Fegyverengedély és Korhatár az Egyesült Államokban: Történelem, Szabályozás és Viták

Az Egyesült Államokban a fegyvertartás kérdése évtizedek óta állandó vitatéma, mélyen gyökerezik a történelemben, a kultúrában és a politikában. Az egyre gyakoribb iskolai lövöldözések, fegyveres gyilkosságok és erőszakos cselekmények okán rendszeresen fellángol a vita, vajon szükséges-e korlátozni a fegyvertartáshoz való alkotmányos jogot.

Az amerikai fegyverkultúra a történelem mély rétegeiben gyökerezik. A vadnyugat korszakában a fegyver a túléléshez tartozott - önvédelem, vadászat, és a mindennapok biztonsága a határvidéken. Sok amerikai számára a fegyver nem csupán eszköz, hanem a szabadság szimbóluma, ugyanúgy, ahogy más kultúrákban a szólásszabadság vagy a tulajdonhoz való jog. Különösen vidéken a fegyverhasználat mélyen beágyazott hagyomány, gyakran családi örökség, amit apáról fiúra adnak tovább.

A Második Alkotmánykiegészítés és Értelmezése

A szabad fegyverviselés mellett kiálló amerikaiak gyakran hangoztatják, hogy egy esetleges szigorítással a szövetségi kormány a második alkotmánykiegészítés által garantált jogaikat csorbítaná, aláásva az alapító atyák akaratát és a szabad önrendelkezéshez való jogot.

A második alkotmánykiegészítés, melyet a Jognyilatkozat kilenc másik elemével együtt 1791. december 15-én fogadtak el, mindössze egyetlen pontot érint, és azt is kissé homályosan. A törvényt egyértelműen a 18. század végi, frissen függetlenné vált Amerika viszonyaihoz írták: az állam biztonsága szempontjából szükséges jól szervezett, fegyveres polgárokból álló milícia garantálja, hogy a polgárok sikeresen visszaverhessenek egy esetleges külső támadást, megszállást, erővel megbuktathassanak egy zsarnoki államvezetést, illetve megakadályozhassák a rabszolgafelkeléseket és egyéb törvénytelen lázongásokat. A kiegészítés leglényegesebb velejárója azonban az önvédelemhez szükséges fegyverviselés jogának megteremtése volt, hiszen a telepesek gyakran hatalmas távolságokat tettek meg a vadonban, magukra utalva a természet erői, az indiánok és a rablóbandák támadásaival szemben, ezért elengedhetetlen volt számukra a megfelelő tűzerő birtoklása.

A szabad fegyvertartás jogáért kiálló amerikaiak gyakran ma is az alkotmánykiegészítés idején érvényes szempontokat említik. Ezzel szemben a korlátozást pártolók azzal érvelnek, a vadnyugat időszakát régen magunk mögött hagytuk, és a civilizált, modern amerikai társadalomra teljesen más szabályok érvényesek, mint a 18-19. században.

A második alkotmánykiegészítés rövidke szövegét sokan és sokféleképp vitatták, értelmezték az idők során; a két legvitatottabb pontnak természetesen a „jól szervezett milícia” és „a nép joga” kitételek számítanak. A konzervatívabb értelmezők eltekintenek az előbbitől, utóbbit pedig úgy veszik, mint a népet alkotó egyének önálló jogát a fegyverviselésre, míg a kritikusabb, általában demokratapárti hangok azt pedzegetik, a kiegészítés csak a fegyveres testületekhez tartozók fegyverviselési jogát védi, a nép számára garantált jog pedig inkább kollektív, mintsem individuális jellegű.

Fegyvertartás és Fegyverviselés: Különbségek és Szabályok

Mielőtt folytatnánk, gyorsan járjunk körbe még egy fogalmat, a fegyverviselést. Eddig jobbára a fegyvertartásról volt szó, magyarul arról, hogy az ember milyen fegyvereket milyen feltételekkel birtokolhat. A fegyverviselés kérdése viszont arról szól, hogy a tulajdonában lévő fegyvert ki, hová és milyen módon viheti magával. Az egyik lehetőség, hogy nem viszi magával, hanem csak a házában tartja, így az otthonára törő bűnözők szervezetében dúsíthatja a réz, vas és -lőszerválasztástól függően- egyéb értékes nyomelemek koncentrációját. Ezt a fajta fegyvertartást ritkán kérdőjelezik meg, hiszen a második alkotmánykiegészítés mellett az annál sokkal szélesebb körben elfogadott otthonhoz, tulajdonhoz való jog védelmére is szolgál (Amerikában legalábbis- a magyar jog egyáltalán nem ismeri ezt az úgynevezett ,,otthonvédelmi” célú fegyvertartást). A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a fegyveres polgár kilép az utcára. Ekkor kétféleképpen viheti magával a fegyverét: rejtetten és a nyíltan viselve (,,concealed carry", illetve ,,open carry").

Nyílt Fegyverviselés (Open Carry)

A nyílt fegyverviselés azt jelenti, hogy az ember mások számára is jól látható módon hordja magán a fegyverét: a puskát a hátán, a pisztolyt pedig valamilyen tokban, mint a cowboyok. Ez a konkrétan a bevetésre kész fegyver viselésére vonatkozik, nem arra, mikor mondjuk célba lőni, vagy vadászni megy valaki, és oda viszi a puskát.

Az amerikaiak erről kicsit máshogy gondolkoznak. A telepesek életében a nyílt fegyverviselés egyszerűen a dolgok elfogadott menetéhez tartozott. Bár a tagállamok nagy részében legális, a nyíltan viselt fegyver tehát ritka látvány lett. A rendőrök szeme is erre állt rá, gyanús lett, ha valaki puskával a hátán sétálgat, színes tévét akar lőni a boltban, vagy netán valami bűncselekményben mesterkedik? Ezeket az embereket tehát szépen igazoltatják, és megkérdezik tőlük, hogy hová lesz a menet ilyen körültekintően felszerelkezve. Logikus és életszerű választ ugye azért elég nehéz erre a kérdésre adni, így aztán a rendőr vérmérsékletétől és a helyi bűnüldözési szokásoktól függően folytatódik az intézkedés.

Az USA-ban nagyon sok államban történelmileg a nyílt fegyverviselést nem szabályozzák, csak a rejtettet. A nyílt fegyverviselés cowboy-romantikája azonban csak valóban vidéki területeken működik, nagyobb városokban rendőrség általi hasrafektetés lehet a dolog vége, még ha amúgy amúgy teljesen törvényes is. Azon államok ahol egyértelműen mindenhol teljesen szabad a nyílt viselés: Arizona, New Mexico, Kentucky, Nyugat-Virginia, Virginia, Wyoming, Dél-Dakota, Idaho, Montana, Vermont, Alaszka. A többi nyílt viselést engedő tucatnyi államban sajnos bele lehet futni olyan helyi szabályozásba, ami például az adott nagyváros területén tiltja ezt.

Rejtett Fegyverviselés (Concealed Carry)

A rejtett viselés ennek ellentéte: a külvilág csak a fegyver elővételekor szerez tudomást a polgár felfegyverzett voltáról, azaz a pisztoly testhez simuló, ruha alá rejtett tokban pihen. Értelme a dolognak alapvetően önvédelmi szituációkban van: ilyenkor a támadóé a támadás minden előnye (hely, idő, támadási mód megválasztása), hát próbáljuk kiegyenlíteni az esélyeket legalább azzal, hogy egy meglepetést mi is tartogatunk számára. Emellett elkerülhetjük polgártársaink kedélyeinek felesleges felizgatását is, a fegyvert csak az fogja látni, akinek a skulót szánjuk.

Az amerikai törvényhozók éppen, hogy veszélyesebbnek látják a nyílt viselésnél: a nyílt kártyákkal való játékkal szemben a rejtetten viselt fegyver kiszámíthatatlan fenyegetést jelent. A szövetségi törvények alapvetően nem szabályozzák, azaz -amerikai gondolkozással- nem tiltják se a nyílt, se a rejtett fegyverviselést. Mostanában a legforróbb téma a rejtett viselés, egyre több helyen engedélyezik, de ennek kapcsán mindig komoly viták zajlanak.

Korhatár és Engedélyezés az Egyesült Államokban

A gyakorlatban a különböző államok önállóan rendelkezhetnek róla, milyen feltételekhez kötik a fegyvervásárlás jogát. Van, ahol életkorhoz kötik a pisztolyvásárlást, kés, villa, puska, nem gyerek kezébe való. A nagykorúság ideje nem annyira következetesen meghatározott, mint nálunk a 18 év; különböző helyeken különböző dolgokhoz 17, 18, vagy 21 éves korhatárok is szerepelnek.

Előfordult például olyan is, hogy egy frissen felszerelő rendőr anyuval-apuval kézenfogva ment szolgálati fegyverét megvásárolni, mert a rendőrséghez 18 éves korában már felvették, viszont a helyi törvények szerint 21 éves koráig nem szolgálhatták ki a fegyverboltban.

A legtöbb állam - bizonyos fegyvertípusok, például automata fegyverek, hangtompítós pisztolyok kivételével - nem kér fegyvertartási engedélyt polgáraitól. Jó pár államban van az engedélyesnek olyan kötelezettsége is, hogy közúti igazoltatás során az engedélyt meglétéről azonnal tájékoztatni kell az intézkedő rendőrt.

A legtöbb tagállamban a fegyverviseléshez Magyarországhoz hasonlóan, valamilyen papír azért szükséges- az engedély általában egy kis plasztikkártya fényképpel és a legfontosabb adatokkal, mint nálunk egy személyi. Az engedélyek kiadását és elfogadását minden tagállam maga szabályozza, nincs szövetségi szinten egységes okmány, nem mindenhol szól ugyanannyi időre (valahol csak 2 év, de Texasban pl. 10, és automatikusan hosszabbítódik), nem mindenhol hívják ugyanúgy (a rejtett viselési engedély neve például a legtöbb helyen CCW- Concealed Carry Weapon Permit, de van, ahol CHL- Concealed Handgun Licence, vagy CPL- Concealed Pistol License), és az is változó, hogy melyik tagállam melyik másik tagállam okmányait fogadja el.

Az USA-ban 1987-ben kezdődött az alanyi jogú viselési engedélyek forradalma, méghozzá Floridában. Ez a jogszabály szolgált az összes többi hasonló mintájául. Az ilyen fajta engedélyezési eljárást “shall-issue” (szabadon: “ki kell adni”) névvel illeti a fegyveres szleng. Kezdetben Florida az egyetlen ilyen volt, aztán az 1990-es években bekövetkezett a nagy áttörés, és lavinaszerűen fogadták el az államok a hasonló törvényeket. Mára az államok döntő többsége ebbe a csoportba sorolható, de persze a jogszabályok részletekben változnak, például az érvényesség 2-7 év között mozog, Texasban sokáig külön vizsga és engedély szólt forgópisztolyokra és külön öntöltőkre. Van ahol konkrétan feljegyzik mely típusú, kaliberű, gyári számú fegyvereket hordhatja az engedélyes, a legtöbb helyen azonban bármilyet, amilyet akar.

Az USA-nak két állama is volt csupán olyan 10 évvel ezelőttig, amelyben egyáltalán nem kell viselési engedély, akár nyíltan, akár rejtve hordjuk pisztolyunkat. Vermont és Alaszka. A dolog érdekessége, hogy Vermontban sosem fogadtak el CCW jogszabályt, ott sosem kellett engedély, és sosem volt megtiltva a fegyverviselés. Az alaszkai esetben pár évvel ezelőttig “shall-issue” volt a szabályozás, de annyira pozitívak voltak a tapasztalatok, és annyira kicsi a népsűrűség a vadregényes államban, hogy ezt a bürökratikus papírmunkát is feleslegesnek ítélték. Mára viszont a “Constitutional Carry” államok száma 16-ra nőtt.

A másik véglet a “non-issue”, amikor egyáltalán nincs mód fegyverviselési engedélyt civilnek megszerezni. Szerencsére Illinois és Wisconsin, valamint Washington DC is feladták ezt, így ez a kategória megszűnt.

A harmadik kategória nagyon ismerős lehet nekünk. Ez az úgynevezett “may-issue”, azaz megadHATó engedély. Ekkor az illetékes rendőrnek bizonyítani kell a veszélyeztetettséget és vagy megadja, vagy nem az engedélyt. A meghosszabbítás hasonlóképpen zajlik. Természetesen a helyi gazdagok, kiskirályok, híres emberek, politikusok mindig, minden további nélkül megkapják a viselésit. A probléma tovább bonyolódik azzal, hogy ezen “may-issue” államokban is megyénként eltérő a joggyakorlat.

Fegyvergyártás és Fegyverlobbi

A fegyveripar hatalma ma is meghatározó tényező az amerikai politikában. Az NRA (National Rifle Association) az egyik legbefolyásosabb érdekvédelmi szervezet, amely óriási politikai és pénzügyi erővel képes formálni a közvéleményt és a törvényhozást. Az 1871-ben alapított, hivatalosan nonprofit Nemzeti Fegyverszövetség (National Rifle Association - NRA) évente nagyjából 3 millió dollárt költ lobbicélokra, és rendkívül erős kapcsolatokkal bír a törvényhozásban, korábbi tagjai között szerepel George W. Bush is.

A fegyvergyártás ráadásul komoly iparág: több államban ez az egyik legnagyobb munkaadó, így a gazdasági érdekek is a jelenlegi helyzet fenntartását szolgálják.

Statisztikák és Tények

Sehol a világon nem olyan magas a fegyverek száma, mint az USA-ban, ahol 100 állampolgárra 120 lőfegyver jut. A statisztikák szerint nem minden amerikai, csupán a lakosság 32 százaléka rendelkezik lőfegyverrel, mely szám jóval alulmarad az 1970-es évek végén tapasztalt 50 százalékos arányhoz képest, ugyanakkor a becslések szerint 393 millió lőfegyvert birtokolnak civilek, vagyis minden 100 polgárra 120 fegyver jut, ezzel az amerikai számít a világ legjobban felfegyverzett népének (a második helyen Jemen, a dobogó alsó fokán Szerbia és Montenegró áll, jócskán lemaradva). Fegyveres erőszak tekintetében szintén világelsők az amerikaiak, 2020-ban egyetlen év alatt mintegy 45 ezer személy életét oltotta ki lőfegyver az Államok területén, bár az esetek 54 százalékában öngyilkosságról van szó.

Amerikában kilenc fegyver az átlag, de akár százas arzenálok is előfordulnak.

Táblázat: Fegyverbirtoklás az USA-ban (becslések alapján)

Szabályozási Szintek és Kompromisszumok

A szövetségi törvények alapvetően nem szabályozzák, azaz -amerikai gondolkozással- nem tiltják se a nyílt, se a rejtett fegyverviselést. Az amerikai jogrendszer jóval túlmutat a szövetségi törvényeken, a decentralizált társadalmi rendszernek köszönhetően számos tagállami, sőt, városi jogszabály is van, amelyek tovább árnyalják, hogy mit szabad, és mit nem.

Az első, fegyverviselésről szóló szövetségi törvényt 1934-ben a demokrata Franklin D. Roosevelt elnök írta alá. A következő, 1968-ban, a Kennedy fivérek és Martin Luther King meggyilkolására válaszként hozott szigorítás a tagállamok közötti fegyverkereskedelmet szabályozta, az 1993-as ún. Brady-törvény viszont már háttérellenőrzéshez kötötte a fegyverek vásárlását. Az eddigi legátfogóbb - azonban európai szemmel még így is rendkívül megengedő - szigorítást idén júniusban írta alá Joe Biden elnök, ebben korlátozzák a fegyvereladást a családon belüli erőszakért elítélt személyek számára, és szövetségi anyagi támogatást nyújtanak azoknak az államoknak, melyek megszavazzák az ún. „red flag” törvényeket.

tags: #csecsemo #kaphat #fegyverengedelyt #amerikaba