A pajzsmirigy alulműködése, orvosi nevén hypothyreosis, komoly problémákat okozhat a várandósság alatt és a családtervezés során. Ez a betegség teherbeesési nehézségeket, vetélést, fejlődési rendellenességeket és idegrendszeri problémákat okozhat a magzatnál, ráadásul friss kutatások szerint az autizmus esélyét is megnöveli.
Mi a pajzsmirigy alulműködés?
Pajzsmirigy-alulműködésről akkor beszélünk, amikor a vérben lévő TSH szintje megnő, ami a pajzsmirigy hormonok (T3 és T4) csökkenését jelzi. Mivel a pajzsmirigy az egész szervezet működését befolyásolja, az alulműködés igen változatos tüneteket produkál, melyek leginkább a megváltozott anyagcserének tudhatóak be.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy terhesség során nem csak az anya, de a magzat egészségére is negatív hatást gyakorol az alacsony T3, T4 szint. Ennek oka, hogy a magzat a 16. terhességi hétig az anya pajzsmirigy hormonellátottságára van utalva, ezért ha nála nincs elegendő hormon, úgy a babánál is hiány alakul ki. Ez idegrendszeri károsodást, vetélést, halvaszületést, placenta-leválást okozhat, tehát a problémát mindenképpen kezelni szükséges!
Van a pajzsmirigy-alulműködésnek egy olyan gyakori formája, a szubklinikai hypothyreosis, mely tünetszegény, így gyakran csak klinikai vizsgálatok alkalmával derül fény jelenlétére. Éppen ezért már a családtervezés időszakában érdemes ellenőriztetni a TSH és T4 szintet, ugyanis friss tanulmányok szerint az anyai szubklinikus pajzsmirigy-alulműködése összefüggésben áll a babánál az autizmusra utaló jelek meglétével.
Egy kutatásban 180 kismamától vettek vérmintát és megfigyelték, hogy nagyobb valószínűséggel lett autista gyermekük, ha TSH szintjük magasabb, T4 értékük pedig alacsonyabb volt a referencia tartománynál. A tudósok azonban hangsúlyozzák, hogy a témában további vizsgálatok szükségesek, ám mivel igen gyakori probléma a nők - és a férfiak - körében a pajzsmirigy-alulműködés, fontos, hogy mielőbb fény derüljön a zavarra, hogy mielőbb el lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.
A pajzsmirigy alulműködés tünetei
Amikor a pajzsmirigyhormon szintje még csak kismértékben tér el a normálistól, a tünetek nem jellegzetesek, így általában nem is tulajdonítanak nekik jelentőséget. Enyhe fáradékonyságon és a koncentrációs képesség romlásán kívül más nem érzékelhető. Komolyabb esetben az anyagcsere lelassul, lassabb lesz a mozgás, a beszéd, a gondolkodás is, érdektelenség alakulhat ki, ami könnyen összetéveszthető a depresszióval. Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az arc felpuffad, a haj ritkábbá és szárazzá válik, gyakran hullik is, csökkent a libidó, meddőség, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás, magas vérnyomás, testszerte vizenyő (ödéma) lépnek fel.
A pajzsmirigy és a terhesség
A terhesség a pajzsmirigy számára kihívást jelent, mert egyrészt megnövekszik a jódigény, másrészt csökken az anyai jód hozzáférhetősége. Fokozódik a terhesség alatt a pajzsmirigy hormonjainak lebomlása, másrészt a méhlepény (placenta) által termelt hormon, a hCG önmagában fokozza a terhes pajzsmirigyének méretét és funkcióját egyaránt. Ebből következik, hogy a TSH szint az első trimeszterben (három hónapban) alacsonyabb ("fiziológiás hyperthyreosis"), ezért a perifériás hormonok (T4 szint) meghatározása nélkül a TSH nem elegendő a pajzsmirigy funkció megállapításához.
A magzat fiziológiás transzplantátum, amelynek kilökődését számos védő genetikai, immunológiai és hormonális mechanizmus akadályozza. Ezen védő faktorok eredményeképpen az autoantitestek titere a terhesség alatt általában csökken, a szülést követően viszont emelkedik. Amennyiben ez a fiziológiás védő mechanizmus sérül (genetikai és környezeti faktorok miatt), akkor a szülést követő 3-12 hónap múlva autoimmun gyulladás (post-partum thyreoiditis) alakulhat ki a szülések 3-17 %-ában. Ennek népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy ez a betegség a hypothyreosis egyik leggyakoribb oka, korai felismerése azért is fontos, mert szubklinikus formában is jelentős rizikófaktora lehet menstruációs és fertilitási zavaroknak, spontán abortuszoknak, az újszülöttek mentális retardációjának, az anya későbbi szívbetegségeinek.
Bebizonyosodott az is, hogy policisztás petefészek betegségségben (PCO) szintén gyakori az autoimmun pajzsmirigy gyulladás.
Pajzsmirigy és terhesség
Abortusz és vetélés
Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedőkben a pajzsmirigyhormonok viszonylagos, illetve abszolút hiánya figyelhető meg. Az első három hónapban (trimeszterben) minimálisan emelkedett TSH-t mutattak ki. Amennyiben a TSH érték 2,5 mU/l fölé emelkedett és a TPO elleni antitest szintjük is magas volt, akkor a vetélés kockázata lényegesen növekedett. Ez azt jelzi, hogy az immunrendszer aktiválódása (antitest szint emelkedése) és a csökkent pajzsmirigy aktivitás mindenképpen káros a magzat szempontjából.
A nemzetközi irodalomban egyértelmű állásfoglalás található arról, hogy a terhesség, sőt a fogantatás előtt a csökkent működést, azaz a hipotireózist el kell kerülnünk megfelelő gyógyszeres kezeléssel.
A visszatérő, spontán vetélés esetében a megtermékenyülés megtörténik, a magzat beágyazódik, de a magzat kezdeti fejlődése 6-12. hét körül megáll. Az embrió vagy spontán kilökődik, vagy elhal. Amennyiben a spontán vetélés mögött nincsen genetikai, endokrinológiai, mikrobiológiai, vagy más környezeti tényező, akkor olyan ismeretlen eredetű vetélésről van szó, amelynek hátterében immunológiai okok lehetnek. Ezek lehetnek autoimmun betegségek (autoantitestek), (NK sejtek), az immunszabályozás zavarai.
A pajzsmirigy alulműködés kezelése
Mivel a pajzsmirigy-alulműködés komoly problémákat okozhat mind a családtervezés időszakában, mind a terhesség során, így érdemes még a próbálkozás előtt kivizsgáltatnia magát a leendő kismamának, hogy még a pozitív teszt előtt kiderüljön a zavar - javasolja dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza. Hozzátette, normál esetben teherbeesés után csak a várandósság elején kell ellenőrizni a TSH-t, a terhesgondozás során csak a kóros esetekben szükséges. Fontos továbbá a várandósság során a pajzsmirigy szintjének folyamatos monitorozása, hiszen a növekvő magzat fokozottabb hormonellátottságot igényel.
Amennyiben a vérvétel után bebizonyosodik az alulműködés, úgy legtöbbször a gyógyszeres kezelés gyors javulás hozhat. Az orvos által felírt készítményt a várandósság alatt is alkalmazni szükséges, ráadásul a terhesség előrehaladtával dózisát növelni kell! Ezáltal az anya és a baba is megfelelő mennyiségű pajzsmirigy hormonhoz jut hozzá, aminek következtében a hypothyreosis okozta veszélyek megszűnnek, így az anyuka egészséges gyermeknek adhat életet.
A hipotireózis kezelése azonban nem egyszerű feladat, mivel kicsiny az un. „terápiás ablak”, azaz nem könnyű megtalálni az ideális dózist és készítményt. A gyakori TSH meghatározások viszont azért sem javasolhatók, mert a tiroxin (T4) dózis változtatását a TSH szint csak megkésve követi. Az a tény, hogy az egyes T4 készítmények biológiai hasznosulása (ún. „bioviability”) lényegesen eltér egymástól, további óvatosságra inti a kezelést elindító, illetve ellenőrző szakorvost. Általános elvként leszögezhető, hogy a T4 kezelést alacsonyabb dózissal kell elkezdeni még akkor is, ha kísérő betegségek (pl. súlyos szívbetegségek) nincsenek. Az 1,0 körüli TSH érték elérése mellett az egyedi kezelés során, az életminőség javulását kell szem előtt tartani.
Autoimmun pajzsmirigygyulladás
A pajzsmirigy autoimmun betegségeinek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór. A krónikus autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek.
A legáltalánosabban az autoimmun betegségek okát abban látjuk, hogy az ember-környezet ősidők óta fennálló egyensúlya megbomlott. Ezt több oldalról többféle rész okra tudjuk bontani. Immunrendszerünk évmilliók alatt kölcsönhatásban fejlődött ki a bélflórával és az emberben élő különféle parazitákkal. Az immunrendszer normál működéséhez szükségünk van "régi barátainkra", azonban az ipari forradalmat követően az egyre javuló higiénés viszonyok miatt az immunrendszer Th1 és Th17 ágát egyensúlyban tartó paraziták lassan eltűntek környezetünkből és testünkből, s a bélflóránk is alaposan megváltozott a modern étrend hatására. Ezek a változások bizonyos génekkel összejátszva eredményezik az autoimmun betegségeket és az allergiás megbetegedéseket.
Az autoimmunfolyamatok egy másik megközelítése szerint a földműveléssel bevezetett új élelemanyagok (gabonafélék, hüvelyesek) olyan anyagokat tartalmaznak (glutén, lektinek), amelyek a bélfalat áteresztővé teszik, s így kórokozók és fehérjetöredékek juthatnak be a szervezetbe. Ezeket az idegen anyagokat az immunrendszer támadni kezdi. A bélfalat áteresztővé teszik még az élelmiszeripari anyagok, valamint számos gyógyszer, mint pl. az NSAID-ok. Ha a későbbiekben a saját szövetek valamely fehérjéjében hasonló molekuláris részletet fedez fel, akkor attól kezdve azt is támadja; ez az autoimmun folyamat lényege. A jelenséget molekuláris mimikrinek nevezik.
Az autoimmun pajzsmirigy alulműködést például az Epstein-Barr vírus is okozhatja a molekuláris mimikri útján, de sok más ismert kórokozóról is bizonyították, hogy okozhat autoimmun pajzsmirigygyulladást. Így például a Candida, a cytomegalovírus, a Helicobacter pylori, a toxoplazmózist okozó Toxoplasma gondii vagy a Yersinia. Arra hajlamosaknál autoimmun betegséget okozhatnak a vakcinákban található biológiailag aktív anyagok, illetve az adjuvánsként alkalmazott alumínium vegyületek, továbbá a mellimplantátumokból szivárgó szilikon.
A szakirodalomban több esetet ismertettek, amelyben influenzaoltás után vagy szilikon hatására autoimmun pajzsmirigy betegség alakult ki. A Cervarix HPV elleni oltás következményeit vizsgálva derült fény arra, hogy már egy adagtól is 3,75-szörösére nőtt fiatal nők közt az autoimmun pajzsmirigygyulladás gyakorisága.
A környezetünkben, ivóvizünkben, élelmiszereinkben egyre több mikro mennyiségű endokrin diszruptor, azaz a hormonrendszerben működésében zavart okozó anyag található, ezek közt számosat úgy ismerünk, mint amelyek célzottan a hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy tengely működésébe avatkoznak be egy vagy több ponton, vagy a szövetek pajzsmirigyhormon receptorainak működését zavarják. Egyre nagyobb az irodalma a különféle gyógyszerek okozta autoimmun betegségeknek és számos gyakran felírt gyógyszer is okozhat Hashimoto betegséget.
Az X kromoszóma szerepe
Ezek a modellek azonban nem magyarázzák meg, hogy az 1-es típusú cukorbetegséget és kolitisz ulcerozát leszámítva miért gyakoribb nőkben a Hashimoto és az összes többi autoimmun betegség. A nők immunválasza általában nagyobb, azonban a női hormonok szintje - bár egyes autoimmun betegségek lefolyását befolyásolja a terhesség - nem magyarázza a fokozott autoimmunitást.
Az X kromoszómákon található gének - szemben azzal a hiedelemmel, hogy ez csak "nemi" kromoszóma - általában testi funkciókat határoznak meg, és sok itt található gén az immunrendszerrel kapcsolatos. Amikor a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, minden egyes sejtjében a két - az apától és az anyától öröklött - X kromoszóma közül az egyik inaktiválódik, kivédve, hogy a két X kromoszómán található két azonos gén irányítson egyidejűleg azonos funkciókat. Az inaktiváció azonban általában csak 85%-ban sikeres, így bizonyos funkciókat dupla gén irányít, és ha ezek az immunműködés valamely részfunkcióját határozzák meg, olyan túlműködések alakulhatnak ki, amelyek végső soron autoimmunbetegségeket okoznak.
Mikrokimérizmus
Az 1970-es években ismerték fel a mikrokimérizmus jelenségét, ami azt jelenti, hogy az anya és a magzat közös vérkeringése miatt az anyából a magzatba kerülhet élő anyai sejt és megfordítva, magzati sejtek is átkerülnek az anyába. Így akár immunsejtek is "gazdát cserélnek" a terhesség során. Mikrokimérizmus akkor is kialakul, ha spontán vagy művi abortusz vet véget az induló terhességnek, de a terhesség során elhalt ikertestvér, sőt a vérátömlesztés vagy szervátültetés is előidézheti a jelenséget. Az élő sejtek osztódni is tudnak, így akár az anyában, akár az utódban előállhat az a helyzet, hogy a "átörökölt" immunsejtek támadni kezdik valamely sejttípust, vagy a szervezetbe jutott idegen sejtek váltanak ki tovaterjedő immunválaszt.
Számos autoimmun betegség esetén, és Hashimotóban is, bizonyított, hogy magzati eredetű sejtek találhatók a betegség által érintett szervben/szövetben. Az autoimmun pajzsmirigy betegség esetében a kutatás jelen fázisában azonban még nem tudni, ártó, védő vagy semleges szerepe van-e a pajzsmirigyben található magzati eredetű sejteknek.
Életmódbeli tényezők
A felsorolásból látszik, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegségnek számos, akár együttesen fennálló oka is lehet. A glutén, ezen belül az alfa-gliadin és tágabban a gabona fogyasztását már régen nemcsak a paleolit táplálkozást hirdetők tartják problémásnak, hanem tőlük függetlenül a tudományos kutatás is egyre több betegséget hoz kapcsolatba velük. Korábban csak a cöliákia betegséget hozták kapcsolatba az glutén összetevőjével, az alfa-gliadinnal, mára az autoimmunitás kialakulásának egyik gyanúsítottja.
A glutén kapcsán fontos megjegyezni, hogy a cöliákia, amely szintén egy autoimmun betegség, a 19. század utolsó harmadában vált problémává, mivel ekkor kezdte a modern nemesítések révén nagy alfa-gliadin tartalommal bíró modern kenyérgabona kiszorítani az ősi gabonaféléket. A Nem Cöliákia Típusú Gabonaérzékenységet mutatók közt hétszer gyakoribb (29%) volt az autoimmun betegség és ezek 85%-a autoimmun pajzsmirigy beteg volt. Ezekből az adatokból következik, hogy minden autoimmun pajzsmirigybetegnek kerülnie kéne a gabonaféléket és minden más glutén tartalmú élelmiszert és gyógyszert. A tapasztalatok és a vizsgálatok is azt mutatják, hogy ez csökkentheti az autoimmun folyamatokat.
Egy 24 hónapos vizsgálatban a gluténmentes táplálkozás hatására a betegekben teljesen normalizálódott az anti-TPO szintje. A tej- és a tejtermékek az alfa-gliadinhoz hasonló immunreakciót váltanak ki. Ez egybecseng azzal a régi megfigyeléssel, hogy autoimmun betegek mind a gabonafélékre, mind a tejre- és tejtermékekre tüneti romlással reagálhatnak. Mivel az 1-es típusú cukorbetegek felében mutatható ki pajzsmirigyellenes antitest, s ezek felénél, azaz 25%-nál ki is alakul a diagnosztizálható autoimmun pajzsmirigybetegség, ezért Hashimotós betegeknek a tej- és tejtermékek fogyasztása sem ajánlott. A szójának sincs jó híre, mivel ún. goitrogéneket, azaz olyan anyagokat tartalmaz, amelyek különféle mechanizmusokon keresztül gátolják a pajzsmirigy működését.