A szülés folyamata és a várandósság csodái

A szülés egy rendkívül komplex és egyedi folyamat, melynek során minden történet más és más. Bár a „nagy könyvben” megírtakhoz képest eltérően is alakulhatnak a dolgok, a szülés szakaszainak ismerete egyfajta támpontot jelent. Ez segít a szüléskísérőknek a folyamat értékelésében és kísérésében, valamint az anyáknak abban, hogy felkészülhessenek arra, ami rájuk vár.

Könnyebb átadni magunkat a történéseknek és elengedni a félelmeinket, ha vannak kapaszkodóink és támpontjaink. A várandósság kilenc hónapja az emberi lét egyik legmisztikusabb és legösszetettebb folyamata, amely során egyetlen mikroszkopikus sejtből egy tökéletesen kifejlett kisbaba válik. Ez az időszak nem csupán a fizikai változásokról szól, hanem egy mély érzelmi és pszichológiai átalakulásról is, amely során egy nő édesanyává érik.

A várandósság trimeszterei és a baba fejlődése

Első trimeszter (1-12. hét)

Az első tizenkét hét során a legtöbb kismama külseje még alig változik, a mélyben azonban megfeszített munka zajlik. Ez az időszak a szervek differenciálódásának korszaka, amikor a baba alapvető rendszerei - a szív, az idegrendszer és a végtagok - kezdenek formát ölteni. Sokan nem tudják, hogy a baba szíve már a várandósság ötödik-hatodik hetében verni kezd. Ez a parányi szerv ekkor még csak egy pulzáló cső, de már képes keringetni a vért a fejlődő testben.

A hormonális változások nemcsak a hangulatra és a fizikai közérzetre vannak hatással, hanem egészen különös tüneteket is produkálhatnak. Ilyen például a fémes íz érzete a szájban, amit diszgeuziának neveznek. A kismamák gyakran panaszkodnak a „szuper-szaglásra” is. A szervezet ezzel az evolúciós mechanizmussal védi a fejlődő magzatot: az anya érzékenyebbé válik a romlott élelmiszerekre vagy a potenciálisan mérgező anyagokra.

Érdekes tény, hogy a méh ebben a szakaszban kezd el tágulni, bár még mindig a medencecsonton belül helyezkedik el. A méretének növekedése nyomást gyakorol a húgyhólyagra, ami a gyakori vizelési inger egyik fő oka. Az első trimeszter végére a baba már képes mozgatni a karjait és a lábait, bár ezek a mozdulatok még olyan finomak, hogy az anya nem érzékeli őket.

A várandósság egyik leginkább alulértékelt hőse a méhlepény vagy placenta. Ez az egyetlen olyan szerv az emberi testben, amely csak ideiglenesen létezik, és feladatai annyira szerteágazóak, hogy több más szerv munkáját is elvégzi egyszerre. A placenta a terhesség tizedik hete környékén veszi át teljesen az irányítást a sárgatesttől a hormontermelés felett. Innentől kezdve ez a szerv biztosítja a progeszteront, amely elengedhetetlen a terhesség fenntartásához.

Egy másik megdöbbentő jelenség a fötomaternális mikrokimérizmus. Ez azt jelenti, hogy a magzat sejtjei a méhlepényen keresztül átjutnak az anya testébe, és ott évtizedekig, sőt akár az anya élete végéig is fennmaradhatnak. Ez a folyamat egyfajta biológiai köteléket hoz létre, amely túlmutat a szülés pillanatán. Az anya és a gyermeke közötti kapcsolat tehát nemcsak érzelmi, hanem sejtszinten is kitörölhetetlen.

Második trimeszter (13-27. hét)

A tizenharmadik héttől kezdődően a legtöbb kismama fellélegzik. A reggeli rosszullétek általában elmúlnak, az energiaszint visszatér, és a vetélés kockázata is drasztikusan lecsökken. A babák ekkor már nemcsak nőnek, hanem aktívan gyakorolnak a kinti életre. Nyelnek a magzatvízből, ami segíti az emésztőrendszerük fejlődését, és elkezdenek „lélegezni” is - bár tüdőjük még nem levegővel telik meg, a légzőizmok mozgatása alapvető a későbbi funkciókhoz.

A kutatások kimutatták, hogy a fokhagyma, az ánizs vagy a menta íze megjelenik a magzatvízben, és a baba már az anyaméhben elkezdi kialakítani az ízpreferenciáit. Aki a terhesség alatt változatosan étkezik, az megalapozhatja gyermeke későbbi nyitottságát az új ízekre. A huszadik hét környékén a magzat belső füle már teljesen kifejlett, így hallja az anya szívverését, a belek korgását és a külvilág zajait is. A legfontosabb hang számára azonban az édesanyja hangja, amelyre születés után azonnal reagálni fog.

A második trimeszterben jelenik meg a „terhességi ragyogás” is. Ez nem csak egy mítosz: a szervezetben keringő vér mennyisége mintegy 50 százalékkal megnő, ami jobb vérellátást biztosít a bőrnek. Emellett a fokozott faggyútermelés és az enyhe ödéma miatt az arc teltebbnek és simábbnak tűnik. Ebben a szakaszban a baba agya is elképesztő fejlődésen megy keresztül. Percenként több százezer új neuron jön létre, és elkezdenek kialakulni az első emléknyomok.

Bár ezek nem tudatos emlékek, a baba idegrendszere már rögzíti az anya napi ritmusát, az alvási és ébrenléti ciklusokat. Gyakran hallani a kismamák feledékenységéről, amit a köznyelv csak terhességi agynak nevez. Bár sokan viccelődnek vele, ez egy nagyon is valóságos biológiai folyamat eredménye. A kutatások szerint a szürkeállomány térfogata bizonyos területeken csökken, különösen azokon a részeken, amelyek a társas interakciókért felelősek.

Ez azonban nem leépülést jelent, hanem egyfajta „finomhangolást”. Ez a neurológiai plaszticitás teszi lehetővé, hogy az anya képes legyen megkülönböztetni a gyermeke sírásának különböző árnyalatait. Az agy átstrukturálódása legalább két évig fennmarad a szülés után, segítve az anya-gyerek kötődés elmélyítését. Emellett az oxitocin, amit gyakran szeretethormonnak is neveznek, elárasztja a rendszert. Ez a hormon nemcsak a szülés megindulásában és a tejleadó reflexben játszik szerepet, hanem csökkenti a stressz-szintet és növeli az empátiát is. Az alváshiány és a fizikai fáradtság persze tovább rontja a koncentrációt, de érdemes tudni, hogy mindez a természet zseniális terve.

Harmadik trimeszter (28-40. hét)

A huszonnyolcadik héttől kezdődik a véghajrá. Ez az időszak a súlygyarapodásról és a tüdő éréséről szól. A baba ekkor már szinte teljesen kész, de szüksége van a zsírréteg felhalmozására, hogy a külvilágban képes legyen fenntartani a testhőmérsékletét. A kismama számára ez a szakasz gyakran a legnehezebb fizikailag. A méh hatalmasra nő, és félretolja az egyéb belső szerveket: a gyomor kisebb helyet kap, ami gyomorégéshez vezet, a tüdő pedig nem tud teljesen kitágulni, ami légszomjat okozhat.

Érdekes jelenség a fészekrakó ösztön megjelenése. Sok kismama az utolsó hetekben hirtelen ellenállhatatlan vágyat érez a takarításra, rendezkedésre vagy a babaszoba tökéletesítésére. Ez egy ősi, ösztönös viselkedés, amely a biztonságos környezet megteremtését szolgálja az újszülött számára. A baba mozgása ebben a szakaszban megváltozik. Mivel már nincs annyi helye az akrobatikus mutatványokhoz, a rúgások helyett inkább nyújtózkodást, könyöklést vagy gördülő mozdulatokat érezni. Gyakran megfigyelhető a ritmikus lüktetés is a hason, ami nem más, mint a baba csuklása.

A harmadik trimeszter végén a baba általában fejjel lefelé fordul, beilleszkedve a medencébe. Ez a folyamat a „leszállás”, amely némileg megkönnyíti az anya légzését, de fokozza a nyomást a medencére. Sok kismama számol be szokatlanul intenzív, néha bizarr vagy ijesztő álmokról a terhesség utolsó harmadában. Ezek az álmok gyakran a szüléssel kapcsolatos szorongásokat vagy a szülői szereptől való félelmeket dolgozzák fel. A pszichológusok szerint az álmok segítenek az érzelmi felkészülésben és a baba elfogadásában. A kismamák ilyenkor már nagyon várják a terhesség végét, ugyanakkor tartanak is az ismeretlentől. Ez a kettősség teljesen normális.

Érdemes tudni, hogy a baba is álmodik már az anyaméhben. A huszonnyolcadik héttől kezdve megfigyelték nála a gyors szemmozgásos (REM) alvási szakaszt, ami az álmodás jele. A várandósság tehát egy olyan utazás, amely során két ember fejlődik egyszerre. Miközben a baba fizikailag felépül a semmiből, az anya lelkileg és biológiailag is átalakul egy új minőségbe.

Gyakran ismételt kérdések a várandósságról

• Valóban megváltozik a kismamák lábmérete a terhesség alatt? Igen, ez egy létező jelenség. A relaxin hormon hatására a szalagok meglazulnak, és a lábfej boltozata kissé ellaposodhat.
• Miért van az, hogy a baba éjszaka sokkal aktívabb? Amikor az édesanya napközben mozog, a ringatózás gyakran elaltatja a magzatot. Amikor azonban az anya lefekszik és elcsendesedik, a baba „felébred”, és több helyet kap a mozgásra.
• Veszélyes lehet a babára, ha a kismama stresszes? Az alkalmankénti stressz természetes és nem károsítja a babát. A tartós, krónikus stressz azonban megemelheti a kortizolszintet, ami átjuthat a méhlepényen.
• Tényleg lehetséges, hogy a baba sír az anyaméhben? Ultrahangos vizsgálatok során megfigyelték már, hogy a magzatok néha a síráshoz hasonló arckifejezéseket vágnak, és a légzőmozgásuk is utánozza a sírást.
• Mikor kezd el látni a baba odabent? A magzat szemei a hetedik hónap környékén nyílnak ki először. Bár odabent sötét van, a baba érzékeli a hasfalon átszűrődő erős fényt.
• Mi az a magzatmáz, és miért fontos? A vernix caseosa egy sajtos, fehér bevonat, amely a baba bőrét védi a magzatvíz áztató hatásától. Emellett antibakteriális tulajdonságai vannak, és segít a babának a szülőcsatornán való könnyebb áthaladásban is.
• Tényleg minden kismama haja dúsabb lesz a várandósság alatt? A legtöbb nőnél igen, de nem azért, mert több haj nő, hanem mert a megemelkedett ösztrogénszint miatt a hajszálak nem hullanak ki a szokásos ütemben. Emiatt a hajkorona dúsabbnak és fényesebbnek tűnik.

A szülés szakaszai

A szülés valójában több szakaszra osztható, melyek mindegyike más-más kihívásokat és érzéseket tartogat.

1. Felkészülés a vajúdásra

Ez az az időszak, amely megelőzi az úgynevezett tényleges vajúdást, amit egyértelműen akkor nevezünk megindultnak, ha rendszeres, méhszáj változását is előidéző méhösszehúzódások (kontrakciók) is jelen vannak. Ezt megelőzően számos olyan történés jelentkezik, amelyek arra utalnak, hogy a vajúdás a „küszöbön áll”. Ez az időszak tarthat hosszú hetekig, de napokig is, vagy akár csak néhány óráig.

Ebben a szakaszban gyakori, hogy időről-időre méhösszehúzódásokat, azaz jósló fájásokat érez az anya. Ilyenkor időnként megkeményedik a méh, ami eltarthat néhány másodpercig vagy akár egy-egy percig is, majd kienged ez a szorítás, és az élet megy tovább a megszokott módon. Ezek a keményedések még nem rendszeresek, a kontrakciók intenzitása változó. Előfordulhat az is, hogy amint az anya tevékenységet vált, vagy lepihen, elcsendesednek. A szülés várható idejének közeledtével, ezek az összehúzódások erősödni, illetve sűrűsödni fognak. Ebben az időszakban távozhat a nyákdugó is, mely jelenség szintén jelezheti a szülés megindulásának közeledtét.

Összességében elmondható, hogy a küszöbön álló vajúdás jelei általában nem igényelnek azonnali cselekvést. A legjobb nyugalommal és türelemmel tudomásul venni, azt hogy ezek csupán jósló jelek. Az állandó készenléti üzemmód önmagában is kimerítő ezért az a legjobb stratégia, ha az édesanya ilyenkor a szokásosnál is több időt fordít a pihenésre, tápláló ételek és bőséges folyadék fogyasztására és ha jól esik, választ egy kíméletes mozgásformát magának ( például egy jó frisslevegős séta a természetben.) Feltöltődik amennyire csak lehet, mert a szülés megindulásával szükség lesz az erejére. Nagyon pozitív hatású, ha ebben az időszakban a szülőpár szán egymásra időt és beterveznek egy-egy randit maguknak.

2. Korai vajúdás (látencia szak) és aktív szakasz

A korai vajúdás más néven látencia szak kissé összemosódhat az előbb említett szakasszal. Az viszont elmondható, hogy a látencia szakaszban már olyan méhösszehúzódások is megjelennek, amelyek hatására a méhnyak illetve a méhszáj fizikai változása elkezdődik. Az anya teste ilyenkor is keresi még a ritmusát, a kontrakciók szintén rendszertelenül jelentkeznek, de ezek nem csupán keményedések, hanem a nők többségénél fájdalomérzettel is járnak. A látencia szakot a szüléskísérők szociális szakasznak is szokták emlegetni. Ekkor még az anya a legtöbb hétköznapi tevékenységét tudja folytatni, akár méhösszehúzódások közben is. Szívesen beszélget másokkal, többnyire még kifelé figyel, befelé kevésbé.

Érdekes megfigyelés, hogy a méhszáj változása és a tudat fordított arányban működik egymáshoz képest. Amíg valaki nagyon nyitott a külvilágra, kommunikatív, és a viselkedése szinte olyan, mint amilyen egyébként szokott lenni, addig a méhszáj valószínűleg még kevésbé nyitott. Aztán ahogy halad előre a vajúdás, a vajúdó nő figyelme egyre inkább befelé összpontosul, és egyre inkább lényegtelenné válnak mindazok a dolgok és történések, amelyek körülötte vannak. A kommunikáció a lényegi dolgokra korlátozódik, egyre rövidebbek és tömörebbek a kismama mondatai. A viselkedése ideális esetben egyre kevésbé kontrollált.

Aktív szakasz

A korai vajúdáshoz képest a kontrakciókra már a rendszeresség jellemző, az édesanya teste rátalál a saját ritmusára és a figyelme is egyre inkább befelé irányul. A nemzetközi szakirodalom az aktív vajúdási szakaszt többféle módon definiálja a kontrakciók alapján. Egyik meghatározás szerint 5 percnél gyakrabban jelentkeznek. Másik megközelítés szerint 10 perc alatt legalább 3 kontrakció megjelenése kell ahhoz, hogy a vajúdás aktívnak tekinthető legyen. Tapasztalatok szerint a határvonal itt is nehezen kifejezhető számokban. Tudatában kell lennünk annak, hogy a szabályok alól mindig vannak kivételek és ezzel nincs semmi baj.

Aktív szakaszban a méhszáj tágulása eléri, majd meghaladja a 4 cm-t. Fontos azt is tisztázni, hogy a méhszáj tágulása nem egyenletes. Séma itt sincs kőbe vésve, egyéni adottságoktól függ, hogy ki melyik szakaszban, milyen ütemben halad. Általában 4-5 cm-ig tart a legtovább eljutni, 5 és 8 cm között egy gyorsabb tempó következhet, majd 8 és 10 cm között ismét kissé lelassulhat a folyamat. Az aktív szakaszra jellemző, hogy a vajúdó még ura a folyamatnak, bár ez egyre több erőfeszítésébe kerül és egyre nehezebben tartja a kontrollt a történések felett. Kontrakciók közben valószínűleg már egyáltalán nem tud megszólalni (nem is szereti ha beszélnek hozzá).

Minél nagyobb méhösszehúzódások jönnek, rendszerint annál nagyobb fájdalomérzettel járnak együtt, egyre jobban igénylik a vajúdó figyelmét, egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül túljutni egy-egy ilyen hullámon. Ebben a szakaszban kiemelten fontos szerepe van a vajúdástámogatóknak. Úgy segítsenek, ahogy arra az anyának leginkább szüksége van.

Átmeneti szakasz

Kétségtelenül ez a legnagyobb kihívást jelentő része a vajúdásnak. A méhösszehúzódások hossza, intenzitása és gyakorisága eléri a maximumot, próbára téve az anya tűrőképességét. A kontrakciók szinte már egybefolynak, 1-2 percenként is jöhetnek és 60-90 másodpercig is tarthatnak. Ilyenkor gyakran érzi úgy a vajúdó, hogy már nem bírja tovább.

3. Teljes tágulás és a magzatkilökő reflex

Ilyenkor a teljes tágulás elérését követően sok anyánál egy bizonyos időre valamivel ritkábbak és gyengébbek lesznek a kontrakciók. Olyan mintha egy kicsit megállna a folyamat. Igazából, ami ilyenkor odabent történik, az az, hogy a méhizomzatnak egy más jellegű munkába kell kezdenie a további összehúzódások hatására, mint amit eddig végzett. Eddig a méhnyakat simította el, majd a méhszájat nyitotta ki, most pedig már a babát fogja kipréselni magából a tolófájások hatására a magzatkilökő reflex segítségével.

4. Kitolási szakasz

A kitolási szakaszra jellemző méhösszehúzódások már másfajta érzetekkel járnak együtt, mint a korábbiak. Nehéz, gyönyörű pillanatok ezek. Ilyenkor az anya már látja maga előtt a célt és a kontrakciók puszta elviselése helyett, már aktívan is tehet azért, hogy a baba a világra jöhessen. Eleinte csak a méhösszehúzódások tetőpontján, majd pedig a fájások teljes ideje alatt jelentkezik ellenállhatatlan nyomáskényszer. Ez az az érzés, amit a szüléskísérők egyfajta „székelési” ingerhez hasonlítanak. A kisbaba születése előtti utolsó néhány méhösszehúzódás során rendszerint már a szünetekben is megmarad a nyomóhúzó-feszítő érzés és a vajúdók egyfajta „szétszakadok” érzésről számolnak be ilyenkor. A szülő nő azt tapasztalja, hogy nem tud mást csinálni, mint együttműködni azzal a hatalmas erővel, mely a testében dolgozik, mely segít abban, hogy a kisbaba a legkisebb ellenállás felé haladhasson a szülőcsatornában.

5. Méhlepény megszületése

A kisbaba megszületésétől, a méhlepény megszületéséig tartó időszak. Ha az újszülött rendben a világra jött és nincs semmilyen komplikáció, akkor ez a szakasz békésen és nyugodtan telik. Ilyenkor nem a méhlepény a főszereplő, hanem a gyermek feletti öröm és a frissen született család. A méhlepény megszületése önmagától, akár fél-egy óráig is eltarthat. Intézeti körülmények között némi rásegítéssel, perceken belül „megszületik”.

Szülés utáni időszak: A „negyedik trimeszter”

A szülésélmény kulcsfontosságú, sok mindent meghatároz az anyaság, apaság, szülő-gyermek kapcsolat alakulásában, de a közvetlen szülés utáni időszak szintén sorsformáló úgy a szülőkre, mint az újszülöttre nézve. Gyermekágyas időszaknak is nevezzük, vagy negyedik "harmadnak", ezt a közvetlen szülés utáni időszakot, ami a kötődés, a regenerálódás, és az új szerepekbe, élethelyzetbe való beletanulás ideje. Az öt alkalom során átbeszéljük és gyakorolva megtanuljuk mindazt, ami az újszülött gondozásához szükséges, és az anyai oldalt is, hogy milyen testi-lelki-szellemi érzetekre, megélésekre, változásokra számítsunk.

Az anyai medence változásai a szülés előtt és után

Korábban alapvetésnek számított tudományos berkekben, hogy a nő medencéjének alakja állandó, az utóbbi időben azonban egy új nézőpont látott napvilágot. A felmérés során 275 különböző korú ember medencéjének struktúráját vizsgálták CT segítségével. A Zürichi Egyetem munkatársa, Ponce de Leon arról beszélt, hogy a nő 25 éves korára a medencecsont struktúrája oly módon alakul át, hogy a szülőcsatorna kiszélesedjen. A változás aztán 40 éves kor körül kezdődik, amikor a női medence fejlődési vonala a férfiúhoz kezd hasonlítani, és a szülőcsatorna fokozatosan keskenyebbé válik.

Velőcső-záródási rendellenességek: a nyitott gerinc

A nyitott gerinc, latinul spina bifida egy veleszületett fejlődési rendellenesség, ami a neurális cső tökéletlen bezáródása miatt alakul ki. Egyes csigolyák nem tudják teljesen körülölelni a gerincvelőt, hanem nyitottak maradnak. Ha a nyílás elég nagy, akkor a gerincvelő kitüremkedik. A gerincvelő körül lehet, vagy hiányozhat egy folyadékkal kitöltött burok. Három típusa létezik: a spina bifida occulta, a meningocele és a myelomeningocele. A leggyakoribb helyei az ágyéki és a keresztcsonti szakasz. A nyitott gerinc születés után bezárható, de ez még nem állítja helyre a sérült szakasz működését. Méhen belüli műtéteket is végeztek már; hatékonyságukat és biztonságosságukat még vizsgálják.

A nyitott gerinc típusai

1. Spina bifida occulta: Az occulta latin szó, rejtettet jelent. Ebben a típusban néhány csigolya külső része nem záródott teljesen. A nyílás olyan kicsi, hogy a gerincvelő nem tud kitüremkedni. Más kutatások szerint viszont a rejtett típus sem teljesen ártalmatlan.
2. Meningocele: A nyitott gerinc leggyakoribb típusa az, amikor a csigolyák normálisan fejlődnek, de a gerincvelőt burkoló hártya kitüremkedik a csigolyák közé. Amíg maguk az idegek nem károsodnak, addig az érintetteknek nincsenek komolyabb egészségügyi problémáik, habár kipányvázott gerincvelő előfordulhat. A meningocele kialakulhat a koponya alapjának megsüllyedésével is; ezeket helyük szerint osztályozzák. Lehet occipitalis, frontoethmoidalis vagy nazális. Az endonazális meningocele az orrüreg tetején helyezkedik el, és könnyen orrpolipnak nézhető. Ez a típus gyakran súlyos tünetekkel és szövődményekkel jár.
3. Myelomeningocele: Ebben a típusban a csigolyák közötti résen kitüremkedik a gerincvelő. A nyitott gerinc legsúlyosabb formája. Ebben a típusban az érintett terület lapos idegszövetként jelenik meg a burkoló hártya nélkül. A kitüremkedő szakasz és az onnan induló idegek fejletlenek vagy károsodottak. Emiatt jellemző a bénulás és az érzészavar az érintett terület alatt. Ezért minél közelebb van az agyhoz, annál súlyosabb a bénulás.

Előfordulás és kísérő rendellenességek

A nyitott gerinc az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség, 1000 születésből egyszer vagy kétszer fordul elő. Az Amerikai Egyesült Államokban előfordulása átlagosan 0,7 per 1000. A keleti parton gyakoribb, mint a nyugatin, és fehéreknél gyakoribb, mint színesbőrűek között (0,1-0,4‰). Világszerte Írország és Wales a leginkább érintett, ott (az 1970-es évek adatai szerint) 1000 élve születésre jut 3-4 myelomeningocele. Itt a leggyakoribb az anencephalia is, az összes születés közül 1000-ből hatszor fordul elő.

A nyitott gerincű gyerekek 68%-ában alakul ki latexallergia, az enyhétől az életveszélyesig. Mivel az egészségügyben sokat használják a latexet, ezért ezt nagyon is komolyan kell venni. Sok nyitott gerincű embernek a kisagyában is rendellenesség lelhető fel: az Arnold-Chiari malformatio II. típusa, ami azt jelenti, hogy az agy hátsó része a koponya hátuljáról áthelyeződik a nyak felső részére. A kérgestest abnormálisan fejlődik a myelomeningocelések 70-90%-ában, ami érinti a két agyfélteke közötti kommunikációt. Továbbá az elülső és a hátsó agyterületeket összekapcsoló fehérállomány szervezetlenebb, mint másoknál. Maga a kéreg is rendellenes lehet.

Több kutatás is a képességek károsodását találta nyitott gerincű fiataloknál. Legsúlyosabban azok károsodtak, akik vízfejűségét sönttel kellett javítani. Nem fejlődnek úgy, mint a többi gyerek; ezek a funkciók nem javulnak a korral. A nehézségek által érintett területek közé tartoznak a tervezés, szervezés, kezdeményezés, és a rövid távú memória. Érintett lehet még az absztrakció, a vizuális tervezés és a problémamegoldás is. Továbbá a rugalmas gondolkodással is gondok lehetnek. Gyakori náluk a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. A nyitott gerincűeknél gyakoriak a tanulási zavarok, különösen a matematikában és az olvasásban. A nyitott gerincű gyerekek között jóval gyakoribb a diszkalkulia, mint a kortársaik között. Ez megnyilvánul a számítások pontatlanságában és lassúságában, a számok használatában és megértésében. Mindezek a zavarok tulajdoníthatók közvetlenül a fali lebeny vékony kérgének, vagy közvetve a kisagy és a középagy torzulásainak.

Okok és megelőzés

A nyitott gerincet a neuroncső záródásának hibája okozza az embrionális fejlődés első hónapjában. Az anya sokszor még nem tudja, hogy gyereket vár. Normális esetben a velőcső a 23. (felső vég) és a 27. napon (farki vég) záródik. Ha azonban közbejön valami, akkor a velőcső záródása tökéletlen marad. Egyes gyógyszerek, például a cukorbetegség és az epilepszia kezelésére adottak hajlamosítanak a nyitott gerincre. Egértörzseken végzett beható vizsgálatok szerint az állapotnak néha genetikai okai vannak.

Az emberi nyitott gerincet sok más betegséghez hasonlóan öröklött és környezeti tényezők együttese okozza, ahogy a rákot, az érelmeszesedést és a magas vérnyomást. Az öröklődés nem követ olyan könnyen felismerhető mintát, mint a hemofília vagy az izomsorvadás. A kutatások szerint, ha egy anyának nyitott gerincű gyereke született, akkor 3% annak az esélye, hogy a következő gyerek is nyitott gerinccel születik. Ez napi 4 mg folsav bevitelével egy százalékra csökkenthető, ha az anya már a fogantatás előtt elkezdi szedni, és egészen a szülésig szedi. A kutatások szerint a folsav hiánya is hozzájárul a neuroncső betegségeihez, köztük a nyitott gerinczhez.

A nyitott gerincnek nincs egyetlen ismert oka, és nem ismert olyan módszer, amellyel teljesen kizárható lenne. Az előfordulás azonban nagyban csökkenthető folsavval. 1998 óta az Amerikai Egyesült Államokban kötelező folátokkal dúsítani a magvas termékeket. A Food and Drug Administration, Public Health Agency of Canada és az Egyesült Királyság a termékeny korú és a gyermeket tervező nőknek legalább napi 0,4 mg folsav bevitelét javasolják a fogantatás előtti harmadik hónaptól a terhesség 12. hetéig. A VANGL1 gén bizonyos mutációi kockázati tényezők a nyitott gerinc szempontjából.

Diagnózis és kezelés

A neuroncső károsodásával járó zavarok már születés előtt felismerhetők az anya vérvizsgálatával, vagy részletes magzati ultrahanggal. Az anyai alpha-fetoprotein (MSAFP) szintjének megnövekedését követi a magzati gerinc ultrahangos vizsgálata és a magzatvíz amniocentézise, amivel az alpha-fetoprotein és az acetilkolineszteráz szintjét mérik. A nyitott gerincet kísérhetik más malformációk is, köztük dysmorphiás szindrómák is, ami gyakran spontán abortusszal zárul. A terhesség alatt genetikai tanácsadás és genetikai tesztelés is végezhető, mivel a neuroncső záródásának rendellenességének genetikai okai is lehetnek, például a 18-as kromoszóma triszómiája. Az ultrahangos szűrés lehetőségét sokan arra használják, hogy elvetessék a babát, ha nyitott gerincet diagnosztizálnak rajta, mert biztosra veszik, hogy a gyerek élete szenvedés lesz.

A már meglevő károsodások megszüntetésére nincs gyógymód. A fertőzések és a további károsodások megelőzésére a háton levő nyílást gyermekneuron-sebészek zárják. A műtét közben visszahelyezik a gerincvelőt, elrendezik a hártyát. Emellett a vízfejűség kezelésére söntöt ültethetnek be, ami az agy-gerincvelői folyadékot a mellkasba vagy a hasba vezeti el. Sok gyermekkórházban a fenti szakterületek csapatban tevékenykednek, a felnőttkórházakban azonban többnyire szét vannak választva, és a különböző osztályok egymástól függetlenül dolgoznak. Itt a nyitott gerincről is kevesebbet tudnak, mivel a nyitott gerincet gyermekkori krónikus egészségi állapotként ismerik. Mivel az átmenet nehéz, ezért az érintett családoknak azt ajánlják, hogy a gyermek 14-16 éves korától már kezdjenek el felkészülni az átmenetre. Maga az átmenet legyen fokozatos, rugalmas és hajlékony. A gyermeket kezelő csapat részletes információkkal támogassa a felnőttkori csapat tagjait, naprakészen értesítve őket.

tags: #braine #elete #szules