A terhesség 23. hete számos változást hoz a kismama szervezetében, és ezek közül az egyik legmeglepőbb a mellbimbó váladékozása lehet. Bár ez a jelenség sokak számára riasztó, valójában teljesen normális és gyakori, a hormonális változások természetes velejárója.
Mellbimbó váladékozás: Miért történik?
A mellbimbóváladék a folyadéknak a mellbimbókon keresztül történő áthaladására utal. Előfordulhat spontán módon vagy a mellszövetek manipulációja miatt. A mellbimbó váladékozása bármely életkorban, nőknél és férfiaknál is lehetséges, de terhesség alatt különösen gyakori. A hormonális változások felelősek a mellbimbó váladékozásáért, és ez a mell természetes funkciója.
A gyermekvárás hónapjai alatt az anya szervezetében számos változás zajlik, egyrészt a méhben növekvő magzat élettani szükségleteinek megfelelően, másrészt felkészülve a szoptatás időszakára. A női mell is átalakul, hogy el tudja látni majd az újszülött táplálásának feladatát. A terhességet kísérő hormonális változások hatással vannak az emlőre, serkentik a vérkeringést annak szöveteiben.
Az emlők az első trimeszter vége felé kezdik az ún. kolosztrumot, előtejet termelni, de ebből az első cseppek többnyire csak a terhesség utolsó heteiben jelennek meg. Ez a sárgás, sűrű, különleges összetételű tej biztosítja az újszülött táplálékát addig, amíg be nem indul az anyatej termelődése.
Halász Kata Sex a terhesség alatt
Az előtej megjelenése a terhesség alatt
Az előtej akár már a terhesség első jelei között megjelenhet, van, aki már a 6.-7. terhességi héten találkozik vele. Nem kell tőle megijedni, teljesen normális jelenségről van szó, a hormonális változások okozzák. Az anyukák többségének a 2. harmad végén, illetve a 3. harmad során jelentkezik először. Néhány csepp tejről van csak szó általában, de nem ritka a nagyobb mennyiség sem.
A 23. héten is, amikor egy kismama már érzi a baba intenzív mozgásait és testsúlya átlagosan fél kilóval nő hetente, a mellbimbó váladékozása tovább folytatódhat.
Nagy baj az, ha egyáltalán nem találkozunk előtejjel a terhesség folyamán? Egyáltalán nem. Az előtej mennyisége jelent valamit? A későbbi szoptatás és anyatejhozam kapcsán semmilyen jelentőséggel nem bír.
Milyen színű és típusú lehet a váladék?
A folyadék színe és típusa felfedheti az okot, de fontos megjegyezni, hogy terhesség alatt a legtöbb váladéktípus normálisnak tekinthető.
- Fehér folyás: Gyakori állapot terhes és szoptató nőknél. Nem terhes és nem szoptató nőknél a fehér mellbimbóváladék továbbra sem ad okot aggodalomra. Ez a mell vagy a mellbimbó stimulációjára adott válaszként történik.
- Tiszta vizes váladékozás: Nőknél és férfiaknál bármely életkorban előfordulhat.
- Sárga folyás: Gyakori a menopauza felé közeledő nőknél. Az állapot gyakran fordul elő emlőcsatorna ectasias betegeknél, amikor a tejcsatorna megvastagodik és eltömődik a mell falában.
- Zöld mellbimbóváladék: Néha fertőzést jelez. A fertőzések főként a szoptatás során vagy a szoptatás után jelentkeznek.
- Vörös folyás: Nem gyakori. Ez azonban gyakori lehet, és nem jelent kockázatot szoptató szülőknél. A vörös folyás egyik oka jóindulatú papillóma lehet.
Fontos megjegyezni:
Minden olyan betegség, amely befolyásolja a hormonokat, pl. a hormonális változások felelősek a mellbimbó váladékozásáért. Mellbimbó kisülése típusától, színétől és egyéni egészségi állapotától függően normális és rendellenes lehet. Bármilyen mellbimbóváladék esetén mindig tanácsos orvoshoz fordulni. A véres mellbimbóváladék nem mindig mellrák jele, gyakran jóindulatú állapotból ered.
Mellbimbó és emlő változásai a terhesség alatt
A hormonális változások hatással vannak az emlőre, serkentik a vérkeringést annak szöveteiben. Emiatt fokozzák annak érzékenységét, a kismama duzzadtnak, szinte gyulladásban lévőnek is érezheti a mellét, és van, aki emiatt a terhesség első harmadában nehezen viseli el a melltartó vagy a ruha érintését is.
Az emlő érzékenységét a terhesség korai tünetei között tartják számon, már a 4. - 6. terhességi hétben is jelentkezhet, akkor, amikor még meg sincs állapítva a terhesség.
Már az első trimeszter idején elkezd növekedni a mell, ami a terhesség végéig, illetve a szoptatás alatt akár két méretnyi különbséget is jelenthet, még akkor is, ha a várandós kismama terhesség alatti súlygyarapodása nem lépi túl az ajánlott 8-10 kilogrammot.
A mellbimbó is változik a szoptatásra készülve: a mellbimbón lévő, körbe rendezett kis kiemelkedések, az ún. Montgomery-mirigyek nagyobbak, feltűnőbbek lesznek. Ezeknek az a funkciója, hogy a bimbó bőrfelületét védő, tápláló olajos váladékot termeljenek. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne.
Az emlő megnagyobbodása miatt nyúlik a bőr, ami viszketést is okozhat.
Teendők és tanácsok mellbimbó váladékozás esetén
A mellbimbó folyását nem lehet megállítani, ez természetes és gyakori. Választhat bizonyos megoldásokat, amelyek segíthetnek. A mellbimbóváladék kezelése a kiváltó okoktól függ.
A várandós kismama jól teszi, ha ez idő alatt puha, természetes, légáteresztő anyagból készült melltartókat hord, amelyeknek nincs varrása a mellbimbó táján. Abban, hogy ez a növekedés ne rontsa el a mellek alakját, és ne okozzon kényelmetlenséget, megint csak a megfelelő, jól illeszkedő és stabil tartást biztosító melltartó segíthet.
Ha a váladékozás zavaróvá válik, sminklemosó korongokkal vagy speciális melltartóbetétekkel felfogható a folyadék.
Mellbimbó váladékozás terhességen kívül
A várandósság és a szoptatás időszakában a tejcsorgás teljesen normális jelenség, ám előfordulhat, hogy terhesség fennállása nélkül tapasztaljuk, sőt, akár férfiként is. Ekkor érdemes hormonzavarra gondolni, ugyanis nagy valószínűséggel prolaktin túltermelés áll a háttérben.
A prolaktin az agyalapi mirigy, azaz a hipofízis által termelt hormon, mely részt vesz az anyagcserében, a növekedésben, valamint a terhesség létrejöttében és a szoptatásban. Legtöbben tejelválasztó, illetve a stressz során nagy mennyiségben jelen lévő hormonként ismerik.
A nem terhes állapotban a mellből spontán ürülő váladék kóros. (Hangsúlyozni kell, hogy a spontán váladékozás jelent bajt; kifejezett nyomásra gyakran ürül 1-1 csepp folyadék a mellbimbóból. Ezért nem célszerű nyomkodással "megbizonyosodni" a mellfolyás fennállásáról.)
A mellfolyás okai terhességen kívül
A folyamat hátterében több különböző elváltozás is állhat. Leggyakrabban egy prolaktin nevű hormon fokozott elválasztása okoz mellfolyást, mely ebben az esetben mindig kétoldali. Ezt a hormont az agyalapi mirigy termeli. A magas prolaktintermelődést az agyalapi mirigy fokozott működése okozza. Az esetek tíz százalékában a fokozott termelés hátterében az agyalapi mirigy adenomája (jóindulatú megnagyobbodása) áll.
Váladékürüléshez vezethet a mell gyulladása is. Ilyenkor az esetek túlnyomó többségében fájdalom, néha láz is fennáll, melyek segítik a helyes diagnózis felállítását. Rendkívül fontos, hogy a mellfolyás hátterében - szerencsére csak ritkán - rosszindulatú betegség, mellrák húzódhat meg. Ha a folyamat terjedése során betör valamelyik tejjáratba, váladékozás indulhat meg.
Halász Kata Sex a terhesség alatt
Diagnosztika és kezelés
A helyes diagnózis felállítását számos vizsgálati módszer segíti elő. Lehetőség van a prolaktin szintjének meghatározására a vérből. A mell vizsgálata mindig az alapos áttapintással kezdődik. Esetleges csomót gyakorlott orvos már tapintással is észrevesz. A mammográfia - a mell röntgenvizsgálata - nem tapintható elváltozásokat is kimutat. (Ezt az eljárást 40 éves kor felett szűrővizsgálati céllal is alkalmazzák.) Az ultrahang a már kimutatott csomók méretének és szerkezetének meghatározására alkalmas. A duktográfia során a mellbimbónál vékony katéterrel megkeresik a tejvezeték külső végét, és kontrasztanyaggal töltik fel azokat.
A kezelés a mellfolyást kiváltó különböző okok miatt sokrétű. Prolaktintúltermelődés esetén gyógyszeres kezelés indokolt. Ha az agyalapi mirigy növekedése egy bizonyos szintet meghalad, műtéti megkisebbítése is szükségessé válhat. A gyulladást antibiotikummal, lázcsillapítóval kezelik. Mellrák esetén műtétre kerül sor, szükség szerint sugárkezeléssel és kemoterápiával kombinálva. Mellfolyás esetén tehát feltétlenül szakorvoshoz kell fordulni.