nem szabad „elkényeztetni”.

Miért sír a baba?

A sírás az újszülött legfőbb kommunikációs eszköze. A kisbaba biológiai szükségleteit fejezi ki sírásával: éhes, fájdalmat érez, társaságra vágyik, vagy egyszerűen csak szorítja a zokni. Olyan kellemetlen érzelmek és ijesztő testi érzések uralják a kisbabát, amelyekkel még nem képes egyedül megküzdeni. Nem tudja magát megnyugtatni, ezért segítségért, vigasztalásért kiált. A szívünk azt sugallja, hogy menjünk és vigasztaljuk meg, és ez nem véletlen, ezzel teszünk jót.

Az édesanyák rövid időn belül megtanulják megérteni és elkülöníteni a babájuk sírásának okát. A baba a mosolyával és a sírásával kommunikál. A sírásával hívja a gondozóját, „gyere már!”, míg a mosolyával megtartja a kapcsolatot, „maradj itt!”.

Aggasztó lehet, ha a baba sokat nyugtalankodik, sír. Ám eltúlozni sem szabad az aggodalmunkat. Előfordul, hogy a baba annyira belelovallja magát a sírásba, hogy nehezen tud kikeveredni belőle. Ilyenkor a szülők gyakran akár fejenállni is képesek lennének csak, hogy megnyugodjon a baba.

A sírás típusai

Egyes elméletek szerint az újszülöttek esetében kétféle sírást különböztethetünk meg:

• Szükségleti sírás: Amikor is valamire szüksége van, hiányállapotot fejez ki a gyermek (éhség, kényelmetlenség, fizikai fájdalom).
• Emlékezeti sírás: Ilyenkor a baba a születése történetét, nehézségeit „meséli el”. Utóbbi arról ismerhető fel, hogy a sírásban erősen kifejeződik az érzelmi tónus, szinte bántja az ember fülét, és hiába követ el mindent a felnőtt, kudarcba fulladnak a próbálkozások.

Ami a rossz alvó babákat illeti: létezik az az elmélet, hogy éjszaka többször is felébredünk picit, csak visszaalszunk; és az a baba, aki nem tanult meg egyedül visszaaludni, minden mikroébredéskor segítséget igényel, azaz sír. Az ilyen babáknak találták ki az alvástanítást, más szóval a „sírni hagyós módszert”: pár nap alatt ugyanis megtanulnak elaludni egyedül, és utána már nem kell nekik segítség hozzá.

A sírni hagyás fogalma és veszélyei

A sírni hagyás akkor keletkezik, amikor a baba sírására, jelzésére az elsődleges gondozója nem válaszkészen reagál. A válaszkész reagálás alatt a megnövekedett stresszhormon szintet "helyre billentjük", amit szakmai nyelven korregulációnak hívunk. A csecsemő nem akarja és nem is tudja a szüleit manipulálni! Ezért bátran hallgassunk az (anyai) ösztönünkre, ami azt súgja: „Reagálj! Vedd fel! Nyugtasd meg!”

Régebben elterjedt volt az a nézet, hogy mindezzel „elkényeztetjük” a babát, „túl anyás” lesz, „nem lesz elég önálló” stb. Makacsul tartja magát néhány - a babák szempontjából - igencsak káros tévhit például arról, hogy „hagyni kell sírni, mert legalább erősödik a tüdeje”. Frászt erősödik. A hosszas sírástól viszont annyira megnő a stresszhormonszintje, hogy ez később akár a fejlődésében is hátráltathatja.

Sajnos a szülőket be lehet tanítani arra, hogy ne az ösztöneikre hallgassanak ilyenkor, és a gyerekeket is le lehet szoktatni az ösztönös sírásról. Ennek viszont ára van. A modern agykutatásokból kiderül, hogy döbbenetesen nagy hatása van a szülő-gyermek kapcsolatnak - többek között a sírásra adott szülői válasznak - a gyermek fejlődésben lévő agyára.

A sírni hagyás káros hatásai

• Hormonális változások: Amikor a baba sírni kezd, a kortizol nevű stresszhormon szintje emelkedik a szervezetében. Ha egyedül sír a baba, túlaktiválódhat az adrenalinrendszere. Az emelkedett kortizolszint állandósulásának későbbi hatása lehet a szorongásra, depresszióra hajlamos kémiájú agy.
• Aggyei fejlődés: Az első élethónapokban átélt intenzív stressz megváltoztatja az agyi hírvivő anyagok hálózatát, ami az agy felépítésében és működésében is változásokat okoz. Az agyi változások hasonlítanak azokhoz, amelyeket depressziós felnőttek agyában látni.
• Immunrendszer: A sírni hagyás hátráltatja az immunrendszer működését, ezáltal fogékonyabbá teszi a babát a betegségekre.
• Intellektuális és társas készségek: Egy kutatás szerint a sírni hagyott babáknál nem fejlődtek ki bizonyos intellektuális és társas készségek, és nehezen kontrollálták érzéseiket.
• Kötődési zavarok: Abban a helyzetben, amikor az anya figyelmen kívül hagyja a baba jelzését, viselkedése közömbös, nem képes vele empatizálni, a biztonságos kötődés kialakulása zavart szenved. Elérhetetlen, vagyis a szülő megvonja a szeretetét, érintését, figyelmét a gyermektől. Ez érzelmi elhanyagolásról beszélhetünk, ha nem hangolódik és nem válaszol a csecsemő érzelmi állapotára, azaz pszichésen elérhetetlen a baba számára.
• Önszabályozás hiánya: A csecsemő még fejletlen, nem lehet egy babától önkontrollt, késleltetést várni, mivel ehhez még éretlen az idegrendszere. Ezek a képességei a társas kapcsolataiban átélt élményeinek köszönhetően fognak kialakulni, fejlődni, erősödni.

Sírni hagyás - tévhitek

• A kisbaba képes irányítani, manipulálni a szüleit a sírásával. A neurobiológiai kutatások révén ma már tudjuk, hogy ez abszolút tévedés. Mivel a csecsemő agyában még nem fejlődött ki megfelelően az az agyi vegyület, ami a tiszta gondolkodás képességéhez szükséges, ez azt jelenti, hogy, a babák nem képesek sokat gondolkodni egyáltalán bármiről is, hát még arról, hogy miként irányíthatnák szüleiket.
• Egy csecsemőt el lehet kényeztetni. Nem, egy csecsemőt nem lehet elkényeztetni, csupán a lehető legteljesebb mértékben kielégíteni az igényeit. A legnagyobb ajándék egy gyermek számára, ha a szülei következetesen megnyugtatják, amikor zaklatott állapotban van. Ez a későbbiekben segíteni fog neki, hogy szabályozni tudja az érzéseit és megbirkózzon a stresszel.
• Hadd sírjon, csak tágul tőle a tüdeje. Sokan támogatták évtizedeken keresztül azt a nézetet, hogy a kisbabákat hagyni kell sírni és ehhez magyarázatot is gyártottak. Ma már talán bekerült a köztudatba, hogy ez nem igaz. Az utóbbi időben a hosszan tartó sírásrohamokat alvástréningekre használják, hogy kialakítsák az elalvás egyfajta rutinját. Ez súlyos károkat okozhat a későbbiekben a megfelelő stresszreakció kialakításában.

Sírni hagyás vs. alvástanítás

A sírni hagyás sokszor előkerül az alvással kapcsolatos vitákban. A sírni hagyás azt jelenti, hogy minden felkészítés (esti rutin) nélkül betesszük a gyermeket a kiságyba, rácsukjuk az ajtót és várunk, hogy valamikor, valahogyan el fog hallgatni a sírás és aludni fog, éjszakai ébredés esetén is csak hagyjuk, hogy addig sírjon, amíg bele nem nyugszik, hogy panaszára nem kap választ.

Az alvástanítás hívei sem javasolják a dolgot újszülöttkorban, és azt sem javasolják, hogy hagyd magára a babát. A klasszikus Ferber módszert minimum hat hónapos, jó súlyfejlődésű, egészséges csecsemőknek javasolják úgy, hogy az ember beteszi a babát az ágyába, majd 2-3-4-5 stb. perces időközönként visszamegy hozzá, és megvigasztalja. A baba ebből tudja, hogy nem hagyták magára.

A Ferber módszer lényegi információja, hogy gyerekeknél növeli a kortizol stresszhormon szintjét, ami magasabb akkor is, ha a baba már nem sír, mert néhány nap múlva ráébred arra, hogy anya nem jön. Egy idő után a kortizolszint ismét stabilizálódik és a csecsemő az édesanyára hangolódik.

Míg a cry-it-out módszer az önálló elalvásra nevelésről szól, a no-tears, azaz a könnyek nélküli módszer teljesen más. Ez az altatási iskola a szülők és szakemberek véleménye szerint mélyíti a szülő és gyermek közötti kapcsolatot, mivel a szülő azonnal reagál a sírásra és nyugtatja gyermekét. A módszer alkalmazása több időt vesz igénybe, de kevésbé traumatikus mindkét fél számára. Úgy tűnik, hogy az altatási módszerek is legalább két táborra osztják a szülőket. Csakis Önön áll, melyik táborhoz csatlakozik. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, ezért hallgasson az anyai ösztöneire és gyermeke szükségleteire.

Fontos, hogy a Sleep Sense módszerrel a gyermeked nem azért fogja abbahagyni a sírást, mert megtanulja, hogy úgysem reagál rá senki, hanem elsajátítja az önmegnyugtatás képességét. Amit itt valójában csinálunk, az az, hogy kivesszük a baba alvási, megnyugtatási kellékét az alvásból. A legtöbb esetben azok a babák, akik alvási nehézséggel küzdenek, valamilyen eszközzel alszanak el. Ezek nélkül a külső eszközök nélkül a baba nem tud megnyugodni és elaludni. Ahogy minden új készség, képesség, ennek az elsajátítása is némi időbe fog telni. Néhány napig kényelmetlen lehet az új helyzet a gyermek számára, de amint rájön, hogy mire is akarod őt rávezetni, gyorsan bele fog jönni abba, hogy új stratégiát alakítson ki önmaga számára a korábbi eszközei helyett.

Az alvástréning látszólagos sikere a kutatások szerint nem a baba tanulásának jele, hanem azt jelzi, hogy a síró csecsemő már feladta a küzdelmet, és nem reméli, hogy hangjával magához tudja hívni a szülőt. A stressz hormonok a vérébe tódulnak, és tovább rontják a helyzetet. Az órákig tartó sírást ebben a helyzetben végül csakis azért hagyja abba, mert elfárad. A szülő ilyenkor azt gondolhatja, hogy az alvástréning bevált, és a baba tanult a szülői irányító jelzésből. Több ilyen eset után a kisbaba valóban megtanulja az üzenet lényegét.

Mit tehet a szülő?

A baba számára az anya/gondozó elérhetetlensége okozza a legsúlyosabb stresszt. A felnőtt az, aki a kezdetekben a feszültségcsökkentő szerepet tölt be a gyermek életében, hisz ő ilyen idős korban erre még nem képes. Erik Erikson pszichoszociális elméletében hangsúlyozta, hogy a gyermek a kezdetekben teljes mértékben ki van szolgáltatva a felnőttnek, aki a szükségletek kielégítésével nyerheti el a csecsemő bizalmát. Ennek hiányában azonban a fejlődés elakad, a gyermek bizalmatlanságot sajátít el.

A síró baba figyelmen kívül hagyásával azt kommunikáljuk, hogy a szomorúság és a düh elfogadhatalan, így vagy elnyomják érzéseiket vagy még nyűgösebbek lesznek. Azok a gyerekek, akiknek a szükségleteit a szüleik az életkoruknak megfelelően igyekeznek kielégíteni, azt tapasztalják, hogy „bízhatok anyámban, apámban, a gondozómban”.

Ahogy egy kis kenguru, ami kezdetben ki sem dugja az orrát az erszényből, majd ahogy növekszik, egyre kisebb lesz a hely a hosszú lábának, ekkor már ki-kinéz, majd ki-kiugrál. Magyarán: mi fájhat ennyire neki, vagy mi zavarhatja őt. Régebben erre a jelenségre is úgy reagáltak, hogy „hasfájós, kólikás a baba, majd kinövi”. De addig is, amíg kinövi, fontos tisztázni, mi az ok a háttérben. Lehet ez például fájdalmas reflux, vagy tápszer-, illetve ételallergia, helytelen szoptatási mód, amikor túl sok levegőt nyel. Esetleg az, hogy az idegrendszere nagyon nehezen dolgozza fel a külső ingereket.

A válaszkész gondoskodás

Sokféleképpen meg lehet nyugtatni a síró babát. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy mindenfélével próbáljuk elterelni a figyelmét, csak hallgasson el végre. Játékok, tévé, mobil, hinta, bohóckodás… Ezzel ugyanis túlingereljük a babát és bár egy rövid időre talán elhallgat, később újra kezdheti a sírást. Valójában az segít a legtöbbet, ha csökkentjük ilyenkor az ingereket:

• Testi kontaktus: Vegyük ölbe, ringassuk, kössük magunkra, simogassuk, masszírozzuk. A bőrkontaktus során oxitocin hormon szabadul fel, ami a szeretet és kötődés hírvivő anyaga. Be kell bugyolálni egy takaróba pólyaszerűen (sokszor a baba ilyenkor a saját kontrollálatlan mozgása miatt nem tud megnyugodni) és úgy tartani a karunkban.
• Szoptatás: A szoptatás nemcsak táplálás, de immunerősítő és fájdalomcsillapító hatása is van. Örömforrás, vigasztalás, gondoskodás, megnyugtatás. Erősíti az anya-gyermek kapcsolatot, a kötődést.
• Nyugtató környezet: A méh egyfolytában mozgásban van, ezért nyugtatják meg a babákat bizonyos mozdulatsorok. Az egyenletes „fehér zajok”, mint a susogás, zúgás (pl. hajszárító), is segíthetnek.
• Érzelmi kommunikáció: Az anya feladata a gyermek érzelmeinek tükrözése, aminek célja a csecsemő izgalmi állapotainak csökkentése. A tükrözés ösztönös és univerzális folyamat a felnőtt részéről, a csecsemő belső állapotára való hangolódást, azon való gondolkodást, annak kifejezését jelenti.
• Szülői jelenlét: Amikor az anya a baba érzéseit tükrözi, egyúttal a baba tudtára is adja, hogy nem a saját érzéseit mutatja ki, hanem az övét, rá reagál. Ilyenkor a szülő az érzést eltúlozza, arcjátékába irónia és empátia vegyül. Fontos, hogy az anya képes legyen szabadon gondolkodni a baba érzelmeiről és szándékáról (ezt nevezzük mentalizációnak).

Ha segítünk a babának megnyugodni és kezelni a stresszt, azáltal segítünk nekik kifejleszteni saját önmegnyugtató stratégiáikat. Tulajdonképpen az örömteli mindennapi együttlétek vezetnek oda, hogy a gyermek önszabályozóvá válik.

Természetesen a kezdeti időszakaszban, amikor még ismerkednek egymással anya és baba, nehezebb a helyzet, össze kell szokniuk. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem tudjuk azonnal megnyugtatni a babát!

Többemberes babák és nagy igényű babák

Tulajdonképpen minden baba többemberes, hiszen minimum kétemberes: anyás és apás. De általában ez is kevés, és nagyon jó, ha van nagyszülői, rokoni segítség, részvétel a családi feladatokban. Tehát minden csecsemő gondozásához több ember kell. Régen ezzel kevésbé volt gond, hiszen nem három-négy tagú családokban éltek az emberek, hanem nagycsaládokban.

Vannak olyan kicsinyek, akik a szokásosnál sokkal nehezebben nyugtathatók - szinte mindig rosszul érzik magukat, ha letennék őket. Még jóllakottan, tisztába téve sem bírják, ha nincsenek ölben, karban, hordozókendőben. Akár a szüleik kimerüléséig, éjjel és nappal, szinte folyamatosan igénylik a testkontaktust, őket nem lehet a babakocsiban tologatva elaltatni anélkül, hogy ne sírnának. A többemberes helyett ezekre a „még több emberes” babákra szerencsésebb a „nagy igényű baba” kifejezés, híven az eredeti angol szakkifejezéshez, az 1980-as években megfogalmazott „high need baby” terminus technicushoz.

Ez a nagyigényűség hátterében több tényező is állhat, amit nem biztos, hogy sikerül azonnal felismerni, viszont feltétlenül fontos kiszolgálni. Hiszen a baba csak jelezni tudja a diszkomfortérzését, de nem tud magán segíteni, ez a gondozóira hárul.

Ez nem jelenti azt, hogy mostantól kizárólag a baba igényeit kell szolgálnunk. Bár természetes, hogy most ő került a figyelem középpontjába, viszont nagyon fontos az anya, az apa, a testvérek szükségleteinek figyelembevétele és a családi egyensúlyra törekvés!

tags: #csecsemo #sirni #hagyasa