A tavasz, akárcsak a többi évszaktoposz, rendszerint megjelenik a különböző művészeti irányzatokban, művészettörténeti korszaktól függetlenül. Egy olyan állandóan visszatérő és jól megvizsgálható motívum, ami nem ismeri a művészet különféle szegmensei között létrejött halvány, de létező határt. Felfedezhető mind a képzőművészetekben (Színyei Merse Pál: Majális, Botticelli: Primavera), mind a zeneművészetben (Vivaldi: Négy évszak - Tavasz, Mahler 2.).
Maga az évszak és az ebből eredeztethető művészi motívumtár nem meglepően nagyon sokban hasonlít is egymásra. Mindkettőről elmondható, hogy egyszersmint összetettek és sokszínűek. Összetett olyan értelemben, hogy gyakran merészen el kell vonatkoztatnunk magáról a tavasz évszakáról kialakult egyszerű és rügyező képektől, madárcsiripelős dallamoktól és friss üde virágillatoktól, ha irodalmi tavaszról beszélünk, ugyanis a tavasz költői képe nem mindig ezen megszokott, mondhatni „happy” életérzést adja vissza. Ugyanakkor mégis sokszínű, hiszen ha végigpásztázzuk a tavasz lírikus megjelenéseit, jól láthatjuk, hogy milyen bő az az értelmezési halmaz, amit a tavasz képes különböző irodalmi alkotásokban kifejezni.
Mi, magyarok is bőven találhatunk irodalmi kánonunkban jó néhány olyan epikus és lírikus alkotást, amely a tavasz toposza köré épül, vagy valamilyen utalásos, de mégis átfogó formában megjelenik benne ezen évszak másodlagos jelentése. Ezt a toposzt és az általa hordozott jelentést talán úgy vagyunk képesek a leginkább megismerni és megérteni, ha kontextusba helyezzük. Kénytelen-kelletlen meg kell vizsgálnunk a tavasz „előzményeit”. Mi, magyarok vagyunk annyira pesszimisták, hogy a negatív, bús, az esetleges elmúlás, a halál és az öregedés képeit gyakran előnyben részesítjük a boldog és vidám képekkel szemben, erre pedig az ősz és tél toposza tökéletesen megfelel.
Ezzel ellentétben a tavasz valami egészen más kategóriát képvisel, ugyanis ezt az évszaktoposzt gyakran a forradalmi megújulásként, újjászületésként, felfrissülésként, hirtelen, de kellemes változásként, valami másként, a régitől mereven eltérőként, egyszersmint reményteliként értelmezzük. Éppen ezért nagyon sokszor nem önmagában áll, nem egyedüli versszervező elem egy-egy alkotásban, hanem összekapcsolódik más negatív évszak képével, s az annak való ellentétességét próbálja kifejezni. Gyakran láthatjuk, hogy a tavaszt az ősszel ellentétbe állítják, vagy éppen a tél által okozott „pusztítások” után megmentőként érkeztetik. A természet állandóan változik, az irodalom pedig ezen változásokra épít. Ha a természet újraéled, miért ne lenne lehetőség, hogy idehaza mind politikai, mind kulturális értelemben történjen egyfajta felfrissülés? A természet a hosszú téli halál után kirügyezik. Miért ne lehetne ez a rügyezés Magyarország társadalmi és szellemi életére is igaz? A természet új virágokat bont.
Bár a legtöbben pozitívan értékelik a tavaszt, vannak azonban olyan alkotások is, akik a tavaszt korántsem a remény képeként azonosítják. A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó.
A tavasz a magyar irodalomban
Bárhogyan is állunk a tavaszhoz, az tagadhatatlan, hogy hatással volt költőinkre, szinte minden nagy magyar lírikusnak volt legalább egy olyan verse, melyben a tavasz említésre méltó szerepet kapott.
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály A tavasz című alkotása klasszikus példája az évszak megjelenítésének. A tavasz szép, a tavasz kedves, a tavasz kellemes, valamiért mégsem tökéletes. A tájra és az egész tavaszias környezetre ugyanis kivetülnek a lírai én belső érzelmei, Csokonai nem tud mindennek örülni szerelme nélkül.
Berzsenyi Dániel
A niklai remetét, Berzsenyi Dánielt is megihlette a tavaszi környezet, A tavasz című versében a virágzó tájnak és szerelem szépségének állít emléket.
Vörösmarty Mihály
A romantika korába lépve tovább nő a tavasz szerepe, már Vörösmarty Előszó című versében is mondhatni aktuálpolitikai kifejezésmódra talál. „Hallottuk a szót. Viszhangozák azt. A vész kitört.”
Petőfi Sándor
Petőfi a fagyos „tél” után alig várta, hogy eljöjjön a reményteli „tavasz”, ezt azonban már nem sikerült megélnie. A költő A tavaszhoz című versében a romantika hagyományait követve a tavasz évszaktoposzát a szabadság szolgálatába állította. Verse egy tavaszváró versnek álcázott forradalmi költemény, persze kortársai mind értették alkotásában megrejlő aktuálpolitikai utálásokat, a lírai énben végbemenő óriási szabadságvágyat. „Hol maradsz? Hol maradsz?
Babits Mihály
A 20. századba átlibbenve tovább folytatódik a tavaszi toposzalkotás, a századforduló után azonban megszűnt a tavasz romantikus szerepe, és új köntösbe öltöztetve, személyesebb hangnemben jelenik meg az irodalmi alkotásokban. A szintén nyugatos Babits költészetében is megjelenik a tavasz motívuma, ő elődeihez hasonlóan egy nemesebb cél szimbólumaként értelmezi ezen évszakot. Tavaszi szél című korántsem rövid, de annál mesteribb verse is ennek a tavaszábrázolásnak tipikus lenyomata. A mű igazán zseniális, a poeta doctusnak tartott költő hihetetlen érzékenysége mutatkozik meg a Tavaszi szélben.
Kosztolányi Dezső
A magyar impresszionizmus nagymestere, Kosztolányi Dezső is beszámolt a tavasszal kapcsolatosan kialakult érzéseiről, erről tanúskodik Ének a tavasz felé című lírai alkotása is. A vers egyszerre gyönyörű és szomorú, az olvasót a vers tüzetesebb elolvasása után rögtön egyfajta melankolikus életérzés keríti hatalmába, egyszerűen érzi, hogy a kiváló lírai érzékenységgel megformált sorok mögött mélyen megbújik valami elemi elkeseredettség. A lombok takarta sötét erdő, növekvő aljzatnövény között eltűnő lírai én és maguk a szavak hangszimbolikája mind-mind ezt a hangulatot erősítik. Ugyanakkor mégis ott van a versben a tavasz motívuma, amiről azt hinnénk elsőre, hogy egyfajta felfrissülést és üde vidámságot hoz magával, ez mégsem következik be. Ehelyett a verszárlatban a hant képe jelenik meg, ami egyértelműen a halál közelségére utal. Így válik a tavasz szomorú évszakká.
József Attila
Szokatlan lehet József Attilát nem épp az egzisztenciális létszükségleteivel, belső magányával és magával a jól ismert betegségétől küzdve olvasni. Pedig akad a nyugat második nemzedékének a költőjének az életművében ilyen vers is jócskán. Ezek közül kiemelkedő a Tavasz van! Gyönyörű! című alkotása, amelynek egyik sora ezen irodalmi válogatásunk címét is adta. A vers egyszerű, kedves, gyermeki, épp talán olyan, amilyen József Attila mindig is szeretett volna lenni. Ugyanakkor mondhatni, hogy mégis tipikus József Attila-vers, olyan jól ismert elemeket emel be költeményébe, mint a Duna és a gyermekiség. „Tavasz van! Tavasz van! Hallod-e? Jaj, te, érzed-e? Tavasz van, gyönyörű! Mit beszélsz? korai?”
József Attila életútja különösen mozgalmas és rapszodikus: hirtelen fordulatok, kitárulkozások és bezárulások sorozata, melyek nyugtalan hősét a megtapasztalás és a próbatétel szinte kényszeres szomja hajtja. József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Édesanyja, Pőcze Borbála egyedül nevelte három gyermekét, miután az apa, József Áron, 1908-ban eltűnt. A család szegénységben élt, ami meghatározó élménye lett a költőnek.
1910 tavaszán Etus és Attila az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából Öcsödre került, Gombai Ferenc parasztgazda házához, ahol József Attila megkezdte tanulmányait. A korai árván maradás és a nélkülözés mély nyomot hagyott benne, ami későbbi költészetében is megjelent. 1914 végén édesanyja betegségének első jelei mutatkoztak, méhrákot diagnosztizáltak nála. 1919 nyarán már nem kelt föl az ágyból, ősszel pedig elhunyt. Az árván maradt testvérek Makai Ödön, a nővére, Jolán férjének gondozásába kerültek. Makai 1920 júniusától nagykorúságáig József Attila gyámja lett.
1920 nyarán József Attila hajósinasként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. vontatógőzösein. 1922 decemberében jelent meg első önálló verseskötete, a Szépség koldusa. A kötet előszavát Juhász Gyula írta, az ifjú szerzőt „Isten kegyelméből való költő”-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia-filozófia szakra. A Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal nyelvész professzor, az egyetem dékánja „eltanácsolta” az egyetemről. Ez a tapasztalat, akárcsak a pártéletben való részvétele és az abból való kiábrándulása, szintén mélyen befolyásolta életét és költészetét. Bécsbe, majd Párizsba utazott, ahol beiratkozott a Sorbonne-ra, és kapcsolatba került az anarchista, majd a kommunista mozgalmakkal.
1928 őszén kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal, majd Bajcsy-Zsilinszky lapjával, az Előörs-szel. 1930-ban Nagy Lajossal és Agárdi Ferenccel együtt részt vett a budapesti munkástüntetésen. Ekkor ismerkedett meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összekötötte életét. József Attila a kommunista pártba való belépésével egy időben került kapcsolatba a pszichoanalízissel is. Első terapeutája Rapaport Sámuel doktor volt. Az analitikus kezelés új dimenziókat nyitott meg kései költészete számára, de nem tudott segíteni rajta. Sőt az, hogy viszonzatlan szerelemre gyulladt analitikusa, Gyömrői Edit iránt, meggyorsította lelki szétesését. Az Óda című költeménye Marton Márta művészettörténész iránti szerelméből született. 1934-ben összeállította és megszerkesztette verseinek válogatott gyűjteményét, a Medvetánc-ot.
József Attila Élete és munkássága - Irodalom érettségi tétel | Erettsegi.com
Tóth Árpád
A nyugatosok listáját folytatva Tóth Árpádot sem hagyhattuk ki, a tehetséges 20. századi költő a tavaszról is olyan költőien tudott zengeni, mint előtte senki más. Elég csupán elolvasni A tavaszi sugár… című versének kezdősorait, és máris megérthetjük, hogy mit jelentett a nyugatos költőnek ezen évszak: „A tavaszi sugár aranyburokba fonta/ A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető/ Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,/ Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.” Tóth Árpád szavai mindenki számára elképzelhetővé varázsolják a korabeli tavaszi tájat, hangulatáradatot kínálnak a megjelenő tájképből, s egyszerűen úgy érezzük, mintha mi magunk lennénk a költő. „Eltűnt. Szivem zenélt. Bús voltam vagy derűs? ki tudja.”
Szabó Lőrinc
Szabó Lőrinc is beállt a tavaszköltők sorába, Tavasz című verse is jól beleillik irodalmi válogatásunkba. Ezen költemény a maga műfajában igazán eredeti, ugyanakkor nem túlbonyolított, az egész alkotás a Vén Rigó és a Nap között végbemenő egyszerű párbeszédre épül.
Radnóti Miklós
Radnóti Miklósról sok mindent elmondhatnánk… hogy mennyire irodalmi, milyen óriási mélységbe ás le egy-egy téma kapcsán, mennyire bűvöletes az líra, amit ő művel és egyszerűen csak mennyire jó elolvasni azt, ahogyan ő maga szemlélte a tavaszt. Ilyenkor azonban mindig valami végtelen bánat fog el, mert eszembe jut az a kegyetlen és tragikus sors, ami a második világháború miatt neki jutott. Nem ezt érdemelte. Ő még több Száll a tavaszhoz hasonló költemény megírását, még több szerelmet, még több élményt, még több életet érdemelt. „zöld levelek hadait nem látja, hiába! Rab. rázd a sörényed, ló!”
Üde tavaszi lombok alatt: a természet ébredése
Az üde tavaszi lombok alatt dalol a bájos fülemüle. Jókedvű füttyétől naphosszat zeng az erdő. A legszebben éneklő madár, a dal királyának is nevezik. Tojásrakás előtt trilláját még éjszaka is hallani. Főképp olyan helyeken fészkel, ahol biztonságos rejtekhely kínálkozik számára. Kedveli a patakok, tavak menti ligeteket. Régi otthonát évről évre felkutatja. A pelyhes fiókák legtöbbször ott nevelkednek, ahol szüleik bölcsőjét is ringatta a pajkos szél.
A széncinegék a harkályok vájta üregek mellett szívesen foglalják el a mesterséges odúkat is. Tavasztól őszig rovarokat fogyasztanak. Fiókáikat elsősorban a lombozatban élő puha hernyókkal etetik.
Védett tavaszi virágok Magyarországon
Bármennyire csábítanak is a szerény tavaszhírnökök, gondoljuk meg, hogy lehajolunk-e letépni őket! Nagyon ráfizethetünk ugyanis, ha védett virágot szedünk le. Több, tavasszal nyíló virágunk számít védettnek vagy fokozottan védettnek, ezért akár százezres büntetéssel is járhat a rendkívül magas természetvédelmi, eszmei értékű növények leszedése. Ahelyett tehát, hogy réten-mezőn járva letépnénk őket, ültessünk belőlük otthon. Tavasszal a természetjárók úton-útfélen színpompás vadvirágokba botlanak, és bizony ebben a sokszínűségben különleges ritkaságok is előfordulnak. Érdemes néhánnyal közelebbről megismerkedni, egyrészt, hogy még nagyobb élmény legyen a kirándulás, ha felismerjük őket, másrészt azért is, mert akár többszázezres bírságot is bezsebelhetünk egy-egy növény letépéséért. Az élővilág jogszabályi védelme napjainkban kétféle módon valósul meg. Egyrészt védelemben részesülnek bizonyos állat- és növényfajok, ugyanakkor a védelem egy másik lehetősége, amikor úgynevezett védett természeti területeken (nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetekben, természetvédelmi területeken és természeti emlékek helyén) az élővilág területi védelemben részesül. A KSH adatai szerint Magyarországon csaknem 3000 növényfaj él, a növénytársulások száma megközelíti a 400-at. A 733 jelenleg védett növényfajból 87 fokozott védettséget élvez.
1. Hóvirág (Galanthus)
Botanikai szempontból a hóvirág szó az amarilliszfélék családjába tartozó húsz fajból álló nemzetséget jelenti, melynek négy tagja található meg hazánkban: a pompás (Galanthus elwesii), a redőslevelű (Galanthus plicatus), a levantei (Galanthus fosteri), és a kikeleti hóvirág. Magyarországon ez az egyedüli őshonos hóvirágfaj. Rendkívül ismert, népszerű növény, de gyűjteni nem szabad. Termete: 10-20 cm. Februártól áprilisig virágozhat. Szedése, gyűjtése nem megengedett, még akkor sem, ha kertekben nyílik. A védettség szabályairól az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. A nagyarányú szedés miatt a hóvirágok száma már jó pár éve csökkenésnek indult, ami még önmagában nem okozott volna veszélyhelyzetet számukra, az igazi bajt a néha már ipari méreteket öltő kitermelés jelenti. A hóvirág hagymái ugyanis keresett árucikknek számítanak, fő felvevőpiacuk Hollandia, emiatt sokan halomszámra ásták ki az erdőkben, és értékesítették a hagymákat. Ezt felismerve a hóvirág 2005-től védettséget élvez, amit a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával életbe lépő 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet ír elő számára. Ezek a tilalmak vonatkoznak a kertben növekedő kikeleti hóvirágokra is, ugyanakkor a többi típus a kertekben szabadon ültethető. A hóvirágok rajongóinak a kertészeti árudák termesztésből származó virághagymái ajánlható. Ültetés után több dolgunk nincs, öntözni sem szükséges a növényt, hiszen a hagymák minden tápanyagot tartalmaznak. A hóvirág február és április között virágzik, májusra hozza meg termését, majd visszahúzódik a földbe, és a következő ősszel indulnak meg újra a hajtások.
2. Egyhajúvirág / Tavaszkikerics (Colchicum bulbocodium)
Az Ásotthalmi Lápréten él a Kárpát-medence egyik legjelentősebb, körülbelül 80000 tövet számláló állománya. A törékeny, rózsaszín-ibolyás színezetű növényt hívják egyhajúvirágnak vagy tavaszkikericsnek is. Ez a kikericsfaj könnyen összetéveszthető a krókusszal, de míg előbbi nyár végén, ősz elején nyílik, a krókusz márciusban hozza virágait. Az őszi kikerics esetében mindent elfelejthetünk, amit a növények hajtatásával kapcsolatban hallottunk. Ez a növény ugyanis magától virágzik - talaj és víz nélkül is. Mindössze egy edényre van szükségünk, amelybe kavicsot vagy ahhoz hasonló anyagot kell töltenünk. Ez csupán a hagymák támasztását szolgálja. A virágzáshoz mindössze egy kis fényre van szükség. Tegyük az edényt az ablakpárkányra. A virágzás 5-6 hét múlva kezdődik, a kinyílt virágok 2-3 hétig nyílnak.
3. Ibolya (Viola)
Az ibolya az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége, mintegy négyszázötven fajjal. A fajok többsége évelő gyökérzetű lágyszárú, néhány félcserje, egy csoportjuk egy- vagy kétéves lágyszárú növény. Termete: 4-15 cm. Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt. Gyöktörzséből indák fejlődnek és így igen hatékonyan képes terjedni. Az illatos ibolyát az ehető virágok közé sorolhatjuk. Számos ételkülönlegességet lehet belőle készíteni az ibolyaszörptől kezdve, az ibolyazselén át akár az ibolyavízig, ami koktélok alapjául is szolgálhat. Halvány rózsaszín színű vizet tudunk belőle készíteni, mely rendkívül aromás, illatos. Cukrásziparban kandírozásra is alkalmas, kiváló tortadísz lesz. Míg a középkorban fekélyek borogatására használták, addig mára ez némiképp kikopott a népi gyógyászatból. Un. drogja a gyöktörzse, levele, ritkán virága. Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható. Akkor telepítsünk a kertünkbe ibolyát, ha nem bánjuk, hogy hamar elterjed mindenhol. Kiválóan jelzi a kert párás mikroklímájában lévő helyeket, így akár jelzőnövénynek is tekinthetjük. Ha a gyepben elkezdi átvenni az uralmat, akkor jó ha tudjuk, hogy vele együtt a mohásodás is hamar megindul. Az ibolyát rendszeres fűnyírással nem tudjuk kiirtani viszont, igen ellenálló teremtmény. Természetes élőhelyén is és a kertben is a magját a hangyák terjesztik.
4. Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Márciusban virágzik. Inkább mészkedvelő, így bükkösök, gyertyános-tölgyesek, száraz tölgyesek, hegyi és nedves rétek virága. A boglárkafélék családjához tartozó, mérgező növényfaj. Termete: 5-40 cm. Márciustól májusig virágzik. Mészkedvelő sztyepnövény, száraz, napsütötte pusztafüves lejtőkön, zárt sziklagyepekben, lösz- és homoki gyepekben, karsztbokorerdőkben, ligetes tölgyesekben, irtásréteken és legelőkön néhol ma még gyakori.
5. Hunyor (Helleborus)
Már virágzó hunyorokkal is találkozhatunk, korai nyílásuk üde színfolt a fák koronája alatt, az árnyékosabb kertrészekben. A nemzetség három faja honos hazánkban, és mindegyikük védett. Dísznövényként kertészeti változataikat ültetik. Nemcsak a hibridek sokfélesége miatt különböznek virágaik, hanem a boglárkafélék családjára jellemző variabilitás miatt porzóik száma és a sziromlevélből módosult mézfejtők, csövecskeszerű képletek száma is igen változatos. Az illatos hunyor (Helleborus odorus) a hazai bükk- és gyertyánerdők lakója, megjelenésében meglehetősen visszafogott, hiszen kizárólag a zöld árnyalatait vonultatja fel, virágai azonban melegebb napokon a bodzáéhoz hasonló illatot árasztanak. A többi hunyortársához hasonlóan alkaloid tartalma miatt minden része mérgező.
6. Csillagos nárcisz (Narcissus stellaris)
A nárciszfélék közül Magyarországon a csillagos nárcisz fordul elő. Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft. Termete: 20-40 cm. Áprilisban, májusban virágzik.
7. Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Az elsőként nyíló virágok között találjuk a tőzikét. A tőzike eredetileg Dél-Európában őshonos, hagymás évelő növény, de mára már a Pireneusoktól egészen Romániáig és Nyugat-Oroszországig elterjedt. Tudományos neve görögül „fehér ibolyát” jelent. A tavaszi tőzike 15-35 cm magas, levelei hosszúkásak, penge alakúak. Enyhén illatos, kis fehér harang alakú virágai vannak, mindegyik lepellevelének a csúcsán zöld (esetleg sárga) folt található. A virágai kora tavasszal, közvetlenül a hó olvadása után megjelennek.
8. Sáfrány (Crocus)
Az elsőként a hóvirágok és a tőzikék nyílnak, valamint a messziről feltűnő lila színű kárpáti sáfrány, mezei nevén krókusz. Kárpáti bennszülött növény, de két belső magyarországi termőhelyen is él, a Beregben és a Bakonyalján, gyertyános-tölgyes és ligeterdő tisztás.
"Légy szíves, szelídíts meg!" - A tavasz és az ember kapcsolata
A tavasz nemcsak a természet, hanem az emberi lélek megújulásának is szimbóluma. Ahogy a természet újjáéled, úgy az ember is vágyik a megújulásra, a változásra, a reményre. A tavasz hívása arra ösztönöz, hogy nyissuk meg szívünket, fedezzük fel a körülöttünk lévő szépséget, és éljük meg a pillanatot. A tavasz az emberi kapcsolatok megújulásának is ideje lehet, akárcsak A kis herceg rókájának szavai: „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídített - mondta a róka. - Nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Az embereknek nincsenek is barátaik. - Jó, jó, de hogyan? - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit.”
A természetről szóló „lefordíthatatlan” szavak
Léteznek olyan szavak a világ nyelveiben, amiket képtelenség egyetlen kifejezéssel lefordítani anyanyelvünkre. Most olyan szavakat gyűjtöttünk, amik a természet szépségéről szólnak - és amik jól szemléltetik, hogy a szabadban töltött idő és a kirándulások során tett felfedezéseink egészségesebbé és boldogabbá tesznek minket. Egy nyelv és annak különböző dialektusai betekintést engednek abba az időtlen kapcsolatba, ami ember és a természet között létezik. Különösen érdekesek számunkra azok a szavak, amik sajátos érzéseket és képeket írnak le. Gyakran megpróbáljuk elképzelni ezen kifejezések eredetét, és azokat az embereket, akik először használták ezeket. Több ezer értékes, mégis lefordíthatatlan szó létezik a világon. Lássunk ezek közül most hét olyan kifejezést, amikre nincs közvetlen fordítás, viszont bepillantást engednek idegen kultúrákba.
Komorebi (japán)
Ha a kora nyári napokra gondolsz, mi jut elsőként az eszedbe? Nekem a napfény, ahogy átszűrődik az üde zöld faleveleken, és játékos sziluetteket rajzol a földre. Vagy az első reggeli napsugarak, amik áthatolnak a függöny szövetén, azok, amiktől örömteli lesz az ébredés. Egy olyan mindennapi szépségről van szó, amire a japánoknak külön szavuk van: komorebi. A szó etimológiája logikus, három karakterből áll. Az első jelentése fa, a második a menekülésre utal, a harmadik fejezi ki a fényt. Habár a magyar nyelvben nincs a komorebi kifejezésnek megfelelő szó, de az érzés, amit a lombok közt beszűrődő fény látványa ébreszt, talán mindenkiben azonos.
Petrichor (görög)
Vajon ki ne szeretné az esőáztatta föld szagát? A nyári záporok jellegzetes illattal töltik meg a meleg levegőt. Ahogy az eső a száraz földre vagy a poros aszfaltra hull, különös aromát lélegzünk be, és alapvetően mindannyiunknak kellemes érzés kapcsolódik hozzá. A petrichor kifejezés görög eredetű, két szóból jött létre: a petra jelentése szikla, az īchōr pedig arra a folyadékra utal, ami a görög mitológia szerint az istenek ereiben folyik.
Gökotta (svéd)
Köztudott, hogy az örömteli és eredményes napokhoz elengedhetetlenek az optimista reggelek, és a kellemetlenül hangos ébresztőóra nem feltétlenül tartozik a pozitív napindítás módszerei közé. A madárcsicsergős pirkadat viszont annál inkább, amit a svédek jól ismernek, hiszen külön szavuk is van rá: gökotta. Svédország egyes részein hagyománya van annak, hogy a mennybemenetel napján, húsvét után 40 nappal az emberek kimennek a természetbe, hogy meghallgassák a tavaszi madárénekeket. Ezen a napon a reggeli istentiszteletet is gyakran a szabadban tartják, hogy a hívők meghallják a kakukk dalát. Ha a gökotta-t beépítjük a mindennapi rutinunk közé, talán egy kicsit közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miért is olyan boldogok a svédek.
Ammil (óangol)
Amikor lehullik az első hó, a fehérség ellepi a várost és az erdőt, hirtelen minden varázslatossá válik. A fák gallyait, az elszáradt leveleket, a fűszálakat zúzmara csipkézi. Úgy csillog a táj a kristályos réteg alatt a téli napsütésben, mintha gyémántokat hintett volna szét egy láthatatlan kéz mindenfelé. A megolvadt hó jégcsapokat formáz, és lágy dallamot hallatnak, ha egymásnak csapódnak a szélben. Ezt a látványt és a hozzá fűződő élményt őrzi az óangol eredetű szó: ammil.
Waldeinsamkeit (német)
A természet gyógyít és átölel. A fák között elcsendesedik a zajos elme, a város zakatolását felváltja az értékes csend. Az erdő terápiás jelleggel hat a testre és a lélekre, ezt már jól tudta Platón és Einstein is. Mindazok, akik magányra és inspirációra vágynak, a természetbe menekülnek. Az érzést, amikor egyedül barangolunk az erdőben, és a lelkünk hazatalál, a német nyelv a waldeinsamkeit szóval fejezi ki.
Aiteall (ír)
Aki járt már valaha Írországban, jól tudja, hogy az egyetlen dolog, amiben bízni lehet, hogy esni fog. Az esőnek tizenegy fajtáját különböztetik meg a smaragdsziget lakói. A szitálástól az áztatós esőig, az ernyőket szaggató csapadéktól, egészen a számunkra ismeretlen heves, ír felhőszakadásig. Arrafelé áldás a csapadékmentes napszak; olyannyira, hogy az íreknek külön szavuk van rá: aiteall. Tökéletes kifejezés a szép időjárásra, két esőzés között.
Aranyhíd, ezüsthíd (magyar)
A felsorolást két gyönyörű magyar kifejezéssel szeretném zárni, amelyek az angol ajkú embereket nyűgözik le. Romantikusnak találják, hogy külön szóval illetjük azokat a jelenségeket, amikor a felkelő vagy lenyugvó Nap vagy a Hold fénye tükröződik a vízen.