Sokan kérték már, hogy foglalkozzak a hozzátáplálás kérdésével. A témából most egy részletes összefoglalóval próbálok segíteni, ami nem a szokásokra, tekintélyre, saját véleményre, hanem a legmodernebb nyugat-európai és amerikai orvosszakmai ajánlásokra épül.
Noha számos hagyományosnak tekinthető gyakorlat tartja magát a mai napig - és öröklődik nagymamáról anyukára -, a hozzátáplálás irányelvei az utóbbi években jelentős változáson estek át.
Mikor kezdjük a hozzátáplálást?
A baba születése után az első hetek nehézségeit ripsz-ropsz felváltja az aggodalom: mit ehet a baba, mivel kezdjük a hozzátáplálást és milyen lépésekben, adagokban kezdjük az egyes allergének bevezetését?
Az anyatejes táplálás egy éves korig az elsőszámú tápláléka a csecsemőknek, de hat hónapos kor után már nem fedezi teljes mértékben a baba igényeit. Ezért ebben az életszakaszban már elkezdhető egyéb ételek beiktatása az étrendbe. Azért is célszerű ezt már ilyenkor megtenni, mert a tapasztalatok szerint a még később elkezdett kiegészítő táplálást nehezebben fogadják el a „túl jól” szopó babák.
Akkor, amikor az adott gyermek neurológiailag és pszichésen is megérett rá, ez betöltött 4-6 hónapos kor után várható, azaz például 4,5 hónaposan is lehet kezdeni a hozzátáplálást, ha úgy alakul (például kevesebb a tej, nem kell ilyenkor mindenképp tápszerhez nyúlni). Négy hónapos kor előtt egyértelműen nem javasolt elkezdeni a hozzátáplálást, mert veszélyes lehet és károkat okozhatunk a gyermeknek.
Hogy pontosan mikor érdemes elkezdeni a hozzátáplálást, azt gyereke válogatja. Akkor érett meg a gyermek a hozzátáplálásra, ha segítséggel ugyan, de stabilan ül, fejét és nyakát jól tartja, mozgatja, irányítja.
A hozzátáplálás lépései és szabályai
A hozzátáplálás során a fokozatosság elvét kell követni. Egy nap mindig csak egyféle új táplálékot próbáljunk annak érdekében, hogy könnyen beazonosítható legyen az esetleges nem kívánt hatásért felelő étel (puffadás, hasi fájdalom, bukás, hasmenés, szorulás).
Kezdetben célszerű a mellé táplálást burgonyával kezdeni, hiszen ez lesz a többi főzelék sűrítő anyaga is. Emellett a gyümölcsök bevezetése szerepelhet az elsők között. Utóbbiak közül elsőként az alma, őszibarack javasolt, majd természetesen idény függően következhet cseresznye, meggy, hámozott szilva, sárgadinnye, körte, végül a déligyümölcsök (banán, narancs, mandarin). A gyümölcsöt kezdetben lé, majd pép formájában adjuk a piciknek.
A főzelékfélék közül a burgonya bevezetését a sárgarépa, fehérrépa, tök, sütőtök kövesse, majd brokkoli, spenót, saláta, paradicsom, spárga, cékla, kelbimbó, sóska adását is elkezdhetjük. A puffasztóbb ételek bevezetésére (karfiol, karalábé, káposzta, borsó) kerüljön sor legkésőbb (8 hó).
A sóskát, spenótot hetente egy alkalommal javasolt adni magas oxalát tartalmuk miatt (vesekő-képződési hajlam).
Kezdetben turmixoljuk le, majd 8-10 hónapos kortól villával törjük át a főzelékeket. A rágásra szoktatást is ekkortól lehet elkezdeni, úgy, hogy egy-egy nagyobb, puhára főtt zöldségdarabot hagyunk a pici főzelékében, amit akár az ínyével is szét tud majszolni.
Növényi olaj (1 dl főzelékbe 1 kávéskanálnyi) 6-7 hónapos kortól tehető a picik ételébe.
Gluténtartalmú ételek (búza, árpa, rozs, zab) bevezetési idejével kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a glutént legkésőbb hét hónapos kor előtt vezessük be, ezért az ezekből készült pépek, kásák kóstoltatását sem tanácsos tovább halogatni.
Ha rizset-rizspépet vesz, akkor pedig célszerű az alacsonyabb arzéntartalmút választani, de változatos táplálkozás mellett nem kell az arzéntól rettegni. Ezeket a gabonapépeket elkészítheti tápszerrel, anyatejjel, vízzel is, kezdetben szoptatás végén 1 teáskanállal adhat.
A tehéntej és tejtermékek bevezetése
A tejtermékek bevezetése a kisbaba étrendjébe körültekintő szülői magatartást igényel. Mára számos hosszú távú kutatás eredménye bizonyítja, hogy az ételallergia hátterében az allergénnel való korai találkozás hiánya állhat. A tej és tejtermékek napjainkban szinte közellenségnek számítanak, miközben ennek az ételcsoportnak a fogyasztása is számos előnnyel jár a kicsik és nagyok számára egyaránt.
A natúr, cukormentes és gyümölcsmentes joghurt az első olyan tejtermék, amit biztonsággal bevezethetünk a baba étrendjébe már a hatodik-hetedik hónapban. Kezdjük kis mennyiségekkel! A joghurthoz hasonlóan a kefir bevezetése is a hatodik és nyolcadik hónap közötti időszakban, hasonló módon történhet. A túró és a tejföl bevezetése a baba étrendjébe a kilenc-tizedik hónap környékén, elsősorban közvetett módon, hőkezelve ajánlott. A sajtok elkészítésének alapja ugyan a folyékony tej, a hosszadalmas és sok lépésből álló előállítási folyamat következtében azonban a késztermék már a hozzátáplálás korai szakaszában is biztonsággal adható. A tej, a tejszín és a kemény sajtok bevezetése először hőkezelve, ételekhez adagolva a tizenegyedik-tizenkettedik hónap környékén esedékes.
Fontos: Soha ne adjunk tehéntejet nagy mennyiségben (fehérje és ionösszetétele nem jó a veséjének, „túlterheli azt”, továbbá növeli a vashiány rizikóját).
A szőlő bevezetése a baba étrendjébe - hozzátáplálás
Apró magvas gyümölcsök
Sokan tartanak az apró magvas gyümölcsök, például a szamóca, málna, ribizli vagy a szeder bevezetésétől a baba étrendjébe, pedig kis körültekintéssel már az első gyümölcsök bevezetését követően adhatók.
Elsősorban akkor kell ügyelnünk a bevezetés során, ha a gyermekünk ekcémás vagy élelmiszer-allergiája van, ebben az esetben a bevezetés menetéről gyermekorvossal kell konzultálni. Az aprómagvas gyümölcsöket a baba étrendjébe már az első gyümölcsök bevezetése után, tehát akár 7-8 hónapos korban is megkezdhetjük. A jelenleg aktuális EMMI ajánlás szerint kezdetben csak kis mennyiségben adjuk ezeket a gyümölcsöket (pl. fél-1 db eper, vagy 1 db málna). Ezt követően 3-4 napon keresztül folyamatosan adjunk ugyanolyan adagot és figyeljük, jelentkeznek-e tünetek, ha igen, akkor hagyjuk abba az adott gyümölcs kóstoltatását. A későbbi bevezetés nem jár előnnyel a baba számára, ezért nem érdemes halogatni, ugyanakkor a korai bevezetés csökkentheti az allergia kialakulását.
A gránátalma magja jól passzírozható, és egy pici plussz ízt adhat a babaételeknek. Nem inni adja a kicsinek, hanem az ételeibe keverve a levét. Jól illik a gyümölcsök és a husik mellé is. Nem kell hőkezelni a levét, így plusz C-vitamint is tud csempészni a gyermek ételeibe - ez segít a vas hatékony felszívódásában.
Például: húsgolyó egy kis áfonyamártással (ebben lehet friss áfonya szétfőzve, pürésítve, friss gránátalma lével savasítva).
Pürés baba esetén: párolóeszközben, amikor párolja az alapanyagokat és már majdnem puhák, akkor tegye mellé a gránátalma magokat. Pürésítse, majd szűrje le, így a magok nem lesznek benne a kész bébiételben.
Darabos ételt evő baba/kisgyermek esetén: sajnos ő is csak a levét ihatja/illetve a levével ízesítheti az ételeit, hiszen 4-5 éves kor alatt a magocskák könnyen félrenyelhetőek, nagyon kemények.
Olajos magvak
Az olajos magvak pontosan azok közé a nagyon allergizáló élelmiszerek kategóriába esnek, mint a méz, a bogyós gyümölcsök vagy a citrusfélék. Óvatosan kell velük bánni. A mogyorót szándékosan a végére hagytuk: a földimogyoró is 10-11 hónapos kortól adható, de 12 hónapos kor előtt csak egészséges gyermeknél - de tojásallergia és/vagy ekcéma fennállásakor szakember felkeresése javasolt bevezetés előtt!
A magvakat megfelelő állagban érdemes adni a babának, hiszen a túl kemény élelmiszerek könnyen okozhatnak fulladást. Ez elkerülhető az alapanyagok megfelelő előkészítésével: az olajos magvak őrlésével, krémállagúvá tételével.
- Napraforgómag: Sok benne a jó zsír, antioxidáns, E-vitamin, szelén és réz is.
- Tökmag: Magas C-, E- és A-vitamin tartalma van.
- Szezámmag: Jelentős mennyiségű A-, B1-, B2-, E-vitamin van benne.
A hozzátáplálás során kerülendő ételek
- Édeskömény: Se tea, se semmilyen más formában: bár ennek használata nagyon elterjedt világszerte babák hasfájása, emésztési problémák kezelése céljából (hatása persze finoman szólva kérdéses), egy esztragol nevű hatóanyagot tartalmaz, ami bizonyítottan rákkeltő.
- Gyümölcslé: A hiedelemmel ellentétben ez nem egészséges, túl tömény, hízlaló, még 12 hónapos kor után sem igazán jó ötlet.
- Hozzáadott só és cukor: Kerülendő: kimutatott, hogy hiába ízesíti így az ételeket, nem nő hosszú távon a hozzátáplálás sikeressége, viszont ha csecsemőkorában minimálisra csökkenti a sót, cukrot, akkor későbbi életében a sós-édes ízérzés küszöbértékét igazoltan csökkenti.
- Mesterséges édesítőszerek, tartósítószerek, színezékek: Ezeket tartalmazó ételeket kerüljük.
- Hal: Élettanilag hasznos lenne a hal adása is, de az allergizálódás veszélye miatt csak egy éves kor felett javasoljuk.
- Tojásfehérje, kakaó, macikávé: Ezeket is csak 1 éves kor felett kapják a babák.
A nitrát relatíve nagy mennyiségben tartalmazza a spenót, cékla, zöldbab, tök, répa - de a szakirodalom egyáltalán nem tiltja ezek adását, csak azt emeli ki az Uptodate.com is, hogy 4 hónapos kor alatt ne adjunk ilyet semmiképpen (de 4 hónapos kor alatt eleve semmit nem ajánlott adni anyatejen / tápszeren táplálékként), mert a nitrát egy methemoglobinémia nevű betegséget okozhat, károsíthatja a hemoglobint. 4 hónapos kor után nyugodtan adhatjuk a változatos étkezés részeként, tehát a cékla egyáltalán nem tiltott.
Külön kiemelendő, hogy hazánkban a fúrt kutakból származó víz sok esetben magas nitráttartalmú - így ha a házi zöldségeket ezzel öntözik, vagy az ételeket fogyasztás előtt ezzel mossák, problémát okozhat.
Étkezési szokások kialakítása
Nagyon fontos kiemelni a gyermekek étkeztetésével kapcsolatban, hogy az rendszeresen és asztalnál történjen. Meg kell szoknia a csecsemőnek, kisdednek, hogy az étkezés nem a szoba közepén, játszás, TV nézés közben történik. Törekedjünk arra, hogy minél kevesebb figyelemelterelő inger érje a gyermeket az étkezések során! Sokkal inkább felébred a pici természetes kíváncsisága a különböző ételek iránt, ha a család többi tagjának körében tartózkodik az asztal körül.
Helytelen magatartás, ha egy rosszabb étvágyú gyermek után tányérral és kanállal, vagy valamiféle „nasi”-val szalad a szülő. Csak konzerválni lehet azt az állapotot, hogy nem hajlandó asztalhoz ülni a gyermek. Ne itassuk feleslegesen őket az étkezések között mindenféle édes levekkel, teákkal, mert előbb-utóbb étvágytalanná válnak. A feleslegesen bevitt cukor, és a kívánatosnál nagyobb mértékű folyadékfogyasztás az étvágy ellen fog hatni. Szomjoltásra vizet használjunk.