A méhlepény egy lenyűgöző szerkezetű, sokféle funkciójú csodálatos szerv, amely összeköti az anyát és a növekvő magzatot a terhesség 280 napja alatt. Még ma sem tud a tudomány mindent erről a létfontosságú szervről.
A méhlepény kialakulása
Amikor a petesejt megtermékenyül a méhkürtben, a két sejt egyesülése után gyors sejtosztódás indul, a szedercsíra, hólyagcsíra állapoton át. A csíra a megtermékenyüléstől számítva három-négy napon belül lejut a méhbe. (Lónál öt-hét napon belül.) A tápláléka kezdetben a citoplazmában lévő tartalék táplálóanyag, a szik, majd a méh mirigyei által termelt méhtej, amelynek anyagait az embrió táplálását végző, úgynevezett trofoblaszt sejtek veszik fel és alakítják át (histiotroph táplálkozás).
A méhüregbe érkező csíragömböcske külső sejtrétege lesz a későbbi lepény őse, melynek sejtjei az anyai méhnyálkahártyát bontani képes enzimet termelve hozzák létre a nyálkahártyába süppedés, a beágyazódás lehetőségét. A 2-3 hetes embrió már folyadékkal körülvéve mutat ultrahanggal egy 10-12 milliméteres amnionhólyagot, ennek méhfali oldalán, de belül egy embriódombot, külső oldali sejtjei besüllyedve a méh terhességi nyálkahártyájába már az őslepénykét alkotják.
Ez a lepényi szövet a magzattal együtt növekszik, a terhesség végére 20-22 centiméteres átmérővel, 2-3 centiméteres vastagsággal és 600-900 gramm súllyal születik meg a magzat után. A kifejlett (megszületett) méhlepény lapos, korong alakú képződmény, átmérője 16-20 cm, vastagsága 2,0-2,5 cm, tömege mintegy 500 g. Magzati felszíne sima amnionhámmal borított, anyai felszíne egyenetlen, tagolt.
A méhlepény szerepe és felépítése
A méhlepény (placenta) a méhlepényes emlősöket (Eutheria) a magzati életben tápláló, részben anyai, részben magzati eredetű szerv. A méhlepény anyai felszíne fejődése során úgynevezett bolyhokat alkot, melyek részben behatolva a méh vastag terhességi nyálkahártyájába (decidua) kötőszövetes vázzal a méhfallal kapcsolatot alkotnak. A bolyhok közepébe vezető vérágak dús hajszálérrendszert képeznek a boholyt borító hám alatt.
A bolyhok közötti űrbe az enzimekkel megbontott anyai méherekből állandó friss anyai vér áramlik, mely oxigénnel és anyai tápanyagokkal a boholyhámon át a magzati vérkeringésbe jut. A bolyhok erei a köldökzsinórban két artériát és egy tágabb vénát létrehozva kötik össze az anyai keringést és a magzatét. A vér nem keveredik, nem közös; a vénában a magzati vérrel csak tápanyag- és oxigénmolekulák áramlanak a magzat májába, majd testszerte. A két artéria a magzat főverőeréből ágazik vissza a köldökzsinóron át a lepényi bolyhokba.
Gondoljunk bele, hogy ez a rendszer 280 nap alatt egy érett újszülött súlyának megfelelő anyagmennyiséget szállít. Ezt a hatalmas szövetigényt a terhesség alatt a fokozottan növekvő anyaméh keringési rendszerének nagyfokú megnövekedése tudja csak teljesíteni. A terhesség utolsó harmadában az anyai vérkeringés 20%-a fordul meg percenként. Egyes kutatók szerint szülés előtt a méhlepény hajszálereinek elméleti hossza több mint ötven kilométer.
Magzati (magzati) keringés
Anyai és magzati rész
A méhlepény magzati része (placenta fetalis) a korionlemez, amely a megtermékenyített és beágyazódott petesejtek fejlődése során, a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből alakul ki. A korionlemez közepén tapad a köldökzsinór, amelynek verőerei ebben a lemezben oszlanak el és vénája itt szedődik össze. A korionlemezből a méhlepény anyai része felé bolyhok nyúlnak, amelyek nagyobb törzsei tapadnak az anyai részen (tapadó bolyhok), ugyanakkor egyre vékonyabb ágakat bocsátanak az anyai vért tartalmazó boholy közötti (intervillosus) térbe.
A kisebb bolyhok falán keresztül történik meg az anyagok kicserélődése az anyai és a magzati vér között. A két vért a bolyhok falának rétegei választják el egymástól. (Ezek a boholy felszínétől kiindulva a következők: szinciciotrofoblaszt (syncytiotrophoblast), citotrofoblaszt (cytotrophoblast; Langhans-féle sejtek), alaphártya (membrana basalis), a boholy magzati kötőszövete, a magzati kapilláris alaphártyája, a magzati kapilláris endothélium rétege.)
A szinciciotrofoblaszt sejtek sajátos tulajdonságai közül kiemelendő, hogy képesek lebontani az anyai szöveteket, ezzel biztosítják egyrészt a beágyazódást, másrészt a méhnyálkahártya lebontásával az anyai vérrel kitöltött, bolyhok közötti tér kialakulását, az anyai erek falának lebontásával az anyai ereknek ezekbe terekbe való beömlését és ezáltal az anyai vérrel történő átáramlását.
A boholy közötti térbe a méhnyálkahártyából visszamaradt sövények nyúlnak be, amelyek úgy osztják kisebb egységekre a méhlepényt, hogy a részek boholy közötti tere lényegében egységes marad. Ezek a kisebb egységek a kotiledók (cotyledo), a placenta 15-20 ilyen részből áll. Az egész boholy közötti teret trofoblaszt béleli. A trofoblaszt sejtek így közvetlenül érintkeznek az anyai vérrel, de az anyai szervezet nem kezeli őket antigénként. Szorosan tudnak kapcsolódni a bolyhok közötti terekbe ömlő, illetve innen elvezető anyai erek endothelium sejtjeihez.
Az anyai részt (placenta materna) a terhes méh nyálkahártyája alkotja (decidua; hullóhártya). A magzatburok, a korion (chorion) felületéről bolyhok nőnek be a méhnyálkahártyába, és annak vérrel telt üregeiből tápanyag és oxigén kerül a magzatba, a salakanyagok pedig az anya vérébe távoznak.
Immunológiai védelem
A méhlepény az anyai vérből ellenanyagokat is átjuttat a magzatba, így az újszülött immunológiailag nem teljesen védtelenül születik meg. Ugyanakkor sajnos egyes vírusfajták átjutása is lehetséges, melyek károsíthatják a magzatot. Azt, hogy az anyai szervezet immunológiailag nem reagál a magzat jelenlétére a placenta többféle mechanizmussal biztosítja. Ezek közül megemlíthető, hogy Neurokinin B-t termel, amely megakadályozza, hogy a szervezet felismerje az idegen antigént, ezenkívül a magzati oldalon szupresszor nyiroksejtek vannak, amelyek akadályozzák az anyai citotoxikus nyiroksejtek aktivitását az interleukin 2 gátlása útján. (Az anyai anti-Rh antitestek, amennyiben kialakulnak, bejutnak a magzati vérbe.)
Hormontermelés
A méhlepény belső elválasztású (endokrin) funkcióval is bír, számos fontos hormont termel:
- Human Choriogonadotropin (hCG): Ez az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, körülbelül a terhesség 10. napján. Ezt a hormont használják a terhességi tesztekhez. Ez előtt vagy utáni időszakaszokban fals negativitást mutathat. Csak a terhesség alatt van jelen.
- Human Placentaris Lactogen (hPL) / Chorionalis Somatotropin: Elősegíti a tejmirigyek fejlődését, majd a tejtermelést, és besegít a magzat tápanyag-felhasználásába is.
- Ösztrogén: A lepény által termelt ösztrogén megfelel a petefészkek tüszőhormonjának, jóval magasabb szinten termelve. Felelős a hatalmas szövetnövekedésért a terhesség alatt.
- Progeszteron: Biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását a terhesség alatt. A lepényi progeszteron (sárgatesthormon) - a termékeny életszakaszban terhességen kívül szintén a petefészek által ciklusonként termelve - biztosítja a méhnyálkahártya fejlődését és csökkenti a méhizomzat érzékenységét az agyalapi mirigy méhizomzat-összehúzó, majd a szülésnél szerepet játszó oxitocin hormonjával szemben. Ezzel gátolja a koraszüléshajlamot.
Ezek a hormonszintek a ciklusokban a petefészkek által termelt ezen hormonoknak 20-30-szor magasabb szintjei. A lepény növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségben hormonokat is termel. A már említett HCG biztosítja a lepény ösztrogén és progeszteron hormonjának termelődését, mely a hatalmas szöveti fejlődést biztosító méhnyálkahártya és lepényi keringés fennmaradását szolgálja.
Problémák a méhlepénnyel
Fentiekből érthető, hogy a méhen belüli magzat léte, fejlődése, egészsége, a megszületés terhelésének károsodás nélküli elviselése szorosan a lepényi működés függvénye. A megtermékenyült, beágyazódó embrió méhen belüli beágyazódási helye lényeges. A vastag izomzatú méhtestben bárhol megfelelő, fent az úgynevezett fundusban, vagy a mellső, illetve hátsó falon. Itt a lepény megfelelő vérhálózattal kapcsolódhat az anyai keringéshez.
A méhlepény elhelyezkedése
Problémát jelenthet az úgynevezett mélyen tapadó lepény a vékonyabb falú, passzívnak nevezett alsó méhszakaszon, melynek a fali keringése jóval gyengébb. Másrészt a lepény érintheti a belső méhszájat a szélével, súlyos esetben lefedi úgynevezett centrális lepényként. Itt a lepény tapadása gyenge, vérzéses tüneteket jelenthet már a korai hónapokban. Ha csak a lepény pereme érintkezik a belső méhszájjal, fejlődése folyamán esetleg felhúzódhat. Centrális lepény eleve szülési akadály, elektív (előre időzített) császármetszés javasolt.
Lepényleválás
Ritka szövődmény a lepény leválása, esetleg traumás hatásra, mely kisebb területen részleges. Ha széli, erős vérzéssel jár, ha központi, vérömleny alakul ki a lepény alatt, esetleg tovább feszít teljes leválássá. Kismértékű leválás hegesen gyógyulhat, nagyobb mértékű akut tünetek miatt azonnali beavatkozást igényel, szerencsére igen ritka.
A méhlepény öregedése
A méhlepény gyorsan fejlődő, ideiglenes szerv, mely könnyen öregedhet, degenerálódhat, meszesedhet. A lepény kellő érettségét ma már ultrahangos vizsgálattal ellenőrizhetjük, az érettségét 1-től 3-ig osztályozzuk. Jól érett, hármas osztályzatú lepény meszesedési gócai nem okoznak problémát. A lepény teljesítőképessége a növekvő magzat egyre növekvő igényei miatt a terhesség utolsó három hónapjában (trimeszterében) válik döntővé. Rosszul teljesítő lepényi funkció miatt marad le a magzat az átlagtól súlyában, ami ultrahangos ellenőrzéssel jól követhető, szükség esetén idő előtti terhességbefejezést jelenthet.
A magzat megszületése után a méhizomzat összehúzódásával 5-10 perc múlva a lepény is megszületik, melynek anyai felszínén a bolyhok teljességét gondosan átvizsgálják, elkerülendő az esetlegesen visszamaradt boholy okozta utóvérzést, fertőzést.