A fogzás időszaka szinte minden babánál komoly kihívás. Nyűgösség, rágás, alvási zavarok - és talán a leglátványosabb tünet: a fokozott nyáltermelődés. De vajon mi okozza és mennyi folyadékról is beszélünk valójában? Miért ázik át minden body és pulóver? Ebben a cikkben olyan válaszokat kapsz, amelyek túlmutatnak a hazai babás blogok által ismertetett információkon.
A fogzás és a fokozott nyáltermelés
A fogzás idején a baba szervezete, különösen a nyálmirigyek, fokozott működésbe kezdenek. Tudományos vizsgálatok szerint a fogzás alatt a nyáltermelés akár 6-szorosára is nőhet a nyugalmi állapothoz képest. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy egy fogzó baba óránként akár 70-130 ml nyálat is termelhet - ami egy kis pohár víz mennyiségének felel meg.
A nyál nemcsak vízből áll. Tartalmaz enzimeket, savas anyagokat és immunfehérjéket, amelyek a szájban hasznosak, de a bőrrel érintkezve irritálóak lehetnek.
Miért nyáladzik egyik baba többet, mint a másik?
Gyakori kérdés, hogy miért nyáladzik egyik baba szinte megállás nélkül, míg másnál alig észrevehető a fogzás. A válasz részben genetikai: egyes kutatások szerint az AQP5 nevű gén variációja befolyásolhatja a nyálmirigyek aktivitását. A fokozott nyáladzás akár hetekkel a fog áttörése előtt megindulhat, mivel a nyálmirigyek érzékenyen reagálnak a fogíny alatt zajló gyulladásos folyamatokra.
A nyálkendők hatékonysága
A legtöbb baba szekrényében ott lapul 1-2 pamut nyálkendő - de ezek gyakran kevesek. Egy átlagos, egyrétegű pamut nyálkendő (kb. 200 cm²-es felületű) csupán 10 ml nyálat képes felszívni, mielőtt telítődik és csöpögni kezd, de ekkor már a kendő alatti ruha vizes.
A fogzás időszaka nem kell, hogy egyenlő legyen az átázott ruhákkal és bőrpírral. Ez nem csupán egy divatos kiegészítő - hanem egy valódi babaápolási eszköz a fogzási időszak kihívásaira.
A csecsemő értelmi fejlődése és a játék szerepe
Régebben úgy tartották, a baba szinte teljesen ösztönlény, és valójában amíg nem beszélt, addig öntudatlan lénynek gondolták. Manapság már tudjuk, hogy az értelmi fejlődés nagyon hamar elkezdődik és az anyák többsége megtapasztalja, mennyi mindent tud egy alig néhány hónapos baba.
Az értelem fejlődésének első fontos állomása az első mosoly megjelenése 3-6 hetes kor között. A második élethónapban (4-8 hetes kor között) felismeri, hogy hangjának változtatásával is tudja befolyásolni környezetét: másként sír, ha éhes, ha unatkozik, ha álmos stb. Ha a megfelelő reakciót kapja, azaz az történik, ami miatt sírt, akkor a kifejezési skálája tovább differenciálódik, egyre pontosabban közli velünk, mit szeretne és egyre ritkábban sír (ilyenkor az anya már gyakran a csecsemő mimikájából felismeri, mi a probléma és még azelőtt cselekszik, mielőtt a baba sírni kezdene).
3-4 hónapos kor között a kicsi elkezd ismerkedni a tárgyakkal. Már eddig is szívesen nézelődött, lenyűgözték a mozgó dolgok, a kontrasztos képek, figurák, de a harmadik élethónapban már szeretné meg is érinteni ezeket. Általában 3 hónapos korban már próbál a baba a tárgyak után nyúlni.
5-6 hónapos kor között különleges felfedezést tesz: észreveszi a kezét és felismeri, hogy az az ő része. Először csak nézegeti, aztán elkezd vele játszani is. Sőt, hamarosan a lábával is. Ebben a korban jellemző, hogy a kicsi állandóan leveszi a zokniját (azt hiszi, az a lába része), rágja a lábujjait. Abban a pillanatban ugyanis, hogy a baba megismeri saját testrészeit, elkezd úgy igazán játszani: ami érdekli, azt szeretné, elérni, megszerezni.
7-8 hónapos kortól kezdve egyre fontosabb számára, hogy egyik helyről a másikra jusson el, csak azért, hogy megszerezzen tárgyakat. A kúszásból hamar megtanul felülni, és innentől kezdve új dimenzióban látja a világot. Ehhez az új látásmódhoz hozzá kell edződnie az idegrendszerének is, ezért átmenetileg nyűgösebb lehet.
A kúszás, majd a mászás révén új élményekre tesz szert, és gyakorlatilag nincs kedve leállni, ezért az etetés és a pihenés nagy nehézségekbe ütközhet: egész egyszerűen nem tud megülni egy pillanatra, amíg megeteted, és ellazulni annyira, hogy el tudjon aludni. Az etetést érdemes úgy szervezni, hogy kedvére mozoghasson közben, ehessen egyedül is, így érdekesebb lesz az ő számára is, és többet eszik majd.
8 hónapos kortól olyan rohamos ütemben fejlődik, hogy szinte alig tudod vele tartani az iramot. Mindent kipróbál, mindent megszerez és ha nem sikerül valami, akkor hangosan reklamál, segítséget kér.
10-12 hónaposan már megjelennek az első szavak is. Miután 1 éves korában járni kezd, az érdeklődése is bővülni kezd: szívesen nézeget könyveket, szeret építőkockából építeni, mondókákat, meséket hallgatni, képeket nézegetni.
2 éves koráig látványosan fejlődnek szellemi képességei. Egyre több szót mond, és a bonyolultabb összefüggéseket, feladatokat is megérti. Már megkérhetjük kisebb, 1 tagú feladatokra (pl. tedd a kisautókat a dobozba), 2 éves kor táján pedig már a 2 tagból álló feladatokat is képes megjegyezni és megcsinálni. Egyre inkább érti a logikai összefüggéseket is, pl. a ha…akkor mondatokat (pl. „ha nem eszed meg az ebédet, nem játszhatsz a kisautóval”). Lehetnek olyan időszakok, amikor folyton kérdez „mi ez?”. 3 éves kor körül ezt felváltja a „miért?” korszak. Ebben a korban nagyon érdeklik a világ történései, néha egészen mély értelmű kérdéseket kell neki elmagyarázni (pl. miért állnak autók a ház előtt? hova mennek az emberek a villamossal?).
A nyelvfejlődés és a hangképzés
A beszéd több, mint amit hallunk. A nyelvhasználat egyik módja, ezért helyesebb, ha nem beszédfejlődésről, hanem nyelvfejlődésről beszélünk - kezdte Szőke Rita logopédus, a “Kincs-Ő” Alapítvány “Kibontakoztatás” fejlesztő műhelyének munkatársa.
A nyelvfejlődés egyfajta törvényszerűséget követ, az adott nyelvi közegtől függetlenül. Körülbelül a hatodik hónapban kezdi el a csecsemő a “bababa”, “mamama”, “papapa” típusú hangsorokat hallatni. A világ minden részén ugyanúgy, mivel ez nem az adott nyelv része még, nem tanult folyamat, hanem a saját mozgásának öröméből fakad - a szájával, ajkaival, nyálával játszva, azok mozgását próbálgatva jut el ezekhez.
A környezet reagálása nyomán szelektálódva, a nevelés útján formálódnak ebből majd a “mama”, “papa”, “baba” stb.
Ahhoz, hogy a beszéd kialakuljon, több tényezőnek kell egyszerre teljesülnie. Ezek egy része szervi, anatómiai, mint például az agyi érés, a centrális irányítás és a periférikus szervek fejlődése (például a szájizomzaté). Ezen a ponton összefüggés van a beszéd fejlődése és az evés fejlődése között is, hiszen vannak olyan izmok, amelyek mindkét tevékenységhez használatosak.
Az anatómiai fejlődés mellett ki kell alakulnia a kommunikációnak is. Lényeges, hogy a kicsi akarjon közölni! Amíg nincs kommunikáció, nincs beszéd sem. Utánzással megtanulhatóak a szavak, de közlési szándék nélkül ez sokáig csak játék marad. Ám ez hosszú folyamat, ahogy a játékban is el kell jutnia a gyermeknek odáig, hogy legyen mondanivalója: szimbólumként tudjon használni tárgyakat, legyen belső nyelve, amit ki akar fejezni, meg akar osztani. Ez tükröződik a szimbolikus játékban, amiben egy tárgy egész másra is utalhat.
A hangokat, a hangok egymásutániságát meg kell tanulni, ehhez pedig a gyermeknek képesnek kell lennie a motoros (vagyis mozgás) tervezésre is. Ez a játékban úgy jelenik meg, hogy például amikor labdázunk vele, már azelőtt nyújtja a kezét a labda elkapásához, hogy eldobnánk. Az agy előre működik, már a következő lépést tervezi és készül a kivitelezésére.
Szükséges ez már a hangok formálásához is (hiszen például az sz hang kiadásához kb. nyolc szerv működését kell koordinálni), de különösen a szavak összeállításhoz. Később ugyanez a motoros tervezés kell ahhoz, hogy a szavakból mondatok épüljenek, a gyermek a nyelv használati szabályait, például a toldalékolást helyesen alkalmazni tudja.
Kiegyensúlyozott beszédfejlődés esetén idővel ez az anyanyelven automatikussá válik, de idegen nyelv használatakor vagy nyelvfejlődési zavar esetén nagyon fárasztó a beszélő számára, ilyenkor sokkal jobban kapaszkodik az ismert szavakba.
A beszédértés és a kommunikációs zavarok
A csecsemőknek kilenc hónapostól hároméves korig szituációértésük van. Például a “Hozd ide a cipőt!” felszólításra teljesíti a kérést. Előtte inkább csak az intonációt érti, úgymint a tiltó mondat jellegzetes hanglejtését.
A beszédértésből mérhető le a beszédértés. Érdekes megfigyelni, mi történik akkor, ha ugyanez a kérés nem “jó”, vagyis nem a helyzethez illő, megszokott szituációban hangzik el, mondjuk az ajtóban állva, játszótérre készülődés közben.
Sajnos Magyarországon az a szokás, hogy kivárnak, és a nagycsoportos korig általában nem fejlesztik a gyereket. Így nem tűnik fel sem a nyelvi, sem a motorikus tervezésbeli fejlődési lemaradás, és értékes évek vesznek el.
A fejlődés egyéni ritmusában nagyok lehetnek a különbségek, de nagyon fontos tudni: egy hároméves gyereknek már mások által érthetően kell beszélnie, még ha csak néhány szavas mondatokban is! Ha nem így van, ha a kicsi hangadása még babanyelv, vagy nem mondatszerű, akkor minél előbb meg kell mutatni szakembernek.
Ha már megszólal, és létrejön valamilyen szinten a kommunikáció, de hibásan beszél, akkor is érdemes logopédushoz fordulni.
A beszédértési zavarra a szülők szoktak felfigyelni, amikor ötször kell elmondani neki mindent, nem érti, amit mondunk. A kommunikációs zavart általában két-három éves korban veszik észre, mert ez az a kor, amikor már elvárnak a kisgyermektől dolgokat, odáig inkább csak kiszolgálják. Ilyenkor fedezik fel a szülők, hogy nem játszik, nem kér, hisztizik, de nem tudja kifejezni, mit akar.
Ezek a gyerekek nem beszélnek, nincs szemkontaktusuk sem. Nincs eszközük a közlésre, nem tudják közölni akaratukat nem csak szavakkal, de mutogatással sem.
Motorikus zavar esetén a mozgástervezés, a mozgáskoordináció zavara áll fenn. Például a laza izomzatú gyermek nyitott szájú, nem tud hangot képezni. Nála kimaradt az a lépcsőfok, amikor a szájával úgy játszik, hogy közben felpattanó zárhangokat, ajakhangokat képez, így nincs visszacsatolás az agyba sem.
A kiegyensúlyozott beszédfejlődésnek akadálya lehet például egy nagy orrmandula is, ami miatt a gyerek nyitva tartja a száját, mert ott vesz levegőt.
Előfordul, hogy 3-4 éves korban a gyerekkel dadogás miatt fordulnak logopédushoz. Ez a legtöbbször nem igazi dadogás, hanem “non-fluens” beszéd, amikor a gyerek belső nyelve már fejlettebb, de a motorikája kevésbé, így nem tudja kivitelezni a mondandóját.
A játék fontossága a fejlődésben
A kisgyermek fő tevékenysége a játék: ezen keresztül tanulja, szokja, ismeri meg a világot. Nem mindegy azonban, hogyan, mivel játszik, érdemes megfigyelni őt e tevékenység közben, mert fontos következtetéseket lehet levonni belőle a nyelvi fejlődésével kapcsolatban is.
A legfontosabb a kommunikációját megvizsgálni: akarja-e, és ha igen, tudja-e felhívni magára a figyelmet? Tud-e mutatni egy ujjal, határozottan valamire? (Ez már egy szót helyettesít, fél beszéd!)Ennek hiánya jelzésértékű!
A szótagoknak, szavaknak egyéves kor körül már jelentéssel kell bírniuk, még ha nem is hangzanak tökéletesen. Például, ha nem is mondja ki a gyermek a kutya szót, de a “vau” hangsor a kutyára rámutatva már beszédcsírának számít.
A beszédértés és a kommunikáció, valamint a játék zavara esetén mindig kell korai fejlesztés, minél előbb, annál jobb!
A motorikus jellegű lemaradásokba nem feltétlenül szükséges beavatkozni, de érdemes szakemberrel megnézetni. 3-4 éves kor után ezekkel is forduljanak logopédushoz.
A csecsemő mozgásfejlődése
A csecsemők mozgásfejlődése az életük első évében rendkívül fontos és izgalmas folyamat. Ebben az időszakban a kicsik különböző mérföldköveket érnek el, amelyek meghatározzák a motoros készségeiket és előkészítik őket az önálló mozgásra.
Az újszülött és az első hónapok a csecsemők életében lenyűgöző fejlődési időszakot jelentenek. A csecsemő a kezdben a legtöbb mozgást nem képes kontrollálni. Mozdulatai ekkor még szaggatottak vagy rángatózóak. Szeme rajtad. Tudtad, hogy a csecsemő első mozgásai közé tartozik a szeme mozgatása? Az újszülöttek kezdetben csak körülbelül harminc centire látnak, de ez is éppen elég ahhoz, hogy szemüket az arcok felé mozdítsák.
Nyakmozgás. Az újszülöttek képesek fejüket oldalra fordítani. Ezt az első szoptatáskor is láthatod, amikor az „ingerlés” reflex arra ösztönzi őket, hogy a mell felé forduljanak.
Újszülött reflexek. Néhány reflexmozgás is megmutathat már az első hetekben. A lépés reflexét például láthatod, ha szorosan tartod a babát a karjai alatt (természetesen támaszd a fejét is!), míg a lába egy sík felületre ér, egyik lábát a másik elé teheti egyfajta „sétáló” mozgást imitálva.
A csecsemő idegrendszere most már kialakult valamelyest. Néhány újszülött reflex kezdi átadni helyét a szándékos mozgásoknak. Felemelkedik hason. A legtöbb ilyen korú csecsemő képes felemelni a fejét, amikor hason fekszik. Rendszeres „hasalás idő” biztosítása a csecsemőnek kiváló módja annak, hogy erősítse nyakát és törzsét. Néhányan sírhatnak, amikor a hasukra helyezik őket, de általában egy kis próbálkozás után ráéreznek és egyre jobban fogják csinálni. Segít, ha valami érdekes, például az anya arca, az előttük van, hogy ösztönözzék a fejük felemelését.
Kéz a szájba. Ezekben a hetekben a csecsemőd talán jobban elkezdi integetni a karjaival, amikor izgatott. Egyre inkább felkelti a figyelmét a saját keze. Sok időt tölthet el azzal, hogy megpróbálja mozgatni őket és a kezecskék jó eséllyel a szájában fognak kikötni. Az ujjmozgása még mindig korlátozott lehet, ujjait tehát valószínűleg szorosan összefonva tartja.
Szájmozgás Talán már észrevetted a véletlenszerű arcmozgásokat produkál a csecsemő miközben alszik. Körülbelül a hatodik héttől kezdve a csecsemőd rád villanthatja az első igazi mosolyát. A csecsemőd kar- és lábmozgásai folyamatosan egyre gördülékenyebbé válnak. Csecsemőd kezei már nem lesznek mindig ökölbe szorítva. Elkezdi élvezni, hogy tudatosan kinyitja és becsukja őket.
Készen áll a fordulásra. Ahogy a rúgásai egyre erőteljesebbek lesznek, hamarosan képes lehet saját magát átfordítani a hasáról a hátára. Habár a legtöbb csecsemő még nem tud a hátáról a hasára fordulni, néhányan elkezdhetik ezt ebben a korban.
Fogás. Ebben a korban a babák elkezdhetik elkapni azokat a tárgyakat, amelyek éppen elérhetetlenek. Míg az újszülött reflex arra ösztönzi a babákat, hogy ökölbe szorítsák azokat az objektumokat, amelyek hozzájuk érnek, a csecsemőd fogása most már szándékosabb lehet.
Ne feledd, hogy a csecsemők mozgásfejlődésének üteme eltérhet egymástól és ez normális. Ha a te csecsemőd nem ugyanabban a tempóban sajátítja el a mozgásokat, mint mások, akkor az legtöbbször nem fejlődési késleltetés vagy más probléma miatt van. Ha a babád fejlődése kicsit lassabb a tankönyvinél, akkor azért nincs még ok pánikra, de a biztonság kedvéért mindenképpen érdemes védőnővel, gyerekorvossal egyeztetni.
Felhagy új képességei gyakorlásával. Minden babának vannak jobb és rosszabb napjai. Nem használja a testének egyik oldalát. Ebben a korban a csecsemők általában nem mutatják meg, hogy melyik a domináns kézük vagy lábuk. Rázkódik vagy túl sokat remeg. Sok újszülöttnek lehet remegő keze vagy reszkető állkapcsa, de ha az egész teste rázkódik, ez orvosi problémára utalhat.
Amint a babád eléri négy-hét hónapos korát, készülj fel néhány izgalmas mozgási mérföldre. A babád hát- és nyakizmai fokozatosan erősebbé válnak. Először felemelik a fejüket, és megtartják, miközben hason fekszenek. Ezt bátorítsd azzal, hogy hasukon fekteted őket, és ébren lévő állapotukban előr húzod a karjaikat. Használj egy számára vonzó tárgyat vagy játékot ösztönzésként arra, hogy a fejüket felemeljék ás rádnézzenek.
Amint képesek a fejüket felemelni, a babád elkezdi karjait tolva emelgetni a mellkasát. Ez a „gyakorlat” erősíti a felsőtestüket. Ez kulcsfontosságú annak érdekében, hogy stabilak és egyenesek maradjanak később ülés közben. Ugyanakkor rúghat lábaival, és „úszhat” a karjaival. Ezek a készségek, amelyek általában öt hónapos kor körül jelentkeznek, szükségesek a mászás előkészítéséhez. Ennek a periódusnak a végére valószínűleg képesek lesznek mindkét irányba fordulni.
Amint a babád felemeli a mellkasát, segíts neki az ülés gyakorlásában. Tartsd vagy támaszd meg a hátát párnákkal, miközben tanul egyensúlyozni. Hamarosan megtanulja a „triplód” pozíciót is, amikor előre dől, és kinyújtja a karjait az egyensúly megtartása érdekében. Némi időbe telik, mire önállóan képesek lesznek ülő helyzetbe hozni magukat segítség nélkül. De hat-hét hónapos korukra, ha függőlegesen pozícionálod őket, ülve maradnak anélkül, hogy előre dőlnének a karjaikra.
A negyedik hónapban a babád egyre nagyobb irányítást szerez a keze felett. A legtöbb baba ekkorra könnyen el tudja navigálni a számára érdekes tárgyakat a szájához. A következő négy hónap során az ujjaikat és a hüvelykujjukat egy kétujjas kesztyűszerű fogással vagy kaparó mozdulattal kezdik el használni. A babád csak kilenc hónapos kora körül fogja kialakítani a mutatóujj és a hüvelykujj csípőfogását, de hat-nyolc hónapos korára megtanulják áthelyezni a tárgyakat egyik kézből a másikba, és megfordítani vagy megcsavarni őket.
Ahogy a fizikai koordináció javul, a babád felfedezi teste új részeit. Hátul fekve most már megfoghatja a lábát és a változatosság kedvéért ezt is a szájába veszi. Pelenkázás közben talán lenyúl, hogy megérintse a nemi szerveit. Amikor ül, talán a térdét vagy combját ütheti meg. Ezekkel az felfedezésekkel sok új és érdekes érzést tapasztalhatnak meg.
8 hónapos koruk körül a babák kezdenek sokkal mozgékonyabbá válni. Ebben a korban a babád valószínűleg már tud ülni segítség nélkül. Bár néha elbillenhet, általában sikerül megtartania magát a karjaival. Babád mostanra folyamatosan izeg-mozog, nem marad meg nyugodtan a hátán. Akarata szerint tud pillanatok alatt forogni. Ez veszélyes lehet a pelenkacseréknél, ezért talán érdemes lesz elhagyni a pelenkázóasztalt, és inkább a padlót vagy az ágyat használni, ahonnan kevésbé valószínű, hogy leesik.
A kúszást általában hét és tíz hónapos kor között sajátítják el a gyermekek. Néhány gyereknél a felgyorsult mozgásfejlődés során kimarad a kúszás szakasza. Ez azért probléma, mert ennek a mozgásformának az elsajátítása nagyban hozzájárul a mozgáskoordináció, egyes izomcsoportok fejlesztéséhez. Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a kimaradása később tanulási nehézségekhez vezethet.
Hogyan ösztönözheted a gyermekedet a mászásra? Próbáld meg olyan érdekes tárgyakkal meglepni, amelyek még éppen elérhetetlenek számára. Ahogy ügyesebb lesz, hozz létre mini akadálypályákat párnákkal, dobozokkal és párnákkal. Vegyél részt a játékban, rejtőzz el az egyik akadály mögé, és meglepődj a „bújócska!”-val. Mindig felügyeld a babát, soha ne hagyj el egyedül. Ne hagyj apró tárgyakat a padlón, a kanapé alatt vagy bármely olyan helyen, ahol megtalálhatja és a szájába veheti. A lépcsők egy másik veszélyes akadálypálya. Bár a babádnak meg kell tanulnia fel- és lejárni a lépcsőn, ebben az időszakban ne hagjd, hogy egyedül próbálkozzon. Ha van lépcsőd, valószínűleg minden alkalmat kihasznál majd rá. Helyezz erős kapukat a lépcső tetejére és aljára.
Bár a mászás radikálisan megváltoztatja, ahogyan a gyermeked a világgal kölcsönhatásba lép, ne várd, hogy sokáig elégedett lesz vele. Amint a babád biztonságban érzi magát állva, kipróbál néhány óvatos lépést a szülő biztonságot nyújtó támogatása mellett. Amikor a kezeid nem állnak rendelkezésre, a bútorokba kapaszkodva fog botorkálni. Amint az egyensúlya javul, előfordulhat, hogy néha elengedi a támaszt mielőtt újra fogást keresne, amikor érzi, hogy ingadozik. Az első lépései bizonytalanok lesznek. Hamarosan azonban képes lesz tartani magát és mozogni, amíg néhány lépés megtétele után el nem kapod.
A mozgásfejlődéssel kapcsolatban könnyű azt gondolnunk, hogy ez pusztán a baba fizikai előrelépéséről szól. Ám ez egy tévhit! A mozgásfejlődés sokkal többről szól, mint hogy hogyan mozgatja a baba a kezét, lábát stb. Habár a mozgásfejlődés során nyilvánvalóan jelentős fizikai fejlődés zajlik le - az izomzat és a mozgásszervrendszer fejlődése -, közben rendkívül fontos idegrendszeri fejlődés is bekövetkezik. A fizikai fejlődés és a neurológiai fejlődés kölcsönhatása miatt a mozgásfejlődés során lényeges, hogy a baba átélje az egyes szakaszokat. Ez azt jelenti, hogy a baba meg kell tanulja az összes nagyobb mozgást a fejlődési folyamat során, kezdve a fordulástól egészen a saját erőből történő járásig.
A mozgásfejlődési lépéseket úgy kell teljesíteni, hogy a gyermek minden egyes mérföldkőt megtapasztaljon, és ne hagyjon ki egyetlen szakaszt sem. Ennek összefüggésében nem szabad sürgetni a baba egészséges fejlődését, mivel minden lépésnek saját logikus sorrendje és ideje van. Az üléshez szükség van arra, hogy a baba tartsa a felsőtestét, amihez erős hátizomzat szükséges. A kúszás és a négykézlábra állás olyan testhelyzetek, amelyekben a hátizom erősödik. Ha túl korán próbáljuk megtanítani az ülésre, később gerincproblémákhoz vezethet, mivel a hátizmai nem lesznek elég erősek.Ugyanez igaz a járással kapcsolatban is. A mozgásfejlődési folyamatban nem véletlenül előzi meg a mászás a járást. Minden mozgásforma, amely megelőzi a járást, segíti az izmok megerősítését.
Az első év során a babák mozgásfejlődése nem csak a fizikai készségeiket, hanem az érzelmi, kognitív és szociális fejlődésüket is befolyásolja. Az aktív mozgás segíti az agy fejlődését, a térbeli tudatosság kialakulását és erősíti az izomzatot. Az első év során kialakuló mozgásfejlődési fázisokat támogatva és ösztönözve a szülők segíthetnek abban, hogy a babák egészségesen és boldogan fejlődjenek.
Gyermekfejlődési szakaszok | A nagymotoros fejlődés baba-mérföldkövei
A csecsemő kommunikációja és reflexei
Bármilyen furcsán is hangzik, már az újszülött is kommunikál környezetével. Kifejező tehát a kicsi sírása, de ugyanilyen kifejező a testbeszéde is. Nem kell különösebb megfigyelőképesség ahhoz, hogy a jóllakott, elégedett csecsemőt megismerjük a laza testtartásról, a boldog kapálózásról pedig észrevegyük, hogy örül valaminek.
A babák féléves kor után tudják követni a tekintetet és megérteni a gyakran hallott szavakat. A hangadás is egy folyamaton megy keresztül : a kezdeti kifejező sírást pár hetes kor körül egyre inkább felváltja a gagyogás, gőgicsélés. A gyermeknek örömet szerez, ahogy próbál hangokat adni, ahogy igazítja a szájacskáját, nyelvét, és örömet szerez az is, hogy ezeket a próbálkozásokat hallja, így egyre többet „mond”, sokféle hangot képez, olyanokat is, amelyek nem fordulnak elő anyanyelvében. Neki ez is játék.
A csettintő, gurgulázó torokhangokkal, az ajakkal képzett hangokkal, a sokféle magánhangzóval egyre több szótagsort ismétel a baba: memememe, dádádádá, bububu. Egy adott pillanatban pedig, amikor olyan hangsort ejt ki, aminek a környezet értelmet tulajdonít - mammma, anna, appa, ott - észreveszi, mennyire örülnek ezeknek a hangsoroknak a számára kedves emberek.
Az első szavak utánzással is kialakulhatnak: a csecsemő már képes bizonyos hangokat kiejteni (pl. a v-t és az a-t), és ha egy kedves négylábú állatra mutatva az anyuka azt mondja, „nézd csak, ott a kutyus, va-va” ő is megpróbálja kimondani, hogy vava. Az első életévben a gyermek beszédfejlődése akár szavak, akár cselekvés formájában segíthető. Fontos válaszolni neki már akkor is, amikor még csak sírással próbál kommunikálni. Az átlagosnál kicsit lassabb tempóval, dallamosan kell a babához szólni, de semmi esetben sem selypítve.
Nem is gondolnád, mennyi reflex segíti babádat abban, hogyan egyen, szopjon, nyeljen vagy akár lélegezzen! Ahhoz, hogy megtanuljon enni, hét különböző reflex irányítja őt - kereső-szopó reflex, szopási reflex, nyelési reflex, követő reflex, öklendezési reflex, köhögési reflex, nyelvkilökő reflex- a te segítségeddel.
Babád megszületik, majd rengeteg érzékszervi inger éri. Ilyen a Moro-reflex, a markoló-szopó reflex, a kereső-szopó reflex, az ATNR, a TLR, a Babinski-, Landau reflex, az STNR, Galant reflex. A primitív reflexeket az agytörzs irányítja, teljesen automatikusak. Alapvető fontosságúak a picinek, és segítik őt a későbbi fejlődésében.
Amikor ezen a nehéz, kezdeti, első pár hónapos időszakon túljutott a babóca, az agya magasabbrendű központjainak ellenőrzése/gátlása alá kerülnek primitív reflexei. Ha 9-12 hónapos kor után is aktívan maradnak.
Hat hónapos korban zömük már igen, azaz tetőtől talpig készen állnak a táplálásra. A legtöbbjük jól kezeli a pürékét bevezető textúra formájában, majd gyorsan tudnak fejlődni a biztonságos puha falatkákhoz. Amikor a baba megtapasztalja a hozzátáplálás elején ezeket az akaratlagos reflexes mozgásokat, megtanulja, hogyan lehet újra és újra ezeket elvégeznie, ahhoz hogy célt érjen. 1 éves kora végére a primitív reflexek eltűnnek vagy integrálódnak.
A legfontosabb csecsemőkori reflexek
- Kereső-szopó reflex: Amikor valami megérinti a baba arcát/száját, a szája a stimuláló forrás felé fordul, és kinyitja. Legaktívabban az élet első, második hónapjában látható. A legjobban a születést követő órákban látható, és nagyon fontos segítője ez a szopizásnak. Egyes szakemberek úgy magyarázzák, hogy ez a reflex szeret „kielégített” lenni, és ha ez nincs így, később kihatással lehet az evésre. Sajnos ez a reflex megakadályozhatja, hogy a nyelvecske nyeléshez szükséges mozgásai fejlődjenek, plussz a rágás is nehéz, mert a nyelv túlságosan elöl marad.
- Szopási reflex: A nyelv előre-hátra való hullámszerű mozgása a falatot a torok felé irányítja. Folyadék kinyerésére használja ezt babád pofija a mellből/cumisüvegből, de a cumizás, ujjszopás is ennek segítségével történik. A szopás később fejlettebb nyelvmozgással történik, ahol a nyelv elülső része felfelé mozog (azaz a nyelv többi részétől függetlenül). Születéskor már látni, a baba azonban kb. Ahhoz, hogy a baba nagyobb mennyiségű táplálékot kapjon a mellből/cumisüvegből, több koordinációval és kevésbé fárasztóan. A szopizás 2-3 hónapos kor körül fokozatosan áttér a szándékos szopásra.
- Nyelvkilökő reflex: A nyelv előre való mozgása, amely valószínűleg a szopási reflex része. A reflex három vagy négy hónapos kor körül kezd eltűnni. Nagyon sok szakember arról számol be, hogy van, hogy 6-10 hónapos korban is látható, ez pedig nehezíti annak eldöntését, hogy a baba szándékosan tolja-e ki az ételt, vagy reflektíven tolja-e ki az ételt (azaz a reflex irányítása miatt, akaratlanul). A teljes mértékben akaratlagos, előre való mozgása a nyelvnek kb. 18 hónapos korban következik be. Ekkorra ez a reflex integrálódik. Néha megfigyelhető 18 hónapos kor alatt, amikor a babád új ételekkel, textúrákkal ismerkedik meg. Ezután, azaz 18 hós kor után azonban a nyelv minden előre elmozdulása szándékos lesz.
- Nyelési reflex: A nyelés az idő múlásával egyre koordináltabbá válik, és 12 hónapos kor körül már érett nyelésmintáról beszélhetünk.
- Öklendezési reflex: A lágy szájpad emelkedik, a fej hátra dől, a nyelv leereszkedik, és az állkapocs előrecsúszik, ahogy a baba szája szélesebbre nyílik. Az öklendezési reflex az egész életben megmarad, de hátrébb halad a baba nyelvén egy idő után, így kevésbé valószínű, hogy stimulálódik. Az öklendezés ijesztőnek tűnhet, de ez a tanulási folyamat természetes része, és várható a hozzátáplálás alatt. Maradj nyugodt. Ne reagálj túlzottan hevesen, hiszen ettől a baba megijedne. Ha nem látod a fulladás jeleit, figyeld a babát és nézd mi történik. Nem szokatlan, hogy a gyermek hányni kezd öklendezés után. Mire jó az öklendezés? Olyasmi ez, mint amikor a gyermek elesik néhányszor, amikor járni tanul. Teljesen oké az elesés, az viszont nem jó, ha naponta elesik több alkalommal. Ilyen az öklendezés is, nem kellemes élmény. A túl sok öklendezés miatt a baba elakadhat a fejlődésben, válogatóssá válhat, hiszen fél az evéstől. Fél, hogy megint meg fog történni. Túl sok például, ha minden etetési helyzetben megfigyelhető. Az öklendezés nem fuldoklás! Fuldoklásnál a falat/idegen test részlegesen vagy teljesen elzárja a légutakat. NINCS HANGJA, vagy nagyon halk. A baba kinyitja a száját, nagyra nyitja a szemeit, levegőért kapkod, és bőre/ajka színe változni kezd. Ilyenkor be kell avatkoznod, elsősegély tanfolyamon érdemes elsajátítani a légúti idegen test eltávolításának módszerét- életmentő lehet, pár másodpercen múlhat.
Gyermekfejlődési szakaszok | A nagymotoros fejlődés baba-mérföldkövei
