Beágyazódást Gátló Tényezők és a Sikeres Fogantatás Támogatása

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben ahhoz, hogy a terhesség létrejöjjön. A megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

Mi az a beágyazódás?

A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll. Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagszik és megtelik tápanyagokkal.

A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére. A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése. Orvosi szempontból a sikeres beágyazódás a terhesség első hivatalos lépése.

Milyen jelek utalnak a sikeres beágyazódásra?

A beágyazódást követően a szervezetben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruáció is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés: A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása: Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszert, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység: Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét: A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztést, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás: Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás: Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok, ezért nagyon tudatosan kell figyelni a bazális hőmérsékletet.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására, vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

Női meddőséget okozó tényezők

A női meddőség hátterében rengeteg különféle ok állhat. A legtöbb esetben valamilyen tényleges elváltozásról van szó, de hormonális és életmódbeli tényezők is szerepet játszhatnak.

Testi elváltozások a női meddőség hátterében

Nagyon gyakori eset, hogy a női meddőség mögött a belső nemi szervek elváltozása áll, aminek következtében mechanikai akadályok nehezítik meg a teherbeesés bizonyos folyamatait, így a tényleges megtermékenyülést vagy a beágyazódást. A hüvely, a méh és a petevezetők többféle veleszületett és szerzett rendellenességet is fel tudnak vonultatni, legyen szó akár nem megfelelő kifejlődésről, akár alaki deformitásról. Ezek jelentős többsége kisebb-nagyobb műtéti beavatkozással általában hatékonyan kezelhető.

• Petevezető károsodás vagy elzáródás: Nagyon gyakori ok a meddőség hátterében, hogy a petevezető valamilyen okból kifolyólag károsodott, esetleg teljesen elzáródott, ami ellehetetleníti a teherbeesést. Ezt a mechanikai akadályt jellemzően a petevezeték - általában krónikus vagy gyakran visszatérő - gyulladása okozza. Szintén sok esetben állhat a petevezető problémája mögött Chlamydia fertőzés, ami egy szexuális úton terjedő betegség.
• Endometriózis: Az endometriózis egy nagyon súlyos elváltozás a női nemi szerven belül, ami egyfajta kártékony sejtburjánzást jelent. Akkor beszélünk erről az állapotról, ha a méhszövet a méhen kívül is megjelenik, beágyazódik, illetve ott terjedni kezd. Azért nagy probléma, mert ez az állapot negatívan befolyásolja a petefészek, a méh és a petevezetékek működését.
• Fibroidok a méhfalon (méhpolip): A benignus uterinális fibroidok úgynevezett jóindulatú daganatos elváltozások, amelyek nagyon gyakran alakulhatnak ki a nőknél 30 éves kor felett. Mivel a fibroidok képesek elzárni a petevezetéket és akadályozhatják a foganás többi folyamatát is, ezért sok esetben ez a probléma áll a meddőség mögött. Méhpolipok, azaz az endometrium polipjai, szintén fizikailag akadályozzák a megtapadást, sokszor azonban már a petevezetőkben való átjárást is.
• Kismedencei összenövések: Súlyos gondot tud okozni a termékenységben néhány kismedencei elváltozás is, így például a különféle összenövések, melyek képesek megakadályozni a foganás egy-egy konkrét folyamatát. Gyulladások, sőt hasűri- és kismedencei műtétek után is gyakran előfordul, hogy jelentős hegesedés indul be, amiből összenövések egyaránt keletkezhetnek, ami a nőknél gyakran idéz elő meddőséget.

Hormonális elváltozások a női meddőség hátterében

Rengeteg esetben előfordul, hogy a női meddőséget nem testi elváltozás okozza, tehát a pár hölgy tagjával nőgyógyászati tekintetben minden rendben van, mégsem érkezik a gyermekáldás. Ilyenkor a háttérben jórészt hormonális eredetű panaszok állnak. Nagyon sokféle hormonális betegség okozhat meddőséget, mert a szervezet gyakorlatilag olyan anyagokat termel, olyan folyamatokat indít el, ami ezt megakadályozza. Az ilyen problémák érinthetik konkrétan a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a mellékvesekéreg, a hipotalamusz, de még a petefészek működését is.

• Peteérési rendellenesség: Sok esetben húzódik meg a meddőség mögött peteérési rendellenesség. Az ovulációt ugyanis az agy egy külön területe szabályozza, és a hormonális rendszernek a csekély mértékű problémája is képes negatív hatást gyakorolni ezekre a folyamatokra. Ilyenkor a szervezetben alacsony szintre csökken az LH és FSH hormonok mennyisége, mely kiválthat peteérési zavart.
• Túlzott prolaktin hormon-termelés: Amennyiben a szervezetben megnövekszik a prolaktin hormon mennyisége, az szintén gondot okozhat a gyermekvállalásban. Ez a hormon képes arra többek között, hogy beindítsa és növelje az anyatej termelődésének a mértékét. Általában határozott tüneteket produkál, így például, ha egy nőnél sem terhesség, sem szoptatás nem áll fenn, de mégis beindul a tejtermelés, akkor az minden esetben magas prolaktin szintet jelez a szervezeten belül, mely akadályozza a teherbe esést.
• PCOS (Policisztás ovárium szindróma): A PCOS akkor jelentkezik, ha a szervezetben megnövekszik az androgén hormon mennyisége, ami negatív hatást gyakorol az ovulációra. Az elváltozás hatására a petefészek belső felületén több kis ciszta keletkezik, melyek befolyásolják a peteérést. A PCOS kezelhető betegség, általában hormonkezeléssel, ritkán sebészeti beavatkozással a jelenség teljesen gyógyítható.
• Korai menopauza: Vannak olyan nők, akik ismeretlen okokból kifolyólag, de korai menopauzától szenvednek. A betegség lényege, hogy az érintett 35 éves kora előtt beleesik a változókorba, azaz megszűnik a menstruáció, valamint a peteérés is. A korai menopauza általában nem visszafordítható probléma, így az ettől szenvedő nők esetében a meddőség általában végleges.
• Pajzsmirigy betegség: A pajzsmirigy betegsége szintén rossz hatást gyakorol a nők termékenységére. Mind az alulműködés, mind a túlműködés képes arra, hogy teljesen felborítsa a komplett menstruációs ciklust, összezavarja a hormonrendszert, végső soron pedig meddőséget alakítson ki.
• Inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség: Ezek gyakran lappangva alakulnak ki, és sokszor a meddőségi kivizsgálás során derül fény a problémára.
• Alacsony progeszteronszint (sárgatest-elégtelenség): A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában. Normál esetben szintje az ovuláció után jelentősen megemelkedik, így lehetővé teszi az esetleges beágyazódást.
• Alacsony Anti Müller Hormon (AMH) szint: Az AMH lényegében a nők fogamzóképességéről ad pontosabb felvilágosítást, ugyanis előre jelzi a jövőben termelődő petesejtek mennyiségét. Az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a szintje, így ekkor a teherbeesési esélyek is romlanak.

Egyéb okok a női meddőség hátterében

• Életkor: Minden nő meghatározott mennyiségű petesejttel születik, amelyek közül havonta egy érik meg. Ezek minősége az életkor előrehaladtával erősen romlik. Egy huszonéves nőnek minden egyes hónapban 25-30 százalék esélye van a teherbeesésre, ez a szám azonban 40 éves korra 5 százalékra zuhan. 35 éves kor felett csökkenni kezd a nők fogamzóképessége.
• Egészségtelen testsúly: Amerikai adatok szerint a terméketlenségi esetek 12 százalékában az elsődleges probléma a túl magas vagy túl alacsony testsúly. Mindkét állapot könnyen okoz hormonproblémákat, amelyek következménye többek között rendellenes peteérés, rendszertelen menstruációs ciklus, és a vetélésre való hajlam növelése.
• Daganatos elváltozások és daganatellenes kezelések: A legtöbb daganatos elváltozás olyan jelet küld a szervezet számára, hogy az megakadályozza a terhesség kialakulását. A sugárterápia és a kemoterápia mellékhatásaként az ideje korán jelentkező menopauza akadályozhatja a fogamzást.
• Spermiumellenes antitestek: Egy nagyon ritka rendellenesség a női meddőség kapcsán, amikor a méhnyakon megtalálható nyákban spermiumellenes antitestek találhatók, esetleg valamilyen genetikai eredetű eltérés miatt a közeg egyszerűen taszítja a férfi ivarsejteket.
• Lelki eredetű problémák: Nevezzük stressznek, feszültségnek vagy éppen tudatalattinak, de a lelki eredetű problémák szintén komoly gondot okozhatnak a terhesség és a fogantatás kapcsán. A rohanó életmód, a modern életforma túlzás nélkül kedvezőtlen az édesanyák számára.
• Gyógyszerek: Számos gyógyszer negatív befolyást gyakorolhat a termékenységre, így egyes szívgyógyszerek, magas vérnyomásra ható készítmények, vagy húgyúti fertőzésekre ható antibiotikumok. A fogamzásgátló gyógyszerek szintén képesek hormonzavart előidézni, ami ellehetetleníti a teherbeesést.
• Nemi betegségek: A kezeletlen nemi betegségek - mint például a gonorrhea, clamydia - következtében hegek keletkezhetnek a petevezetékekben, a méhben és a petefészkekben.

Férfi meddőséget okozó tényezők

A statisztikák szerint a férfiak és a nők között általában egységesen 30-40 százalék a valószínűsége a gyermektelenség okának, tehát nem lehetne egyértelműen női problémaként kezelni a meddőséget. A legsúlyosabb állapotok jellemzően azok, amikor egy pár esetén a férfi és a nő egyaránt meddő.

A férfi nemzőszerv működése

Ahhoz, hogy a női petesejtet a férfi hímivarsejt meg tudja termékenyíteni, rengeteg folyamatnak kell mérnöki precizitással működnie. Mindennek az alapjai a herezacskóban elhelyezkedő herék, melyek a spermiumok, avagy a hímivarsejtek termelődéséért felelősek. Ezek a mellékherében tárolódnak el és innen kerülnek el az ondóvezetéken keresztül az ondóhólyagba, ahol annak a váladéka keveredik a hímivarsejtekhez. Az ondóvezeték aztán innen a prosztatába juttatja az ivarsejteket, ahol prosztataváladékkal dúsulnak, ami azért fontos, hogy ezzel növelhető legyen a spermiumok életképessége. Közösülés során az ilyenkor keletkező sperma távozik a húgycsőből, ami a petesejt megtermékenyítésével terhességet eredményez. Bármelyik folyamat, tényező vagy körülmény eltérést mutat a fentiek közül, az hozzájárulhat a férfiak meddőségének kialakulásához.

Férfi meddőségi okok

• Genetikai elváltozások: Noha sokan a hormonzavarokat említették volna talán az első helyen, de a genetikai tényezők a férfiaknál jellemzően legalább annyiszor okoznak meddőséget. A kromoszómaszerkezet egyensúlya változhat, ezáltal előfordulhat például, hogy a férfiaknál több X kromoszóma van a szervezetben, mint Y, ami genetikai elváltozás, és azon túl, hogy gyakran befolyásolja a kinézetet, a viselkedést, valójában a meddőség kiváltója is lehet.
• Hormonális problémák: Az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedett a hormonális problémák miatt kialakuló meddőség.
• Herék túlhevülése: A spermatermelődéshez szükséges enzimek kifejezetten hőérzékenyek. A gyakori szaunázás, forró fürdő, szűk nadrágviselet, ülő életmód, vagy akár az ölben tartott laptop is észrevétlen és nem kívánt hőhatásnak teheti ki a heréket.
• Gyógyszerek: Egyes szívgyógyszerek például lassíthatják a spermiumtermelődést, míg néhány magas vérnyomásra ható készítmény veszélyeztetheti az ejakulációt, a spermiumok mozgékonyságát és a petesejthez való eljutásukat. A húgyúti fertőzésekre ható antibiotikumok némelyike szintén akadályozhatja a hímivarsejtek termelődését.
• Hererák és daganatellenes kezelések: A férfiak körében leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés a hererák. Noha nem okoz terméketlenséget, kezelése, mint a kemoterápia, annál inkább. Egyes rákellenes készítményektől a betegek sajnálatos módon végérvényesen sterillé válhatnak.
• Herék visszértágulata: A herék visszértágulata a férfi terméketlenség leggyakrabban előforduló oka. Az értágulatban összegyűlt vérmennyiség miatt növekedhet a herék hőmérséklete. A hő pedig akadályozhatja a spermatermelődést.
• Alkohol és dohányzás: Az alkohol egy „gonadotoxin”, ami méregként hat a herékre, így ezzel párhuzamosan a spermatermelődés ellensége is. A cigaretta és a marihuána is abnormális spermák termelődését eredményezhetik.
• Kórosan sovány vagy túlsúlyos testsúly: A kórosan sovány férfiak tesztoszteron szintje gyakran alacsonyabb a normálisnál. Akár alultáplált, akár túlsúlyos férfiról legyen szó, az alacsonyabb spermaszám és a szintúgy alacsony spermakoncentráció eshetősége mindkét szélsőséges esetben magasabb százalékban fordulhat elő.
• Stressz: Férfiak esetében a stressz alacsonyabb spermiumszámot és több abnormális spermát eredményezhet.

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

Noha számtalan tényező áll a meddőségi ráták növekedésének hátterében, a gyermekvállalás kitolódása határozottan az egyik legnagyobb problémát jelenti. Fontos, hogy bízzunk abban, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlik majd. Tegyük meg a legalapvetőbb lépéseket, amelyek az életmódbeli szabályokhoz kapcsolódnak, hiszen ezek nemcsak fizikai jólétet, de lelkierőt is biztosítanak a vágyaink eléréséhez.

Életmódbeli változtatások

Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze. A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet.

• Kiegyensúlyozott táplálkozás: Az olyan általános alapelvek mellett, mint hogy fogyasszunk elegendő rostot, egészséges zsíradékokat, és kerüljük a gyorséttermeket, a gyermektervezés időszakában a speciális vitaminbevitelre sem árt odafigyelni. A grapefruit például gazdag olyan anyagokban, amelyek javítják a petesejtek minőségét, míg az elégtelen C-vitamin bevitel a hormonrendszer felborulását okozhatja.
• Méregtelenítés: Egy kezdeti salaktalanítás mindig jól jön, ehhez alkalmazhatunk különböző természetes összetevőkből elkészített méregtelenítő teákat, folyadékokat.
• Rendszeres testmozgás: A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására. A jógázással anélkül tarthatjuk formában magunkat, hogy túlzásba vinnénk a sportot. Egyes jógapozíciók serkentik a kismedencei véráramlást, és jótékonyan hatnak az endokrinrendszer működésére.
• Ideális testsúly fenntartása: Törekedjünk megtenni a kellő lépéseket az ideális testsúlyt megközelítő irányba.
• Alkohol és koffein mérséklése: Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást.
• Dohányzás és drogok elkerülése: A dohányzást és a drogok használatát legjobb, ha messze elkerüljük a gyermektervezés időszakában.
• Stresszkezelés: Megfelelő légzéstechnikával is nyugtathatjuk idegrendszerünket. Lassú és mély belégzést követően lassú kilégzéssel fújjuk ki magunkból az összes negatív energiát.
• Vitaminok és étrend-kiegészítők: Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén.
• Gyógynövények: Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű. Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő, valamint a barátcserje.
• Környezeti vegyszerek kerülése: Bizonyos vegyszerek, mint például a ftalátok és a parabének összefüggésbe hozhatóak az endokrin betegségekkel. Kerüljük a BPA tartalmú műanyagokat.
• Megfelelő intim higiénia: Némelyik tusfürdő és intim mosakodó megváltoztatja a hüvely pH-értékét, gátolja a teherbeesést, sőt, akár fertőzések melegágya is lehet. Síkosítók használata esetén figyeljünk oda, hogy kifejezetten „termékenységbarát” típust válasszunk.

Orvosi segítség és kezelések

Amikor egy gyermeket tervező párnak nem sikerül a fogantatás, számos ok húzódhat meg a háttérben, mind a női, mind a férfi oldalon. Szerencsére napjainkban már az orvostudomány igazán hatékony abban, hogy felfedje a probléma gyökerét és megkeresse a megoldást.

• Hormonális kezelések: Sok pár esetében a hormonális egyensúly helyreállítása után tér vissza a fogamzóképesség. Ez magában foglalhatja a progeszteronhiány, pajzsmirigy-alulműködés, PCOS vagy a túlzott prolaktin termelés kezelését.
• Műtéti beavatkozások: A testi elváltozások, mint a méh fibrózisa vagy polipja, az endometriózis, a kismedencei összenövések, és a petevezető károsodások sebészi úton kezelhetők. Ezek a beavatkozások sok esetben csak pár apró bemetszést jelentenek.
• Asszisztált reprodukciós technológiák (ART): Amennyiben a spermiumok és petesejtek minőségével kapcsolatos problémák merülnek fel, úgy az inszeminációt, vagy a lombikeljárást hívják segítségül. Az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) során egy spermát injektálnak egyből a petesejt citoplazmájába a megtermékenyítés elősegítése céljából.
• Rendszeres orvosi konzultáció: A fogamzásgátlók hatékonyságát és mellékhatásait rendszeresen, optimális esetben legalább évente egyszer érdemes szakorvossal ellenőriztetni. A harmincöt év alatti hölgyeket a legtöbb nőgyógyász csak akkor küldi el termékenységi vizsgálatra, ha a páciens már legalább egy éve sikertelenül próbálkozik teherbeeséssel. Harmincöt éves kor után viszont már nem tanácsos tizenkét hónapot várni.

tags: #beagyazodast #gatlo #tenyezok