A csecsemő fejlődésének nyomon követése kiemelten fontos a szülők számára, hiszen ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy gyermekük egészségesen növekszik és fejlődik. A terhesgondozás során már becsléseket tesznek a születendő gyermek paramétereire, de a valós képet a születést követően kapjuk meg. A normál fejlődés megítéléséhez elengedhetetlenek a különböző mérési adatok és táblázatok, amelyek segítenek összehasonlítani a gyermek aktuális állapotát az átlagos értékekkel.
A születés a magzat világra jövetele, melynek méhen belüli eltöltött korát az utolsó menstruációtól számítjuk és gesztációs hetekben számoljuk. Normál időben született az újszülött, ha a szülés a betöltött 37. és 42. hét közé esik.
Születési súly és hossz: az első mérvadó adatok
Amikor egy újszülött érkezik a családba, a szülők figyelmének középpontjába szinte azonnal a legapróbb részletek kerülnek. Az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés a védőnői látogatások és az orvosi ellenőrzések során a gyermek súlygyarapodása, amely sokszor aggodalom forrása is lehet. Természetes, hogy tudni szeretnénk, kisbabánk az elvárt ütemben fejlődik-e, hiszen a súlyfejlődés az egyik leglátványosabb jele az egészséges növekedésnek és a megfelelő tápláltságnak.
Az érett, átlagos, „tankönyv szerinti” újszülött születési paraméterei: súlya 3300 g, hossza 50 cm, fejkörfogata 35 cm.
Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása a következő:
- Alacsony születési súlyú, azaz 2500 g alatti
- Igen kis születési súlyú, azaz 1500 g alatti
- Extrém kis születési súlyú, azaz 1000 g alatti
A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-(10) %-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb, 10 % felett kórosnak tekinthető. A gyakori mellre tétel a legtöbb esetben megoldja a helyzetet, szükség esetén azonban folyadékpótlás is szükséges lehet. Az újszülött a születési súlyát a 7-10. napra nyeri vissza.
Az újszülött hossza 50-51 cm körül mozog. Csecsemőkorban nagyobb mértékű növekedést fog mérni védőnőnk, vagy a gyermekorvos. A hossznövekedést befolyásolják genetikai tényezők, a magzati korban történő növekedésre kiható negatív hatások (dohányzás, alkoholfogyasztás, méhlepény-elégtelenség).
A növekedés nyomon követése: percentilis táblázatok
A gyermekek fejlődésének követésére gyakran használunk ún. percentilis táblázatokat. Ezek a grafikonok több ezer gyermek adatait vizsgálva készültek, és azt mutatják, hogy pl. a gyermek magassága, vagy hossza hol helyezkedik el ebben az átlagot mutató összesítésben. Mivel jelentős eltérések lehetnek a lányok és fiúk között, így külön táblázat mutatja a nemek szerinti értékeket. A legfelső és legalsó (97-es és 3-as) percentilis érték tehát azt jelzi, hogy adott életkorban mekkora testsúly vagy testmagasság volt, amit a gyermekek csupán 3 %-a ért el, vagy haladott meg.
A növekedési ütem érzékeny mutatója a gyermek egészséges fejlődésének, így az életkornak megfelelő hossz és súlyértéket mutató percentilis táblázatok követése kiemelt fontosságú. A percentilis görbe egy statisztikai eszköz, amely segít elhelyezni gyermekünket a kortársai között. Valójában a 3. és a 97. percentilis közötti értékek számítanak normálisnak. Ha egy gyermek a 10-es percentilis görbén halad, az mindössze annyit jelent, hogy 100 azonos korú gyermekből 90 nehezebb nálunk, és 9 könnyebb. Ez nem betegség, hanem alkat. A probléma akkor kezdődik, ha a gyermek korábban a 75-ös görbén volt, majd hirtelen visszaesik a 25-ösre. A görbe alakja sokkal többet mond el a gyermek egészségéről, mint egyetlen izolált mérési adat.
Az Apgar-érték: az újszülött azonnali állapotfelmérése
A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az ún., Apgar-értéket, melyet egy amerikai aneszteziológus nő, Virginia Apgar vezetett be, és mára szinte a világ összes országában használják. A megszületés utáni 1., 5. és 10. percben 5 fő paraméter alapján 2, 1 vagy 0 pontszámot, azaz maximum 10 pontszámot adnak az orvosok az újszülöttnek. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényel.
Súlygyarapodás és növekedési ütem a csecsemőkorban
Az első három hónap során a babák többsége elképesztő tempóban gyarapszik, hetente átlagosan 150-250 grammot hízva. Ez az az időszak, amikor a „babaháj” elkezdi formálni azokat a tündéri hurkákat a combokon és a karokon.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) nemzetközi átlagértékei grammban kifejezve a következő táblázatban tekinthetők meg:
| Életkor | Átlagos súlygyarapodás (g/hét) |
|---|---|
| 0-3 hónap | 150-250 |
| 4-6 hónap | 100-125 |
| 6-12 hónap | 60-75 |
A 4. és 6. hónap között a súlygyarapodás üteme némileg lassulni kezd az első negyedévhez képest. Ez teljesen természetes, hiszen ha a kezdeti tempó megmaradna, az egyéves gyerekek súlya kezelhetetlen lenne. A hozzátáplálás megkezdése mérföldkő a súlyfejlődés szempontjából is. Vannak babák, akik az új ízek hatására megtáltosodnak és hirtelen többet gyarapodnak, mások viszont óvatosabbak az idegen textúrákkal, így náluk egy átmeneti lassulás következhet be. A vaspótlás és a megfelelő tápanyag-sűrűség kiemelt szerepet kap.
A 6. és 12. hónap között a gyermek súlya már nem duplázódik meg olyan gyorsan, mint korábban. Ebben a szakaszban a cél általában az, hogy a baba egyéves korára nagyjából megtriplázza a születési súlyát. A kúszás, mászás, majd a felállás drasztikusan megváltoztatja a testfelépítést. A korábbi puha, gömbölyded formák elkezdenek átalakulni szálkásabb, izmosabb alkattá. Sokan ilyenkor ijednek meg, hogy a baba „lefogyott”, pedig valójában csak a növekedési energia a mozgásba vándorolt át. Ebben az időszakban a legfontosabb mutató már nem a mérleg, hanem a gyermek kedve és energiája. Ha a baba vidám, érdeklődik a világ iránt, és eléri a mozgásfejlődési mérföldköveket, akkor a súlya - még ha lassabban is cammog felfelé - valószínűleg rendben van.
Az 1 és 2 éves kor közötti időszakban a súlygyarapodás drámaian lelassul. Egy átlagos kisgyermek ebben az évben mindössze 2-3 kilogrammot hízik. Ebben a korban a gyermek már szalad, játszik, és sokszor „túl elfoglalt” az evéshez. Megjelenik a neofóbia is, azaz az idegenkedés az új ételektől, ami egy természetes túlélési ösztön maradványa. A tudatos táplálás ebben a korban nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól.
A 2. és 3. életév között a gyermek alakja végleg elveszíti „babás” jellegét. Az arc megnyúlik, a végtagok hosszabbak lesznek, a pocak pedig - az állás és a járás stabilitásának növekedésével - visszahúzódik. A súlygyarapodás továbbra is évi 2 kilogramm körüli értékre tehető.
A baba fejlődésének állomásai
A baba fejlődésének állomásait több fontos területen figyelhetjük meg. Mozgásának, érzékszerveinek, kognitív képességeinek előrehaladását, szociális, érzelmi és kommunikációs képességeinek változásait születésétől kezdve nyomon követhetjük.
Az első hónap: Főként az új környezethez való alkalmazkodásról szól. Számos reflex szabályozás segíti őt. Végtagjai még hajlítva vissza, de ki tudja őket nyújtóztatni. Testrészeit még nem független mozgatja, hanem egyszerre jár a keze, lába. Figyeli a fényeket, a hangokat, mimikát. Vele született utánzási módszerrel tanul, ami most még nem akaratlagos. Kommunikációjára főként a sírás jellemző. A számára biztonságot adó anyaméh érzését idézhetjük fel, ha gyakran karunkba veszünk, beszélünk hozzá. Neki is szüksége van a biztonság érzésére, rendkívül fontos a testi kontaktus az egészséges lelki fejlődéséhez.
A 2. hónap: A pici még keveset van ébren, ilyenkor viszont próbál mozgolódni, főként a külvilágra reagálva. Fejét már egy-egy pillanatra megemeli. Ingerekre gyakran egész testével reagál, kézujjai még hajlítottak. A babának már a méhen belül is jól működött a bőr, test, és egyensúly érzékelése. Ezért is olyan fontos számára az érintés, simogatás, ölelés, ringatás, ami egy kommunikációs csatorna is a szüleivel. A 2. hónap végén meg az első elbűvölő szociális mosolygás, már nem utána, hanem a szülőnek szól.
A 4. hónap: Két hónapos kor után már egyre több akaratlagos mozdulata van, és elkezdi felfedezni saját kezeit. A szimmetrikus mozgás már jellemző, izmai erősödnek. 4 hónaposan hason fekve támaszkodik a karjain. Egyre figyel a saját hangjára, többet kezd rájönni, hogy nem minden hangot akar figyelni adott pillanatban. Szemei 4. hónap végére a legtöbb helyzetben mozognak. A gőgicsélés folytatódik, minden hangot kipróbál. Utánozza a felnőtteket, és saját magát is. Visszaválaszol, visszamosolyog.
A 6. hónap: Ebben a korban már eltűnnek a primitív reflexek - fogó, kereső, járó reflex -, újdonságként lábfejét megfogja, és szájába is veszi. Hason fekve stabilan támaszkodik, hamarosan biztosított könyökkel is. Kezdi megtanulni a tárgyak állandóságát. Azt, hogy nem szűnnek meg attól, hogy ő nem látja őket. A beszéd hallgatásakor már felismeri, hogy milyen a mondatok hanglejtése. Fél évesen már főként a saját anyanyelve hangkészleteit használja, és lassan megjelenik a gagyogás, amely már nem csak hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelent.
Fél évtől egyéves korig: Izgalmas időszak ez, hiszen a pici egyre tudatosabban mozog, rengeteg tapasztalatot szerez, és önállósodni. Felül, vagy félig ülő helyzetet vesz fel, négykézlábra áll. A stabil ülő helyzet fontos mérföldkő lesz, mert így végre mindkét keze felszabadul. Kúszik, mászik. Megjelenik a motiváció. Kezeivel össze tudja csippenteni a játékokat. Felfedezi a távolságot, mélységet, részleteket. Gőgicsél, és már egyre tudatosabban rendezi össze a hangokat (papapa, tötötö). Fél éves kora körül fontossá válik, hogy a szopás mozdulatai mellett elkezdje megtanulni a rágást, harapást, a kanállal evés és pohárból ivás technikát.
Egyéves kortól kétéves korig: A baba mozgásfejlődése látványos változásokat hoz ebben az időszakban. Kúszik, mászik, felegyenesedni igyekszik, a szakasz végén pedig felkapaszkodik, és feláll. Gyakran feltérdel, majd felállva testsúlyát egyik-másik lábára helyezi. Innen fog kiindulni az oldalazva lépegetés. Már nem csak egy játékkal játszik egyszerre, hanem többel is, sőt, összefüggésbe akarja őket hozni egymással, például összeütögeti őket. A felegyenesedés más rálátást ad a világra. Szeret dobálni, kipakolni, tárgyakat keresni. Érzelmeit egyre jobban kifejezi mimikával, vagy karjaival. Tartózkodóvá válik az idegenektől, ez a szorongás első megjelenése. Szavakat alkot, amelyek még nem értelmesek, de gyakran használják is őket. Az egyedül járást az önálló megállás előzi meg. Ez egyensúly gyakorlat, általában két stabilnak látszó ember, tárgy, bútor között. Mindent levesz a polcokról, megismeri a tárgyakat. Megtanulja, hogy melyik mire való. Elkezdi őket egymásra pakolni, és kisebb játékokat nagyobb üreges tárgyakba rak. Megismeri így a méreteket, formákat. Kommunikációjában a gagyogás egyre felismerhetőbb szavakat jelent, szókincse folyamatosan növekszik. Érzelmeit játszás közben is kifejezi, például ölelgeti a mackóját. Az önállóság előtérben van. A pelenkázás már nehézkes lehet, hiszen nem szereti a fekvést és a tortúrát. Nagyon szeret hintázni, ez különösen fejlesztő hatású is egyben. Szereti a mozgalmas dolgokat nézni, figyelni. Beszéde lehet már halandzsa, néhány értelmes szóval.
Kétéves kortól hároméves korig: A gyermek alakja végleg elveszíti „babás” jellegét. Az arc megnyúlik, a végtagok hosszabbak lesznek, a pocak pedig - az állás és a járás stabilitásának növekedésével - visszahúzódik. A súlygyarapodás továbbra is évi 2 kilogramm körüli értékre tehető. A közösségi betegségek, a gyakori nátha vagy gyomorrontás átmeneti súlyvesztést okozhatnak. Egy-egy lázas betegség után a kisgyermek látványosan „beeshet”, de az egészséges szervezet ilyenkor elképesztő regenerációs képességről tesz tanúbizonyságot: a gyógyulást követő napokban gyakran fokozott étvággyal pótolja be a kiesett energiát.
A csecsemő agyi fejlődése – Miért kulcsfontosságú az anyatej és a zsírok?
A 3 éves kori kontroll az egyik legfontosabb szűrőpont. Ilyenkor a gyermekorvos már nemcsak a súlyt, hanem a testösszetételt és a tartást is figyeli. Bár a táblázatok szigorú számokat mutatnak, soha nem szabad elfelejteni a genetikai örökséget. Ha mindkét szülő alacsonyabb termetű és vékonyabb testalkatú, akkor a gyermektől sem várhatjuk el, hogy a 90-es percentilis görbén legyen.
A környezeti tényezők, mint az alvásminőség, szintén közvetlen hatással vannak a súlyfejlődésre. A növekedési hormon ugyanis elsősorban a mélyalvás szakaszában termelődik. Egy krónikusan kialvatlan gyermeknél a fejlődés megakadhat, vagy éppen ellenkezőleg, a fáradtság miatti nyűgösség túlevéshez vezethet. A családi étkezési szokások már ebben a korai szakaszban rögzülnek. A választékos étrend biztosítása a szülő feladata, de az elfogyasztott mennyiséget a gyermek szabályozza.
Vannak bizonyos figyelmeztető jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha egyébként nem vagyunk aggódós típusok. Ha a baba súlya két egymást követő hónapban csökken (nem csak stagnál), az mindenképpen kivizsgálást igényel. A felszívódási zavarok, mint például a cöliákia (lisztérzékenység) vagy a tejfehérje-allergia, gyakran a súlyfejlődés megtorpanásával hívják fel magukra a figyelmet a hozzátáplálás megkezdése után.
