Bölcsődei beszoktatás pszichológiai szemmel: Útmutató szülőknek

A bölcsődei beszoktatás a kisgyermekek és az egész család életében egyaránt nagy mérföldkő. Ez az első alkalom, hogy a gyermek az "intézményes karrierjét" megkezdi, és idegenek közé kerül, ahol napjai nagy részét tölti majd. Számos aggodalom és kérdés merülhet fel a szülőkben ebben az időszakban: „Nem fog tudni elválni tőlem. Még sohasem töltött néhány óránál többet nélkülem. Ki fogok maradni az életének egy részéből. Nem fogom tudni, hogy mi történik vele egész nap. Hogy fogja bírni nélkülem? Sírni fog? Mi lesz a kötődéssel?” Cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, és pszichológiai szempontból vizsgálja a bölcsődei beszoktatás folyamatát.

Mikor érdemes elkezdeni a bölcsődét?

Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is. A "mikor" kérdésre röviden úgy lehet talán válaszolni, hogy amikor anyaként készen állunk erre a változásra és úgy érezzük, hogy mi magunk és gyermekünk is megérett rá.

A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamennünk dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet.

Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a gyermeke 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni, és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, „anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben.

A bölcsődekezdést a munka világába való visszatérésen túl sok minden indokolhatja. Sokszor erős az anyagi nyomás, hogy visszatérjünk a munkába és talán még úgy érezzük, nem érett meg a bölcsire a gyermekünk. Fontos azonban, hogy idővel megtaláljuk az egyensúlyt az anya szerep és a dolgozó nő szerepe között, hiszen gyermekünk könnyen átveszi lelkiállapotunkat.

A sikeres beszoktatás kulcsai

A bölcsődéhez való sikeres alkalmazkodás sok tényezőn múlik. Elsősorban a kisgyermek természetén, személyiségén. Fontos szempont továbbá, hogy mennyire kommunikatív, mennyire tudja kifejezni akaratát, igényeit, vágyait. Ezt nem kell feltétlen a szavak szintjén tennie - bár az megkönnyíti a helyzetet -, elegendő, ha metakommunikációval elég egyértelműen fejezi ki magát. A beszédfejlődésre amúgy is jótékony hatással van a bölcsődei légkör. Fontos lehet, hogy mennyire szófogadó, szabálykövető a kisgyermek, bár ez az időszak inkább a határok feszegetéséről szól.

A szülői hozzáállás jelentősége

A beszoktatás kifejezés talán a szülőre legalább annyira érvényes, mint a kisgyermekre, hiszen mindkettőjük számára új ez a helyzet, mindkettőjüknek meg kell barátkoznia vele. Fontos, hogy a szülő biztonságban érezze gyermekét a bölcsődében, hiszen az ő érzéseit, attitűdjét gyermeke is megérzi, átveszi. Ha az anya vagy apa nyugodt, mosolygós arccal búcsúzik, a gyermek nagyobb eséllyel érzi magát biztonságban.

A szorongóbb szülő dolgát nem könnyíti meg, ha a beszoktatás során kívülről olyan üzeneteket kap, hogy: „hiszen te nem tudod elengedni, te kapaszkodsz belé, (…) anyuka, menjen már, eressze el a gyereket”. Ha ilyen mondatokat hallunk, lassítsunk, vagy akár álljunk meg egy pillanatra. Merjünk együtt lenni azzal, hogy nekünk most milyen nehéz. Hagyjuk, hogy felszínre bukkanhasson akár egy-egy saját régi fájó emlékünk. Így elkerülhetővé válik, hogy hónapokra, vagy akár évekre belerekedjünk az elengedés nehézségébe.

A fokozatosság elve

A legtöbb bölcsőde úgy szervezi a beszoktatást, hogy az fokozatos legyen. Ez a folyamat minden gyermeknél más ütemben zajlik. Van, aki néhány nap alatt könnyedén megszokja az új helyzetet, míg másnak hetekre van szüksége. Ideális, ha kisgyermekünk napról napra egyre több időt tölthet a bölcsődében, időt hagyva ezzel az új környezet és azok szereplőinek feltérképezésére.

A beszokásnak van egy nagyon intenzív első 3-5 napja, amikor még igényli a legtöbb gyerek egy olyan felnőtt állandóan elérhető közelségét, akiben bízik, akiről azt gondolja, hogy a bajban meg tudja őt védeni. Ezután jön kb. az első két hét, amikor még állandóan kérdés, hogy most hol van anya, mikor jön értem, fontos, hogy a gyerek mindig tudja a válaszokat ezekre a kérdésekre, mert még így is gyakran felteszi az óvónőnek, mert újra és újra hallania kell ugyan azt a választ, és nap mint nap meg kell tapasztalja, hogy tartjuk a szavunkat. Ezért nagyon fontos, hogy csak azt ígérjük meg, amit biztosan be tudunk tartani. Fontos, hogy ne órákat ígérjünk neki, hisz időérzékük egyáltalán nincs, hanem a napirend történéseihez kössük azt, hogy mikor jövünk érte, pl. ebéd után vagy alvás után. Itt az után az konkrétan azt jelenti a gyerek számára, hogy az ebéd befejeztekor és akkor fog várni.

Gyakorlati tanácsok a beszoktatáshoz

• Már a bölcsőde kezdete előtt beszéljünk a gyermeknek arról, mi fog történni. Mesélhetünk neki a bölcsődéről, játszhatunk szerepjátékot, ahol ő a kisgyermek, mi pedig a gondozó.
• A hosszas búcsúzkodás gyakran csak fokozza a gyermek szorongását. Mindig búcsúzzunk el tőle, aztán határozottan menjünk ki.
• A gyerekek biztonságérzetét a kiszámíthatóság erősíti. Mondjuk el neki, hova megyünk, mikor jövünk vissza, és tartsuk be az ígéreteinket.
• Normális, ha az első hetekben előfordul sírás, nyugtalanság, rosszabb alvás vagy étvágytalanság. A gondozók szerepe ilyenkor kiemelkedő: ők segítik megnyugtatni, ölbe veszik, elterelik a figyelmét játékkal.
• Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor kap meg, és akit ott előtte „megkérünk”, hogy vigyázzon a gyermekünkre, amíg az oviban van, és majd mesélje el nekünk este, mi mindent játszottak együtt.

A bölcsőde kiválasztása

A bölcsőde kiválasztása nagy jelentőséggel bír, hiszen kisgyermekünk a napja nagy részét ezentúl itt fogja tölteni. Rendkívül fontos tehát, hogy jól érezze magát, és mi is biztonságban tudjuk őt. Ha tehetjük, nézzük meg személyesen az intézményt, beszélgessünk el a szakmai vezetővel, és törekedjünk arra, hogy időben és gondosan válasszuk meg az intézményt! A tárgyi feltételeken túl kiemelt jelentőséggel bír a bölcsőde szemlélete, valamint a nevelők személye.

Pszichológiai szempontok és kihívások

A bölcsődei beszoktatás egy érzelmekkel teli, de izgalmas folyamat. A beszokás a szülőről való leválási folyamatnak egy nagyon intenzív szakasza, amely veszteség élménnyel jár, hiszen elvész az anyával való állandó együttlét élménye, és ezt fel kell dolgozni gyereknek és szülőnek egyaránt.

A kisgyermekek életében a bölcsődés korosztályra jellemző az önállósodási vágy, az autonómia erősödése, valamint a leválási törekvések, ugyanakkor a dackorszak is ekkor tombol. Sok mindent kell megszoknia a kisgyermeknek, úgy mint az önállóságot, a szociális helyzetek és konfliktusok kezelését, az idegrendszeri túlingerlést, valamint az új szabályokhoz való alkalmazkodást.

Szorongás és megküzdés

A bölcsődei beszoktatás során a gyermek különböző módon fejezheti ki érzéseit: sírással, dacos viselkedéssel, fokozott ragaszkodással vagy éppen azzal, hogy látszólag könnyedén veszi a helyzetet, de otthon nyugtalanabb. A sírás normális reakció ebben a helyzetben, de mivel a bölcsődés korú gyermekek még nem tudják magukat megnyugtatni, ebben a nevelőn kívül segíthet egy átmeneti tárgy (rongyi, plüssállat), ami a biztonságos otthonra emlékezteti őket.

Ha a kicsi a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés előtt. Fontos, hogy adjunk teret gyermekünknek a napközben felgyülemlett feszültségek levezetésére, például térjünk be hazafelé a játszótérre. Ugyanakkor meg kell találnunk az egyensúlyt a mindennapokban, hogy pihenésre is elég idő jusson. Érdemes az estéket, hétvégéket nyugodt programokkal eltölteni.

Egy olvasói kérdésre válaszolva: ha egy 2 éves kisfiún szorongásos pánik jelei mutatkoznak a bölcsődei beszoktatás alatt, és korábban sem tudták sehova vinni, akkor a szorongásos tünetek megjelenése lehet összefüggésben a bölcsődei beszoktatással. Elképzelhető, hogy még nem érett meg rá, és jobban igényli a szülők jelenlétét, mint arra számítottak. Ennek ellenére nem feltétlenül a bölcsődei beszoktatás megszakítása a megfelelő lépés. Először próbálják meg minél több helyen és helyzetben a biztonságot megteremteni számára. Érdemes jó előre mindenről beszélni vele, biztosítani, hogy együtt maradnak, vagy megkérdezni, mire lenne szüksége ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy vele marad. Ez persze akkor működik, ha az ellenkező esetben, az elválásnál is minden tisztázott, nyílt, és számíthat rá, hogy az elválás következik. Lehet ez mesén, játékon keresztül, vagy nyíltan (is) beszélgetve, de mindenképpen többször, sokszor az esemény előtt. Akár azt is bele lehet venni egy ilyen történetbe, hogy a kisfiú nagyon fél, és tart attól, hogy az anyukája örökre elment, de mindig megérkezik, amikor megígérte, és addig is az ottani felnőttek vigyáznak rá, és figyelnek rá. Ha a beszoktatás nehezebb, akkor hagyjunk több időt rá, mint a protokoll szerinti egy hét, vagy 1-2 nap. Ki kell alakítania azt a biztonságos, kiszámítható közeget, amelyben nyugodtabban ott tud maradni, és tudja, hogy kihez kell fordulnia, ha szüksége van valamire.

tags: #bolcsodei #beszoktatas #pszichologus