Az abortusz mint társadalmi probléma Magyarországon

Az abortusz kérdése összetett társadalmi, etikai, jogi és egészségügyi problémakört ölel fel, amely évtizedek óta foglalkoztatja a közvéleményt és a szakembereket egyaránt. Magyarországon a művi terhességmegszakítás legális, azonban a szabályozás és a gyakorlat sok esetben inkább hátráltatja, mint segíti azokat, akiknek szükségük van rá.

Az abortusztörvény módosítása és a szakmai vélemények

A közelmúltban új kiegészítéssel bővült a terhesség megszakításához szükséges igénylőlap. Az új abortuszszabályozás bejelentésére sok szervezet reagált már.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint a legnagyobb probléma az abortusztörvényt érintő módosítással kapcsolatban az, hogy az új szabályozás bevezetését nem előzte meg sem társadalmi vita, sem szakmai egyeztetés. A MOK ugyanakkor rámutatott, hogy a módosítás nem ellentétes a kamara etikai kódexével, illetve annak alapelvével, a kiegészítés ráadásul csak adminisztratív módon módosítja a meglévő protokollt. A nőgyógyásznak ugyanis eddig is meg kellett győződnie magzat életjeleiről, arról pedig köteles volt tájékoztatni a várandós nőt is. Az alelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a módosítást megelőzően a társadalom nem tudott beszélni, vitát folytatni a kérdésről. Az elnökség ezért úgy döntött, elindítanak ők egy társadalmi egyeztetést.

Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa a nők kínzásának nevezte az új szabályt. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az érvényes jogszabályok szerint egy 12 éves magyar fiatal már szexelhet egy másik, 18 évnél nem idősebb tinédzserrel, egy 14 éves pedig már bárkivel létesíthet szexuális kapcsolatot, tehát nagykorú személlyel is. Mindezt úgy, hogy 2021 óta - a vonatkozó jogszabályok változása miatt - drasztikusan csökkent az iskolákban a szexuális edukációt és nemi nevelést célzó foglalkozások száma. „A nemzeti alaptanterv tartalmában jelenleg nem biztosít lehetőséget arra, hogy a gyerekek a szexuális edukáció körébe tartozó kérdésekben (így például az abortusz kapcsán) valódi információkhoz jussanak” - fogalmaztak.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a nagy port kavart rendelet kapcsán viszont emlékeztetett: a magzatvédelmi törvény, miszerint az orvos feladata a terhességmegszakítással összefüggő döntési folyamatban a terhesség tényének megállapítása, ellentétben áll a mostani rendelet tartalmával. További probléma, hogy a rendelet önmagában is homályos, a tájékoztatás bemutatás fogalmai további tisztázásra szorulnának. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást kért a jogalkotói szándékról a Belügyminisztériumtól.

A belügyminiszter 2022 szeptemberében kiadott rendeletét sokan „szívhangrendeletként” azonosítják. Eszerint a terhesség megszakítását kérő nőnek orvosi lelettel kell igazolnia, „…számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon” bemutatták.

Dr. Wafa Dina szülész-nőgyógyász szerint a „papíron közepesen szigorú a magyar szabályozás”, az Egyesült Királysághoz képest szigorúbb, Lengyelországhoz képest megengedőbb. A valódi probléma a gyakorlatban van: a bürokratikus időhúzások miatt a művi abortuszok gyakran csak a 10. hét után történnek meg. „A szívhangot a hatodik hét előtt nem igazán lehet vizsgálni, mivel a szív ekkor még nem fejlődött ki. Mire eljut a nőgyógyászához, már elveszített 2 hetet, majd vár a családvédelmi szolgálathoz (jellemzően 1-2 hetet itt is), ott a második időpontra (további minimum 3 nap), majd a műtéti időpontra.” Az orvosszakmai szempont egyértelmű: minél korábban történik meg a beavatkozás, annál biztonságosabb. „Ez igaz a vetélésre és a művi abortuszra is. Minél korábbi a terhesség, annál kisebb a komplikációk esélye. Egy 5-6 hetes terhességnél minimális a kockázat, míg a későbbi abortuszok esetében nő a súlyos vérzés vagy a méh átlyukasztásának a veszélye.” Ilyen esetekben a beavatkozásig gyakorlatilag kényszerterhességről beszélünk. A nő tudja, hogy nem akarja megtartani a terhességet, de heteket kell várnia - ennek durva pszichés következményei lehetnek.

A szakember szerint különösen érzékeny helyzetben vannak az erőszak áldozatai, hiszen a rendszer abszolút nem támogatja őket. „Mire elindulna a nyomozás, papírt kapnának arról, hogy erőszak áldozatai lettek, a terhesség már túl van a 12. héten.”

A rendszer további hiányossága, hogy nem érhető el gyógyszeres abortusz, amely sok országban bevett módszer, és a természetes vetéléshez hasonló folyamatot indít el. Nemcsak az abortusznál lenne fontos, hanem a vetélések befejezésénél is.

Bár minden kórházban létezik írásos tájékoztató, ezek gyakran nem jutnak el a nőkhöz, a családvédelmi szolgálatnál kapott információk minősége pedig erősen változó. „Hatalmas a szórás. Vannak védőnők, akik korrektül, elfogulatlanul tájékoztatnak, de vannak, akik félelemkeltéssel próbálják befolyásolni a döntést. Például azt mondják, hogy az abortuszon átesett nők később nem fognak tudni teherbe esni - ami nem igaz, és nagyon káros is.”

„Egy másik sarkalatos pont a minőségbiztosítás kérdése. Senki sem ellenőrzi, hogy mi hangzik el ezeken a konzultációkon. Tovább nehezíti a folyamatot, hogy az orvosok nem szeretnek állást foglalni, és a téma erősen politizálódott.”

Az abortusz mint társadalmi jelenség

A terhesség megszakítása mindig krízis helyzet, akármilyen okból történik. Sok esetben nem csak fizikailag érinti a nőt, hanem hatással lehet mentális, pszichés és érzelmi szinten is az életére. Nehézséget jelent az is, hogy az érintetteknek nem szívesen osztják meg, hogy abortuszuk volt, így a feldolgozás is nehezebb.

Bármilyen helyzet miatt kerül sor a terhesség megszakítására, ez a hatással lehet a nő lelkiállapotára, pszichés egészségére. Azért is mert a nők számára a terhesség “kívánt volta” nem végleges struktúraként jelentkezik, hanem egy folyamatosan képlékeny, az idő múlásával változó jelenség. A művi terhességmegszakítás nemcsak akkor megterhelő folyamat, ha egy tervezett, várt magzat betegsége miatt vagy az anya egészségének megőrzése érdekében történik.

Ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, a nőnek annak következményeivel is meg kell birkóznia, ilyenkor nem ritka a szorongás, depresszió, PTSD megjelenése. Ha az élethelyzet nem teszi lehetővé a gyermek megszülését, a nő akkor is komoly lelki traumán megy keresztül.

Természetesen mindezeket a hatásokat befolyásolhatják, felerősíthetik a terhességgel járó hormonális változások is - ezek néhány hét alatt múlnak el.

Fontos! Több kutatás is bizonyította, hogy az átgondolt döntésen alapuló terhességmegszakítás nem növeli a depresszió vagy más hasonló betegségek kockázatát. Az orvosi okok miatt szükségessé váló terhességmegszakítás után azonban növekedett a depresszió gyakorisága, de ez inkább a vetéléseknél megfigyelt mértékű volt.

Ugyanakkor vannak olyan kockázati faktorok is, amelyek megléte esetén az abortusz negatív mentális hatást eredményezhet, ilyen például a bizonytalanság, társas támogatottság hiánya, előzetes pszichés problémák, depresszió.

Gyakori érzelmi hatások

Ebben az élethelyzetben a nők többféle érzéssel szembesülnek, melyek közül mindegyik jogos és elfogadható. Néhány jellemző érzelem, amelyek egyszerre is megjelenhetnek az alábbiak:

• Megkönnyebbülés és szomorúság: a két érzelem egyszerre is jelentkezhet, akár hetekkel az esemény után, váratlanul is. A fejben meghozott döntést érzelmileg nehéz lehet elfogadni, kezelni.
• Bűntudat: azok a nők is érezhetnek bűntudatot, akik saját hibájukon kívül estek teherbe, vagy akik egészségét veszélyeztette volna a terhesség kihordása. A bűntudatot továbbá növelheti a megkönnyebbülés érzése is.
• Megbánás: vannak, akik megbánást éreznek a terhességmegszakítása után, s utólag gondolnak arra, hogy talán mégis jobb lett volna megszülni a gyermekét.
• Düh: irányulhat saját magára vagy olyanra, akit a nő a helyzetért hibáztat.
• Gyász: különösen egy tervezett, várt terhesség megszakítása után jelentkezik gyász, de akkor is gyakori, ha az anya az élethelyzete miatt, saját döntés alapján nem tudta vállalni a gyermeket.
• Poszttraumás stressz: a rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet.

Statisztikák és társadalmi jellemzők

A magyar abortuszszabályozás európai kontextusban nem szélsőséges, de egyértelműen szigorú. A magyar abortuszráták évtizedek óta csökkennek, az EU-ban így is a középmezőny elején vagyunk.

Társadalmi-demográfiai jellemzői gyorsan változnak, a terhességmegszakításon átesettek nők között egyre inkább a kistelepüléseken élő, kevésbé iskolázott, fiatal korosztályhoz tartozók dominálnak. Adatösszegzésünkből kiderült: minél nagyobb az iskolázatlanok aránya egy településen, annál valószínűbb, hogy magas helyi abortuszráta. Az országban egy baranya és egy heves megyei járásban találtuk a legmagasabb értékeket.

A hetvenes évek közepétől változott a szabályozás, korlátozok és ösztönzők is kerültek a rendszerbe, több fogamzásgátló vált elérhetővé, és pár év alatt majdnem felére esett vissza a terhességmegszakítások abszolút száma. A rendszerváltás előtti években stagnált vagy kissé emelkedett ez a szám, onnantól monoton csökken.

Arányaiban lényegesen kevésbé csökkentek az abortuszszámok a fiatalabb korcsoportokban. Az elmúlt évtizedekben a legnagyobb mértékű visszaesés a 35 év feletti nőknél történt. A 2010-es években a tizenéves és a 20-as éveik elején járó nők abortuszgyakorisága nem csökkent, további érdemi javulás pedig csak a 25 év feletti nőknél tapasztalható. Vagyis: minél alacsonyabb a nő életkora, annál kevésbé csökkent az abortuszok gyakorisága. Az abortuszgyakoriságok maximuma egyre fiatalabb életkorra tolódik: 1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, 10 évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében.

Magyarországon a legtöbb abortuszon átesett nő a 20-24 éves korosztályba tartozik, míg az EU-átlagban a 25-29 közötti korcsoportnál van a csúcs. A 15-19 éves korosztályban is lényegesen nagyobb az abortuszgyakoriság Magyarországon, mint az EU-ban átlagosan.

A terhességmegszakítások gyakorisága a településtípussal is összefügg, a községekben élők körében ugyanis jóval többször fordul elő.

A terhességmegszakításon átesett nők körében egyre nagyobb a csak 8 osztályt végzettek, és egyre kisebb az érettségizett, illetve szakiskolát végzettek aránya. Az abortuszon átesett nőket az azonos iskolai végzettségű nők összes számához viszonyítva kiderül: az iskolai végzettség szintjének emelkedésével párhuzamosan határozottan csökken a terhességmegszakítások gyakorisága. A két szélsőérték, a 8 általánost sem végzettek és a felsőfokú végzettségűek között hétszeres volt a különbség 2011-ben, az 8 általánost végzett nők körében pedig majdnem hatszor gyakoribb volt az abortusz, mint a felsőfokú végzettségűeknél. A 2011 és 2016 közötti időszakban aztán 20 százalékkal csökkent az abortuszok száma, az iskolai végzettség szerinti különbségek viszont nőttek, az olló nagyobbra nyílt: a 8 osztályt sem végzett nők és a felsőfokú végzettségűek abortuszgyakorisága között tizenegyszeres lett a különbség 2016-ra.

Csökkent a kétgyermekes nők, nőtt a gyermektelen aránya az abortuszon átesett nők körében. 2016-os adatok szerint a terhességmegszakításon átesett gyermektelen nők 95%-a nem házas, életkorukat tekintve pedig kétharmaduk 25 éven aluli, egyharmaduk tizenéves.

Területi eltérések és demográfiai trendek

Területi változások is kiolvashatók az adatokból. Míg 1990-ben Budapesten, Pest és Zala megyében volt a legmagasabb az ezer nőre vetített abortuszszám, ez mostanra teljesen átalakult, a csúcsok átkerültek a „perifériamegyékbe”, miközben a szélsőértékek közötti különbségek nőttek.

Ahhoz, hogy közelebbről megvizsgáljuk a terhességmegszakítások országon belüli, régiós eltéréseit, összegyűjtöttük a települési szintű élveszületés/abortusz hányadosokat, majd az adatokat járási szinten jelenítettük meg. Térképünkön egyértelműen látszik, hogy a széttöredezettebb településstruktúrával rendelkező, elmaradottabb régiókban találhatók a nagyobb abortuszráták. Települési szinten Kálmáncsa, Baranyajenő, Szegerdő, Kistolmány, Csömend, Sajónémeti, Sajópüspöki, Egerfarmos képviseli a szélsőértéket, ezeken a településeken több mint 3 abortusz jutott 1 élvszületésre 2020-ban. A Baranya megyei Sellyei és a Heves megyei Pétervásári járásban a legnagyobb az abortuszgyakoriság az országban járási szinten, de magas még a Hevesi, a Kunhegyesi és az Ibrányi járásban.

Megnéztük azt is, hogy települési szintén kimutatható-e statisztikai alapú összefüggés az iskolázottság és a magas abortuszarány-szám között. Azokon a településeken, ahol több az érettségizett, nagyobb valószínűséggel lesz kevesebb az abortusz.

A magyar kormányhoz közel álló konzervatív politikai csoportok az Egyesült Államok számos államában és Lengyelországban jelentős szigorítást vittek át az abortuszszabályozásokon az elmúlt években.

A magyar kormány, illetve kormánymédia jelenleg a „nemváltással” („nemváltó óvodásokkal”), illetőleg a transznemű emberek jogköveteléseivel igyekszik a köztudatban egyenlővé tenni a „genderideológiát”. A „genderideológia”-ellenes diskurzus azonban minden olyan nézetet elutasít és démonizál, amely elszakad a nemi szerepekkel és a szexualitással, termékenységgel kapcsolatos konzervatív-katolikus dogmatikától. Így a genderellenes mozgalom célkeresztjében áll az abortusz, sőt még a fogamzásgátlás legtöbb módja is.

A globális tendencia, ha a puszta számokat nézzük, progresszív: a Reprodukciós Jogok Központja (Center for Reproductive Rights) szerint 1994 óta világszerte mintegy 50 ország hozott olyan törvényeket, melyek bővítették az abortuszhoz való hozzáférést - ezekből 18 a teljes tiltáson enyhített (Pl. Írország, Argentína). Mindössze négy ország szigorított: Lengyelország, Salvador, Nicaragua és az USA.

A lengyel események már itthon is aggodalomra adtak okot: 2021-ben a súlyos fogyatékosságot is kivették a kivételek közül, az érintett nőknek még az életképtelen magzatot is ki kell hordaniuk, jogok és méltányosság helyett „sírószoba” jut nekik. Mindazonáltal a globális visszacsapás legerősebb megnyilvánulása, mely az egész világot megrengette, a Roe kontra Wade hatályon kívül helyezése volt az USA-ban 2022. június 24-én. E döntés nyomán számos államban az erre az esetre előre megszavazott törvények (ún. trigger law) léptek érvénybe, melyek akár kivétel nélkül tiltják az abortuszt.

Ezek nyomán az a paradox helyzet alakult ki, hogy az abortusz terén egyes USA-államokban (vagy éppen Lengyelországban) nagyobb szigor uralkodik, mint a nők jogfosztásáról hírhedtebb közel-keleti országokban. Még Szaúd-Arábiában is engedélyezett az abortusz súlyos magzati károsodás, nemi erőszak vagy a nő (testi vagy lelki) egészségkárosodásának veszélye esetén.

A Roe kontra Wade hatályon kívü helyezésének összes káros következményét egyelőre még felmérni is alig lehet - az egyik hatás azonban biztosan az, hogy felbátorít más, az abortusztilalomról álmodozó kormányokat. Így Magyarországét is, ahol jelenleg ugyan a betiltást nem lehetne lenyomni a döntés jogát túlnyomó többségben támogató társadalom torkán, de 2022. szeptember 13-án Pintér Sándor belügyminiszter önkényesen, szakmai egyeztetés nélkül közzétette a Magyar Közlönyben a „szívhangrendeletként” ismertté vált módosítást. Ez jogi értelemben nem számít szigorításnak, de a gyakorlatban negatív következményei lehetnek.

Mit tehetünk az érzelmi egyensúly helyreállítása érdekében?

Beszéljen, próbálja megfogalmazni érzéseit, ne fojtsa őket magába.

Keressen támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseiben.

Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.

Ha úgy érzi, hogy súlyos válsághelyzetbe került a terhességmegszakítás után, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.

tags: #abortusz #mint #tarsadalmi #problema