A depresszió népbetegség, amely a lakosság jelentős részét érinti, és nem csak az egyén, hanem a társadalom szintjén is érezhető hatással bír. A hangulatzavarokkal kapcsolatban óriási a látencia: sokan szégyellik, titkolják, sőt maguknak sem vallják be, hogy betegek. Pedig a depresszió valódi, orvosi értelemben vett betegség, és emiatt nemcsak lehet, hanem szükséges is kezelni.
A depresszió kialakulása és kezelése
A depresszió kialakulásának pontos oka nem ismert, de számos tényező növelheti a kockázatot, például genetikai hajlam, hormonális változások, vagy pszichoszociális stresszorok. A depresszió biológiai hátterét egyszerűen fogalmazva az agyi kémiai egyensúly felborulása okozza, ami hosszú távon akár az agyszerkezetre is hatást gyakorolhat.
A depresszió kezelésének leggyakoribb módjai közé tartoznak a pszichiátriai és pszichológiai kezelések, a gyógyszeres kezelés, valamint az életmódbeli változások, mint a rendszeres testmozgás, elegendő alvás, egészséges étrend, és a stressz csökkentése. Közepes és súlyos tünetek esetén a gyógyszeres terápia a leggyakoribb kezelési mód, amelyet pszichiáter szakorvos állít össze.
Az antidepresszánsok hatásmechanizmusa
Az antidepresszánsok olyan gyógyszerek, amelyeket a depresszió, kényszerbetegség, pánikbetegség, fóbiák és szorongásos zavarok, anorexia, bulimia, poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kezelésére alkalmaznak önállóan vagy más gyógyszerekkel kombinálva. Ezek a gyógyszerek kiegészítik a pszichoterápiát, a kognitív kezelést és az életmódváltást.
Az antidepresszánsok működése azon alapul, hogy helyreállítják a depresszió hátterében meghúzódó agyi anyagcserezavart, pontosabban növelik a szerotonin, a noradrenalin vagy a dopamin mennyiségét az agy megfelelő területeiben. Ezek a neurotranszmitterek (agyi ingerületátvivő anyagok) felelősek a hangulat szabályozásáért, és depresszióban a mennyiségük jellemzően alacsonyabb. Az antidepresszívumok hatása abból áll, hogy lassítják vagy megakadályozzák a szinaptikus résben a koncentráció további csökkenését.
Ezt többféle módon tehetik meg:
- Visszavétel (reuptake) gátlása: A neuron a már kilövellt neurotranszmittert nem veheti vissza a résből, így nagyobb koncentrációban maradnak a szinaptikus résben.
- Bontóenzimek blokkolása: A monoaminooxidáz (MAO) gátlók megakadályozzák, hogy a neurotranszmittereket lebontsa az enzim.
Antidepresszáns gyógyszercsoportok
A pszichiáterek számos antidepresszív hatással rendelkező gyógyszercsoporttal dolgoznak, amelyek különböző módon fejtik ki hatásukat:
- Triciklikus vagy tetraciklikus antidepresszívumok: Az első generációs szerek, amelyek hatékonysága a mai napig kiváló. Mindhárom neurotranszmitter (szerotonin, noradrenalin, dopamin) visszavételét gátolják.
- Szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI) és szelektív noradrenalin-visszavétel gátlók (SNRI): Viszonylag újabb gyógyszerek, kedvezőbb mellékhatásprofillal. Ezek szelektíven emelik meg a szerotonin vagy a noradrenalin szintjét. Az Escitalopram-Teva is az SSRI csoportba tartozik.
- MAO-bénítók (monoaminooxidáz-bénítók): A neurotranszmitterek lebontását gátolják. Bár mellékhatásaik kevésbé kedvezőek, mint az SSRI-ké, sok esetben ezek az egyetlen hatásos gyógyszercsoport.
- Kettős hatású gyógyszerek: Egyszerre hatnak a szerotonin és a noradrenalin, vagy a noradrenalin és a dopamin visszavételére vagy felszabadulására.
Az antidepresszánsok alkalmazása
Az antidepresszánsokat napi rendszerességgel kell szedni, általában napi egy alkalommal. A pozitív hatás 2-4 hét elteltével érezhető, de a teljes hatékonyság elérése 8 hétig is eltarthat. Általános javaslat, hogy az antidepresszánsokat legalább 6 hónapig kell szedni a tartós eredmény eléréséhez.
Fontos, hogy az antidepresszánsok dózisának csökkentése, szedésük abbahagyása, vagy a típusának megváltoztatása csak orvosi felügyelet mellett történhet, mivel a hirtelen felfüggesztés elvonási tüneteket okozhat. Az alkohol fogyasztása nem ajánlott, mivel csökkentheti az antidepresszánsok hatását és veszélyes is lehet.
Miért vagy DEPRESSZIÓS? - A Depresszió Agyi Háttere #önismeret #pszichológia #oktatás
Az antidepresszánsok mellékhatásai
Az antidepresszánsok szedésekor felléphetnek mellékhatások, mint például megnövekedett étvágy, súlygyarapodás, hányinger, álmosság, fejfájás, szájszárazság, alvási nehézség vagy szexuális problémák. Az alkalmazás első két hetében az öngyilkosság elkövetésének kockázata is megnőhet. A tünetek többsége azonban átmeneti, 1-3 hét után elmúlik. Tartósan fennálló mellékhatások esetén érdemes lehet más hatóanyagú gyógyszerre váltani.
Terhesség és HCG hormon: Kapcsolat a hányingerrel
A terhességi hányinger és hányás, vagy "reggeli betegség" a nők legalább kétharmadát érintő kellemetlen kísérőjelensége a terhesség első három hónapjában. Ez a jelenség összefüggésbe hozható a humán choriongonadotropin (HCG) hormon magas szintjével, de szerepet játszhat benne a magas ösztrogén és pajzsmirigyhormon szint is.
A HCG hormon a megtermékenyített petesejt beágyazódását követő két napon belül kezd el termelődni, és legmagasabb szintjét a terhesség 8-10. hetében éri el. Döntő szerepet játszik a terhesség megtartásában. Az agyban található hányingerközpontban HCG hormonszintet érzékelni képes receptorok* találhatók, ami magyarázhatja a hányingert.
Érdekes módon, statisztikai vizsgálatok megerősítették, hogy azoknál a nőknél, akik terhességük korai szakaszában hányingerről/hányásról számolnak be, kevesebb szülési komplikáció várható, és életképesebb utódot hoznak a világra. Ez arra utal, hogy a terhességi hányásnak evolúciós "célja" lehet, talán a magzat védelme az anya által elfogyasztott ételekben található mérgező anyagoktól.
A terhességi hányinger és hányás csökkentésére a gyömbér hatékonynak bizonyult. Kutatók 1 gramm gyömbér port ajánlanak egy napra elosztva, folyadékkal bevenni. A hipnózis is hatékonynak találták a tünetek enyhítésében, még a vészes terhességi hányás esetében is, és előnyös, hogy nincsenek magzatra veszélyes mellékhatásai.
Antidepresszánsok és terhesség: Kockázatok és megfontolások
A depresszió és szorongás terhesség alatt és a postpartum időszakban is gyakori. Szülés előtt a nők körülbelül 18,4%-a szenved depresszióban, postpartum mintegy 19,2%. A harmadik trimeszterben minden 5. nő él át szorongásos epizódokat, a szülést követően pedig körülbelül 11,1%-nál fordul elő anxietás.
Az antidepresszánsok terhesség alatti alkalmazását illetően ellentmondásos adatok vannak, ami bizonytalansághoz vezet. Két újabb vizsgálatban felmerült az újszülöttkori postnatalis adaptációs szindróma (PNAS), perzisztens pulmonaris hypertonia (PPHN), az első trimeszterben észlelt teratogenicitás, a koraszülés és a csecsemőhalálozás fokozottabb kockázata.
Azonban a malformációkat illető bizonyítékok kevésbé konzisztensek, és a publikált tanulmányok metodológiái is eltérőek. Egyes vizsgálatok szerint a specifikus SSRI-alkalmazás és a szülési szövődmények között kapcsolat észlelhető, de az összesített evidencia szerint ezek is inkonzisztens eredmények.
A PNAS-szindróma a késői terhességben antidepresszánssal kezelt anyák újszülöttjeinek körülbelül 30%-ában fordul elő, de ez átmeneti jelenség, néhány nap, esetleg néhány hét alatt rendeződik. A PPHN irodalma kisméretű és nem kontrollált vizsgálatokra szorítkozik, és fennállnak egyéb kockázatok is, mint például a rassz, a szülés módja, az egyidejű obesitas, asthma, diabetes - ezeket sok vizsgálat nem vett figyelembe. Ezért a PPHN kockázatok evidenciái az in utero antidepresszáns alkalmazás miatt nem konkluzív erejűek.
Összességében az SSRI-k terhesség alatti alkalmazása relatíve biztonságosnak tekinthető, a terhességben és a postpartum időszakban is. Más antidepresszáns csoportokat illetően kevés eredmény áll rendelkezésre, a meglévő vizsgálatok biztatóak, de nem definitív erejűek.
tags: #antidepresszans #gyogyszerek #hcg