Az idegesség és a stressz hatása a szülésre és a magzatra

Az anyai stressz hatásai a magzatra és a szülés kimenetelére egyre inkább a tudományos kutatások középpontjába kerülnek. Még ha nem is ismerjük teljes egészében, hogyan fejti ki hatását az anyai stressz, számos kutatás világított rá a témával kapcsolatos kérdésekre.

Az anyai stressz és a magzati fejlődés

A Bázeli Egyetem kutatói 75 000 várandós nőt vizsgáltak, és gyermekeik egészségügyi állapotát 10 éves korukig követték nyomon. A stresszes kismamák gyermekeinél fokozott volt a testi panaszok kialakulásának kockázata, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő. Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek.

A Zürichi Egyetem és a Max Plank Intézet közös kutatása is kimutatta, hogy az anyát ért tartós pszichés stressz megváltoztathatja a méhlepény anyagcseréjét és befolyásolhatja a magzat növekedését. Az anyát hosszasan érő nagymértékű stressz növelheti a gyermeknél később pszichés és testi betegségek kialakulásának kockázatát, mint például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy szív-érrendszeri betegségek rizikóját.

Stressz hatására az anya szervezete hormonokat választ el, hogy megküzdjön a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a kortizol nevű stresszhormon szintje. A méhlepény, amely a magzat tápanyagellátásáról gondoskodik, szintén képes CRH felszabadítására, ami kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is bekerül. Hatására felgyorsulhat a növekedés üteme, ami számos veszéllyel jár. Egyrészt, ha a növekedés üteme túl gyors, az a szervek differenciálódásának, érésének rovására mehet, másrészt koraszüléshez vezethet.

A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra. 34 egészséges várandós nőnél végeztek magzatvíz-mintavételt (amniocentézis), és bár az eljárás akut stresszhelyzetet jelent az anyukának, a kortizolszint rövid időn belül és rövid távon megemelkedik a nyálmintákban, de a magzatvízben nem történt CRH-emelkedés. Ha azonban az anyuka hosszú távon volt kitéve stresszhatásnak, a magzatvíz CRH-szintje mérhetően emelkedett.

A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint például a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.

A stressz hatása a kognitív és érzelmi fejlődésre

A holland Tilburg Egyetem tudósai megállapították, hogy a tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését, és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők.

További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat (Sandmann, 2011). Elsősorban a pszichoszociális stressz vezet az anyai, placentáris és magzati neuroendokrin paraméterek megváltozásához (Wadhwa, 1996). Megnövekszik a fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz rizikója is, továbbá nagyobb a kockázata a gyermek későbbi életében érzelmi és kognitív problémák jelentkezésének (Valladares, 2009; Sandmann, 2011; Gennari-Moser, 2011).

Esettanulmány: A Quebe-i jégvihar hatása

Az egyik leglátványosabb „kísérlet” 1998-ban kezdődött Kanada Quebec tartományában. Egy jégvihar alatt várandós anyák és azokat, akik a vihar kezdetét követő 3 hónapon belül estek teherbe, két kérdőív kitöltésére kértek meg 1998 júniusában, amelyekben a vihar és az azt követő áramkimaradás alatt átélt stressz mértékét rögzítették. Kutatók éveken keresztül vizsgálták a vihar alatt várandós anyák gyermekeit, és megdöbbentő felfedezéseket tettek.

Minél tovább volt áram nélkül egy várandós anya és volt ezáltal egyre fokozódó stressznek kitéve, annál inkább csökkent a gyermek IQ-ja. Az összefüggés okára 2011-ben derült fény, amikor a kutatók a vihar után született gyermekek vérét elemezték. A vizsgálatok során kiderült, hogy a vihart az anyaméhben átélt gyermekek DNS-ében is kimutatható változások következtek be.

A kutatás a mai napig tart és egyre több összefüggést találnak a stressz és a mára már fiatal felnőttek egészségi állapota és mentális képességei között. A stressz hatással volt például a kislányok testtömegindexére és a pubertás kezdetére.

Az anyai stressz hatása az agyi fejlődésre MRI-vizsgálatokkal

Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás során megerősítést nyert, hogy az anyai stressz befolyásolja a születendő gyermek agyának a fejlődését és a gyermek kognitív képességeiben is megmutatkozik a stressz hatása. A kutatás során 97 várandóst vizsgáltak MRI képalkotó eljárás segítségével. Bár az, hogy a stressz hatással van a magzat fejlődésére már régóta ismert, az MRI technika fejlődése csak mostanra tette lehetővé, hogy ezt a hatást a magzat méhen belüli fejlődése során is követni lehessen.

A magzatok agyának fejlődését, a hippokampusz és az agykéreg méreteit, valamint az agyi kolin- és kreatinszintet a 24. és 40. terhességi hét között kétszer vizsgálták. Az anyai stressz, szorongás és depresszió mértékét pedig kérdőívek segítségével mérték fel az MRI vizsgálattal azonos napokon.

Az eredmények alapján minél nagyobb anyai stressznek volt kitéve a magzat, annál gyengébb kognitív képességekkel rendelkezett a gyermek 18 hónapos korában. A kutatók a képességekben mért különbségeket az agy felépítésében, különösen a hippokampuszban tapasztalt különbségekkel magyarázták. Azoknak az anyáknak, akik a várandósság alatt magasabb stressznek voltak kitéve, illetve szorongtak vagy depressziósak voltak, a gyermekek 18 hónapos korában is nagyobb eséllyel kellett ezekkel megbirkózniuk.

A stressz hatása a szülés beindulására

Carole Mendelson vezető szerző és munkatársai egy újabb lépést tettek meg azon az úton, amelyen a kutatók tisztázni szeretnék, melyek azok az okok, amelyek következtében megindul a szülés, ember esetében normálisan 40 hét terhesség után, illetve melyek azok a tényezők, amelyek koraszülést váltanak ki (a 37. hét előtt).

Az elmúlt évtizedben - többek között a cikkszerzők munkája nyomán is - kiderült, hogy a szülés megindulásáért a gyulladásos reakció beindulása felelős, aminek során megnő az amnionfolyadékban a gyulladásos citokinek mennyisége, neutrofilek és makrofágok infiltrálják a myometriumot, a cervixet és a fetális membránokat, továbbá lecsökken a progeszteronreceptor-funkció. Jelen munkájukban Carole Mendelson és munkatársai azt tűzték ki célul, hogy megállapítsák, mi az a szignál, ami a szülést elindító gyulladásos választ beindítja.

Egérmodellen vizsgálódva rájöttek, hogy a szülés beindulásáért két olyan protein a felelős, amelyek a magzat tüdejében termelődnek: a szteroidreceptor-koaktivátor 1 és -2 (SRC-1 és SRC-2) által szabályozott felületaktív komponensek (surfactant protein A/SP-A és a vérlemezke-aktiváló faktor/PAF). Mint Mendelson kifejti, vizsgálatuk meggyőző bizonyítékkal szolgál arra nézvést, hogy a magzat szabályozza saját megszületésének idejét; a biokémikus hozzáteszi: ha megértjük azokat a faktorokat és útvonalakat, amelyek elindítják a szülést a 40. terhességi hét környékén, közelebb jutunk ahhoz is, hogy meg tudjuk előzni a koraszüléseket.

A mellstimuláció szerepe a szülés beindításában

A természetes szülésbeindítási módszerek közül a mellstimuláció, vagyis a mellbimbó ritmikus ingerlése, bizonyos kultúrákban szinte része a vajúdás „menedzselésének”, és nem csak a szülés beindítására, de a méhtevékenység erősítésére is használják a vajúdás során.

A melleknek valóban nincs feladata a szülésnél, de biológiai kapocsként összeköti őket a szülés során főszerepet játszó hormon, az oxitocin. Amikor majd szoptatod a kisbabádat, a ritmusos szopó mozgás a szájacskájával egy olyan ingert képez, aminek hatására az agyalapi mirigy azonnal oxitocin hormon termelésébe kezd. A szoptatás során az oxitocin hormon húzza össze a mellben lévő tejhólyagokat (tejleadó reflex) és emiatt fogja tudni kiszopizni a tejet a kisbabád a melledből.

A mellstimuláció legnagyobb előnye, hogy olcsó, kéznél van és nincs annyira beavatkozás-jellege, mint az orvosi szülésbeindítási módszereknek. Ráadásul kutatások igazolják, hogy ez a módszer működik! 2005-ben jelent meg egy összefoglaló tanulmány ebben a témában, ami több kutatás eredményét foglalta össze. Ezekben több mint 700 szülés előtt álló nőt vizsgáltak: a nők felét véletlenszerűen két csoportba sorolták és az egyik csoportnak azt mondták, hogy 3 napon át végezzenek mellstimulációt naponta 1 órán keresztül, 15 percenként váltogatva a melleket. A másik csoporttól viszont azt kérték, hogy ne csináljanak semmit.

A két csoportot vizsgálva azt tapasztalták, hogy akiknek már érettebb volt a méhszája, azok közül sokkal több nőnél indult be a vajúdás 72 órán belül a mellstimuláló csoportból, mint abból a csoportból, akiknek ugyanolyan érett volt a méhszájuk, de nem végeztek mellstimulációt. Érdekes különbség volt még a kutatásban, hogy a szülések során kevesebb nőnél tapasztaltak kóros mértékű szülés utáni vérveszteséget a mellstimuláló csoportból.

Ez az összegző kutatás elég régen készült, de azóta 2014-ben Indiában is készítettek egy minőségi, véletlenszerű vizsgálatot: itt 200 nőt vontak be a kutatásba: a 38. héten megvizsgálták a méhszáj érettségét, feljegyezték, és a nők felének azt mondták, hogy rendszeresen végezzenek mellbimbó masszázst. Egy héttel később megint megvizsgálták a méhnyak állapotát mindkét csoportban és azt tapasztalták, hogy a méhnyak érettebb volt abban a csoportban, akik mellmasszázst végeztek, mint a másik csoportban, akik nem csináltak semmit. Ráadásul nemcsak a méhnyak volt érettebb, de a vajúdás is korábban beindult sőt, kevesebb műtéti szülésre volt szükség a mellmasszázst végző csoportban!

Tehát a kutatások eredménye egyértelműen az, hogy bizonyos feltételek mellett a mellbimbó stimulálásának méhnyak érlelő hatása van és korábbra hozza a vajúdás beindulásának idejét! Emiatt nagyon fontos, hogy ha gondolkodsz ennek a módszernek a bevetésén, akkor erről feltétlenül beszélj az orvosoddal illetve otthonszülés esetén a bábáddal, hogy a Te egyéni esetedben mennyire biztonságos ez a módszer. Szintén fontos, hogy egyszerre csak egy mellbimbót ingerelj, két újjal, ritmikus, szopizáshoz hasonló mozdulatokkal vagy tejszívóval és 10-15 percenként váltogasd a melleidet.

Felmerülhet a kérdés, hogy a terhesség alatt szoptatni a nagyobb testvért okozhat-e koraszülést. A válasz szerencsére teljesen megnyugtató, határozott nem! Tehát a szoptatás nem fog koraszülést okozni, ugyanis a mellstimuláció csak akkor indítja be a vajúdást, amikor már a szülésre készülődve megemelkedik a méhen található oxitocin jelfogók (receptorok) száma! Amikor a baba még nem kész a megszületésre és a tested még nem kész a szülésre, akkor ezek a jelfogók még nem vagy csak olyan kicsi mértékben vannak jelen a méhen, hogy bármennyi oxitocin is termelődik a szoptatás következtében, az nem fog méhösszehúzódásokat kiváltani és nem fogja a szülést beindítani. Az viszont azért eléggé valószínű, hogy ha valaki a nagyobb testvért a várandóssága alatt végig szoptatja, akkor a vajúdás spontán beindulása inkább egy picit a terminus előtt vagy a terminus környékén fog történni de nem a 42. héten.

A stressz enyhítése várandósság alatt

Fontos, hogy a várandósság alatt minél kevesebb negatív stressz érje az anyukát. A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.

A stressz olyan hormonális és immunfolyamokat indít be az anyai szervezetben, amelyek a méhlepény közvetítésével jelentős hatással lesznek a magzatra is. Egyrészt érdemes az okokat felderíteni és azokra megoldást találni. Kutatások igazolják, hogy a zene, és az éneklés is enyhíti a terhesség alatti depresszió és stressz mértékét és javíthatja a szülő-gyermek kötődés kialakulását. Szintén hatásos lehet a megfelelő instrukciók szerint végzett jógagyakorlatok rendszeres végzése.

Vannak olyan helyzetek (pl. természeti katasztrófák, háborúk), amelyek elkerülhetetlenül stresszhatásnak teszik ki a várandósokat, de amennyire lehetőség van érdemes a hétköznapi élet során kiküszöbölhető stresszhelyzeteket kerülni és mielőbb megoldást találni rájuk. Bár a fenti kutatási eredmények olvasása talán tovább fokozhatja a kismamák szorongását, érdemes megjegyezni, hogy a stressz okozta változások kutatása még messze nem zárult le, valószínűsíthető, hogy ezek a hatások ellensúlyozhatók és nem végzetes mértékűek.

Azoknak az anyukáknak, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, javasolt pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatását kérni, hogy megtanuljanak könnyebben és eredményesen megküzdeni az őket érő stresszel, mind saját maguk, mind kisbabájuk érdekében.

Mentális állapotok várandósság és szülés után

A várandósság, a szülés és az azt követő időszak élettani és érzelmi szempontból is rendkívül jelentős állomásai egy nő életének. Ezen időszakokban a test és a lélek egyaránt hatalmas változásokon megy keresztül. Míg a fizikai változások többnyire könnyen felismerhetők, a pszichés állapotok alakulása olykor rejtettebb marad. Az anyák gyakran nem ismerik fel, hogy amit tapasztalnak, az komolyabb mentális zavar is lehet. Fontos, hogy az anyák tudják, hogy nincsenek egyedül negatív érzéseikkel, és hogy a szakszerű segítség elérhető. A megfelelő támogatással és kezeléssel ezek a mentális állapotok sikeresen kezelhetők, így az édesanyák élvezhetik az anyaság örömeit.

Várandósság alatti mentális állapotok

• Hangulatingadozások: A terhesség alatt gyakoriak, különösen az első és harmadik trimeszterben. Természetes reakciók a hormonális változásokra, fáradtságra és alvászavarokra. Tünetek: fokozott érzékenység, hirtelen hangulatváltozások, ingerlékenység, fáradékonyság.
• Prenatális depresszió: Terhesség alatti depresszió. Stresszt, félelmet és szorongást okozhat, különösen, ha korábban is volt már mentális egészségügyi probléma. Tünetek: állandó levertség és szomorúság, táplálkozási- és alvászavarok, érdeklődés elvesztése, állandó fáradtság, önkritikus gondolatok.
• Prenatális szorongás: Ha az aggodalom túlzott mértékűvé válik. Tünetek: állandó aggódás és félelmek, alvászavarok, testi tünetek (izomfeszültség, fejfájás, szapora szívverés), koncentrációs nehézségek.

A szülés mentális hatásai

• Szülés utáni eufória: Közvetlenül a szülés után tapasztalt öröm, hormonok, megkönnyebbülés keveréke. Idővel elmúlhat, helyét átveheti a fáradtság és egyéb érzelmi kihívások.
• Szülés utáni szorongás és stressz: Túlterheltség az új felelősség miatt. Tünetek: állandó aggódás a baba egészsége miatt, szülői képességekkel kapcsolatos félelmek, testi tünetek (szapora szívverés, fokozott izzadás).
• Szülés utáni trauma (PTSD): Traumatikus szülési élmény esetén alakulhat ki. Tünetek: emlékbetörések, rémálmok, a szüléssel kapcsolatos beszélgetések kerülése, alvászavarok, érzelmi eltávolodás.

Postpartum (szülés utáni) mentális állapotok

• Szülés utáni „baby blues”: Általános érzelmi állapot, a hormonális változások következménye, általában 1-2 héten belül elmúlik. Tünetek: gyakori sírás, fáradtság, ingerlékenység, szomorúság.
• Postpartum depresszió: Súlyosabb, mint a baby blues, hosszabb ideig tartó depresszív állapot. Tünetek: állandó levertség és szomorúság, érdeklődés elvesztése a baba vagy más emberek iránt, alvászavarok, bűntudat, értéktelenség érzése, nehézségek a baba gondozásában.
• Postpartum szorongás: Túlzott aggodalmak a baba egészségével és a szülői szereppel kapcsolatban. Tünetek: állandó aggodalom a baba biztonsága miatt, nehézségek az ellazulásban, testi tünetek (szapora szívverés, fokozott izzadás).
• Postpartum pszichózis: A legsúlyosabb mentális zavar, ritka, sürgős orvosi beavatkozást igényel. Tünetek: hallucinációk, téveszmék, súlyos zavartság, irracionális gondolatok, veszélyes viselkedés.

Kockázati tényezők és kezelés

Több tényezőtől függ, hogy egy nő mennyire van kitéve a várandósság alatti, illetve szülés utáni mentális zavaroknak. A családi anamnézis, a korábbi mentális betegségek, a szociális támogatás hiánya és a stresszes élethelyzetek növelhetik a mentális zavarok kockázatát. A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kezelési lehetőségei: pszichoterápia (pl. kognitív viselkedésterápia), gyógyszeres kezelés (pl. antidepresszánsok, nyugtatók és szorongáscsökkentők), támogató csoportok, szakemberrel való rendszeres konzultáció.

tags: #az #idegesseg #be #indithatja #a #szulest