A 25 hónapos gyermek nagymozgás fejlődése és kognitív készségei

A gyermek fejlődése egy összetett folyamat, melynek van egy biológiailag meghatározott természetes komponense, amire rárakódik a környezet hatása. Ezek elválaszthatatlanok egymástól, egyik a másik nélkül optimálisan nem működhet. A fejlődés egy idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat. Jelen cikkünkben a mozgásfejlődéssel kapcsolatos tájékozódópontokat szeretnénk ismertetni, mely a gyermek fejlődésének egy látványos és könnyen megfigyelhető területe. A nagymozgások fejlődésének üteme csak nagyon távoli összefüggést mutat a mozgásfejlődés és a későbbi intellektuális fejlődés között. Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.

A nagymozgások fejlődése 25 hónapos korban

A huszonötödik hónapba lépve a kisgyermekkor egy egészen új, izgalmas fejezete veszi kezdetét, ahol a korábbi bizonytalan lépéseket felváltja a magabiztos felfedezés vágya. Ebben az időszakban a kicsik már nem csupán passzív szemlélői a környezetüknek, hanem aktív alakítóivá válnak a saját kis világuknak, miközben nap mint nap bámulatos fejlődésen mennek keresztül.

A 25 hónapos kisgyerek mozgása már sokkal összehangoltabb és célirányosabb, mint akár csak néhány hónappal korábban. A járásuk stabillá válik, a legtöbb gyerek már képes váltott lábbal közlekedni a lépcsőn, feltéve, ha van mibe kapaszkodniuk. Az egyensúlyérzék fejlődése lehetővé teszi, hogy rövid ideig akár egy lábon is megálljanak, bár ehhez még gyakran szükségük van egy segítő kézre vagy a fal támasztékára. A játszótéren egyre ügyesebben másznak fel a mászókákra, és a csúszdázás is már rutinfeladattá válik számukra.

A labdajátékok iránti érdeklődés is fokozódik: a 25 hónaposok már képesek egy nagyobb labdát elrúgni anélkül, hogy elveszítenék az egyensúlyukat, és a dobás iránya is egyre pontosabbá válik. Bár az elkapás még komoly koordinációt igényel, a próbálkozások során rengeteget tanulnak a sebességről és a távolságról. A futás, kergetőzés közben gyermekük megtanul hirtelen megállni, gyorsan és élesen bekanyarodni, illetve megfordulni. Az ugrás is tökéletesedik, így a most még jellemző lépő ugrást felváltja a páros lábbal történő, amikor a két láb egyszerre hagyja el a talajt, és egyszerre ér földet. A mászásban is ügyesedik, a kertben, játszótéren szívesen mászókázik, csúszdázik. A lépcsőn egy kézzel korlátba vagy falba kapaszkodva mellélépéssel tud fel- és lelépegetni (rövidebb lépcsőn: 3-4 fok).

Finommotoros készségek és önkiszolgálás

Míg a nagymozgások a látványos haladást szimbolizálják, a finommotoros készségek fejlődése a háttérben zajló aprólékos munka eredménye. Ebben a korban a kisgyerekek már képesek 6-8 kockából álló tornyot építeni, amihez komoly koncentrációra és a kéz apró izmainak precíz irányítására van szükség.

Az önkiszolgálás területén is nagyot lépnek előre: sokan már megpróbálkoznak az egyedüli evéssel kanállal, sőt akár villával is, bár a folyamat még gyakran maszatos véget ér. A pohárból való ivás is magabiztosabbá válik, kevesebb a kilöttyenő folyadék. A kicsöpögött ételt azonnal elkeni, simogatja, pacskolgatja, ismerkedik a textúrájával. Már olyan dolgokra is képes, mint a szívószál használata. A poharat a legtöbben már egy kézzel is ügyesen használják. Az előke, partedli gyakran már zavarja őket. Ugyan a leves még mellécsuroghat, de nagyjából tisztán esznek. Tud fogat, arcot és kezet mosni. (A rendes fogmosást még azért korai lenne teljesen a pici szakértelmére bízni. Az alapos fogmosás segítése a szülő feladata!) Egyedül vetkőzik. Boldogan segít, takarít, odahozza, amit kérünk tőle, terít. A vetkőzés mellett már az egyszerűbb ruhadarabok felvételét is gyakorolhatja, önállóan moshat fogat, kezet, fürdés közben hasát, karját szappanozhatja.

Kommunikáció és beszédfejlődés

A huszonötödik hónap környékén sok szülő tapasztalja az úgynevezett szókincsrobbanást. A gyermek szókincse rohamosan bővül, és már nemcsak tárgyakat nevez meg, hanem elkezdi használni az igéket és a mellékneveket is. Megjelennek a két-három szavas mondatok, mint például a „Baba kér vizet” vagy a „Mackó alszik”. A beszéd megértése ebben a korban messze megelőzi a kifejezőkészséget. A kisgyerek képes összetettebb, kétlépcsős utasításokat is végrehajtani, például: „Vidd a macidat a szobába, és hozd ide a cipődet!”. Ez a képesség azt jelzi, hogy a munkamemória és a figyelem tartóssága is jelentősen fejlődött.

A kérdezési korszak előszele is megérkezik: a „Mi ez?” kérdés állandó kísérőjévé válik a napoknak. Ez nem csupán kíváncsiság, hanem a világ kategorizálásának és a nyelvi struktúrák elsajátításának a módja. Érdemes türelmesen és választékosan válaszolni, hiszen a gyermek minden egyes szót elraktároz a későbbi használatra. A kimondott szavak mellett a nyelvtani szerkezet (grammatika) is fejlődésnek indul. Már sok toldalékos szót, felszólítást és kettős felszólítást is megért: „Tedd a kocsit a fiókba, a babát meg a polcra!” A mindennapi tevékenységek - játékelpakolás, bevásárlás - jó lehetőséget kínálnak a szülőknek a beszédértés fejlesztésére. Két szót, vagy szókezdeményt összekapcsol, egyszerű mondatokat használ (pl. „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”). Ennek előfeltétele azonban, hogy gyermekük legalább 50-70 szót már használjon. Azoknál a gyerekeknél, akiknek a szókincse gyorsabban gyarapodik, ez a fejlődési szakasz már kétéves kor előtt megjelenik.

Gyermekük élvezettel figyeli a környező felnőttek beszélgetését, és szinte észrevétlenül tanul belőlük. Szintén szívesen hallgat már rövid meséket, történeteket, mindennapi eseményekről, sőt a saját napi cselekedeteiről is. Ezeket kommentálja, kérdéseket tesz fel.

Érzelmi és szociális fejlődés

A 25 hónapos kisgyerek érzelmi palettája rendkívül színes, ám gyakran szélsőséges. Ez az az időszak, amikor az önállósodási törekvések és a szülőhöz való ragaszkodás folyamatos harcban áll egymással. A „én egyedül” korszak csúcsán a gyermek próbálgatja a határait, ami gyakran vezet frusztrációhoz, ha valami nem sikerül elsőre, vagy ha a szülő korlátokat állít fel.

A szociális interakciók során a gyerekek többsége még az úgynevezett párhuzamos játékot űzi: szívesen vannak más gyerekek társaságában, de inkább egymás mellett játszanak, semmint együtt. Az osztozkodás fogalma még ismeretlen vagy nehezen elfogadható számukra, hiszen az „enyém” tudat most alakul ki legerősebben. Ugyanakkor megjelennek az empátia első apró jelei is. Ha a 25 hónapos kisgyermek látja, hogy valaki szomorú vagy sír, megpróbálhatja megvigasztalni például azzal, hogy odaviszi a saját kedvenc játékát. Ez a gesztus azt mutatja, hogy elkezdi kapizsgálni: másoknak is vannak érzéseik, amelyek eltérhetnek az övétől.

Gondolkodás és kognitív készségek

A gondolkodás huszonöt hónapos korban kezd elmozdulni a tisztán szenzomotoros szintről a szimbolikus irányba. Ez azt jelenti, hogy a gyermek már képes fejben reprezentálni tárgyakat, amelyek nincsenek ott. A szerepjátékok kezdetei itt gyökereznek: a kisgyerek egy fadarabot telefonnak használ, vagy egy üres csészéből „itatja” a babáját.

A forma- és színfelismerés egyre pontosabbá válik. A legtöbb ekkora gyerek már képes szétválogatni a tárgyakat legalább két különböző tulajdonság alapján, például szín vagy méret szerint. A kirakós játékok terén a 3-4 darabos, egyszerűbb puzzle-ökkel már sikeresen megbirkóznak. Ebben a korban kezdődik el az ok-okozati összefüggések mélyebb megértése is. A gyermek rájön, hogy ha megnyom egy gombot, megszólal a zene, vagy ha elengedi a poharat, az leesik. Ez a tudás ösztönzi a kísérletezésre, ami néha rombolásnak tűnhet, valójában azonban a fizika törvényeinek gyakorlati tanulmányozása. A kisgyermek ebben az életkorban sokat és szívesen kísérletezik. Előre elgondolja, hogy mit fog alkotni, és akár több lépést is képes előre megtervezni. Bár a kivitelezésben is egyre ügyesebb, néha még nehézségekbe ütközik, nem mindig sikerül megvalósítania, amit kigondolt. Továbbra is fontos, hogy mintát lásson, és mind a játszótársak, mind a felnőttek tevékenységét utánozza.

Napi rutin és alvás

A kiszámíthatóság a 25 hónapos kisgyerek számára a biztonság záloga. A stabil napi rutin segít nekik tájékozódni az időben, és csökkenti a bizonytalanságból fakadó szorongást. Az alvásigény ebben a korban jellemzően napi 11-14 óra, ami általában egy hosszabb éjszakai pihenésből és egy délutáni alvásból tevődik össze. Sokan azonban éppen ebben az időszakban tapasztalják az alvási regressziót. Ennek hátterében gyakran a szeparációs szorongás újabb hulláma vagy a túl élénk fantázia állhat, ami miatt a sötéttől vagy a szörnyektől való félelem is megjelenhet. Az önállóság az alvás körüli szokásokban is megjelenik: a gyermek már kiválaszthatja, melyik pizsamát vegye fel, vagy melyik plüssállat aludjon mellette. Ezek az apró döntési lehetőségek növelik a kompetenciaérzetét, és együttműködőbbé teszik a fektetés során.

Táplálkozás és önálló evés

A huszonöt hónapos gyermek étrendje már nagyban hasonlít a felnőttekéhez, de az igényei speciálisak maradnak. Ebben a korban gyakori jelenség a neofóbia, vagyis az új ételektől való idegenkedés. Ez evolúciós örökség, ami régen megvédte a már önállóan mászkáló gyerekeket a mérgező bogyók elfogyasztásától, ma viszont a szülők türelmét teszi próbára. Az önálló evés ösztönzése nemcsak a finommotorikát fejleszti, hanem az egészséges énkép kialakulását is támogatja. Engedjük, hogy a gyerek kísérletezzen az ízekkel és textúrákkal, még ha ez takarítással is jár. A folyadékbevitelre is ügyelni kell, az édesített italok helyett a víz legyen az elsődleges szomjoltó. A tejtermékek továbbra is fontosak a kalciumigény fedezésére, de mértékkel, hogy ne vegyék el a helyet a változatosabb tápanyagok elől. Az étkezés fejlődésében fontos állomás, amikor a kisgyermek már a felnőttekhez hasonlóan tudja harapni és rágni a szilárd ételeket. Kétéves korra a legtöbb gyermek már részesedhet a család ételeiből, legfeljebb a nagyobb darabokat szükséges kisebbekre felvágni a számára.

Fejlesztés és szobatisztaság

A fejlesztés nem feltétlenül jelent drága játékokat vagy különórákat; a 25 hónapos kisgyerek számára a leghatékonyabb tanulási terep a való élet. A házimunkába való bevonás például kiválóan fejleszti az önértékelést és a motoros készségeket. Engedjük, hogy segítsen a teregetésnél (csipeszelés), a zöldségek megmosásánál vagy a portörlésnél. A szabadban töltött idő pótolhatatlan. A természetes egyenetlen talajon való járás, a sárban tapicskolás, a botok és kavicsok gyűjtögetése mind-mind ingerli az idegrendszert. A játszótéren a mászókázás nemcsak az izmokat építi, hanem a tervezési készséget is: ki kell találnia, hová tegye a lábát, hogy felérjen. A zenei nevelés és a ritmusérzék fejlesztése ebben a korban nagyon hálás feladat. A közös éneklés, a tapsolás és az egyszerű ritmushangszerek (vagy akár fakanalak és lábasok) használata segíti a beszédértést és a mozgáskoordinációt is.

A 25. hónap táján sok szülőben felmerül a szobatisztaságra való szoktatás gondolata. Fontos azonban tudni, hogy ez nem csupán elhatározás kérdése, hanem egy biológiai és idegrendszeri érettség eredménye. A gyermeknek képessé kell válnia arra, hogy felismerje a vizelési vagy székelési ingert, és azt egy rövid ideig vissza is tudja tartani. A kényszerítés sosem vezet jóra, sőt, hosszú távú elakadásokat okozhat. Ehelyett érdemes játékosan közelíteni a témához. A bili elhelyezése a fürdőszobában, a témához kapcsolódó mesekönyvek olvasása segít a gyermeknek megismerkedni a folyamattal. A nyári időszak gyakran ideális a próbálkozásra, amikor kevesebb ruhát kell levenni, és a balesetek is könnyebben kezelhetők. A lényeg a türelem és a pozitív megerősítés. Ha sikerül a bilibe produkálni, örüljünk együtt, de ha nem, akkor se csináljunk belőle ügyet. A szobatisztaság felé vezető lépések is egyre határozottabban jelentkeznek, de nagyon eltérő, hogy melyik kisded milyen ütemben halad. Eleinte azt kezdik jelezni, amikor kakiltak a pelenkába, illetve a felnőtt azt veheti észre, hogy a kicsi - bár még pelenkás - távolabb vonul a társaságtól, és jobban szereti a dolgát egy sarokban vagy pl. az asztal alatt végezni.

Biztonság és szülői szerep

Mivel a 25 hónapos kisgyerek mobilitása és kíváncsisága megnő, de a veszélyérzete még minimális, a lakás biztonságossá tétele továbbra is prioritás. A magasan lévő polcokról lerántott tárgyak, a konnektorok és az éles sarkok mind kockázatot jelentenek. Most már azonban nemcsak a fizikai védelemre van szükség, hanem a szabályok bevezetésére is. A következetes határok kijelölése nem korlátozás, hanem biztonsági háló a gyermek számára. Tudnia kell, mi az, ami veszélyes, és mi az, amit megtehet. A szabályok legyenek egyszerűek és érthetőek. Például: „Az utcán mindig fogjuk egymás kezét”. A digitális biztonság is egyre fontosabbá válik. Bár a szakértők ebben a korban még nem javasolják a képernyőidőt, a valóságban sok gyerek találkozik telefonokkal vagy tabletekkel. Ha mégis sor kerül rá, az legyen korlátozott idejű, és a tartalom mindenképpen a korosztályának megfelelő, lassú tempójú, erőszakmentes mese legyen.

Ebben az életszakaszban a szülő legfontosabb feladata a biztonságos bázis nyújtása. A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy tudja: bárhogy is próbálkozik az önállósodással, és bármilyen dührohamot is produkál, a szülői szeretet és elfogadás rendíthetetlen. Ez az érzelmi biztonság ad neki bátorságot a világ további felfedezéséhez. A pozitív megerősítés és a dicséret ereje hatalmas. Ne csak a végeredményt dicsérjük, hanem a befektetett erőfeszítést is. Például: „Látom, milyen ügyesen próbálod felhúzni a cipődet!” - ez többet ér, mint egy egyszerű „ügyes vagy”. Ezzel azt tanítjuk neki, hogy a próbálkozás és a kitartás értékes tulajdonságok. Ugyanakkor fontos, hogy a szülő is figyeljen a saját igényeire és határai-ra. A dackorszak közepén könnyű kimerülni, ezért a feltöltődés nem luxus, hanem a jó szülőség feltétele. Egy kipihent, türelmes szülő sokkal hatékonyabban tudja kezelni a napi konfliktusokat, és jobban tud örülni a gyermeke apró sikereinek.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az alább felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Az alábbiakban néhány jelet sorolunk fel, amelyek gyanakvásra adhatnak okot, és fokozottabb figyelmet igényelnek:

• Járása aszimmetrikus vagy koordinálatlan, bizonytalan.
• A futás még nem jelent meg.
• Az ugrás még nem alakult ki.
• A lépcsőn csak kézfogással tud menni, önállóan kapaszkodva még nem.
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Mindig ugyanarra a helyre megy, ugyanazokkal a játékokkal ugyanazt játssza.
• Hosszasan szereti figyelni a forgó tárgyakat (például ventilátorokat, forgó babajátékokat).
• Kezdetleges, cselekvésre alapuló mintha-játékot nem játszik. Mintha-játéka szegényes, tárgyakkal nem tesz úgy, mintha például etetne (babát/macit).
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• A játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nyomot hagyni egy felületen nem próbál, illetve nem tud (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• A könyv lapozását nem próbálja, vagy nem képes ujjával elválasztani a lapokat.
• Egymásra tenni, építeni nem próbál, illetve nem tud.
• Erősebb hangokra sem figyel fel.
• Túl közel hajol a tárgyakhoz, esetleg személyekhez.
• Kívánságait a felnőtt kezének irányításával, kézvezetés használatával jelzi. Mutatóujjával nem mutat.
• Nem érti az egyszerű felszólításokat, utasításokat. Alig néhány szót használ, kommunikációját még mindig inkább a gesztusok, a mimika uralják.
• Nem próbálkozik az önálló evéssel.
• Szelektív evő (nagyon kevés ételféleséget eszik meg).
• A darabos ételt nem eszi meg, vagy rágás nélkül nyeli le a falatot.
• Erősen zavarja, ha maszatos lesz, vagy hárítja a szappanozást, fogmosást, körömvágást, hajmosást.
• Rendszeresen visszatartja a székletét (hetente kétszer, vagy annál kevesebbszer kakil).

Az alábbi táblázatban röviden áttekintjük azokat a főbb mérföldköveket, amelyekre ebben az életkorban számítani lehet:

tags: #25 #honapos #gyermek #nagymozgas