Az amerikai babák, vagyis a csecsemőkkel kapcsolatos szokások és történelmi érdekességek sokszínű képet festenek a múlt és a jelen között. A bébik ketrecbe zárásától a koraszülöttek életben tartásáig, számos olyan téma merül fel, amelyek mindannyiunkat érintenek.
A múlt emlékei: Bébiketrecek és a friss levegő kultusza
Bébiketrecek díszítették zsúfolt nagyvárosok házainak oldalát az 1920-as évektől kezdődően Amerikában és a Londonban is. A ketrecekben a gyerekek szabadon levegőzhettek, míg az édesanyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Még az USA 32. elnökének felesége is kipróbálta az ablakon kilógatós módszert.
Az 1906-ban, kislánya születése után, Eleanor Rooseveltnek, az USA majdani first ladyjének az orvos azt tanácsolta, hogy rendszeresen tegye a lányát, Annát nyitott ablak közelébe, hisz a gyerekeknek jót tesz a friss levegő. Eleanor Roosevelt megfogadta orvosa tanácsát, sőt, olyan komolyan vette anyai teendőit, hogy egy drótból és fából készült kosárban kitette szunyókáló kislányát a New York-i lakásuk ablakába.
Ez a modern és szokatlan megoldás egy aggódó szomszéd figyelmét is felkeltette, és megfenyegette az újdonsült anyát, hogy bejelenti a hatóságoknál, amiért ilyen felelőtlen módon az ablakon lógatja ki saját gyermekét. Eleanor nem sokkal később, akkor már elnök férje oldalán szóvá is tette, mennyire megdöbbent szomszédja reakcióján, ugyanis ő csak próbált modern anyaként helytállni. Akkor még sem ő, sem a szomszéd nem sejtethette, hogy egy pár évtizeddel később milyen forradalmi ötlet lesz ez az ablakon ketrecben-kosárban kilógatós megoldás.
A babaketrecek ötletét 1922-ben Washingtonban szabadalmaztatta egy Emma Read nevű nő, az eredeti gondolatot azonban több forrás is egy Dr. Luther Emmett Holt nevű orvosnak tulajdonítja, aki egy 1884-ben írt könyvében már hosszasan értekezett arról, hogy a legkisebbek egészséges fejlődéséhez és növekedéséhez milyen fontos, hogy sokat legyenek a szabad levegőn.
A drótból készült babaketrecek azoknak a családoknak lettek kitalálva, akik zsúfolt nagyvárosok házaiban éltek terasz, hátsó udvar és kert nélkül. Az anyák kitették a babákat az ablakba levegőzni, és amíg a kicsik napoztak, aludtak vagy épp játszottak, az anyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Persze jöhet a kérdés, hogy mi volt akkor, ha esett a hó vagy az eső? Nos, a bébiketrecek feltalálói erre is gondoltak: tetővel és függönyökkel látták el ezeket a ketreceket, amik a legkisebb fuvallattól is megóvták a ketrecben szunyókáló gyermekeket.
A trend nemcsak Amerikában, hanem Londonban is elterjedt az 1930-as években, és idővel már elengedhetetlen eszköze volt sok brit háztartásnak. Sőt, egyes kerületekben szorgalmazták is ezeknek a ketrecek felszerelését a házak oldalára, mint például a keleti londoni Poplar negyedben, vagy olyan szomszédközösségek is kaptak belőlük, mint a Chelsea Baby Club.
Arról, hogy mikor mentek ki a divatból ezek az ablakba kirakott babaketrecek, nincs pontos adat. Valószínűsíthető, hogy a 20. századik második felében kezdtek kikopni a közhasználatból, mikor egyre nagyobb figyelmet és hangsúlyt kaptak a gyerekek biztonságával, egészségével kapcsolatos intézkedések és szokások, plusz egyre több lett az autó is az utcákon.
Koraszülöttek: Kihívások és csodák a modern orvostudományban
A koraszülöttség az egyik legkomolyabb kihívás a modern szülészetben és neonatológiában. A koraszülöttnek azokat a kisbabákat nevezzük, akik a várandósság 37. hete előtt jönnek a világra. A születési hetek alapján az éretlenség fokával összefüggésben több csoportba osztják őket. A nemzetközi besorolás alapján a 32-36. héten született kisbabák az „enyhe” koraszülött kategóriába tartoznak, a 28-31. hétre születettek az „alacsony gesztációs korú”, míg a 22-27. hétre születettek a „nagyon alacsony gesztációs korú” kategóriába esnek.
A koraszülöttség egyik jele az alacsony születési súly, de előfordul, hogy az időre született babák sem érik el a 2500 grammos határt, ez tehát csupán az egyik kritérium. A terhesség kora szerint a koraszülött kisbabák életben tarthatóságának alsó határt szabtak, amely jelentősen eltér a különböző országokban. A legtöbb európai államban a magzati kor 22. hetétől és/vagy az 500 grammos testsúlytól tartják életben a babákat, de például Norvégiában az ettől fiatalabb, 12 hetes megszülető magzatok esetében is megpróbálják fenntartani az életfunkciókat.
A szakemberek szerint egyébként az esély az életben maradásra 500-700 gramm között 40-50 százalék, 750-1000 gramm esetén a babák 15-20 százaléka sajnos nem éli túl az újszülöttkort. Az angol orvosi etikai tanács azt javasolja, hogy a terhesség 22. hetében született csecsemőket ne élesszék újra. A magyarázat egyszerű: a hosszú élesztési kísérletek nyomán kivétel nélkül súlyos idegrendszeri károsodást szenvednek a gyerekek.
Hosszú évek óta szomorú statisztikai adatsort vezet hazánk: az Európai Unióban, Magyarországon jön világra a legtöbb koraszülött. Évente nyolcezer baba születik idő előtt, közülük 1300-an kritikusan alacsony súllyal. Míg az uniós átlag 4-5 százalék, addig a korán szülők száma nálunk eléri a 10 százalékot is, és a babák 12 százaléka sajnos tartós károsodást szenved. Évente hatezer koraszülött kerül a huszonegy koraszülött-intenzív osztály valamelyikére.
Az egykori legkisebbek hátránnyal indulnak az életben, nagyobb az esélyük ugyanis a hallás- és látáskárosodásra, a cukorbetegségre vagy az idegrendszeri és vérnyomásproblémák kialakulására, mint társaiknak. Azért legyen egy biztató hír is: a kis súlyú koraszülöttek halálozási aránya az utóbbi években sokat javult.
Bő egy évszázaddal ezelőtt a New York melletti Coney Islanden a korában úttörőnek számító Martin Arthur Couney doktor rendezett unikális kiállítást. Élő csecsemőket lehetett megnézni, az orvos pedig negyven éven át a 25 centes belépőkből finanszírozta a babákat életben tartó inkubátorokat, amikért viszont a szülőknek nem kellett fizetniük. Ennek a megoldásnak rengeteg, a kórházakban egyébként kis súlyuk miatt elutasított gyerek köszönheti az életét.
A technológia elterjedéséhez meglehetősen sok idő kellett: az első inkubátort 1881-ben mutatta be egy francia szülészorvos. Még az 1870-es években jött rá, hogy az állandó hőmérséklet nem elég a koraszülöttek vagy a beteg újszülöttek életben tartásához, szükség van az elkülönítésre, higiéniára, megfelelő táplálásra, meleg és párás környezetre is. A baromfiudvarokban látott inkubálásból lett végül az emberi inkubátor. Az első „csecsemőmelegítő eszközök” fadobozok voltak, bennük meleg vizes palackokkal. 1864-ben készítették el a dupla falú változatot, amiben meleg víz cirkulált.
A világon évente körülbelül 15 millió baba születik idő előtt, ami az újszülöttek több mint 10 százalékát jelenti. A koraszülöttek aránya az USA-ban 12 százalék, ami Thaiföld, Törökország és Szomália értékeivel egyezik meg; Japánban és Svédországban ez az arány 5,9 százalék.
Bár a koraszüléseknél a vezető ok még mindig a dohányzás, az alkohol és a drog, szakemberek szerint társadalmi oldala is van annak, hogy Magyarországon magas az idő előtt érkezett babák száma. Jellemzően a rosszabb szociális háttérrel rendelkezők körében gyakoribb a koraszülések száma.
Rekordméretű és élethű babák: Modern trendek és játékok
Az utóbbi években több olyan eset is napvilágot látott, amikor rendkívül nagy vagy rendkívül kis súlyú babák születtek, megdöntve a korábbi rekordokat. Ezek az esetek rávilágítanak a szülészet és az újszülött-gondozás fejlődésére, ugyanakkor felhívják a figyelmet a koraszüléssel és a túlsúlyos újszülöttekkel kapcsolatos speciális kihívásokra is.
Egy New York-i anyuka nem hitt a szemének, amikor gyermeke rekordot döntött azzal, hogy majdnem kétszer akkora volt, mint egy átlagos újszülött. Terrica és Shawn bár számítottak arra, hogy nem lesz kicsi a gyermekük, ám Shawn Jr. január 31-én így is meglepte a Cayuga Medical Center dolgozóit. Olyan érzés, mintha egyből egy három hónapos babára ugrottam volna - mondta az anyuka.
A kórház által megosztott képen Shawn Jr. éppen Margot mellett pózol, aki Chloe és Viktor lánya. A két baba egy napon született. Igazán elbűvölő volt, és jó emlékeztető arra, hogy a babák mindenféle formában és méretben léteznek - mondta Chloe, hozzátéve, hogy Shawn Jr. még érdekesebbé tette a saját szülési élményét is. A kórház közölte: teljes megtiszteltetés számukra, hogy ilyen különleges gyermekek világra jövetelénél asszisztálhatnak, és részesei lehetnek a családok fontos pillanatainak.
A gyermekjátékok világában a határok szédítő tempóban mozognak. Ezért hozunk nektek egy egyedi és kézzel készített reális Reborn babát, amely egy igazi baba abszolút hű mása. Az reborn babák az Amerikai Egyesült Államokból származnak, és jelenleg óriási érdeklődést élveznek szerte a világon. Minden reborn baba minőségi anyagokból készül. A baba teste párnázott és kellemes anyaggal borított. A végtagok és a fej kiváló minőségű szilikonból készül, amely nagyon hűen hasonlít az igazi bőrre. A reborn babáknak kellemes tapintású, gyönyörű hosszú hajuk van és nagyon könnyen fésülhetők.
A reborn babák hatalmas és alapvető előnye, hogy ezek a fajta játékok valóban úgy néznek ki, mint egy valódi élő csecsemő, mégpedig körülbelül 6-9 hónapos korban. A baba magassága körülbelül 60 - 70 cm, és ennek köszönhetően nagyon könnyű különféle ruhákat vagy kiegészítőket vásárolni rá. Az élethű reborn babák ideális és elengedhetetlen kiegészítői a babakocsik. Gyermekeknek 2 éves kortól ajánlott.
Relaxing Reborn Video| Baby’s First Day Home From The Hospital + Name Review🧸 Reborn Roleplay
A dokumentumfilm a világ négy különböző pontján élő csecsemő első életévét mutatja be. A film érdekessége, hogy különböző kultúrákat, szokásokat ismerhetünk meg, miközben a kicsik életét figyeljük. A nyitó képsorok a különféle születési körülményeket mutatják be, valamint azt, hogy a különböző kultúrák miként várják az új életet. A rendező az egyes részekben jól hangsúlyozza a fejlődési mérföldköveket. Érdekes látni, hogy minden babánál kirajzolódik az egyedi személyiség már életük ilyen korai szakaszában. A film párbeszéd, feliratok és narráció nélküli, de nincs is rá szükség, hiszen a csecsemők nyelve nemzetközi. Bár az országok nyelve, kultúrája, és maga a környezet is különböző, de a babák sírása, nevetése, fejlődése ugyanaz. A film bebizonyította, hogy sok hasonlóság van bennünk, akármelyik szegletében is éljünk a világnak.
Míg Namíbiát és Mongóliát alig érintették a technológiai vívmányok, addig Tokió és San Francisco egy teljesen megváltozott világot mutat be. A japán és amerikai baba környezete tele van kütyükkel, könyvekkel, háziállatokkal, s el is vannak kényeztetve. A film konklúziója, hogy nem számít a kulturális háttér, ahogy az sem, milyen anyagi körülmények közé érkezik a pici, s hogy fejlett vagy fejlődő országban nevelkedik a baba, hiszen mind a négy gyermek hasonlóan felfedez, tanul, fejlődik. Ráadásul minden baba aranyos. Mindegyikük számára igazi küzdelem a mászni, állni, járni, futni, beszélni tanulás.