Bordafájdalom és a magzat elhelyezkedése a terhesség alatt

A terhesség kétségkívül az egyik legszebb időszak egy nő életében, azonban a kilenc hónap alatt számtalan kellemetlen panasz is jelentkezhet. Ezek közül az egyik leggyakoribb a bordatáji fájdalom, melynek hátterében többféle ok is meghúzódhat, attól függően, hogy a várandósság éppen melyik trimeszterben tart. Fontos leszögezni, hogy a fájdalom az esetek legnagyobb részében ártalmatlan, és a terhesség előrehaladtával szűnik. Amennyiben azonban tartósan fennáll vagy erősödik, esetleg bizonytalan vagy, feltétlenül fordulj orvoshoz!

A bordafájdalom okai a terhesség különböző szakaszaiban

Első trimeszter: a hormonok játéka

Az első trimeszterben a bordafájdalom általában még nem jellemző, mivel a méh ekkor még nem tágul olyan mértékben, hogy nyomást gyakorolna a bordákra. Sok nő nem is hízik jelentősen a terhesség első néhány hónapjában. Ebben az időszakban azonban már megkezdődnek azok a hormonális változások, amelyek később felelősek lehetnek a bordák tágulásáért és a fájdalomért. Az ízületeid lazításáért felelős relaxin nevű hormon néha a bordák tágulását is okozhatja, de ez leginkább a későbbi trimeszterekben érezhető.

Második trimeszter: a növekvő baba nyomása

A második trimeszter végétől és a szülésig az anyaméhben növekedő baba már akkora, hogy nyomja a bordákat. Ezen kívül az egyre nagyobb baba húzó hatást gyakorolhat a hasizmokra, melynek következtében fokozott terhelés hárul a borda körüli izmokra, ami fájdalmat okoz. Ez a fájdalom rendszerint enyhe vagy közepes fokú. Ha erős vagy tartósan fennáll, kérdezd meg orvosodat!

Harmadik trimeszter: a baba elhelyezkedése és a szalagok feszülése

A bordafájdalom általában a terhesség későbbi szakaszában folytatódik, amikor a méh már komolyan tágul, és nagyobb nyomást gyakorol a bordákra. Nemcsak a magzat nagysága, hanem elhelyezkedése is befolyásolja a borda környéki fájdalom előfordulását. A második trimeszter vége felé a baba úgy fordul, hogy feje a medencébe kerül, arccal lefelé néz, míg lábai felfelé kalimpálnak. Ebben az új pozíciójában a baba ugyancsak képes nyomást gyakorolni a bordákra az apró kezek és lábak mozgása nyomán.

Az úgynevezett kerek méhszalag egy páros, rostos szalagszerű képlet, mely a méh elülső részét köti össze a lágyéktájjal. A terhesség növekedésével együtt egyre nagyobb terhelés hárul ezekre a szalagokra is, és ezek feszülése éles fájdalmat provokálhat. Ez a fájdalom a második trimesztertől kezdve bármikor felléphet.

Egyéb lehetséges okok és tünetek

Epekövesség

A várandósság idején nagyobb annak a kockázata, hogy az epehólyagban kövek alakulnak ki. Ennek oka az ösztrogénszint megemelkedésén túl az, hogy a növekvő méh és magzat akadályozza, hogy az epe kiürüljön az epehólyagból. A különböző tanulmányok 12 százalék körüli értékben adják meg az epekövesség várandósság alatti előfordulását, ami elég jelentős arány (100-ból 12 várandósnál fordul elő).

Az epekövek az esetek egy részében tünetmentesek, máskor fájdalmat okozhatnak. Utóbbi esetben a fájdalom általában a felhas jobb oldalán jelentkezik. Epekövek a várandósság ideje alatt bármikor kialakulhatnak, és esetenként olyan súlyos tüneteket okozhatnak, hogy epeműtétre lehet szükség.

Húgyúti fertőzések

A várandósság alatt ugyancsak fokozott a húgyúti fertőzések kockázata is, különösen a harmadik trimeszterben. Ennek oka, hogy a várandósság alatt megváltozik a húgyutakban normálisan is jelen lévő baktériumok összetétele. Ezen túlmenően a várandósság alatt a vizeletürítés akadályozott lehet, ha a baba nyomást gyakorol a húgyhólyagra. Mindkét említett tényező húgyúti fertőzésekre hajlamosíthat. Kezelés nélkül a húgyúti fertőzések vesetájon okoznak fájdalmat, melyet a nők egy része bordatáji fájdalomként él meg.

Ki kell kérni az orvos véleményét, ha az alábbi tünetek bármelyike jelentkezik, mivel ilyen esetekben felmerül húgyúti fertőzés gyanúja:

• Vizeletürítés közben fellépő égő érzés
• Gyakori vizelési inger
• Gyenge vizeletsugár
• Láz vagy hidegrázás
• Fájdalom hólyag vagy a vesék tájékán

Gyomorégés

A várandósság alatt úgynevezett relaxin nevű hormon termelődik, mely felkészíti az anya testét a szülésre. A relaxin a test különböző pontjain okozhat fájdalmat, például a medencetájon vagy a bordák környékén. A relaxin hatására gyomorégés is létrejöhet, melynek oka, hogy ez a hormon a nyelőcső alsó záróizmát is elernyeszti, így a savas gyomortartalom a gyomorból visszakerülhet a nyelőcső alsó részére, ahol a nyálkahártyát irritálva égő érzést, gyulladást vált ki. A gyomorégés akár már az első trimeszterben megkezdődhet és a várandósság egész ideje alatt fennállhat.

Székrekedés

A székürítés nehezítettsége is okozhat hasi fájdalmat. A székrekedéshez néha felhasi fájdalom is társulhat, melyet a várandós ugyancsak bordatáji fájdalomként élhet meg.

Preeklampszia

A preeklampszia veszélyes állapot, melynek egyik figyelmeztető jele ugyancsak bordatáji fájdalom lehet. A preeklampszia valójában a máj tájékán okoz fájdalmat, melyet egyesek a vállba sugárzó fájdalomként, a melltartóvonalat követő fájdalomként vagy bordatáji fájdalomként érzékelnek.

A preeklampszia, valamint súlyosabb formája, az úgynevezett HELLP szindróma is a második trimeszter végétől kezdve, illetve a harmadik trimeszterben alakulhat ki.

A preeklampszia tünetei:

• Fehérje jelenik meg a vizeletben
• Magas vérnyomás jelentkezik
• Fejfájás lép fel, mely a szokásos fájdalomcsillapítókra nem enyhül
• A várandós általános rossz közérzetről, visszatérő hányingerről, gyomorégésről és vizeletürítési nehézségekről számol be
• A kezek és az arc megduzzad, vizenyőssé válik
• A testsúly hirtelen megnövekszik
• Látászavarok jelentkeznek, például úszó pontok jelennek meg a szem előtt
• Fájdalom jelentkezik a has jobb felső negyedében

A preeklampszia és a HELLP szindróma veszélyes terhességi szövődmény, mely akár az anya és a baba életét is veszélyezteti, ezért azonnali orvosi segítségre van szükség.

A baba elhelyezkedése és a pocak formája

A terhes pocak mérete és alakja körül annyi hiedelem, népi bölcsesség és tévhit kering, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik közöttük. A valóságban azonban a pocak formáját nem a baba neme, hanem az anya anatómiája határozza meg, és számos biológiai és anatómiai tényező függvénye.

Anyai anatómiai tényezők

Az egyik legmeghatározóbb tényező a kismama magassága és a törzsének hossza. Egy magas, hosszú törzsű nőnél a méhnek rengeteg helye van felfelé terjeszkedni, így a pocak gyakran később válik láthatóvá, és kevésbé tűnik nagynak. Ezzel szemben az alacsonyabb, rövidebb törzsű nők esetében a méhnek nincs hová tágulnia függőleges irányban, ezért viszonylag hamar elindul kifelé, a hasfal irányába.

A medence szélessége és dőlésszöge szintén kulcsfontosságú a pocak formálásában. A tágabb medencéjű nők esetében a baba feje mélyebbre tud ereszkedni a medenceüregbe, ami optikailag kisebbnek mutathatja a hasat. Ha a medence szűkebb, vagy a baba nem tud mélyre illeszkedni, a pocak magasabban és előrébb fog elhelyezkedni.

A hasizmok állapota és tónusa talán az egyik legfontosabb tényező a pocak „kordában tartásában”. Azok a nők, akik a terhesség előtt rendszeresen sportoltak és erős hasizomzattal rendelkeztek, gyakran tapasztalják, hogy a hasuk sokáig lapos marad, vagy csak nagyon feszesen domborodik. Az erős izmok mintegy fűzőként tartják vissza a táguló méhet. Emellett érdemes megemlíteni a szövetek rugalmasságát és a kötőszöveti adottságokat is.

A magzat elhelyezkedése és egyéb dinamikus tényezők

A pocak formája nem egy statikus állapot, hanem a nap folyamán is folyamatosan változhat. Ennek legfőbb oka a magzat aktivitása és pillanatnyi elhelyezkedése a méhen belül. A baba ugyanis nem egy fix pontban csücsül, hanem folyamatosan mozog, forog és nyújtózkodik, különösen a második és a harmadik trimeszter elején.

A magzatfekvés alapvetően meghatározza a has külső vonalait. Ha a baba hosszanti fekvésben van, azaz a feje vagy a popsija van lent, a pocak általában a klasszikus ovális formát ölti. Ha azonban a baba harántfekvésben, tehát keresztben helyezkedik el az anya méhében, a has szokatlanul szélesnek tűnhet.

A méhlepény (placenta) tapadási helye szintén módosíthatja a vizuális megjelenést. Amennyiben a lepény a mellső falon tapad, egyfajta plusz réteget képez a baba és a hasfal között. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a pocak valamivel nagyobbnak látszik.

A magzatvíz mennyisége egy másik dinamikus tényező. Ha a víz mennyisége az átlagosnál több (polyhydramnios), a has feszesebbnek, fényesebbnek és nagyobbnak tűnhet. Kevés magzatvíz (oligohydramnios) esetén a pocak kisebbnek hathat.

Pocakleszállás és a szülésre való felkészülés

A terhesség vége felé közeledve a pocak formája ismét egy jelentős átalakuláson megy keresztül. Ez az az időszak, amikor a környezet elkezdi mondogatni: „Hú, de lent van már a hasad, mindjárt szülsz!” A pocak leszállása, orvosi nevén a beilleszkedés, akkor történik meg, amikor a magzat vezető része (többnyire a feje) mélyebbre ereszkedik a kismedencébe.

Az anya számára ez a változás gyakran megváltással ér fel, legalábbis bizonyos szempontból. Mivel a méh felső része már nem nyomja annyira a rekeszizmot és a tüdőt, a kismama végre kap levegőt, és az étkezés utáni gyomorégés is enyhülhet. Fontos tudni, hogy a pocak leszállása nem jelenti azt, hogy a szülés órákon belül megkezdődik. Első babát váróknál ez akár 2-4 héttel a szülés előtt is megtörténhet, míg többedik terhességnél gyakran csak közvetlenül a vajúdás kezdetekor vagy a szülés alatt ereszkedik lejjebb a baba.

A fundus magasságának mérése

Bár a cikk nagy részében azt hangsúlyozzuk, hogy a has formája és mérete egyéni, léteznek bizonyos határok, amelyeket az orvostudomány figyel. A terhesgondozás során az egyik legrégebbi, de ma is hatékony módszer a fundus magasságának mérése. Ez a szeméremcsont és a méh felső széle (a fundus) közötti távolságot jelenti centiméterben kifejezve. Általában a 20. héten a fundus magassága megegyezik a terhességi héttel. Ha ez az érték jelentősen eltér a várttól, az orvos további vizsgálatokat rendelhet el.

A vártnál lényegesen nagyobb méret hátterében állhat például terhességi cukorbetegség, ami a baba túlzott súlygyarapodásához (macrosomia) vezethet. Ugyancsak nagyobb hasat eredményezhet a már említett túl sok magzatvíz, vagy ikerterhesség esetén a több magzat jelenléte.

A túl kicsi fundus magasság szintén figyelmet érdemel, mivel utalhat méhen belüli növekedési elmaradásra (IUGR) vagy kevés magzatvízre. A genetika itt is szerepet játszik: ha az anya vagy az apa is kis súllyal született, várható, hogy a baba sem lesz óriás.

Terhesség utáni pocak

Amikor a baba megszületik, sokan azt várják, hogy a pocak varázsütésre eltűnik. A valóság azonban az, hogy a legtöbb nő a szülés utáni napokban úgy néz ki, mintha még mindig 5-6 hónapos terhes lenne. A méhnek időre van szüksége - körülbelül hat hétre -, hogy visszahúzódjon eredeti méretére. A szülés utáni pocak gyakran puha, zselés állagú és „üres” érzetet kelt. Ez teljesen természetes, hiszen a megnyúlt bőrnek és izmoknak regenerálódniuk kell. Nem szabad elfelejteni, hogy kilenc hónapnyi tágulást nem lehet kilenc nap alatt visszacsinálni.

A társadalmi elvárás, hogy a nők „pattanjanak vissza” (bounce back) a szülés előtti alakjukra, rendkívül káros és irreális. A negyedik trimeszterben a has formája folyamatosan változik. A felesleges víz távozik a szervezetből, a szervek visszarendeződnek a helyükre, és a hasizmok is elkezdenek újra tónusba kerülni. A pocakon maradt striák idővel elhalványulnak.

tags: #borda #kisbaba #helyezkedese