Boldog terhesség rosszullétek nélkül és a pszichológiai háttér

Mindenki hallott már legalább egy olyan történetet, amikor a kismama csak a huszadik hét után vagy esetleg a szülőszobán szembesült azzal, hogy terhes. Ilyenkor mindenkiben felmerül egy kérdés: hogyan lehetséges ez? Amerikában külön valóságshow-t is készítettek a témában. Számtalan olyan anyuka mesélte el a történetét, akik egyszerű gyomorbántalmakra panaszkodtak, majd kiderült, hogy épp vajúdnak. Ők maguk is nehezen fogták fel a történteket, hiszen hogyan lehetséges az, hogy egy anya nem veszi észre, hogy egy apró élet cseperedik a hasában?

A terhesség tagadása és a tünetek hiánya

Dr. Michael Cackovic, az Ohio Egyetem szülészetének orvosa szerint nem meglepő, hogy előfordulnak ilyen esetek. „Sok nőnek nincs kiegyensúlyozott szexuális élete, rendszeres menstruációja, és a nőgyógyászt is csak ritkán látogatják meg. Már ez a három körülmény is elegendő ahhoz, hogy csak késve szerezzünk tudomást a terhességről. Ugyanakkor akadnak olyan nők is, akik mentális gondokkal küzdenek, és emiatt nem tudják elfogadni, vagy egyszerűen csak tényleg nem veszik észre, hogy gyermeket várnak. Ez az úgynevezett terhességtagadás állapota, ami sokszor előfordul - részletezi dr. Cackovic. - Tanulmányok becslése alapján 500 nőből egy csak a 20. hét körül veszi észre, hogy várandós. 2500 nőből pedig legalább egy csak a szülőszobán szembesül a tényekkel.”

Számtalan dolog távol tarthat minket attól, hogy észrevegyük az áldott állapotot. Ezek között van a félelem és a stressz. Sokak számára már az anyaság gondolata is rémisztő, és ez tagadásba taszítja őket annyira, hogy valóban kizártnak tartják, hogy terhesek legyenek. „A tagadás egy nagyon erős védekezőmechanizmus. Képesek vagyunk minden állítást elhinni, amit magunknak mondunk. Épp ezért, ha megnő a has, mi elhisszük, hogy ezek csak a gázok vagy néhány pluszkiló. A tinik például azért tagadják a terhességet, hogy a szülők nehogy rájöjjenek arra, hogy szexeltek.”

Előfordulhat, hogy nincsenek tünetek. Néhány nőnél egyszerűen nem jelentkeznek a súlygyarapodás, a reggeli rosszullétek vagy a fáradtság. Vagy ha jelentkezik is, akkor olyan enyhe mértékben, hogy senki sem hinné, hogy ez egy babát jelez. „Az adott típustól függően elképzelhető, hogy egy nőnél a 30. hétig semmilyen tünet sem jelentkezik, és ez nem jelent abnormalitást” - magyarázza dr. Cackovic.

A rendszertelen menstruáció szintén közrejátszhat abban, hogy csak későn vegyük észre a terhességet. Rengeteg nő küzd a rendszertelen menstruációval. Van, akinél már fiatal korában ilyen módon jelentkezik a vérzés, másoknál viszont ez később alakul így a stressz, gyógyszeres kezelések, elhízás vagy más egészségügyi problémák miatt.

Szintén idevezethet, ha nem érezzük, hogy mozog a baba. Általában egy anyuka a huszadik hét körül érzi, hogy rúg a pici. Előfordulhat azonban, hogy ez nem így történik. „Ha a méhlepény a magzat előtt helyezkedik el, akkor az tulajdonképpen felfogja a baba mozgását, és így nem feltétlenül érzi a kismama a picit” - részletezi dr. Cackovic. Elmondása szerint számtalan olyan eset van, amikor az anya elfogadja a terhesség tényét, és jó édesanya válik belőle. Bár kimarad a boldog várakozás időszaka, mégis ösztönösen jól kezelik a helyzetet. Akadnak viszont olyan esetek is, amikor pszichológus bevonása is szükséges, mert az anyuka képtelen elfogadni és feldolgozni, hogy gyermeke született.

A terhesség testi és lelki változásai trimeszterenként

A terhesség nem csupán fizikai, hanem lelki változásokkal is jár. A várandósság 3 fő részre (trimeszterre) van felosztva.

Első trimeszter: Érzelmi hullámvasút és önismeret

Az első időszakra jellemzően az érzelmi változások nem csupán a hormonális változások következményei, nagyban múlik azon is, hogy a kismamának milyen önismerete, tapasztalatai, milyen élettörténete van. Egyfelől a párkapcsolatban a kettőből három lesz, a szerelmespár családdá válik és ez még akkor is járhat nehézségekkel, ha várt babáról beszélünk. Pszichológusok úgy szoktak fogalmazni, hogy a párnak be kell engedniük maguk közé a babát, ami valakinek könnyebben, míg másnak nehezebben megy. Ez még akkor is okozhat problémát, ha a párkapcsolat egyébként kiegyensúlyozott és tervezett a terhesség. A férfi nehezebben érti meg, mi is történik az anyában. Kapcsolati síkon nem csupán a párkapcsolati változások jellemzőek, hanem a kismama és az anyja kapcsolata is változik. Az anya lánya várandóságakor a saját terhességét is újra élheti, feltörhetnek benne emlékek, a terhes kismamában pedig gyakran rég elfelejtett gyerekkori emlékek törnek a felszínre.

Az első trimeszterre jellemző a tudatos és a tudattalan elmosódása: félelmek (akár a vetéléstől), furcsa álmok, emlékbetörések, gyerekkor felszakadása nagyon sokak számára jellemzővé válnak. Éppen ezért a hangulatingadozás nagyon jellemző erre az időszakra: az egyik pillanatban kitörő öröm, a másikban sírás, a racionális és az ösztönös érzékelés váltakozása, boldogság és félelem. Ebben az állapotban az anya számos dolgot átértékel: hiszen ilyenkor tudatosul benne, most már felelősséggel tartozik egy másik életért. Ez egyszerre csodálatos és nagyon ijesztő is, hiszen félre kell tenni az eddigi önző vágyakat, megváltozik a fontossági sorrend.

Gyakori tünetek az első trimeszterben

• Émelygés, hányás: Az émelygés oka a mai napig sem tisztázott pontosan, de valószínűleg egy védekező mechanizmus áll a háttérben. A reggeli rosszullét a legismertebb terhességi jel, de csak kevesen tudják, hogy ez a nap bármelyik szakaszában jelentkezhet. Súlyos esetben terhességi vészes hányás (hyperemesis gravidarum) is előfordulhat, ami kórházi kezelést igényel.
• Fáradékonyság, aluszékonyság: A megnövekedett progeszteron szint miatt lehetséges. A kismama gyakorlatilag képes bárhol elaludni, és tíz óra alvás után is összetörten ébredni.
• Szédülés, fejfájás: A terhesség alatt kb. 1 - másfél literrel több a keringő vérmennyiség, ami okozhatja ezeket a tüneteket.
• Mellek változásai: A mellbimbó megnő, bebarnul, az erek kék hálója erősebben előtűnik. A mellek megduzzadnak, fájnak, esetleg elnehezednek.
• Alhasi szúrkálódás: Ez teljesen természetes tünet - a méhszalagok nyúlását jelzi.
• Hüvelyfolyás: Elég sok nő tapasztal már a terhesség kezdetétől fokozott hüvelyi folyást.

Második trimeszter: A felhőtlen időszak

A második trimesztert szokás lelki szempontból a legkönnyebb, legboldogabb, felhőtlen időszaknak nevezni. A magzat állapotáról már nagyon sok mindent tud az anya, sőt, már határozottan érzi is a jelenlétét. Párkapcsolati szinten megkezdődik az az időszak, amikor már valóban közösen élhetik meg a babavárást: a magzat mozgását már nem csak a kismama, hanem párja is érzékeli, beszélhet is a magzathoz. A külvilág számára is egyértelmű, hogy a nő gyereket vár. Előzékeny idegenekkel, gondoskodó ismeretlenekkel találkozhat a kismama, akikkel beszélgetésekbe elegyedik, gratulációkat fogad és tényleg úgy tűnhet, hogy nem csak a közvetlen környezet, de mindenki örül annak, hogy babát vár. A legtöbben ettől kivirulnak. A legtöbb kismama jól érzi magát a bőrében a második trimeszter alatt.

Harmadik trimeszter: A szülés közeledtével járó félelmek

A harmadik trimeszterben leginkább a szülés közeledtével újulnak ki a félelmek. Ez az időszak valaminek a végét és egyben a kezdetét is jelenti. Ez az elengedés időszaka is: elengedni korábbi életünket, korábbi énünket és teljes szívvel várni és belevetni magunkat valami ismeretlenbe, újba. A terhesség vége felé nem csupán a szülésre érdemes készülni, hanem az utána következő első időkre is: a gyermekágyra, a szoptatásra. A vajúdás értelmezésében a fájásokhoz való viszony is meghatározó. A vajúdás nem más, mint a szülőnő ráhangolódása arra, hogy a szülés megtörténjen vele. Mert bár a nők testében történik ez a folyamat, mégis a szülő nő éppúgy, mint a magzat egy résztvevője és nem tudatos irányítója a folyamatoknak. Maga a fájások-kontrakciók-összehúzódások ideje, intenzitása, a lélek ráhangolásában játszik kulcsfontosságú szerepet. A nő testét, lelkét harmonizálja ahhoz a nála sokkal nagyobb erőhöz, ami aztán gyermekét a világra segíti. Éppen ezért az a hozzáállás, hogy minden összehúzódást örömmel fogad egy kismama, és úgy értékel, hogy ez az, ami egy újabb lépéssel közelebb viszi őt a babájához tudja megteremteni azt az elfogadó, elengedő atmoszférát, aminek segítségével a szülés ideje rövidülni tud.

Gyakori tünetek a harmadik trimeszterben

• Gyomorégés: A sósav mennyiségének emelkedése és a progeszteron okozta gyomorszáj ellazulása miatt alakul ki.
• Ödéma: A női hormonok hatására a sejtek közötti tér egyre gazdagabb lesz vízben, ami lelassítja a nyirokkeringést. Fontos a megfelelő folyadékbevitel.
• Visszér: Az extra vérmennyiség és a növekvő méh nyomása miatt alakul ki.
• Aranyér: A növekvő méh és magzat, valamint az alhasi vérbőség okozza.
• Viszketés: Valószínűleg a terhesség alatt termelődő hormonok csökkentik a máj képességét az epe szállításában, ami a bőr alatt az idegeket stimulálja.
• Nehézlégzés: A megnövekedett méh a rekeszizomra és a tüdőre nehezedik. Ez az állapot nem tart sokáig, általában ahogy a baba egyre lejjebb száll, a légzési problémák is elmúlnak. Kritikus a 28-36. hét közötti időszak.
• Elnehezülés, ügyetlen mozgás: Az utolsó harmadban sokan panaszkodnak egyensúlyzavarra.
• Alvászavar, álmatlanság: A terhesség végén a nők többsége legalább háromszor felébred éjszaka. Fontos, hogy eleget aludj, mert a kutatások szerint a kevés alvás hosszabb vajúdáshoz és nagyobb esélyhez vezet császármetszésre.
• Lábikragörcs: Gyakori tünet, mely a magnéziumhiányra vezethető vissza, de a megnövekedett testsúly és a méh nyomása is hozzájárulhat.

A terhesség és az anyaság pszichológiai kihívásai

A várandósság, a szülés és a szülés utáni pár hónap kiemelt időszak egy nő életében. Rengeteg testi és lelki folyamaton megy keresztül ilyenkor, amelyek hátterében jelentős részben a hormonális változások állnak. Teljesen természetes módon ez egy mentálisan megterhelő periódus a nők számára, viszont ez azt is jelenti, hogy ebben az időben fokozottan megnő a kockázata a mentális betegségek kialakulásának - mint a szorongás, depresszió.

A szorongás okai és kezelése

Bár általános jelenségként él a köztudatban a terhesség és a szülés, mindenki szervezete különböző, ennélfogva teljesen eltérő folyamatok mennek végbe minden nő testében. A várandósság alatti szorongás egyik okozója pont az sok esetben, hogy bármennyit is mesélnek az ismerősök, családtagok, bármennyi filmet nézünk meg vagy cikket olvasunk el a témában, mindig adódhatnak olyan tünetek, amelyeket mindenki elfelejtett megemlíteni - és emiatt a várandós nők azt gondolhatják, hogy biztosan velük van valami baj, ez a gondolat pedig a tünet miatti aggodalommal egybevéve szorongáshoz vezethet.

A testben végbemenő folyamatok mellett más is kiválthat szorongást - sok esetben ki is vált, ez a második leggyakoribb pszichés betegség ebben az időszakban. Az anyaszerepre való felkészülés jelenti talán a legnagyobb kihívást. Számos átértékelés történik a 9 hónap alatt, hiszen tudatosul az anyában, hogy most már egy másik életért is felelős. Ezzel kapcsolatban számtalan aggodalom megjelenik, mint hogy jó anya lesz-e, szeretni fogja-e a gyerekét, elég felnőtt-e már ehhez a feladathoz, nem haladja-e meg ez a nagy felelősség az erejét.

Nehezítő tényező, hogy ilyenkor két folyamatnak kell egyszerre lezajlania, hiszen miközben az anya adaptálódik az új szerephez, természetes, hogy meggyászolja régi életét, életformáját, identitását (hiszen abba az anyaság nem tartozott bele). Ez különösen akkor jelenthet kihívást, ha valaki számára nem egyértelmű az anyaszerep, nem érzi feltétlenül magára illőnek.

Napjainkban az anyaság hatalmas elköteleződést, felelősségvállalást és sajnos megfelelési kényszert is jelent. Az idők során az anyaszerep maga nem változott, viszont a nőkkel szembeni elvárások rengeteget. Ma már anyaként meg kell felelni a párkapcsolat, a család és a társadalom elvárásainak. Nem elég, hogy a baba igényeire folyamatosan figyelni kell, még feleségként, dolgozó nőként és persze nem utolsósorban kívánatos nőként is helyt kell állni. Tehát ilyenkor a baba nevelése mellé olyan elvárások társulnak, mint hogy az anyuka legyen fitt, ne hanyagolja el önmagát és a párkapcsolatát sem, esetleg még az anyagiak megteremtésében is vegyen részt. Márpedig ebben az időszakban egy nő kiszolgáltatott helyzetben van, nem képes ugyanannyit tenni sem anyagilag, sem emberileg, és fokozottan szüksége van a környezete, főleg a párja támogatására. Ha ezt nem kapja meg, esetleg az apa még félre is lép, az komoly traumát okozhat, de egyéb esetben is szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.

Fontos kiemelni a túlterheltség fogalmát. Ezekkel az elvárásokkal mind a szülés előtti, mind a szülés utáni időszakban borzasztó megterhelő szembenézni és megpróbálni mindennek megfelelni, miközben épp elég folyamat megy ilyenkor végbe mind fizikailag, mind mentálisan a kismamában.

Fontos tényező emellett, hogy az anyai érzés nem feltétlenül alakul ki a szülőágyon. Sokszor hónapok szükségesek hozzá - részben erre szolgál a gyermekágyi időszak (ami 6 hét), amellett, hogy sikerüljön kipihenni a szülés fáradalmait és a testi-lelki változásokat. Csakhogy ma már alig van, aki ezt végigpiheni, pedig szükség lenne rá. Az anyai érzés kialakulását nagyban bonyolítja az a rengeteg teendő, amit ma már a nők az anyai feladatok ellátása mellett végeznek - például, hogy ideje előtt visszamennek dolgozni, vagy az edzőterembe. És mivel ennek az érzésnek a megjelenése idealizált, azt gondoljuk, hogy mindenkinél természetesen kialakul a szülőágyon, ha pedig nincs így, akkor komoly bűntudat keletkezik a nőben. Elkezdi magát megkérdőjelezni, marcangolni, ráadásul amiatt, hogy a téma tabusított, sokszor nem tudja ezzel kapcsolatos aggodalmait a környezetével megosztani, magába fojtva épül fel fokozatosan az egyre növekvő szorongás.

Depresszió és gyermekágyi pszichózis

Ha a szorongás a második leggyakoribb pszichés betegség, melyik az első? A depresszió. Várandósság alatt ugyanúgy kialakulhat, mint szülés után. Egy gyermek foganása, majd születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. Azonban, ha a család vagy a nő anyagi nehézségekkel küzd, és/vagy párkapcsolati gondjai vannak, esetleg egyedül kell szembenéznie az anyaság állította kihívásokkal, nem részesül megfelelő társas támogatásban, az már a várandósság alatt depresszióhoz vezethet.

A szülést követően a nők kb. 50-85%-a rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül (normál esetben ez pár óráig, maximum néhány napig tart). Ha azonban ez fennmarad, akkor szülés utáni depresszióról van szó. Különböző kutatások szerint (a fejlődő országokban) depresszióban körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők 15-65%-a érintett - míg a szorongásban 14-59%.

Vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik a kockázatát a depresszió kialakulásának. Ilyen például a genetikai érintettség. Ha a közeli rokonok közül valaki érintett depresszióban, bipoláris zavarban, vagy átélt/jelenleg is küzd komolyabb szorongással, illetve előfordult már valakinél szülés utáni depresszió, akkor nagyobb az esélye, hogy az anyukánál is előfordul. Kockázatnövelő tényező még, ha az édesanya volt depressziós a várandósság alatt és/vagy előtte. Szintén növelik a depresszió kialakulásának kockázatát a várandósság alatti túlzott szorongás, stresszes életesemények, traumák, az anya alacsony önértékelése, a szülői szerepekkel kapcsolatos túlzott szorongás, és az anyaságtól való félelem.

Fontos kiemelni, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedő anyáknak jelentősen csökkent kapacitása van arra, hogy ellássák újszülöttjeiket, ami mind a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja. Ráadásul a depressziós állapot a függőségek (alkohol-, túlzott nyugtatószerfogyasztás) rizikóját is növeli, és csökkenti a megfelelő tápanyagbevitelt az újszülött számára, miközben a családi kapcsolatokra is károsító hatással van. Ennek a betegségnek az időben történő felismerése és helyes kezelése tehát igen nagy jelentőségű.

Végül, érdemes még egy fogalommal tisztában lenni: ez pedig a gyermekágyi pszichózis. Ez egy ritka (1000 esetből 1 alkalommal előforduló), de annál súlyosabb állapot, amely sürgősségi pszichiátriai ellátást igényel. Onnan lehet megkülönböztetni a depressziótól, hogy ott nincsenek érzékcsalódások és zavart periódusok. A gyermekágyi pszichózis tünetei közé tartozik, hogy az érintett anya viselkedése megváltozik, elzárkózik a külvilágtól, erős hangulatingadozás lesz jellemző rá. Olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek azt jelzik, hogy elveszítette a realitásérzékét. Irreális félelmek kezdik gyötörni a gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongás lesz rajta úrrá. Felléphetnek érzékcsalódások is hangok és látomások formájában. Súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. Jellemző tünet az alvászavar -, de ez nem a gyerek körüli teendők ellátásából fakad, hanem abból, hogy az anyuka nem képes megnyugodni, folyamatosan zaklatott állapotban van. Nagyon ritkán (főleg, ha a környezet nem észleli a bajt és nem áll rendelkezésre segítség) az anya önmagára és környezetére veszélyessé válhat, súlyos kárt tehet magában és a csecsemőben is, ilyenkor előfordulhat csecsemőgyilkosság. Magyarországon immár komoly protokoll van ennek a kezelésére, kellő segítséggel 6-12 hónap alatt teljesen fel tudnak épülni az érintettek.

A környezet szerepe a kismamák támogatásában

Miért fontos tehát kiemelt figyelemmel lenni a várandós és éppen gyereküket megszült nőkre? Egyfelől, mivel a terhesség idealizálva, magasztalva van, a legtöbb nő bűntudatot kezd érezni, ha negatív érzései jelennek meg (amik teljesen természetesen megjelenhetnek ilyenkor), és nem mer a környezetéhez fordulni segítségért (amihez az individualista társadalmak is hozzájárulnak azzal, hogy ma már szinte gyengeségként van kezelve, ha valaki segítséget kér még egy ilyen különösen összetett helyzetben is). Így viszont a feldolgozatlan, kimondatlan félelmek, aggodalmak szorongáshoz, depresszióhoz vezethetnek. Ezenkívül önmagában az, hogy a nők ennyi változáson mennek ilyenkor keresztül fizikailag és érzelmileg, komolyan megnöveli a kockázatát a pszichés betegségek kialakulásának - ami jókora veszélyt jelenthet a gyermek egészségére. Viszont kellő társas támogatással jelentősen csökkenthető ennek a kockázata.

Mit tehet ilyenkor a környezet? Egy gyermekét váró vagy éppen megszült nőnek nagymértékű támogatásra van szüksége a környezetétől, leginkább a hozzá közel állóktól. Mint bármilyen másik mentálisan megterhelő helyzettel, ezzel is kellő segítséggel és megerősítéssel lehet a legjobban megbirkózni. Próbáljuk beleképzelni magunkat a kismama helyzetébe! A teste teljesen kiszámíthatatlanul kezdhet el viselkedni, 9 hónapig együtt kell élnie azzal az érzéssel, hogy kevés kontrollja van a saját teste felett - ez senkinek nem lenne egyszerű helyzet. Emellett gyökeresen megváltozik az élete, ami rengeteg bonyolult, sokszor negatív érzéssel jár együtt. Minden esetben tegyük lehetővé számára az érzelmei megélését. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelemről is számol be, mindig hallgassuk meg odaadással, figyeljünk rá, gyakrabban keressük és érdeklődjünk a hogyléte felől. Legyünk tisztában azzal, hogy fennáll az esélye valamilyen pszichés betegség kialakulásának. Mivel azonban a várandósság és a szülés alapvetően teljesen természetes folyamatok, ezért ráijeszteni sem kell a lehetségesen megjelenő betegségekkel a gyermeküket váró nőkre! Elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges tünetekkel és fel tudjuk ismerni azokat.

Nagyon fontos, hogy mindezt azután is tegyük meg, hogy a gyermek megszületett. Engedjük meg az anyának, hogy megélje az érzéseit, a nehézségeit, ha vannak. Sose kizárólag anyaként tekintsünk rá, hanem emberként, individuumként, aki pont akkor fogja a képességeihez mérten lehető legjobban ellátni anyai teendőit, ha közben lehetősége van megküzdenie a környezete támogatásával a saját problémáival, nehézségeivel. Tehát a legfontosabb az, hogy kellő lelki támogatást nyújtsunk a nő számára, hogy ténylegesen kiegyensúlyozott és boldog időszak lehessen ez a számára.

tags: #boldog #terhesseg #nincs #rosszullet #pszichologia