A lombikbébi program, vagyis az in vitro fertilizáció (IVF), egy összetett folyamat, amelynek célja a meddőséggel küzdő párok segítése a gyermekvállalásban. Az eljárás több lépésből áll, és bár a technológia sokat fejlődött, a siker nem mindig garantált. Ez a cikk részletesen bemutatja a lombikprogram menetét, a szükséges vizsgálatokat, az életmódbeli változtatásokat, valamint a lehetséges kockázatokat és sikertényezőket.
Mi az a lombikbébi program?
Az ART (Asszisztált Reprodukciós Technológiák) többféle módszert takar, így a lombikbébi programot (in vitro megtermékenyítés, IVF) és az ICSI jelű technikát is, amelyben a spermiumot laboratóriumban közvetlenül egy petesejtbe fecskendezik. Az IVF módszer nem egyetlen eljárás a meddőség kezelésére, hanem beavatkozások egész sora, rendszere, amelyet a fogamzó-képesség zavarával küzdő párok érdekében dolgoztak ki. Az első "lombikbébi" ma már a harmincas éveiben jár: az első, sikeres ilyen jellegű beavatkozást 1978-ban végezték Angliában. Azóta számos technikai fejlesztést hajtottak végre, jelenleg az eljárás sikeressége elérheti akár a 35 százalékot is. A hatékonyság természetesen nagyban függ a körülményektől, például az anya életkora jelentősen befolyásolja.
Kiknek ajánlott a lombikbébi program?
A lombikbébi-módszert leggyakrabban abban az esetben ajánlják, ha visszafordíthatatlan petevezeték elzáródás, súlyos endometriózis, tüszőrepedési zavarok, esetleg korábbi sterilizációs műtét miatt természetes úton nincs esély a fogamzásra. Javasolják az ún. ismeretlen eredetű meddőség esetében is. A pár férfitagjának elégtelen ondótermelése miatt is felmerül az IVF eljárás lehetősége, hiszen a petesejt laboratóriumi megtermékenyítése lehetséges már akkor is, ha viszonylag alacsony a mozgó, életképes spermiumok száma. Tapasztalatok szerint milliliterenként tízmilliós spermakoncentráció felett, ha a hímivarsejtek legalább tíz százaléka egészséges mozgást mutat, jók az esélyek.
A lombikbébi program lépései
Az IVF beavatkozást gondos előkészítés előzi meg. A széles körű orvosi kivizsgálás során az esetleges egyéb betegségeket (például cukorbetegség, pajzsmirigy, stb.) is kontrollálják, a folyamatosan szedendő gyógyszereket úgy állítják be, hogy azok a születendő magzat egészségét ne befolyásolják. Az ivarszervek gyulladás- és fertőzésmentességét is ellenőrzik, ha ilyen fennáll, először ezek kezelésére kell sort keríteni. Elvégzik a szükséges hormonális vizsgálatokat is, ellenőrzik a pajzsmirigy, a petefészek és a mellékvese hormonjainak szintjét. Az előkészületek során megvizsgálják a férfi spermáját, az életképes hímivarsejtek számát, és ennek fertőzésmentességét is.
A pár mindkét tagjánál bizonyos életmódi változásokra van szükség, kerülendő a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és szerencsés, ha sikerül elérni az egészséges testtömeget. Mind a túl sovány, mind az elhízott testalkat előnytelen a mesterséges megtermékenyítés szempontjából.
Az IVF eljárást az asszisztált reprodukciós központokban végzik. Eleinte a normál ciklusban érett petesejtet alkalmaztak a megtermékenyítéshez. Később azonban az eredményesség javítása érdekében ezen a ponton is igyekeznek besegíteni a természetnek: a petefészkek enyhe, személyre szabott, hormonális stimulációjával gondoskodnak arról, hogy a beavatkozáshoz több, megfelelő minőségű petesejt érjen meg egyszerre. A tüszőérés folyamatát hormonszintméréssel illetve ultrahangos vizsgálattal figyelik, és a megfelelő időpontban ultrahangos vezérléssel, speciális tűvel emelik ki az érett petesejteket a tüszőkből. A petesejtek és a tüszőfolyadék leszívása többnyire rövid altatás során történik.
Az érett, arra alkalmas petesejteket a pár férfitagjának spermájából nyert hímivarsejtekkel termékenyítik meg (kivéve, amikor annak sterilitása miatt donorsperma alkalmazására van szükség). Bizonyos esetekben szükség lehet arra is, hogy magát a megtermékenyítést, a hímivarsejtnek a petesejt falán történő behatolását is műszeresen segítsék: ez az ún. ICSI (intracitoplazmatikus spermiuminjekció) módszer. Ennek során egyetlen spermiumot vezetnek egy vékony pipetta segítségével a petesejtbe.
A megtermékenyült petesejteket, az embriókat ezután 2-6 napig még a laboratóriumban figyelik. Néhány napos, speciális tápoldatban való tenyésztés után a szabályosan osztódó embriók közül a legéletképesebbeket (a többes terhesség lehetőség szerinti kerülése miatt általában legfeljebb hármat) kiválasztják a méhbe való behelyezésre, az embriótranszferre. Ez vékony katéter segítségével történik. A beágyazódást , a méhben való fejlődést segítő hormonokkal (gesztagénekkel) is támogatják a sikert.
Ha minden rendben megy, két hét múlva a kontroll már jó hírekkel szolgálhat: a laboratóriumi teszt terhességet mutat, egy héttel később pedig a petezsák ultrahang vizsgálattal is ábrázolható.
A preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD)
A preimplantációs genetikai diagnosztika a prenatális vizsgálatok legkorábban elvégezhető formája. Preimplantációs genetikai vizsgálatoknál mesterséges megtermékenyítést követően, még beültetés előtt álló embriókat vizsgálunk azzal a céllal, hogy az adott családban öröklődő, gén vagy kromoszóma szintű eltérést még a terhesség létrejötte előtt azonosítsuk. A PGD vizsgálattal meghatározható, hogy mely embriók örökölték a betegséget, és melyek nem. A PGD eljárás szervezeten kívüli megtermékenyítést (IVF - in vitro fertilizáció) igényel, ezáltal a genetikai vizsgálatot végző, ill. a lombikkezelések végzésére specializálódott centrumok együttműködésében valósul meg.
A PGD vizsgálatot minden esetben számos előkészítő lépés előzi meg. Ezek közül az első a Géndiagnosztikai Centrumban tartott genetikai tanácsadás. A konzultáción áttekintjük a családi előzményeket, a rendelkezésre álló genetikai leleteket, melyek alapján meghatározható, hogy az adott esetben indokolt-e a PGD vizsgálat elvégzése, ill. szükség van-e esetleg kiegészítő genetikai vizsgálatokra. PGD vizsgálat csak azonosított genetikai eltérés esetén végezhető, ezért, ha nem történt korábban genetikai vizsgálat a betegséget okozó eltérés pontos beazonosítására, azt a PGD vizsgálat előtt szükséges elvégezni.
A PGD vizsgálathoz szükséges IVF kezelésre több IVF centrumban is lehetőség van, melyek közül a páciens választhatja ki a számára megfelelőbbet. A vizsgálat előkészítéséhez a választott lombikcentrumban is konzultációs időpontot kell egyeztetni. A konzultáción szükség lesz ismertetett genetikai tanácsadáson kiállított, a PGD indokoltságát alátámasztó szakvéleményre. A konzultáción a szakorvossal áttekintik a reproduktív előzményeket, egyeztetnek a kezelés indítása előtt elvégzendő orvosi és laboratóriumi vizsgálatokról, meghatározzák, hogy nincs-e egészségügyi akadálya a lombikkezelésnek.
Az embriókból kiemelt sejtek genetikai vizsgálata a Géndiagnosztikai Centrum laboratóriumában történik, ahol a kromoszómák szerkezeti vizsgálatára van szükség. A 3. napi biopszia során nyert 1-2 blastomer sejtet fluorescens in situ hibridizáció (FISH) technikával vizsgálja a laboratórium. Ez a vizsgálattípus 3. napi mintavétellel történik, és 2 napon belül eredményt ad. A lehető legnagyobb biztonság érdekében minden PGD-vel fogant terhesség esetében javasoljuk a 12. hét körüli magzati kromoszóma vizsgálatot (CVS/AC), amely diagnosztikus értékű, és megerősíti a PGD eredményét. A NIPT tesztek (NIFTY, Prenatest, Tranquility, Panoráma, Verifi, Veracity, Harmony) NEM alkalmasak a transzlokációk vizsgálatára, nem mutatják ki kiegyensúlyozatlan formákat!
A lombikbébik egészsége
Géraldine Viot, a párizsi Cochin-Port-Royal szülészet genetikusa hét éve tanulmányozza a konvencionális vagy támogatott lombik program (IVF/ IVF ICSI) segítségével világra jött gyermekek genetikai vagy nem örökletes deformációinak kockázati valószínűségét. A számszerűsíthető eredmények szerint a lombikban fogant gyermekek több mint 75 százaléka tökéletesen egészséges. A fennmaradó egynegyednél azonban a statisztikai átlagot kisebb-nagyobb mértékben meghaladó arányban fordulnak elő különféle patológiás esetek, köztük például a retinoblasztóma (a retina rákos megbetegedése), a húgyutak, a genitáliák és a szív kóros elváltozásai. Egy 2009-ben publikált vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet.
Géraldine Viot egy interjúban a leghatározottabban cáfolta, hogy vizsgálódásának eredményei kérdésessé tennék az orvosilag támogatott megtermékenyítés módszerét és hasznosságát. „Egyáltalán nem, hiszen a statisztika szintjén az adatok egyáltalán nem nyugtalanítóak. Épp ellenkezőleg: az a véleményem, hogy a lombik-program kivételes szerencse azoknak a pároknak, amelyek meddőségi problémákkal küzdenek. Az általam tanulmányozott esetek túlnyomó többségében semmilyen probléma nem mutatkozik.” - mondotta.
A brit Louise Brownnak, az 1978. július 25-én született első lombikbébinek két (természetes úton fogant) egészséges utódja született. A lombikbébik túlnyomó többsége makkegészségesen jön a világra. Az első lombikbaba, Louise Brown 1978-as születése óta több mint tízmillió gyermek látta meg így a napvilágot, és az ő életútjukat figyelve a kutatók megnyugtató eredményekre jutottak. Bár a technológia az évek során hatalmasat fejlődött, a társadalomban még mindig élnek bizonyos sztereotípiák. Sokan gondolják úgy, hogy a laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítés valamilyen módon megváltoztatja a gyermek biológiai adottságait. A kutatások rávilágítottak arra is, hogy az esetleges egészségügyi kockázatok hátterében gyakran nem maga az eljárás áll, hanem azok a tényezők, amelyek eredetileg is meddőséghez vezettek. Az anyai életkor, a szülők alapbetegségei vagy a genetikai hajlam sokkal meghatározóbb tényezők, mint az, hogy a petesejt és a hímivarsejt egy kémcsőben vagy a petevezetékben találkozott-e.
Gyakori tévhit, hogy a lombikbabák körében sokkal magasabb a születési rendellenességek aránya. Ha a számokat nézzük, valóban látható egy minimális emelkedés: míg a természetes úton fogant gyermekeknél ez az arány körülbelül 2-3%, addig az IVF-babáknál ez 3-4% körül mozog. A technológia fejlődésével ráadásul megjelentek az úgynevezett preimplantációs genetikai tesztek (PGT), amelyek lehetővé teszik az embriók szűrését még a beültetés előtt. Ez a lehetőség olyan biztonsági hálót nyújt, amellyel a természetes fogantatás során nem rendelkezünk.
A modern meddőségi kezelések során egyre gyakrabban alkalmazzák a fagyasztott embrióbeültetést (FET). Régebben tartottak tőle, hogy a fagyasztás és a felolvasztás folyamata károsíthatja a sejteket, de a technológia, különösen a vitrifikáció (gyorsfagyasztás) megjelenése, forradalmasította a területet. Az ICSI (intracitoplazmatikus spermiuminjektálás) eljárás, ahol egyetlen hímivarsejtet fecskendeznek a petesejtbe, szintén sokat vizsgált terület. Bár itt felmerült a gyanú, hogy a természetes szelekció kikerülése kockázatot jelenthet, a hosszú távú adatok itt is megnyugtatóak.
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a lombikbabák immunrendszere gyengébb lenne, vagy gyakrabban kapnának el fertőzéseket. Az IVF eljárás nem befolyásolja a gyermek intelligenciáját. A legfrissebb és legátfogóbb kutatások nem találtak közvetlen összefüggést az IVF eljárás és az autizmus között. Semmi nem utal arra, hogy a lombikbabák várható élettartama rövidebb lenne. Csak abban az esetben örökölheti a gyermek a szülők meddőségét, ha a meddőségnek konkrét genetikai oka van, amely örökíthető. Kifejezetten az IVF miatt nincs szükség különleges ellátásra, ugyanazokat a szűrővizsgálatokat és kötelező ellenőrzéseket kell elvégezni náluk is, mint minden más újszülöttnél.
Költségek és munkahelyi kérdések
A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, a korábbi Országos Egészségbiztosítási Pénztár). 2020. január 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben - vagyis a lombikprogramban - használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes. Olyan, járulékos költségeket érdemes szem előtt tartani, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően.
Ha a munkáltatód felé jelzed, hogy te lombikprogramban veszel részt (az intézettől, kórháztól kapott írásos igazolással), akkor a Munka Törvénykönyve felmondási védelmet biztosít és munkaidő-kedvezményt ír elő számodra. Ez azt jelenti, hogy nem rúghatnak ki téged a kezelés ideje alatt, illetve a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapig, a kezelés miatt pedig nem kell kivenned szabadságot (távolléted igazolt), azonban erre az időre nem kapsz fizetést.
A várakozás és a pozitív eredmény után
A kezelőorvos az embrióbeültetés után 10-14 nappal hív be téged terhességi tesztre. Ezt vérvétel segítségével, laboratóriumban végzik. Ha ennél korábban végeznék el a terhességi tesztet, akkor könnyen előfordulhat, hogy a hCG (humán korion-gonadotropin) vagy más néven „terhességi hormon” szintje még túlzottan alacsony. Ez pedig hamis negatív eredményt adna. A lombikbébi-kezelések után úgynevezett béta hCG (ß-hCG) labortesztet végeznek: általában a 100 mIU/mL feletti érték jónak számít. Ami azonban ennél is fontosabb az a hCG-szint emelkedése az idő előrehaladtával: a terhesség korai szakaszában 48-72 óránként megduplázódik. Általában 2-3 béta hCG tesztet végeznek el, két-három nap eltéréssel (feltéve, hogy az első és második is pozitív), és minél nagyobb mértékben növekszik a hCG-szint, annál jobb az esély a sikerre.
A kezdeti vérvizsgálatokat követően, az embrióbeültetés után 4-5 héttel ultrahangos vizsgálat segítségével ellenőrzik az embrió szívverését és ilyenkor már látható az embrió és a magzatvizet körülvevő petezsák is.
Szakemberek nem javasolják, hogy a két hetes várakozási idő letelte előtt, otthon elvégezhető terhességi teszttel ellenőrizd, hogy sikeres volt-e a lombikbébi-kezelés. Ha túl korán végzed el a tesztet, a hCG-szint túl alacsony lehet és emiatt hamis negatívat kaphatsz. Hamis pozitívat is kaphatsz, mivel a lombikeljárás során az ovuláció kiváltásra hCG injekciót használnak - ez akár 10-11 nap elteltével is pozitív eredményt okozhat.
A beültetés és a terhességi teszt közötti időszakban az a legfontosabb, hogy pihenj, relaxálj, és tartsd távol a stresszt. Ha megteheted, akkor ebben a két hétben egyáltalán ne dolgozz, vagy legalábbis egy hétig semmiképp. Ez a te életed és a te babád - nincs most ennél fontosabb. Bár a pihenés ebben az időszakban nagyon fontos, az nem segít, ha két hétig csak ágyban fekszel. Maradj fizikailag aktív, de tarts mértéket és kerüld az intenzív mozgásformákat. Menj el könnyű sétákra, végezz kímélő jóga vagy tai chi gyakorlatokat. A futást, szökellést, súlyzózást, magas intenzitású kardió edzéseket és egyéb megerőltető mozgást most felejtsd el!
Most talán még a korábbinál is fontosabb, hogy egészséges, kiegyensúlyozott étrendet kövess, ami gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és egyéb hasznos tápanyagokban. Kerüld a feldolgozott élelmiszereket, a cukrot, ne fogyassz koffeint vagy alkoholt! Koncentrálj a minél színesebb zöldségek és gyümölcsök, sovány fehérjék, rostban gazdag szénhidrátok és telítetlen zsírsavak fogyasztására. Ne feledkezz meg a kezelőorvos által előírt gyógyszerek és esetleges étrend-kiegészítők szedéséről. A terhesvitamin a lombik előtt, alatt és persze után is nagyon jó ötlet.
A szexuális együttlét és önkielégítés tilos ebben az időszakban, mivel bizonyítottan fokozza a méh összehúzódását, ami megzavarhatja vagy megakadályozhatja az embrió beágyazódását.
Mindenekelőtt gratulálunk neked! Minden bizonnyal már hosszú ideje próbálkoztok a pároddal, sok kivizsgáláson, akár több meddőségi kezelésen is átestél és rengeteg testi-lelki - plusz akár anyagi - megpróbáltatáson is átmentél. Végre, terhes vagy, már a pocakodban növekszik az új kis élet, amire mindig is vártál, vágytál. Izgalmat és boldogságot érzel. A pozitív érzések mellett azonban negatív gondolatok is megjelenhetnek benned, nyugtalanságot, aggodalmat is érezhetsz. Talán még abban sem vagy biztos, hogy ez most tényleg veled történik. Ha ismersz olyanokat, akik még mindig próbálkoznak a teherbeeséssel, bűntudattal is küzdhetsz, mert neked már sikerült. Ezek mind teljesen normális érzések.
Érthető, ha idegességet és bizonyos fokú félelmet érzel a terhességeddel kapcsolatban. Különösen igaz ez akkor, ha korábban már átestél vetélésen vagy sikertelenül végződő meddőségi kezelésen. Ne érezz bűntudatot az érzéseid miatt. Beszélj róla a pároddal, rokonokkal, közeli barátokkal, sorstárssal vagy akár egy terapeutával - hidd el, ez rendkívül fontos és nagyon sokat segít. A meddőséggel küzdő nők körében nagyobb a terhesség alatti és szülés utáni depresszió kockázata. Minél előbb kérsz segítséget és beszélsz valakivel, annál előbb leszel jobban.
A lombikbébi-várás a hagyományos terhességtől eltérhet abban, hogy a lombikkezelés útján létrejött terhességek már eleve a veszélyeztetett terhesség kategóriájába esnek, ennek azonban nincs köze magához a mesterséges megtermékenyítéshez. A lombik terhesség alatt jellemzően nagyobb a komplikációk kockázata, de ez nem az eljárás miatt van, hanem azért, mert lombikprogramban általában 35-40 év feletti, társbetegségekkel rendelkező nők vesznek részt. A lombikos kismamáknál a problémák elkerülése, időben történő felismerése miatt sűrűbb kontroll szükséges, valamint bizonyos ideig progeszteronpótlás is indokolt (tabletta, kúp és/vagy injekció formájában). Emellett kórházi megfigyelés is gyakrabban válhat szükségessé.
Lombikkezelés eredményeként fogant terhességek esetén gyakoribb a császármetszéses szülés, főleg ha ikerterhességről van szó. Ikreknél a koraszülés is gyakrabban fordul elő. A császármetszés nagy hasi műtét, aminek vannak kockázatai, szövődményei és hosszabb felépülést is igényel.
Hogyan működik az IVF | A termékenység története | BBC Earth Science
A legfontosabb tudnivaló, hogy akár étrendről, akár testmozgásról vagy más életmódbeli lépésről van szó, mindig kövesd a kezelőorvosod előírásait. Hasonlóképpen, ha változtatni tervezel valamit az étrendedben, életmódodban vagy éppen új étrend-kiegészítőt szeretnél szedni, előbb ezt mindig egyeztesd a kezelőorvosoddal.
A szervezetednek mindenképpen időre van szüksége ahhoz, hogy regenerálódni, pihenni tudjon a lombikbébi-kezeléssel, várandóssággal és szüléssel járó megpróbáltatások után. Szakértők 18-24 hónap szünetet javasolnak a szülés és a következő lombikkezelés között. Ha túl kevés idő van két terhesség között, az a baba és az anya egészségére nézve is nagyobb kockázattal járhat.