Amikor a baba érthetetlen módon felsír éjszaka, amikor ránéz a már sokszor látott nagypapára és elsírja magát, rögtön arra gondolunk, hogy biztosan fél valamitől. A félelem megmagyarázhatatlan, ismeretlen - és a baba, a kisgyermek még elmondani sem tudja, mitől is fél igazából. Mikortól kezd félni a baba? Mitől fél a kisgyermek? Mit tehetünk a félelem ellen? Erről lesz most szó.
Mikor kezd el félni a baba?
Már az újszülött is fél. Az ösztönei azt diktálják, hogy az életbenmaradáshoz nyugodt, kellemesen meleg környezetre, állandóságra, igény szerinti táplálásra van szüksége. A hirtelen, váratlan ingerek, mint az erős fények, hangok, egyensúlyvesztés bizonytalanná teszik, sírni kezd. De sírással reagál arra is, ha a megszokott nyugodt légkört hirtelen harag, düh, indulatok váltják fel.
A veleszületett félelmek - mint például a hangos zajokra, fájdalomra, hirtelen zuhanásra, váratlan mozgásra jelentkező félelmek - a születést követően azonnal jelentkeznek, és az eseménnyel egy időben lépnek fel. Óvjuk őket ezért az olyan szituációktól, amiben bármelyik hatásnak is ki vannak téve.
Az idegenektől való félelem hathónapos kor körül jelentkezik, amikor a csecsemő már képes az ismerős és az idegen arcok megkülönböztetésére. A számára ismeretleneket óvatosan szemléli, és heves érzelmi reakciókkal (például sírással) válaszol, ha az édesanyja idegen helyen vagy idegen emberekkel hagyja. A gyermek számára a ritkán látott nagyszülők is idegennek tűnhetnek, akik általában értetlenül fogadják unokájuk félelmi reakcióját.
Szeparációs szorongás: a 8 hónapos baba kulcsfontosságú fejlődési szakasza
6-8 hónapos kor között valamikor jelentkezik a szeparációs szorongás, a félelem édesanyja elvesztésétől. Ilyenkor sírni kezd, amikor az édesanyja kimegy a szobából, keresni kezdi, nyugtalanná válik. Ahogy a 8 hónapos baba előtt kitárul a világ, te is nap mint nap új készségeket és személyiségjegyeket fedezel fel rajta.
A szeparációs szorongás onnantól kezdve, hogy a gyermek felismeri, hogy független lény az anyukájától, egészen odáig, hogy már tapasztalja, hogy önálló döntésekre és cselekvésre képes személy meg-meg jelenik. Ebben a cikkben az édesanyjaként írok róla, de tudjuk, hogy nemcsak ő lehet. A szimbiózis lényege, hogy egynek érzi magát az anyával és nem tudja még a saját testi és érzelmi határait elkülöníteni tőle. Biztosan te is megfigyelted már, milyen könnyen átveszi kisbabád a te érzéseidet. A normál fejlődésmenet során, amikor a nagymozgás látványosan beindul és már képes a helyét megváltoztatni a kicsi, megtapasztalja, hogy el tud távolodni az anyjától. Ez ijesztő lesz számára és kötődési viselkedést vált ki belőle.
A szeparációs szorongás tünetei 8 hónapos korban
- Félelem az anyától való elválástól.
- Gondoskodást kiváltó viselkedésformák (sírás, csimpaszkodás, ölbe kérezkedés stb.).
- Többszöri éjszakai felébredések, nyugtalan alvás.
- Idegenektől való félelem.
Sír, diszkomfort érzése van, többször ébred éjjel, átmenetileg többször igényli a szoptatást stb. Ez a szeparációs szorongás első hulláma. Jellemzően valamikor 7-15 hónapos kor között jelentkezik és egy átmeneti ideig tart. Másfél éves kor körül a legtöbb kisgyermeknél megfigyelhető még egy intenzívebb időszaka a szeparációs szorongásnak.
Ez összefügg az akaratuk fejlődésével, a beszéd indulásával, a határok feszegetésével. A totyogó gyermek már könnyen szem elől veszíti a biztonságot nyújtó anyát, és az ekkor jelentkező ijedtséget könnyű akár hisztinek is címkézni. Az önállóság fejlődésével egyre több félelemforrás jelenik meg az életében: fél, hogy egyedül marad, s bár természete azt diktálja, hogy minél többet fedezzen fel a világtól, fél az ismeretlentől is.
Babaszeparációs szorongás: Hogyan segíthetsz a kicsinek leküzdeni - Mire számíthat?
Hogyan segíthetünk a 8 hónapos babának a szeparációs szorongásban?
Amikor tehetjük, engedjük, hogy velünk legyünk. Ha biztonságos lehet a számára, akkor házimunka közben is a közelünkbe vihetjük, megfelelő látótávolságba. Figyeljünk az igényre, vegyük fel, ha arra vágyik. Alakítsunk ki számára játszósarkot ott, ahol a legtöbb időnket töltjük. Idegenekkel, családtagokkal is beszélhetünk erről a korszakról, hogy meg tudja érteni, miért lehet, ha a kicsi megijed tőlük.
A szeparációs szorongás elmúlását nem érdemes siettetni, mert lehet, hogy csak még jobban frusztrálod vele szegényt. Próbáld meg elfogadni, hogy ez egy ilyen periódus, amikor bizony néha inkább még a mosdóba is magaddal viszed, csak hogy ne zokogjon nélküled. Ha nagyon tetőzik a szorongása, érdemes vele sok kukucs játékot játszani, ami kicsit oldja az anya eltűnése felett érzett stresszt a számára.
Nem szabad ilyenkor az elválást erőltetni. Ez egy átmeneti időszak. Hidd el, nem marad így, bár ezt majd csak utólag fogod látni. Nem most kell elkezdeni a külön szobába szoktatást vagy az idegen helyen alvást. Illetve ha egy mód van rá, érdemes a bölcsőde elkezdését is egy kicsit halasztani. A gyermek számára nagyon fontos a megnyugvás. Ez most az, amivel a legtöbbet segíthetsz neki. Hagyj neki időt idegen helyen a feloldódásra.
Ne hagyd őt egyedül sírni. Ne utazz el hosszabb időre ebben az érzékeny időszakban. Ha ez nehezen megoldható számodra, gondolj arra, hogy ezzel megadod gyermekednek azt a biztonságot, amire leginkább szüksége van tőled.
További félelmek a fejlődés során
Sötéttől való félelem
A gondolkodás fejlődésével párhuzamosan, hároméves kor körül figyelhető meg először a szimbólumoktól való félelem. A sötétség keltette félelem a harmadik életévtől szinte minden gyermeknél megjelenik. Jól tetten érhető ez a folyamat, amikor a kisgyermek bújócskát játszik. Azzal, hogy eltakarja a szemét, úgy véli, hogy őt sem látja senki. Ilyenkor természetesen nem fél, hiszen a jelenséget ő idézte elő, és bármikor megszüntetheti. Ha azonban a sötétséget nem a gyermek idézi elő, szeparációs félelem alakulhat ki. A sötétség a szülőtől való elszakadás szimbólumaként jelenik meg.
Néhány elmélet szerint a félelem a sötétben, a sötétségtől az őskorból származik, amikor az ősember számára a sötétség az ismeretlen veszélyeket, vadállatokat jelentette. Valójában a kisgyermek számára a sötéttől való félelem a szeparációs szorongással függ össze. Kézenfekvő megoldás az éjszakai lámpa, de még jobb, ha sikerül elérnünk, hogy gyermekünk ura legyen a félelmének. Mesével, a saját történetünkkel, hogy mi hogyan nyugodtunk meg mikor gyerekként féltünk a sötétben, esti rutinnal meg lehet nyugtatni a gyerekeket. Ha van szabadidőnk, egy éjszakai csillagnézés vagy a Hold felfedezése megmutathatja a kicsiknek, hogy az éjjel csodálatos is tud lenni. Tanácsoljuk azt a gyermekünknek, hogy ha egyedül érzi magát a sötétben, ölelje magához a macit. Ha pedig megijed valamitől a sötét szobában, kapcsolja fel az éjszakai lámpáját.
Szimbolikus félelmek
Ahogy a kisgyermek képzelete fejlődik, megjelennek az úgynevezett szimbolikus félelmek is, nagyjából 2 éves kor táján. A kisgyermek védtelennek érzi magát a világban és egyre nagyobb a képzelőereje is. Gyakran irracionális dolgoktól fél, mint például attól, hogy lefolyik a vízzel együtt a lefolyón, sok kisgyermek ilyenkor kezd el félni este a sötétben, és a vízben. Ebben az időszakban a gyermek a mesék és a saját fantáziája által alkotott dolgoktól, képzeletbeli szörnyektől (például vasorrú bábától, sárkánytól, ördögtől) is fél.
Ilyen korban jelentkezik a csonkítástól való félelem is. Fél a hajvágástól, körömvágástól, és széklete elveszítésétől is, mert úgy gondolja, ezek a teste részei és fél megválni tőlük. Előfordul, hogy a képzeletében tovább élő mesealakokat kivetíti a környezet különböző tárgyaira, személyeire. Fontos tudni, hogy a gyermekek fantáziájában mindig csak annyira félelmetesek ezek a figurák, amennyire képes is ezekkel megbirkózni. A televízióban látott mesékkel, történetekkel azonban általában más a helyzet. Azok zömmel nem igazodnak a gyermek belső világához, ezért előfordulhat, hogy velük kapcsolatban a felnőttek számára irreálisnak tűnő félelmet él át.
A mindennapi zajoktól és tárgyaktól való félelem
Meg tudja nehezíteni a mindennapokat, ha a gyerekünk retteg a porszívótól, vagy sikítva elbújik, ha jön egy hangos autó, esetleg bepánikol, ha dörög az ég… Ezek a hétköznapi jelenségek a családi élet részei és nem jelentenek veszélyt, ha ügyelünk velük kapcsolatban bizonyos dolgokra. Ezt kell átadnunk a félős gyermeknek. Biztonságos helyről (pl. az ölünkből) mutassuk meg közelről a rettegett tárgyat. Magyarázzuk el hogyan működik, hol lehet bekapcsolni, kikapcsolni, mire jó. Ha a gyerek biztonságban érzi magát, engedjük, hogy ő is kipróbálja (pl. megfogja az autó kormányát). Magyarázzuk el, mit nem szabad csinálni és hogyan maradunk biztonságban.
A félelem kezelése és a szülői szerep
A félelem önmagában nem rossz dolog, nem az a cél, hogy teljesen távol tartsuk tőle a gyermeket, hiszen a veszélyérzet kialakulásához elengedhetetlen, hogy ismerje a veszélyforrásokat, tudja, mik azok a tárgyak, helyzetek, amiktől tartania kell. A cél nem az, hogy teljesen elzárjuk őt a veszélyektől, hanem az, hogy fokozatosan megtanítsuk neki, mi az, amitől tartania kell. A gyermekkorban jelentkező félelmek, szorongásos élmények a normál fejlődés velejárói.
Fontos tudnivaló, hogy a gyermek környezetében élő felnőttek a viselkedésükkel mintát adnak a gyermeknek, tehát ha az anya egy béka láttán sikoltozni kezd, akkor ez a gyermekben is kialakíthat egyfajta tartózkodást, függetlenül attól, hogy neki semmilyen közvetlen tapasztalata sincs erről az állatról.
Mire figyeljünk szülőként?
- Empatikus hozzáállás: Soha nem szabad elbagatelizálni a gyerekek félelmét, mert még ha számunkra triviális dolgoktól is esnek kétségbe, belül ők tényleg rettegést élhetnek át. Ezért a legfontosabb, hogy empatikusan közelítsünk a problémához és próbáljuk meg elérni gyermekünknél, hogy mondja el mitől fél.
- Magyarázat és megnyugtatás: Csecsemőkorában testközelséggel, ölelgetéssel tudjuk megvigasztalni. 1-2 éves kor között is a testközelség, a biztonságérzés megteremtése a legfontosabb. Néhány dolgot meg is magyarázhatsz neki egyszerűen, a kicsi számára is érthető módon, és segíthetnek az egyszerű mesék is a különféle, számára ismeretlen helyzetek feldolgozásában.
- A félelem elkerülése és fokozatos visszavezetése: Ha egy helyzet ijesztő volt a számára és utána egy ideig fél a hasonló helyzetektől, úgy tudsz segíteni neki, ha egy darabig elkerülitek az adott helyzetet, amíg meg nem feledkezik róla, és azután újra próbálkoztok vele (erre elég általában 2-3 hét). Az is segíthet, ha egy másik helyszínen, más helyzetben, időpontban próbálkoztok vele.
- Nem szabad kinevetni, lekicsinyelni: Nem szabad viccelődni, kinevetni, lekicsinyíteni a kisgyermek félelmét. Ő komolyan fél a víztől, a farkastól, a repülőgép hangjától - és bármitől, ami számára megmagyarázhatatlan. Minden esetben biztosítani kell őt arról, hogy a felnőttek megvédik vészhelyzetekben, és soha nem hagyják egyedül félelmeivel, szorongásaival.
- Konkrét cselekvési útmutatás: A kisgyerek számára sokkal érthetőbb, ha azt mondod el, mit kell csinálnia egy veszélyes helyzetben, mint ha azt mondod el, mit ne tegyen.
- Határozottság és realitás: Ha a félelem esti játszmává alakul, azzal lehet segíteni, ha határozottan elejét veszed a dolognak és reális érveket és tapasztalatokat hozol fel a gyermek meghatározhatatlan félelme ellen. Például közösen megnézitek, hogy tényleg nincs senki az ágy alatt, és hogy az a furcsa alak csak a játékbaba árnyéka a falon.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Lehetnek olyan állapotok, amelyeknél már úgy érezzük, hogy nem természetesek, túlságosan elhúzódnak, vagy intenzitásuk erős. A szorongásos tünetek bizonyos életszakaszokban élettani folyamatok részei. A szorongásos zavarok gyakran nehezen észrevehetőek azért, mert nem mutatnak feltűnő jeleket. Jellegüket tekintve lehetnek szociális szorongás zavarok, konkrét tárgyakhoz, helyzetekhez köthető fóbiák, szeparációs szorongás zavar. Ez utóbbi óvodás és iskolás korban is előfordulhat, főként a búcsúzáskor fellépő túlzott ragaszkodással , gyakran sírásba hajló kapaszkodással. A szeparációs szorongásos zavar eltér a fent említett 8 hónapos és 1,5 éves korban tapasztalt szorongástól. Abban különbözik, hogy zavar esetén a félelem olyan életkorban van, amikor már nem kellene.
Amennyiben nem tudják kezelni gyermekük félelmeit, és azt érzik, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló, és ezek a mindennapok nyugalmát zavarják, akkor forduljanak szakemberhez, gyermekpszichológushoz, súlyosabb esetekben gyermekpszichiáterhez.