Amikor szoptatásról beszélünk, az anya szerepe kristálytisztának tűnik mindenki számára. Logikus, hiszen az ő melléből jön a tej. Az apa szerepe homályosabb.
A szoptatás egyedülálló szerepet játszik az anya és a baba közötti kötődés kialakításában. Szoptatás közben két hormon termelődik: az oxitocin (szeretethormon) és a prolaktin, amely a tejelválasztásért felelős.
A WHO és az UNICEF 1991-ben indította el a Bababarát Kórház Kezdeményezést. Az erre a címre pályázó szülészeti intézményeknek követniük kell a sikeres szoptatáshoz vezető 10 lépést, és be kell tartaniuk a Kódex (Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexe) és az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlésének vonatkozó előírásait.
A szoptatás stresszes és megterhelő időszak lehet. Félelem attól, hogy rosszul csináljuk, félelem attól, hogy rossz anyák vagyunk... a szülőség tele van önvizsgálattal. És ha nem szeretne vagy nem tud szoptatni különböző okok miatt, fontos, hogy ne ítéljük el, és támogassuk a döntését.
Nem könnyű a szoptatás, akár 30 percig is eltarthat, a mellben jelentkező pangásos fájdalom szörnyű lehet, és egyszerűen nagy lehet a szabadság iránti vágy.
Sok anya a kezdeti kudarcok után már az első hetekben abbahagyja a szoptatást, amiben a segítség és az információ hiánya mellett az is szerepet játszhat, hogy a családtól, és még inkább párjuktól nem kapnak kellő támogatást.
A szoptatás egy új jártasság megtanulását jelenti, ami sok nehézséggel és fájdalommal járhat, főként az első napokban.
Az anyát érintő egyik probléma lehet, ha a mellben a tej túltermelődik és a tejcsatornák eldugulnak. Ez a mellek megduzzadásával és akár komoly fájdalommal is járhat, enyhítésére pedig jó megoldás a borogatás, aminek cserélésében az apa is aktív szerepet tud vállalni.
A kisebesedett mellbimbókat megfelelő ápolószerekkel kell kezelni, melyek többségét a szoptatás előtt le kell mosni. Ilyen esetekben az apa szerepe az éhségtől síró csecsemő megnyugtatása lehet, míg az anya felkészül a szoptatásra.
A szülés után kevés nő képes teljes mértékben ellátni a korábban végzett háztartási teendőket, ezért az egyik legnagyobb segítség a takarítás és a főzés terhének átvállalása vagy megosztása, illetve az, ha a család nem várja el az anyától, hogy a lakás ragyogjon és minden nap meleg étel legyen az asztalon.
Az újszülöttneknél a szoptatás napi 8-12 alkalmat jelent, ami az anya napjának jelentős részét kitölti.
Sok apa tart attól, hogy párja és a baba közti szoros kötelékből ő kirekesztődik - és emiatt esetleg majd féltékenynek érzi magát -, a félelem azonban alaptalan, hiszen a gyermekével való kötődés kialakításáért ő is sokat tehet.
Egy gyermek születése után a szülőknek sosem egyszerű időt szakítaniuk egymásra, de az intimitás fenntartása nagyon fontos, és a lopott pillanatok a szülővé válással járó stressz kezelésében is sokat segítenek.
Az apa támogatása felbecsülhetetlen az édesanyák önbizalmának megerősítésében. Kutatások bizonyítják, hogy azok az anyák, akiket párjuk támogat, hajlamosabbak tovább szoptatni gyermekeiket.
Biztosítsa gyermeke édesanyját arról, hogy örül, amiért szoptat, és igyekezzen neki megadni a lehetőséget, hogy ezt háborítatlanul tehesse!
Amikor én születtem még teljesen elképzelhetetlen volt, hogy apák jelen legyenek a szülésnél. A szülőszoba szigorúan női terep volt - a szülészorvosok kivételével. Manapság inkább ennek az ellenkezője igaz és az szinte elképzelhetetlen, hogy a leendő apa ne legyen ott a szülésnél. Az apás szülésnek sok pozitív hozadéka lehet a család és a párkapcsolat szempontjából is, de egyben kihívást is jelen az apáknak, amire nem árt felkészülni!
Az ezredforduló óta szinte készpénznek vesszük, hogy a szülésünknél a gyermek édesapja, a partnerünk is jelen lesz, de sem mi nők, sem pedig az ellátórendszer nem szentel elég figyelmet az apáknak.
Az apák általában nincsenek felkészülve a szülésre, értelemszerűen aggódnak a partnerükért és a babárt, gyakran izgulnak, megijedhetnek, sőt akár még traumatikusnak is megélhetik a baba világrajövetelét!
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szülés, a szülővé válás az apáknak is egy olyan érzelmi hullámvasút, ami lelkileg, sőt fizikailag is megterhelő lehet!
Ráadásul szülő anyaként a vajúdás folyamán valószínűleg többféle jellegű támogatásra is szükséged lesz, ezért célszerű még a szülés előtt tisztázni, hogy a partnered milyen mértékben akar és tud bevonódni és milyen jellegű támogatást akar és tud majd nyújtani Neked.
Egy szülésnél jelen lenni nem csak abból áll, hogy majd a férjed fogja a kezed és kész…A szülés egy óriási élmény, de egyben egy óriási kihívás is és egyfajta spirituális utazás is - az anyának és az apának is!
A lelki, érzelmi támogatáson túl valószínűleg szükséged lesz fizikai segítségre is: valakire, aki segít felállni, aki elkísér a wc-re, aki rádadja a zoknit, aki letörli az izzadtságot a homlokodról, aki időnként megkínál falatokkal, innivalóval és aki szükség esetén fájdalomkezelő technikákkal is tud segíteni.
A harmadik típusú segítség a szakszemélyzettel való kommunikációra és az érdekképviseletre vonatkozik. A vajúdó világban elmerülve valószínűleg szükséged lesz valakire, aki segít a döntéseidmeghozatalában, aki segít feldolgozni az adott információt és aki tudja, hogy mi a fontos Neked a szülésed kapcsán és aki segít a kommunikációban - lehetőleg hatékonyan.
Vannak olyan férfiak, akik egyáltalán nem akarnak jelen lenni a szülésnél - vagy a saját félelmeik, a neveltetésük vagy kultúrális gyökereik miatt. Ne gondold azt, hogy az ilyen “majd én kint várlak” típusú apák érzéketlenek vagy hogy esetleg nem szeretnek eléggé vagy nem szeretik a kisbabájukat eléggé! Sokkal inkább arról van szó, hogy a partnered máshogy éli meg érzelmileg az apává válást vagy esetleg nem bízik a saját támogató képességeiben.
A legtöbb apa szeretne jelen lenni a szülésnél, de van bennük félelem és félszegség, esetleg azt mondják, hogy “majd én ott leszek Veled, fogom a kezed és próbálok nem elájulni”. Ha a partnered ebbe a kategóriába tartozik, akkor az érzelmi támogatást valószínűleg meg fogod kapni tőle, de alaphelyzetben ennél többre ne nagyon számíts.
Ne felejtsd el, hogy apaként a partnerednek is komoly lelki igényei vannak, valószínűleg egy kicsit ő is stresszelni fog, ő is megerősítésre szorulna és emiatt valószínűleg nem fog proaktívan segíteni, illetve a segítségének a hatékonysága attól függ, hogy mennyire tud higgadt maradni.
A legtöbb fiatal férfi ebbe a kategóriába tartozik: szeretnének hatékonyan támogatni, szeretnének részesei lenni ennek a csodálatos ünnepnek, de a segítség leginkább az érzelmi, lelki támogatásban nyilvánul meg… Ezek azok a helyzetek, amikor szuper lenne apával ÉS dúlával szülni!
Vannak olyan édesapák is, akik tényleg szinte mindenben akarnak és tudnak is segíteni. "Majd én ott leszek és mindenben számíthatsz rám"… Ha ezt hallod a partneredtől, akkor a lelki- érzelmi támogatást egészen biztosan meg fogod kapni tőle és lesni fogja a fizikai szükségleteidet is, hogy mi esne jól Neked a vajúdás alatt, úgyhogy a testi-fizikai támogatást is nagyjából kipipálhatod.
Azonban, hogy mennyire hatékonyan tud majd segíteni a fájdalom kezelésében és hogy mennyire hatékonyan tud majd segíteni az érdekképviseletben és a kommunikációban, az a habitusától és attól függ, hogy mennyire készült fel a szülésre.
Függetlenül attól, hogy szerinted melyik “alaptípusba” tartozik a férjed, a legfontosabb tanácsom az, hogy beszélgessetek a közelgő szülésről! Térképezd fel, hogy a kisbabád édesapja mit gondol aszülésről és ítélkezés nélkül beszéljetek arról, hogy milyen szerepet szeretne vállalni és mennyire tud és mennyire akar bevonódni a szülés folyamatába és hogy Neked milyen támogatási igényeid vannak.
Ha a partnered szeretne részese lenni a szülésnek, de egy kicsit azért tart a dologtól, akkor két dolgot javaslok! Az egyik, hogy gondoljátok át, hogy van-e lehetőségetek felkérni egy dúlát, hogy kísérje a szüléseteket. Nagyon fontos tudnia mindkettőtöknek, hogy a dúla nem veszi át az apa szerepét a szülésnél, hiszen a legfontosabb lelki kapocsolódásod mindenképpen a kisbabád édesapjával van és ő lesz egy dúla jelentélte mellett is a legfontosabb érzelmi, lelki támaszod a vajúdás és a szülés alatt!
A dúla sokkal inkább kiegészíti az édesapa szerepét és magabiztosabbá, felszabadultabbá teszi a leendő apákat is.
A másik nagyon fontos tanácsom, hogy a szülésre való felkészülésbe vond be a partneredet is és együtt készüljetek egy minőségi szülésfelkészítő programmal! A félelmeink legnagyobb forrása nem más, mint az ismeretlen! Viszont ha hiteles, könnyen érthető információk birtokában van a férjed is és tudja, hogy mi történik Veled és a kisbabáddal, akkor ő is magabiztosabb és bizakodóbb lesz.
Ráadásul egy jó szülésfelkészítő tanfolyamon bővel felvértezi magát olyan trükkökkel is, amikkel hatékonyan segítheti majd a szülési fájdalom megszelidítését is, így nem fogja elveszettnek, haszontalannak érezni magát a szülőszobában.
Extra bónusz, hogy ha együtt készültetek fel és hiteles információja van a szülésről, akkor fogja tudni azt is, hogy mi és miért fontos Neked a szülés kapcsán; ezzel sokkal inkább azonosulni tud és sokkal hatékonyabban fogja tudni képviselni az érdekeidet, fog tudni segíteni a döntéshozatalban és a kommunikációban is.
Úgyhogy a férjed, a parntered megerősítése és bevonása még egy indok arra, hogy igenis érdemes jelentkeznetek egy jó minőségű, hiteles szülésfelkészítő tanfolyamra! Még akkor is javaslom ezt, ha Te teljesen tájékozottnak és felkészültnek érzed magad és pontosan tudod, hogy mik a szüléssel kapcsolatos preferenciáid!
Amikor a kilecvenes években megjelentek az apák a szülőszobában kísérőként, gyakran elég kínos jelenetek zajlottak: például nem volt szék az apának, amire leülhetett volna, az apa csak egyik lábáról a másikra álldogált, szerencsétlenül feszengett és nem igazán vettek figyelembe, hogy az apa kísérőként, testi-lelki társként van jelen és nem az a legfontosabb, hogy mindent premier plánban lásson.
Az apás szülések “hajnalán”még nem is nagyon tudták hogyan megszólítani a leendő apákat, sokszor valóban csak muszájból tűrték meg a jelenlétüket.
Szerencsére a legtöbb kórházban mára már változott a helyzet, de itt-ott még mindig találkozhattok szélsőségekkel.
Az egyik ilyen szélsőség, amikor az orvos vagy a szülésznő szinte csak az apához beszél, mintha a szülő anya ott sem lenne vagy mintha csak egy húsdarab lenne… Ez rettentő kínos mindkét szülőnek és nagyon megalázó az édesanyának.
Ha ilyen hozzáállással talákoztok, akkor nagyon fontos, hogy a férjed jelezze szóval és testbeszéddel, hogy itt bizony az anya a főszereplő! Egy hozzá intézett kérdést azonnal passzoljon át az anyának, kérdezze meg, hogy mi az ő véleménye, hogy érzi magát és ne az apa válaszoljon a feltett kérdésre!
Ennek az ellentettje az a szintén szomorú állapot, amikor az apát veszik semmibe, szóra sem méltatják és csak egy megtűrt bútordarabnak tekintik. Ebben az esetben szintén az apa tudja oldani a feszültséget, méghozzá azzal, hogy felhívja magára a figyelmet valamiféle kérdéssel, kinyilatkoztatással.
Az apás szülés tényleg csodálatos és felemelő lehet mindkét szülőnek: új dimenzióval gazdagíthatja a párkapcsolatot és megalapozhatja a babával való kötődés kialakulását is.
Mint laktációs (szoptatási) tanácsadót és szüléssegítőt, aki emellett hét gyönyörű gyermek apja, gyakran keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy mi a véleményem az apák szerepéről a szoptatásban. Azt kérdezik tőlem, hogy mi az apák szerepe a szoptatásban? Mit tud tenni egy apa? Mit akar tenni? Mit várhatunk el tőle?
A férfiak erőforrásait nagyon kevéssé használják ki az újszülött körüli rengeteg teendőben, ami nagy kár. Mikor egy család az erőforrásainak csupán a felét használja, akkor a lehetőségeinek is csak a felét tudja megvalósítani, és pont ez az a probléma, amivel olyan gyakran találkozunk. De annyival többre vagyunk képesek!
Az apáknak megvan a képességük, hogy segítsenek a szoptatásban, de az egészségügyi személyzet, a média és valóban, néha még maga az anya sem vonják be ebbe.
Mikor egy apa kezébe vesz egy cikket, egy történetet, tanulmányt vagy könyvet arról, hogy milyen szerepe lehet a szoptatásban, általában arra korlátozódnak a tanácsok, hogy segítse a feleségét, készítse elő a babát az etetésre, cserélje ki a pelenkáját és tegye le aludni a kicsit.
Egyik gyereknevelési könyvben sem bátorítják arra az apákat, hogy tevékenyen vegyenek részt az etetésben.
Ha semmibe vesszük az apák természetes képességét és vágyát arra, hogy segítsenek, drága energiatartalékokat hagyunk kihasználatlanul.
Montigny és Lacharite 2003-ban készült tanulmánya szerint az újdonsült apák viselkedésének kutatásakor kiderült, hogy a modern apák viselkedése eltér az eddig megszokottól. A szerzők rámutattak, hogy az apák nyomasztóan elégedetlenek azzal a gyakorlattal ami a szülészeti osztályokon kialakult.
A válaszok annyira bizonyító erejűek voltak, hogy mindössze 13 alanyra volt szükség ahhoz, hogy elérjék a 289-es elégséges esetszámot.
A megkérdezett apák tapasztalata mélységesen negatív, 80%-uk említett negatív tapasztalatot a szülés utáni napokból.
Stremler és Lovera létrehoztak egy kortárs tanácsadó programot, amely keretében szoptatásban sikeres apák szolgálnak útmutatással és információval babát váró apáknak. A kortárs tanácsadókat ellátták gyakorlati információkkal, például alapvető információkkal a szoptatás fiziológiájáról és a kisgyermekek táplálásáról, és alkalmat teremtettek arra, hogy a leendő apák feltehessék a szoptatással kapcsolatos kérdéseiket.
Az eredmény drámai volt; alig három hónap alatt 71-ről 83%-ra ugrott a szoptatást megkezdők aránya. Világosan látható, hogy a szoptatásnak egy férfi általi pozitív megvilágítása bátorította az apákat arra, hogy támogassák a szoptatást.
A szoptatást vizsgáló egyetlen véletlenszerű mintán folytatott, kontrollált kutatás során 140 véletlenszerűen kiválasztott férfi került egy szoptatást oktató csoportba és másik 140 egy hétköznapi terhesgondozási (szülésre felkészítő) csoportba. Az oktató csoportnak két 40 perces előadást tartottak a gyermek ellátásáról, egyikben az alapvető gyermekellátási feladatokról (fürdetés, pelenkázás, stb.) esett szó, míg a másikon a szoptatás volt a téma. A szoptatással foglalkozó órán megbeszélték a szoptatás alapkérdéseit és a leggyakrabban felmerülő problémák megoldását.
Hat hónappal később a szoptatást oktató csoportban statisztikailag kimutathatóan magasabb volt a kizárólag szoptatott gyermekek aránya, csökkent a problémákból adódó szoptatási szünet és az apák szoptatás körüli tényleges támogatása, segítségnyújtása is érezhetően nőtt.
A legfontosabb eredmény valószínűleg az volt, hogy a szoptatást oktató csoportban résztvevő édesanyák 90%-ka érezte úgy, hogy párja tényleges segítséget nyújtott a szoptatási problémák megoldásában, míg a másik csoportban mindössze 34% nyilatkozott hasonlóképpen (Pisacane és tsai, 2005).
Ez új kutatási terület, de semmi kétség, további tanulmányozást is megér.
Világosan látszik, hogy a 21. Szerintem az az apa feladata, hogy trénerként működjön közre a szoptatásban.
Tapasztalatom szerint a szoptatás tanítása az első várandós tanácsadáson kezdődik. Elsőként a pár mindkét tagjának felteszek egy egyszerű kérdést: Mit tudnak a szoptatásról?
Az első húsz hétben az a fontos, hogy kialakuljon az a vágy a szülőkben, hogy a szoptatást válasszák, majd ez megerősödjön és végül, hogy mindketten elkötelezettek legyenek abban, hogy a szoptatás sikeres legyen.
Úgy gondolom, a szoptatást egyszerűen kell megtanítani. Túl gyakran, és nem is szándékosan, a szoptatási tanácsadók túl bonyolultan beszélnek a szoptatásról, hosszú listákkal arról, hogy minek kell utánanézni, többszörös, bonyolult lépésekről, melyet mind az anyának, mind az újszülöttnek meg kell tanulnia.
Hasznosnak találtam, hogy a szülők feladatot kapjanak két látogatás között. A 24. héten megbeszéljük, hogy mik a helyes mellretétel ismérvei. Elmondom mindkettejüknek, hogy nézzenek utána, hogy néz ki a „helyes mellretétel” és kiemelem azt is, hogy a következő alkalomra az apának is fel kell tudni sorolni a helyes melltretétel 5 jellemzőjét.
Innentől erre a tudásra tudunk építeni. Legalább egy alkalommal foglalkozom azzal, hogy megtanítsam az apának, hogy helytelen mellretétel esetén mi a megoldás. Ehhez a SPORTS mozaikszót használom. Aki volt katona, tudja, hogy ezt a mozaikszót az M16-os géppisztoly működési zavarainak kijavításakor használják. Úgy vettem észre, ez megragadja és fenntartja a család figyelmét. Azt szoktam mondani az apáknak, hogy ha tudnak lőni egy M16-ossal, akkor a szoptatási gondokat is meg tudják oldani.
Az alapelv egyszerű. A helytelen mellretétel leggyakoribb okai, hogy a baba túl kicsi területet kap be, és hogy begyűrődött alsó ajka megakadályozza, hogy a nyelvét előrenyújtsa az alsó íny fölött.
S (Shoot) - lövés - A fenébe! Ha ezzel az alaptechnikával nem sikerül megoldani a problémát, akkor további javításra van szükség.
Végül a várandósság utolsó szakaszában szoktam elkezdeni beszélni a szexről. Az apák szeretnék tudni, hogy a szoptatás (és alapvetően a gyereknevelés) hogyan befolyásolja majd a szexuális életüket.
Mindkét félnek tisztában kell lennie azzal, hogy egyes nőknek növekszik a libidója (a megnövekedett oxitocin-áramlásnak köszönhetően), míg másoknál csökken (a prolaktin és a megnövekedett mennyiségű ösztrogén miatt).
Az apák szembesülhetnek a „Madonna komplexussal” (ő most egy anya).
A legfontosabb azonban valószínűleg az, hogy az apák megértsék, hogy mind a szoptatás, mind a gyereknevelés egyéb mozzanatai megterhelő fizikai munkát jelentenek, kevés alvással, amit egy újszülött törődést követelve rendszeresen megszakít alkalmatlan időpontokban is.
Az édesanyának állandó segítségre és támogatásra lesz szüksége a szerelmétől.
Ezt az oktatási technikát már jó néhány éve alkalmazom a saját praxisomban. Tapasztalatom szerint a gyakorlat alátámasztja a kutatási eredményeket. Az apák hozzáértő szoptatási trénerek lehetnek és az egészségügyi dolgozók kihasználhatják a motivációjukat arra, hogy elősegítsék a sikeres szoptatást.
Én azt javaslom, hogy használják fel a család minden adottságát és képességét, és ne csak az anyára koncentráljanak. Ha egy család az erőforrásainak csak a felét használja, a lehetőségeinek is csak a felét tudja megvalósítani.
Jarold (Tom) Johnston, hét szoptatott gyermek apja, karrierje során mindig kiállt az apák jogaiért a perinatális elátásban, és számtalan témáról tartott előadást konferenciákon szerte a világban. Egyedülálló módon egy személyben apa, laktációs szakember és bába, ami különleges látásmódot kölcsönöz írásainak.
Apák szerepe a szoptatásban? Ez valami elírás, gondolhatja a figyelmetlen olvasó és arra juthat, hogy nincs, nem is lehet szerepe az édesapáknak a szoptatásban.
Elsőként engedjék meg, hogy arról az érzésről, élményről beszéljek, amit nekem a szoptatás jelent. Ez a kép 4 éves, éppen annyi, ahány éves az első gyermekünk, Ádó. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor egyszer munkából hazaérve, a szobába belépve megláttam ŐKET, a feleségem és a karjaiban, az édes kisdedünket, azt a pillanatot, ahogy a jelenlétüket körülölelte egy végtelenül meghitt hangulat, a nyugodtság és az intim meghittség atmoszférája, az éltető táplálás, az anyatejet adó és kapó együttes öröme. Ez a kép, ez a szoros együttlét édesanya és gyermeke között, ez jelenti számomra az anyatejes szoptatást.
Nekünk, édesapáknak a helyünket, szerepünket azonban a gyermek megszületése után egyáltalán, de a szoptatás támogatásában is meg kell találni, ami nem is olyan egyszerű, főleg az első időszakban.
Az első gyermekünknél nekem is nehéz volt bekapcsolódni és elfogadni azt, hogy a teendők nagy része ilyenkor még az anyához köthető.
Apa-kollegáimnak mondhatom: sok apró praktikával be lehet kapcsolódni és támogatni tudjuk a szoptatást. Az első momentum, amit észrevettem a víz hiánya és pótlása. Feladatunk lehet abban is, hogy az édesanya „helyhez kötöttségét” enyhítsük.
Alapvető feladatunk van az ebéd vagy más étel-ital megszerzésében is.
Az anyatejes szoptatás és már a megemésztésének támogatása lehet az apák részéről a kicsinyek büfiztetése is.
Ha jó idő van, és piknikezünk már, vagy nyaralunk, hasznos a strandsátor.
A szoptatás nem csak táplálás, hanem kötődési és fejlődési folyamat is. A szoptatás alatti szemkontaktus segíti a gyermek érzelmi biztonságának kialakulását és a kötődést.
Az oxitocin, amely a tejleadó reflexet és a kötődést is támogatja, a baba szemébe nézésével, érintéssel fokozódik.
Az anya könnyebben megszakíthatja a szoptatást értesítések, üzenetek miatt, ami ronthatja a baba nyugodt táplálkozását.
Ne legyen a szoptatási/szopási helyzetben és térben telefon.
A kizárólagos szoptatási arány különböző forrásokból kiindulva kb. 27 és 34 százalék közé tehető. A konklúzió az, hogy a kedvezőtlenül alacsony szopatási arányok azt mutatják, hogy valójában nem támogatjuk jól a kismamákat, és ezen kell minél többet dolgozni.
tags: #apak #a #szoptatas #tamogatasban