Bennszülött álomidő dalok újszülötteknek: Hagyományok és modern értelmezések

Az altatódalok és mesék világa elválaszthatatlanul összefonódik a gyermekkorral és a családi hagyományokkal. Ezek a történetek és dalok nem csupán szórakoztatnak, hanem tanítanak, formálnak, és mélyebb kötelékeket is teremtenek a generációk között. Nézzük meg, hogyan ötvöződnek a régi idők meséi a modern gyermekirodalommal, és milyen szerepet játszanak a családi emlékezetben.

Családtagok, akik altatódalt énekelnek egy újszülöttnek

A csiga, mint mesebeli figura: Hagyomány és újragondolás

A csiga nem épp sztár alkat, pedig a népmesékben és altatódalokban gyakran felbukkan. Puhatestű, véletlenül sem antropomorf, és ráadásul hímnős. Egyetlen, gyerekszemmel is értékelhető tulajdonsága a hátán hordott háza, na, abban van valami, meg a csápjában, ami valójában tapogató, és amelynek általában a végén található a szeme.

A "csigabiga" ikerszó eredete és jelentése

A „csigabiga” úgynevezett ikerszó, létrejöttének módja: ikerítés. A „biga” szó önmagában nem létezik, és akinek mégis eszébe jut Biga csiga és Batka manó („batka” sem létezik önmagában), az nyilván a nyolcvanas években volt gyerek.

  • Lázár Ervin Berzsián és Dideki nevű hősei közül Dideki az egyik csigacsalogató félrehallásának köszönheti nevét.
  • Időről időre szárnyra - közösségi médiára - kap a híresztelés, hogy az „ég a házad ideki” sor jelentése nem az, hogy a csiga otthona lángol, hanem hogy az ég, az égbolt volna a háza. Ez hülyeség, bár nagyon költői.
  • Természetesen Gryllus Vilmos megénekelte a csigabigát is, és természetesen négy sorban is sikerült valami igazán kedveset mondania: „Lassan jár a csigabiga, / táskájában eleség. / Várja otthon lánya, fia, / csigabiga-feleség.”

Székely Szabolcs: A csiga, aki nem talált haza

Székely Szabolcs 1983-ban született, és mesekönyvében, „A csiga, aki nem talált haza”, a csiga figura egy teljesen új értelmezést kap. A könyv logikus folytatása a 2021-ben megjelent hitvesi verseket és életközepi reflexiókat tartalmazó verseskötetének, a Beszélgetés történetének. Dömper, a csiga, eredetileg házi használatra született, Székely Szabolcs a nagyobbik kisfiának találta ki a figurát, akiből a MÁV Szimfonikusok felkérésére lett utcazenész.

Székely Szabolcs

A János vitézzel való összevetés nem túlzás: Székely Szabolcs nem véletlenül választotta elbeszélő költeményének formájául az ütemhangsúlyos, felező tizenkettes verselést, amelynek rímképlete: a a b b. Fürge, a magándetektív segíti Dömpert, aki önként ajánlotta fel szolgálatait az otthonát nem találó csigának.

Egyszer volt, hol nem volt... az ember 9.rész

Az emberi világ ábrázolása az állatmesékben

Az egyik legfőbb erénye Székely mesekönyvének, hogy - az állatmesék hagyományának megfelelően - az „embertelen” (értsd: ember nélküli) világban rendkívüli pontossággal ábrázol mindent, ami emberi. A szerző először is gyorsan tisztáz mindent, amin egy kekec (gyerek)olvasó fennakadhatna. Például: „eléggé komplikált / csigavégtagokkal pengetni egy gitárt” - mondja, „szinte lehetetlen, tenném hozzá rögtön / mázli, hogy csigánkat mesébe kell szőnöm”. „[E]gy mesében pedig bármi megtörténhet” - szól az alapvetés. De nem titkolja azt sem, „hogy a szent Természet alkot ily csodákat: / szóval a csiga, az kétivarú állat.”

Másodszor teremt egy viszonylag egyszerű alaphelyzetet: Dömpert meghívják a Singing Birds című tehetségkutató előválogatójába, ahová ő gitárosul el is indul, ámde hatalmas vihar kerekedik, s miután megsegít egy ázó-fázó szöcskebébit, maga kerül bajba, és „sajgó puhatestben ébred tudatára”. Eszébe jut a show, ahová elindult, a gitárja, ami összetört, a pótgitár, amiért haza kellene ugrani… és nem jut eszébe, hol van a haza.

A nyelvi pontosság és humor

A mesekönyv másik erénye a nyelvi pontosság. Annak ellenére, hogy hősei - értelemszerűen - versben beszélnek, sehol egy fölösleges szó, sehol egy rímkényszer alakította fals gondolat. Az emberi világot karikírozó helyzetek és megszólalások rettentően szórakoztatóak: a sünrendőrök rendőrségi bikkfanyelve; az imádkozó sáska körüli közösség, amely véletlenül sem akarja szektának nevezni magát, és amely a pozitív gondolkodás jegyében negatív és kirekesztő; a politikai szócsűrés-csavarás; az „alvilági kaland” Jungnál, a terapeuta vakondnál; a tehetségkutató, amely kéjes örömmel mutatja be a tehetségtelenséget… mind-mind ismerős, és Székely Szabolcs érzékeny ábrázolásmódjának köszönhetően kellőképpen és kellemesen humoros.

Az emberi kapcsolatok fontossága

Míg az ilyen-olyan tömegekkel való találkozások valóban nem sülnek el a legjobban, addig az „emberi” (vagyis állati) kapcsolatok gyönyörűen alakulnak a könyvben. Például, ahogyan Sün Sarolta a szelíd, agressziómentes kommunikációjával lecsillapítja a fogva tartott Dömpert, ahogyan Dömper meglátja Saroltában az egyenruha mögött az egyéniséget, majd végül ahogyan Sarolta szívében győz az együttérzés, és szökni hagyja - mit hagyja! szökésre biztatja! - Dömpert. Végül Dömperben magában is - szó szerint és képletesen is - helyre kerül minden. A helyreállt értékrendnek, a minden értelemben vett önmagára találásnak az egyébként sziporkázó szövegben szívszorító magasságai és mélységei vannak.

Kiknek ajánlott a könyv?

A kiadó a könyvet 6+ -osként jelölte meg (talán elsősorban a verses forma miatt). De Horváth Ildi illusztrátor kedves illusztrációi - az igenis gitárját pengető, majdhogynem antropomorf csigával, akinek van ugyan valami nyúlvány a fején, de az arcán igazi nagy rajzfilmes szem ragyog - akár kisebbek kezébe is valók. Székely Szabolcs úgy gondolta, hogy a mese mindenkié, és nem porciózta a mondanivalóját aszerint, vajon melyik gondolat hány éveseknek való.

Gyermekek olvasnak egy mesekönyvet

A család fogalma az idő tükrében

A család fogalma évszázadok, évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. „család - ‘szülők, gyermekek, valamint közelebbi és távolabbi hozzátartozók vérségi közössége’; ‘gyermek mint családtag’: négy családja van; ‘leszármazási alapon összetartozó lények vagy képződmények együttese’: méhcsalád, a rózsafélék családja; szócsalád; a finnugor nyelvcsalád. Származékai: családi, családias, családos, családtalan.”

Egy ősi római családi sztélé

A családi hagyományok és a génkészlet

Az emberiség történetében a „palacknyak-hatás” - amikor átmenetileg beszűkült a szegényes génkészletű populáció - is hatással volt arra, milyenek is lettünk. A család, mint a génkészlet továbbvivője, kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a folyamatban. A szlávok nélkül például család szavunk sem lenne, ez a szó volt a bonus track a fehér lóért, hozzácsapták a tótok, vagy még korábban, ki tudja ma már, enélkül csak makognánk össze-vissza és mutogatnánk fűnek-fának.

Egyszer volt, hol nem volt... az ember 9.rész

Emlékek és azonosságok: A nagyapa és unoka története

Beszélik, a nagyapám, anyám apja, aki évekkel a születésem előtt meghalt, kiváló szakács volt, de ennek ellenére vagy talán éppen ezért, egy alkalommal beledarált valamennyit a jobb kezének középső ujjából a fasírtba, roncsolt körömmel járkált azután, és ha éppen dologtalan volt, és teszem azt, sétálva korzózott, a háta mögött összefogta két kezét, a ballal a jobb csuklóját lazán átkulcsolva, ettől kicsit előredőlt, pont úgy festett, mintha filozófus volna, aki legott megoldja a megoldhatatlant. Ugyanígy járkáltam állítólag én is, négyévesen, mit sem tudva a halott nagyapámról, a falról kapartam titokban a meszet, a gyerekágy rácsának rejtekében, meggyűlt ugyanaz az ujjam, levették a körmöt, rosszul nőtt vissza, rettenetes karom a gyönyház dombocska helyén, szégyelltem vagy védtem, ki tudja, valamiért ugyanazt találta ki a test, mint a nagyapámé, mentem, némileg előre dőlve, nevetség tárgyaként, éppen, mint egy filozófus, a bölcsesség pici kedvelője.

Egy idős ember és egy gyermek együtt sétálnak

A család ábrázolása a művészetben és az ikonográfiában

Az Aquincumi Festő házában, amely télente csak napi háromszor, és akkor is percekre nyitnak meg a látogatók számára, hiába kerestem a Családot, mindenféle alakok álldogáltak gipszből, magányosan, inkább cselédeknek látszottak, mintha ezek elmentek volna otthonról. Ez a kő persze nem egy bizonyos családot ábrázol, nem szálltak alá csoportosan az alvilágba, mind egy szálig, csak a halált úgy általában, noha magát a sztélét nyilván nem egy absztrakció állíttatta, hogy az idő vizének megkövült tükrében szemlélje önmagát, hanem a család éppen élő tagjai.

A meghatóan naiv elgondolást örökíti meg, hogy egy bizonyos család tagjai valamennyien ide temettetnek majd el, egészen az idők végezetéig. Fölmerül, hogy ezek szerint azok, akik a jel sémáit, a család ikonográfiáját megalkották, szándékuk ellenére talán, de kétségtelenül, gyerekek törvényszerűen bekövetkező halálával számolnak, hogy a család fogalma ezek szerint elgondolhatatlan halott gyerekek nélkül, azok hiányában nem ábrázolható egyértelmű jelként.

Az én történetem: Zene és család

Soha nem érdekelt, hogy a médiában mutogassam magam. Mindig zenekarban játszottam, egyetlen helyzetben vagyok csak szólista: amikor zárt ajtók mögött zenét írok. Persze, anyám lelkesen gyűjtötte a korábbi megjelenéseket is. Minden ágon szorgalmas, igyekvő emberek az elődök, sok köztük a tanító és tanár. Apámnak gépészmérnöki diplomája volt, de zenészként élte le az életét. Anyám fiatalon komoly színházi sikereket aratott, a nagyapám viszont lebeszélte a pályáról azzal, hogy nem úrilánynak való. Mégsem szakadt el a színpadtól, több trióban énekelt - még Sárosi Katival is.

Egy régi fénykép egy családi zenekarról

A zenei pálya kezdetei

Az EMKE Kávéházban apám kísérte zongorán, így ismerkedtek meg. Kisiskolásként zenedébe jártam és napi három órát gyakoroltam, úgyhogy, ha megkérdeznek, milyen volt a gyerekkorom, azt szoktam válaszolni: rövid. Jóval korábban… már nyolc évesen volt képem kiállni vizsgára a szerzeményemmel. A kötelező etűd és szonáta után bejelentettem, hogy van egy saját. És dicsérték.

Később egy véletlen folytán a Harmonia Vocal tagja lettem, így tágabbra nyílt a látóterem. Bolba Lajos, a Rádió zenei szerkesztője a Bartók konzervatórium előtt szedte össze a tagokat, arcra válogatott. Meglátott a kijáratnál egy jojóval, elcsípett és megkérdezte: akarsz vokálozni? Így kerültem be a Rádióba, másrészt viszont apám révén - a helyetteseként. Sokszor hívták, és ha túl korán kellett menni vagy nem ért rá, engem küldött és bátran megtehette, mert bármit eljátszottam, amit elém tettek. Rám szoktak a szervezők, én meg rászoktam a stúdiómunkára. Ezzel párhuzamosan a komolyzene iránti szorgalmam alábbhagyott, szegény Zempléni tanár úr… Az első félévben minden óráján megjelentem, mert ő osztályozott, a második végén viszont a vizsgab...

tags: #alomido #dal #ujszulott #bennszulott