A csecsemőkori kötőszövet tudnivalók és a csecsemő fejlődése

A kötőszövet testünk leggyakoribb szövetfélesége, amely az embrionális középső csíralemezből (mezodermából) fejlődik ki, és gyakorlatilag minden egyes szervünk felépítésében részt vesz. Támogatja és összeköti a belső szerveket, a szerveket körülölelő tokot alkotja, elválasztó sövényeket képez, hozzájárul a csontképzéshez, építi az érfalakat, az izmokat a csontokhoz köti, sérülés esetén pótolja a más típusú szöveteket, és fontos vízraktár. A kötőszövetek beburkolják izmainkat, belső szerveinket, és hártyákat, szalagokat, tartóelemeket hoznak létre testünk minden részében. A csecsemőkor a 8 hetes kortól az 1 éves korig tartó életszakasz, amely során rendkívül nagy fejlődésnek és pszichomotoros érésnek lehetünk szemtanúi a gyermek életében, éppen ezért kiemelt jelentőségű a csecsemő szoros figyelemmel kísért gondozása.

A kötőszövetek felépítése és típusai

A kötőszövetek sejtekből és a sejtek által termelt extracelluláris mátrixból épülnek fel. Az extracelluláris mátrixot kötőszöveti rostok, szerkezet nélküli alapállomány és szöveti nedvek alkotják. A kötőszöveti sejtek a koponya vázelemeinek jelentős részét kialakító dúcléc eredetű ektomezenchima sejtek kivételével a középső csíralemez mezenchima sejtjeiből differenciálódnak. A kötőszövetek laza felépítésűek, mert sejtjei nincsenek szorosan egymás mellett, közöttük sok, sejtközötti tér található. A sejtközötti terük lehet folyékony, kocsonyás és szilárd. A sejtközötti tér anyagát a kötőszövet sejtjei állítják elő.

Kötőszöveti sejtek

A kötőszövetben található sejtek száma és mennyisége nagyon változó. Azok a sejtek, amelyek egy-egy kötőszövettípusban megjelennek, jól tükrözik az adott kötőszövet funkcióját. A sejteket két fő csoportra szokták osztani:

• Állandó sejtek: fibroblastok, myofibroblastok, makrofágok, zsírsejtek, hízósejtek, differenciálatlan mesenchimasejtek.
• Mobilis vagy vándorló kötőszöveti sejtek: limfociták, plazmasejtek, neutrofil, bazofil és eosinofil granulociták és monociták.

Fibroblastok és myofibroblastok

Az extracelluláris mátrix termeléséért elsősorban a fibroblastok felelősek. Rutin hematoxili-eosin festés után fibroblastokban csak a sejtmag látszik. Elektronmikroszkópos képeken nagyon sok fejlett DER és Golgi apparátus látható a citoplazmában, ami a sejtek magas szintetikus aktivitására utal. A miofibroblasztok fibroblast és simaizomsejt sajátosságokkal is rendelkeznek. Elektronmikroszkópos képeken minden, a fibroblastokra is jellemző sejtorganellum megtalálható ezekben a sejtekben. Emellett aktin filamentum kötegek és denz testek is gyakran vannak ezekben a sejtekben.

Makrofágok és hízósejtek

A szöveti makrofágok a vérben keringő monocitákból származnak, és fagocitózisra képesek. Elektronmikroszkópos képeken ujjszerű kitüremkedések, endocitótikus vakuolák és lizoszómák utalnak erre. A hízósejtek általában ovális sejtek, nagy kerek maggal, citoplazmájuk nagy granulumokkal van tele, és fontos szerepet játszanak az allergiás reakciókban hisztamin felszabadításával.

Zsírsejtek és differenciálatlan mesenchimasejtek

A zsírsejtek fibroblastokból és differenciálatlan mezenchimasejtekből differenciálódnak, s citoplazmájukban fokozatosan zsírt halmoznak fel. Ha nagyon nagy számban jelennek meg, akkor kialakul a zsírszövet. A differenciálatlan mesenchimasejtekből különböző kötőszöveti sejtek alakulhatnak ki, például az erek körül elhelyezkedő periciták.

Limfociták és plazmasejtek

A limfociták elsősorban az immunválasz kialakításában játszanak szerepet, számuk gyulladásos folyamatok során megemelkedik. A T limfociták a celluláris-, a B limfociták pedig a humorális immunválasz kialakításáért felelősek. A plazmasejtek szintén állandó komponensei a laza rostos kötőszöveteknek, de gyulladásos folyamatok során ezek száma is megnő, és antitesteket termelnek.

Granulociták

Erős gyulladásos reakciókban nagyon sok eozinofil és neutrofil granulocita vándorol a laza rostos kötőszövetbe. Más immunreakciókban a bazofil granulociták jelennek meg nagy tömegben, hisztamint szabadítanak fel, amelyeknek az allergiás bőrreakciók kialakulásában van fontos szerepe.

Extracelluláris mátrix

Az extracelluláris mátrix fő komponense a különböző kötőszöveti rostokból felépülő bonyolult hálózat, a főleg glükózaminoglikánokból (GAG) álló erősen hidrált gélszerű alapállomány, valamint különböző adhéziós molekulák, amelyek mint kapcsolómolekulák a kötőszövet elemeit bonyolult, összefüggő rendszerré szervezik.

Glükozaminoglikánok (GAG)

A glükozaminoglikánok hosszú, el nem ágazó poliszaharid láncok, amelyek ismétlődő diszacharid egységekből épülnek fel. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy sok negatív töltést tartalmaznak, ezért a pozitív ionokat, mint pl. a Na+-ionokat vízburkukkal együtt megkötik, s így biztosítják a szövetek turgorját. A GAG molekulákat szerkezetük szerint négy csoportra osztjuk: hialuronsav, chondroitin-szulfát és dermatán-szulfát, heparán-szulfát és heparin, keratán-szulfát.

Rostos proteinek

A kollagén, a fibrillin, az elasztin és a fibronektin meghatározó szerepet játszanak a különböző kötőszöveti rostok, s így az extracelluláris matrix struktúrájának és funkciójának a kialakításában. A kollagén rostok mechanikai behatásokkal szemben rendkívül ellenállók, főzve kocsonyás enyvet képeznek. A retikuláris vagy rácsrostok gyakran elágazódva, majd újra egyesülve finom térbeli hálózatot hoznak létre, különösen a sejtképző szervekben. A rugalmas vagy elasztikus rostok a kollagén rostoknál jóval vékonyabbak, és különösen ott fordulnak elő, ahol a szervek működés közben erős alakváltozáson mennek keresztül.

Adhéziós molekulák

Az adhéziós molekulák a kötőszövet egyes elemeinek az összekapcsolását végzik. Az embrionális fejlődés korai szakaszában megjelennek, és meghatározó szerepük van a sejtvándorlás irányításában, a csíralemezek kialakításában, az organogenezisben. A fibronektin, laminin és a tenaszcin fontos szerepet játszik a kötőszöveti sejtek és az extracelluláris matrix kapcsolódásában.

Kötőszövet típusok

A kötőszövetnek több típusát ismerjük:

1. Embrionális kötőszövet (mezenchima): az embrióban legkorábban megjelenő kötőszövet, kocsonyás alapállományú, sejtjeire az élénk mitotikus osztódás jellemző.
2. Hálózatos (retikuláris) kötőszövet: a csontvelőben és a nyirokszervekben fordul elő, folyékony alapállományú, fagocitózisra képes sejtekből áll.
3. Laza rostos kötőszövet: erekben és idegekben gazdag, a legtöbb szervben megtalálható, mindhárom rostot tartalmazó szövet. A hámréteg alatt helyezkedik el, és fontos szerepe van a véredényekkel nem rendelkező hámszövetek tápanyagokkal és oxigénnel történő ellátásában.
4. Tömött rostos kötőszövet: szabad sejteket nem tartalmaz, kevés sejtközötti állománya van, rostjai párhuzamosan rendeződött nyalábokat vagy sűrű szövedéket képeznek. Ilyen például az ín és az ízületi szalagok.

A kötőszöveti gyengeség

A kötőszövet betegségei általában autoimmun eredetű kórképek, ám nem tekinthető valódi betegségnek a leggyakrabban előforduló eltérés, a kötőszöveti gyengeség. Kötőszöveti gyengeségre utalhat a bőrön a seprűvénák és visszerek, a narancsbőr, a striák és a ráncok megjelenése vagy mélyülése, ha a bőr megereszkedik, szinte „lóg” bizonyos területeken; a kis behatásra kialakuló nagy véraláfutások; a haj és a köröm szerkezetének megváltozása, gyengülése. Kötőszöveti gyengeség gyanúját vetik fel a gyakori ízületi szalagsérülések, ficamok, illetve a szalagok által rögzített kismedencei szervek süllyedése, pl. a méhsüllyedés.

Mi okozhatja a kötőszöveti gyengeséget?

A kötőszöveti gyengeség gyakrabban érinti a nőket, erős összefüggés mutatkozik a hormonális változásokkal (pl. terhesség, menopauza idején). Férfiak esetében a hirtelen növés, hízás, testépítés következtében fellépő gyors ütemű izomtömeg növekedés okozhat kötőszöveti elváltozásokat. A kötőszöveti gyengeséggel járó tünetek nemtől függetlenül nagyobb arányban fordulnak elő az életkor előrehaladtával, aminek hátterében a kollagéntermelés csökkenése áll. Negyvenes éveinkre a kollagénállományunk kb. 30, ötvenéves korunkra nagyjából a 45 százalékát elveszítjük, hatvan év felett pedig teljesen leáll a termelése. Ezzel párhuzamosan a bőr kevesebb vizet és tápanyagot képes raktározni. Egyes gyógyszerek, pl. a szteroidok hosszútávú szedésének egyik mellékhatása lehet a bőr és a kötőszövetek elgyengülése. A laza kötőszövet kialakulásában ezen felül szerepet játszhatnak még az alkati, genetikailag öröklődő adottságok. Megfelelő életmóddal ugyanakkor ezeket a „rizikófaktorokat” ki lehet iktatni, így a meggyengült kötőszövet kialakulásához olyan életmódtényezők is hozzájárulnak, mint a fogyás-hízás jojó effektusa, a mozgásszegény életmód, a túlzott napozás, az egészségtelen táplálkozás, valamint a dohányzás.

Megelőzés és kezelés

Teljesen megelőzni a kötőszövetek meggyengülését, egy természetes élettani folyamatot nem lehet, de odafigyeléssel lassítható és a zavaró tünetek is csökkenthetők. Egy megfelelően összeállított diéta (alacsony szénhidrát és zsír, magasabb fehérjetartalmú) lassíthatja a szervezet öregedési folyamatait. A rendszeres sportolás, a naponta végzett mozgás az egyik legfontosabb a kötőszöveti gyengeség megelőzésében. A bőséges folyadékfogyasztás alapfeltétele a szervezet kiegyensúlyozott vízháztartásának, a sejtek megfelelő működésének. Pozitív hatás érhető el a vérkeringés serkentésével (pl. hideg-meleg váltózuhany, szauna, masszázs). Előnyösen hat a fokozott kollagén bevitel akár táplálékkal, akár táplálékkiegészítőkkel. Az izmaink és kötőszöveteink állapota ún. SMR hengerrel is javítható. Az SMR jelentése: self-myofascial release, vagyis izompólya- vagy kötőszöveti önmasszázs. A hengerrel történő speciális gyakorlatok végzése segít az izmok regenerációjában, növeli a testmozgás hatékonyságát, megelőzheti az izomsérüléseket.

Csecsemőkor: fejlődés és gondozás

A csecsemőkor a 8 hetes kortól az 1 éves korig tartó életszakasz, amely során rendkívül nagy fejlődésnek és pszichomotoros érésnek lehetünk szemtanúi. Éppen ezért kiemelt jelentőségű a csecsemő szoros figyelemmel kísért gondozása.

A csecsemő táplálása

Az újszülöttek születésük után elvesztik testsúlyuk 5-10%-át, de a 10-14. napra visszanyerik azt, féléves korukra megduplázzák a súlyukat, 1 éves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el. Ebben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel.

Anyatej

A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik az édesanya melleiben. Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket és ásványi anyagokat, amelyek az újszülött immunvédelmét erősítik. Idővel az anyatej összetétele és termelődött mennyisége változik, igazodva a csecsemő igényeihez. Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt, de ez a szám csak egy megközelítő érték, fontos, hogy minden esetben a csecsemő igényeihez igazítsuk a szoptatások számát. Lehetőség szerint törekedni kell az anyatejes táplálásra, mert számos előnyt hordoz magában:

• a csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt biztosítja, és könnyen emészthető;
• védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat tartalmaz);
• a legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód;
• változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ;
• hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás).

Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek.

Tápszerek

Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek mellett hamarabb szükséges bevezetni a tápszert a csecsemő életébe. Az anyatejpótló tápszerek készítésekor a gyártók az anyatejhez minél jobban hasonlító összetételű tápszerek létrehozására törekednek. Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizáltfehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni.

Hozzátáplálás

Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy-egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra. A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd még az anyatejes táplálás mellett érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat. A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe.

Fejlődés hónapról hónapra

Súlyfejlődés

A csecsemők súlyát féléves korukig kéthetente, majd havonta mérik a súlyfejlődésük nyomon követése érdekében. Féléves és egyéves koruk között kéthavonta, az első születésnapot követően pedig már csak háromhavonta. A súlyfejlődés ütemének megállapítására percentilis görbéket alkalmaznak. A csecsemő testsúlyára több tényező is hatással van: genetika, a gyermek születési súlya, az anya táplálkozása és életmódbeli szokásai, a gyermek neme, a csecsemő egészsége.

Hosszfejlődés

Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A hossznövekedés megítélésére szintén percentilis görbéket alkalmaznak. 3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát. Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet. A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők, illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező.

Motoros fejlődés

A csecsemő mozgásának, mozdulatainak fejlődési ütemére (motoros fejlődés) számos tényező befolyással lehet. Az azonos korú gyermekek eltérő ritmusban fejlődhetnek, így az egyes mozgások kivitelezéséhez fűzött életkor csak tájékoztató jellegű.

• 2 hónapos: fejét mozgatja, végtagjainak helyzete követi (vívóállás).
• 3 hónapos: hason fekve képes megtartani a fejét, ujjaival játszik.
• 4-6 hónapos: képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni.
• 7-10 hónapos: kezd kúszni, ujjait egyre ügyesebben használja fogásra.
• 1 éves: támaszkodva fel tud állni.

Nyelvi fejlődés és érzékszervek

A csecsemő nyelvi fejlődésének elengedhetetlen eleme a megfelelő hallás. A látásfejlődés megítélésére figyelemmel kell kísérni, hogy követi-e tekintetével a mozgó tárgyakat, 5 hónapos korára pontosan nyúl-e a tárgyakért. A csecsemő látása 1 éves korára már teljes, élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket felismeri. A csecsemő motoros készségeinek, látásának és hallásának fejlődésében fontos szerepet kapnak a csecsemő játékai is.

Mikor forduljon orvoshoz?

Beszéljen a védőnővel, illetve a háziorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet. Ha az anyánál emlőgyulladás (masztitisz) alakul ki, fontos, hogy az anya megpróbáljon minél gyakrabban szoptatni, illetve szükség esetén fejni az emlőket, de ha a tünetek nem múlnak el, vagy rosszabbodnak, akkor mindenképp kérjen segítséget háziorvosától vagy kezelőorvosától.

Feltétlenül forduljon a házi gyermekorvoshoz, amennyiben gyermeke nem tud elegendő táplálékot magához venni (pl. kifárad evés közben) vagy ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás, hasfájás, hasmenés jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal. Minden csecsemő más és más ütemben fejlődik, de ha az alábbiak a csecsemő 3 hónapos korában is fennállnak, mindenképp forduljon házi gyermekorvosához:

• a babának nem javul a fejtartása;
• nem reagál a hangos zajokra;
• nem mosolyog, ha az édesanyja hangját hallja, és másokra sem;
• nem követi a szemével a mozgó tárgyakat;
• nem játszik a saját kezeivel, nem markol meg semmit, nem tartja meg a tárgyakat.

Szűrővizsgálatok és védőoltások

A kisgyermek egészségével kapcsolatos adatokat, információkat a „Gyermek egészségügyi kiskönyvébe” jegyzi fel a védőnő és a gyermekorvos. Egy hónapos, majd két, három, négy, hat, kilenc és tizenkét hónapos korban történnek a szűrővizsgálatok, amelyeket státuszvizsgálatoknak is neveznek. Ezek során a gyermekorvosi rendelőben felmérik a kisgyermek általános állapotát, különös tekintettel a mérésekre (súly, hossz, fejkörfogat), a fej, fülek, szemek, száj, bőr, szív és tüdő, csípő, has és nemi szervek vizsgálatára. A kötelező védőoltásokat a gyermek a meghatározott életkorban kapja meg, mint például a tuberkulózis elleni oltást újszülöttkorában, a diftéria, pertusszisz, tetanusz, polio és Haemophilus influenzae elleni oltást pedig 2, 3 és 4 hónaposan.

tags: #csecsemo #reces #kotoszovet