A nők nemi működése rendkívül komplex és finoman szabályozott rendszer, mely számos hormon bonyolult összjátékának eredménye. Bár anatómiai szinten akadnak analógiák a férfiak és nők között, a legfontosabb különbség a fiziológiában, a szabályozás összetettségében és az ivarsejtek keletkezésében mutatkozik meg. A nők már születésük előtt rendelkeznek a petefészkeikben található peték „tőkéjével”, melyek száma hozzávetőlegesen 200 000 - 400 000 darab. Ezeknek pusztán töredéke éri meg a nő serdülőkorát, ekkorra mintegy 10 000 darabra redukálódik a számuk. Még csekélyebb részük érik meg az élet folyamán, azaz csupán körülbelül 400 pete hagyja el a petevezetéket. Ezen peték érése és felszabadulása a női ciklus során történik, mely egy rendkívül érzékeny, hormonálisan szabályozott folyamat.
A petefészek és a tüszőfejlődés
A petefészkek (ovariumok) páros, belső női ivarszervek, amelyek a kismedencében, a méh két oldalán helyezkednek el. Nemi érettség bekövetkeztéig nyugalomban vannak. Pubertás idején a hipotalamo-hipofízeális rendszer gonadotróp hormonjainak (FSH, LH) hatására kezdenek működni, és női ivarsejteket (petesejt), valamint tüszőhormont és sárgatesthormont kezdenek termelni. A petefészek kéregállományában különböző fejlettségi szintű petefészektüszők (folliculusok) találhatók.
A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. Az érettségi fokozatuknak megfelelően megkülönböztetünk elsődleges, másodlagos, harmadlagos és Graaf-féle tüszőket. Az utóbbiak tartalmazzák az érett petesejteket.
A tüszők számának alakulása az élet során
- A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió.
- Születéskor már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad.
- A női élet folyamán mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig.
- A készlet folyamatosan fogy, és nincs olyan módszer vagy étrend-kiegészítő, amely képes lenne ezt megállítani.
A fogamzásgátló tabletta szedése alatt - bár az ovuláció gátolt - a tüszők természetes módon elsorvadnak, így a tabletta nem tartja meg a tartalékot, a tüszők száma tovább csökken a szedés ideje alatt is.
A Graaf-tüsző kialakulása és szerepe
Minden hónapban lesz rendszerint egy „kiválasztott” pete, amelyet duzzadó sejtek csoportja, az úgynevezett Graaf-féle tüsző vesz körül. A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. Ennek a sejtcsomónak az érése a ciklus kezdetétől számított 14. napon csúcsosodik ki.
A Graaf-tüsző az érett petesejteket tartalmazza. Az érési sor úgy néz ki, hogy a serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - amelyet egyelőre nem tudunk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő „csoporttársai”. Végül az utolsó héten a legnagyobb, „kiválasztott” tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben.
A menstruációs ciklus megértése
A női ciklus és a hormonális szabályozás
A női ciklus egy rendkívül érzékeny rendszer, mely számos hormon bonyolult összjátékának eredménye. A hormonok a többsejtű szervezet működését szabályozó, sejtek közötti kommunikációt lehetővé tevő molekulák, belső elválasztású, úgynevezett endokrin mirigyek termékei. A szabályozási kör a hipotalamuszban kezdődik, ami a gonadotropint felszabadító hormon (GnRH) révén az agyalapi mirigy elülső lebenyét follikulus stimuláló (FSH), illetve luteinizáló (LH) hormonok termelésére serkenti, melyek a petefészkek (ováriumok) hormontermelését regulálják: ösztrogének (ösztradiol), progeszteron (sárgatesthormon) és kismértékben androgének (tesztoszteron) szintézisét indukálják.
Az átlagosan 28 napot, de meglehet, hogy 21-35 napot felölelő ciklus a következő szakaszokra osztható:
- Menstruáció (kb. 1 - 7. nap): A megtermékenyített petesejt hiányában a már megvastagodott méhnyálkahártya vérzés és méhfalkontrakcióra visszavezethető alhasi görcsök kíséretében leválik és távozik a szervezetből.
- Follikuláris fázis (kb. 8 - 14. nap): A GnRH hatására FSH és LH termelődik, ennek következtében a hormonszintek egyre nőnek, és a tüszők elkezdenek érni.
- Ovuláció (kb. 15 - 21. nap): A legmagasabb hormonszintek, ösztrogéncsúcs jellemzi, ami az LH hormonon keresztül a tüsző repedését, a pete kilökődését, továbbá az endometrium fokozatos, beágyazódásra alkalmas felső rétegének proliferációját, azaz megvastagodását eredményezi.
- Luteális szakasz (kb. 22 - 28. nap): A visszamaradt tüsző sárgatestként progeszteron termelésébe kezd, annak szintje tehát a többi hormonnal ellentétben folyamatosan emelkedik, testhőmérséklet-növelő, vízvisszatartó hatást fejt ki, a méhnyaknyák is minőségváltozáson megy át. Megtermékenyülés hiányában a szervezet felkészül a következő havivérzésre.
Ovuláció és sárgatest
A tüsző a petefészek felszínére vándorol, majd a legutóbbi menstruáció kezdete utáni 13-17. napon a belső nyomás következtében megreped - ezt nevezzük ovulációnak. Ezt követően az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Annak ellenére, hogy meglehet, 20 vagy netán akár 40 évet is „várt” a petefészekben, a pete meglehetősen rövid életű, mindössze 24, maximum 48 óráig életképes.
Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa ún. sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk. Szerepe az, hogy ha netán létrejön a terhesség, akkor az fenn is maradjon. A hormon legnagyobb mennyiségben az ovuláció utáni hetedik napon termelődik.
Ha 14 nap elteltével sem következik be terhesség, a sárgatest beszünteti hormontermelését, egyszerűen elpusztul. Helyén fehéres heg képződik (corpus luteum albicans). Ha a terhesség mégis létrejött, a sárgatest további két hónapig teszi még a dolgát, majd a méhlepény veszi át a progeszteron termelését.
Hormonok és szerepük a ciklusban
| Hormon | Termelődés helye | Fő funkció |
|---|---|---|
| GnRH (Gonadotropint felszabadító hormon) | Hipotalamusz | Serkenti az agyalapi mirigyet FSH és LH termelésére |
| FSH (Follikulus stimuláló hormon) | Agyalapi mirigy | Serkenti a tüszők érését és az ösztrogéntermelést |
| LH (Luteinizáló hormon) | Agyalapi mirigy | Előidézi az ovulációt és a sárgatest kialakulását |
| Ösztrogének | Petefészek (tüszők) | Vastagítja a méhnyálkahártyát, másodlagos nemi jellegek kialakítása |
| Progeszteron | Petefészek (sárgatest) | Felkészíti a méhnyálkahártyát a beágyazódásra, fenntartja a terhességet |
Korai petefészek-kimerülés és az AMH
Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését. A nők kb. 1%-át érinti ez az állapot.
A petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki:
- Follikulushiány: A petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, azok korai pusztulása miatt. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok, mint például a kemoterápia, sugárterápia, cigaretta, bizonyos ipari vegyszerek, rágcsálóirtók és egyes vírusok.
- Follikulusdiszfunkció: Az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki.
Az Anti-Müllerian hormon (AMH) szintje jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk, és összefüggésben áll a petefészkekben jelen lévő éretlen petesejtek számával. Az alacsony AMH-érték támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken.