Minden születés/szülés megérdemelne egy írást legalább. Ha mégis ki szeretnénk emelni bizonyos témákat, azok között a koraszülés bizonyosan szerepelne. Nem azért, mert erre fel lehet készíteni bárkit is, hanem azért, hogy tudjunk róla.
A terhesség vége felé az ultrahangos vizsgálat során elég gyakran hangzik el a vizsgálatot végző orvos szájából, hogy a baba nagy, sőt akár hogy túl nagy! Ilyenkor a legtöbb édesanya megijed és óhatatlanul arra gondol, hogy „Te jó ég, hát hogy fogom én megszülni ezt a gyereket!”. Egyes kutatók makroszómiáról, vagyis nagy születési súlyú újszülöttről 4 kilós súly felett beszélnek, mások pedig 4,5 kg felett. Abban azonban egységes a szakmai álláspont, hogy hát bizony az öt kiló feletti babák már nagyon nagynak számítanak.
A makroszómiát általában ultrahangos méréssel vagy a pocak körbetapogatásával jósolják előre és való igaz, hogy a XX. század közepe óta megnőtt a babák születési súlya és gyakoribb a makroszómia, mint a korábbi évszázadokban. Magyar számokat ezzel kapcsolatban nem találtam, de 2017-ben az USA-ban a statisztikák szerint minden tizedik baba nagyobb volt a szokásosnál, és mivel nálunk egy icipicit jobb a helyzet az elhízással kapcsoltban, valószínűleg emiatt Magyarországon valamivel ritkább a nagy babák születése.
A babák általában nagyobbak akkor, ha a családban „szokásos” a nagy születési súly, ugyanis ez egy örökletes jellemző. Akkor is nagyobbak általában a babák, ha az édesanyák elhízottak, ha idősebbek és ha a szokásosnál jóval nagyobb volt a várandósság alatti súlygyarapodásuk. Szintén nagyobbak általában a fiú babák és azok a babák, akik a 42. héten vagy azután látják meg a napvilágot.
Meg kell említeni a cukorbetegséget is, mert ez is nagyon gyakran eredményezi azt, hogy az újszülöttek nagyobbak a szokásosnál. A terhességi cukorbetegség kapcsán viszont fontos azt tudni, hogy csak akkor nagyobbak az újszülöttek a szokásosnál, ha az édesanya vércukorszintjét nem sikerült kordában tartani diétával, mozgással vagy gyógyszerrel!
Miért merül fel a "nagy baba" kapcsán a szülésindítás vagy a műtéti szülés kérdése?
Először is ilyenkor az orvosok azt feltételzik, hogy a baba nagyobb a szokásosnál. Az ultrahangos mérés ugyanis nem diagnózis, csak becslés, ráadásul egy elég megbízhatatlan becslés! Kutatások azt találták, hogy tíz olyan várandósság esetén, ahol nagy babát becsülnek, a valóságban csak öt baba lesz tényleg nagy! Amikor pedig extra nagy babát becsülnek, az eredmény még rosszabb: tíz XL-esnek becsült újszülöttből csak kettő vagy három lesz tényleg 5 kg feletti XL-es kisbaba!
Nagy babák kapcsán a másik feltételezés, hogy születéskor elakadhat a baba válla akkor, ha nagyobb a baba és emiatt a kockázat miatt merülhet fel a műtéti szülés. A számok azt mutatják, hogy ha a baba 4 kg feletti, akkor valóban valamivel gyakrabban fordul elő ez az idegtépő komplikáció és a nagyobb babák 7-15%-ánál valóban problémás lehet a vállak megszületése. A jó hír ezzel kapcsolatban azonban az, hogy bár a vállelakadásnak valóban súlyos következményei lehetnek, az esetek többségét a szakemberek megfelelő trükkökkel orvosolni tudják és el tudják hárítani a bajt! Ráadásul a vállelakadás kapcsán fontos tudni azt is, hogy a vállelakadásos esetek fele szokásos méretű babákkal történik, tehát nem lehet azt kijelenteni, hogy a vállelakadás csak a nagy babák kockázata!
Nagy méretű újszülöttek esetén a harmadik feltételezés az, hogy a baba méretei miatt egyéb kompliációk léphetnek fel hüvelyi születésnél, mint például a súlyos gátsérülés. Kutatások azt találták, hogy nagyobb babáknál a súlyos gátsérülések aránya valóban magasabb, mert gyakrabban válik szükségessé fogó vagy vákuum használata, ami gátmetszést tesz szükségessé és a vágás repedhet tovább a baba megszületésekor. Fontos azonban megnézni a számokat is! A súlyos gátsérülések előfordulása makroszómiás babáknál 1, 7%, szemben a 0,9%-kal, ami a súlyos gátsérülések gyakorisága „normál” méretű babáknál! Tehát való igaz, hogy megnő a kockázat, de hál’Istennek a szám még mindig nagyon alacsony, tehát nem érdemes emiatt túl sokat aggódnod! Ráadásul mivel Magyarországon a rutin gátmetszés még mindig nagyon nagy „divat” - legyen szó akár normál akár nagy babáról - sajnos emiatt a súlyos gátsérülés kockázata sokkal nagyobb mindenkinél, mint más Nyugat-Európai országokban, ahol sikerült kiiktatni ezt az elavult, káros és szükségtelen beavatkozást.
Nagy babák születésekor azonban a babákkal kapcsolatos komplikációk gyakorisága is emelkedik és gyakrabban fordul elő nagy babáknál, hogy valamilyen csonttörést szenvednek (pl kulccsont, kar), de nézzük meg megint a számokat! Nagy babáknál a csonttörés kockázata 0,54%, „normál” méretű babáknál ugyanez 0, 08%, tehát itt is nagyon alacsony számról beszélünk! Nagy babáknál szintén gyakrabban fordul elő, hogy túl alacsony a vércukorszintjük vagy hogy a születésük után légzési nehézségeik vannak.
A negyedik feltételezés, hogy ha beindítják a szülést, akkor azzal csökkentik a nagy baba születésével kapcsolatos kockázatokat. Azzal valóban nem lehet vitatkozni, hogy ha beindítják a szülést, akkor a baba valamivel kisebb lesz, mint ha még várnának tovább, hiszen a baba onnantól kezdve, hogy megszületett, már tényleg nem az anyaméhben nő. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy a beindítással csökkenteni lehet a korábban emített kockázatokat, az ezzel kapcsolatos kutatások ugyanis elég ellentmondásosak.
Ha a szokásosnál nagyobb babát vársz, akkor talán Te is úgy gondolod, hogy ha a műtéti utat választod, akkor a programozott császáros szüléssel minden kockázatot kinullázol és a biztos utat választod. Ez nagyon nem így van. A hasi szülés kockázatairól a terhesgondozás során nagy baba estén általában nem esik egyetlen szó sem, pedig a császáros szülésnek is van kockázata - az édesanya és a baba számára is! Műtéti szülésnél gyakrabban fordul elő fertőzés az édesanyánál, a műtét komolyabb vérzéssel jár, ami akár vérátömlesztést is szükségessé tehet és megnehezítheti a későbbi teherbeesést is - hogy csak néhány kockázatot említsek.
A makroszómia okai és a babák fejlődése
A makroszómiával kapcsolatban egy korábbi tudományos eredményeket összegző kutatásnak volt egy nagyon érdekes megállapítása: a legnagyobb kockázati tényező a nagy babák kapcsán nem feltétlenül az, hogy a baba nagyobb a szokásosnál, hanem sokkal inkább maga a feltételezés, hogy a baba nagy lesz! Emiatt ugyanis - óvatosságból - sokkal hamarabb eszközölnek beavatozásokat a szülés természetes folyamatába, sokkal gyakrabban indítják a szüléseket és sokkal hamarabb ítélik meg úgy a szülést, hogy műtéti megoldásra van szükség.
A baba méretével kapcsolatban nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem áldoznánk néhány mondatot a téraránytalanság problémájának. Sok édesanyát ugyanis azzal riogatnak, hogy a keskeny csípő miatt esetleg nehéz lehet a szülése, függetlenül a baba méreteitől. A babának valóban át kell navigálnia magát a medencén és a medence méretét valóban befolyásolja a csontok mérete, de fontos azt tudnod, hogy a medence mérete nincs kőbe vésve! A medencéd ugyanis több csontból áll, amiket ízületek kapcsolnak össze és amiket a várandósság végére a relaxin hormon szépen fellazít! A kitolási szakaszban pedig a medence belső dimenziója azáltal is megnő, hogy a keresztcsont hátrafelé kimozdul - illetve kimozdulna, ha nem éppen azon ülnél vagy feküdnél a kitolás során… Ezért ha esetleg téraránytalansággal riogattak, vagy aggódsz amiatt, hogy keskeny a csípőd vagy mert nagy lesz a babád, akkor a kitoláshoz inkább próbálj valamilyen alternatív, függőleges vagy félig függőleges testhelyzetet felvenni, mint például az állás, térdelés, négykézlábas vagy guggoló pozíció.
Szintén édesanyák álmatlan éjszakáit okozza sokszor az a tény, hogy ők maguk törékeny, apró testalkatúak, a baba édesapja pedig kosárlabdás testalkatú, szekrényszerű felső testtel…Ha Nálatok is ez a helyzet, akkor azt mondom, hogy emiatt egy percig se aggódj! A természet ugyanis rendkívül bölcs: emlősöknél az utód a megszületéséig mindig az anya méreteihez igazodik! Utána valószínűleg nagyon „belehúz” és gyorsan túllépi méreteiben az anyát, de nem a születésekor!
Amikor gyerek voltam, a szomszédunk Rozi kutyája vemhes lett. Rozika egy tacskó volt, aki rendszeresen végig látogatta az utca összes lakóját. Rozika hordószerű alakot vett fel és aztán megszülettek a kiskutyák! Szép hosszú testtel - ahogy az egy tacskóhoz illik - és németvizsla foltokkal! A büszke apa ugyanis teljesen egyértelműen a mi Treff kutyánk volt, aki egy hatalmas termetű drótszűrű németvizsla volt! A történet sokáig beszédtéma volt az utcában, mindenki azon tanakodott, hogy technikailag vajon hogy hozták össze az aktust, de hogy összehozták, az minden kétséget kizárt! Ugyanezt a természeti törvényt igazolja az öszvérek esete is. Az öszvér a szamár és a ló nászának terméke, és hát egy ló és egy szamár méretei között is nagyon nagy különbség van!
A cukoranyagcsere zavarokkal már a várandósság kialakulása sem megy könnyen, sőt, nagyon sok esetben vezetnek meddőséghez. Ha azonban ezeket kezelik, akkor az akadály elhárul. A cukoranyagcsere zavarok során a glükóz sejtekbe jutását lehetővé tevő anyag egyensúlya is felborul. Ennek a hormonnak inzulin a neve, és a hasnyálmirigy speciális sejtjei termelik. Feladatai között azonban nem csak a cukoranyagcsere normál működésének fenntartása szerepel. Az inzulin hatással van a zsírraktárakra (elősegíti a zsírok raktározását, illetve gátolja a raktárak kiürülését), valamint a növekedésre is. Az édesanya kezeletlen cukorbetegsége vagy más kór, mely az inzulinszint elcsúszását okozza (pl.: inzulinrezisztencia), hatással van a magzat inzulinszintjére is. A bármely okból kialakuló magas anyai vércukorszint a magzatban magas inzulintermelést vált ki, mely igényt nem biztos, hogy ki tud elégíteni a kicsi hasnyálmirigye. A magzatnak tehát már van saját inzulintermelése, ami együtt jár egy veszéllyel is. Az anya magas vércukorszintje tehát magas hormonszintet eredményez a babánál is, melyre fokozott növekedéssel reagál. Alapvetően ezzel nem lenne akkora gond, hiszen a nagy babákat császármetszéssel is világra lehet segíteni. Sajnos azonban a többletsúly megterheli az anya szervezetét, szívét, komplikációkat okozhat a szülés során. Nem utolsó sorban pedig a fokozott növekedés nem csak a baba testét és súlyát, hanem a belső szerveit is érintheti, így nagyobb szívvel és májjal születik, a szívproblémák kialakulásának esélye így megnő.
Személyes tapasztalatok és megfigyelések
Márti az első gyermekével volt várandós, amikor a 32. gesztációs héten a szülés megindult és a tüdőérlelő adását követő ajánlott várakozási idő után meg is született a kisfia, még a 32. hétben, hüvelyi úton. H.E.: Egy koraszülés esetén a legtöbben az okokat keressük szerintem. Mi vezethetett ide? Volt-e előjele? Körültekintő volt-e a terhesgondozás vagy elsiklottak esetleg valami felett? Bennem legalábbis ezek a kérdések kiáltanak legelőször válaszért. 36. M.: Alapvetően egy teljesen normális várandósság volt ez, amiben igazán nem is éreztem magamat terhesnek - az az időszak nyilván a harmadik trimeszter második felében jött volna el: nagy pocak, erős vizesedés, kellemetlenségek, stb. A terhesség során hamar kiderült, hogy emelkedett volt a TSH-szintem, amit pajzsmirigy gyógyszerrel kezeltek, valamint a terhességi diabétesz is kialakult, amit alacsony szénhidráttartalmú diétával szépen kordában tudtam tartani. H.E.: Egészen a 32.hétig. M.: Igen. A tervek szerint pár hétig még dolgoztam volna, mielőtt anyaszabadságra megyek, de aztán másképp alakult. Pénteken elmentem fogorvoshoz fogkőleszedésre, amit nagyon ajánlanak a várandósoknak, pont a koraszülés megelőzése érdekében. Majd egy nap múlva enyhe hasmenéses tünetek jelentkeztek, ezt hamarosan vérzés is kísérte. Kezdetben enyhe, menstruációs fájdalomszerű panaszaim voltak. A vérzés megjelenésekor azonban már nem vártunk tovább, elindultunk abba a budapesti kórházba, ahol a választott orvosom dolgozott és ahol terveztük a szülést. Ott kaptam magnéziumot és mivel a szülés valóban megindult, tüdőérlelő szteroidot is adtak, hogy felkészíthessék a kisfiamat a „kinti” világba való megérkezésre. (Mivel a 35. gesztációs hét előtt a magzat tüdeje még nincs felkészülve a légzésre. A témáról bővebben itt. Vasárnap mentő vitt át a SOTE I. sz. klinikára, mert a választott kórházamban nincsen PIC, azaz koraszülött-intenzív osztály. Így egy ismeretlen kórházba kerültem, ismeretlen szakszemélyzettel, s a kisfiamat ott, a klinikán szültem meg. Magáról a szülésről nincsenek rossz élményeim - viszont a szülés küszöbén állva egy idegen helyen orvost fogadni, találni szinte képtelenség.
H.E.: Mi történt a kisfiad születése után? Mindig arra gondolok, hogy a full term, tehát időre szülő anyukák azt a 3 napot várjuk, számolva a perceket, amíg végre elhagyhatjuk újszülöttünkkel kettesben az állami kórházak gyermekágyas részlegét. M.: Amikor a kisfiam megszületett, egy pillanatra láttam csak és azonnal vitték őt a PIC-re, én pedig hamarosan a szülészeti osztályra kerültem. Ott, a többi anyukához hasonlóan én is három napot töltöttem - addig bentről látogattam a kisfiamat, utána pedig otthonról. Minden nap kétszer mehettem be a koraszülött intenzív osztályra, természetesen a kötelező óvintézkedések mellett, vagyis bemosakodva, maszkban, cipővédővel. Két hetet töltött a gyermekem a klinika koraszülött intenzív osztályán, ahonnan a Madarász utcai Gyermekkórházba került át, további másfél hétre, koraszülött - már nem intenzív - osztályra. Ebben a másfél hétben már többet láthattam őt, napi 4 etetési és gondozási alkalommal bemehettem hozzá: először reggel 8 órakor, utoljára este 6-kor. Az etetésen kívül a pelenkázást, méréseket, öltöztetést is magam végezhettem, szóval itt már egy állandó kapcsolat lehetett baba és anya között. Ez idő alatt megtanultam, hogyan tudom teljeskörűen ellátni a kisfiamat, valamint eljutottunk oda, hogy biztonságosan tudjam cumisüvegből etetni, ne legyen szükség a szondára, amin keresztül addig táplálták őt. Az egészség mellett pedig a gyarapodás a másik fő kritériuma annak, hogy később hazaadják a koraszülött csecsemőket. A mi esetünkben a 2 kg-os testsúly volt a cél. Nagy szerencsémre egy kedves védőnő barátnőm rengeteget segített a szoptatás kapcsán is, így hamar elindult a tejem, tudtam vinni anyatejet a kisfiamnak - amit az első hetekben szondán keresztül kapott meg, majd áttérhettünk a cumisüveges, önálló etetésre.
H.E.: Lelkileg nagyon megterhelő, embert próbáló hetek lehettek ezek. M.: Talán az, hogy a klinikán alig mondtak valamit a babák státuszáról, pedig elsőgyerekes anyaként egyébként sincs tele tapasztalattal az ember. Viszont azt el kell mondani, hogy a „sima” csecsemőosztályokról hallható sok rossz élményhez hasonló a PIC-en engem egyáltalán nem ért szerencsére: az orvosok és nővérek is kedvesek és segítőkészek voltak. Nagyon hálás vagyok a SOTE I. A szülést követően néhány alkalommal RS vírus elleni oltást kapott a kisfiam (bővebben: itt) a tüdőbetegségeket elkerülendő. Az első életévben meghatározott rendszerességgel fejlődéspszichológushoz kellett járnunk, háromhavonta pedig neurológus vizsgálta a kisfiamat. Ezek a koraszüléssel járó extrák - rendes időre születő babákkal nincs szükség ezekre a kontrollokra. A kétéves státuszon azt állapították meg, hogy némileg megkésett a kisfiam beszédfejlődése, fejlődéspszichológus javaslatára korai fejlesztőbe, egyéni foglalkozásokra kezdtünk járni, ami bő egy éven át tartott. Ezeken kívül a kommunikációs és szociális készségek fejlődését segítendő kiscsoportos fejlesztésre jártunk a kisfiam 4 éves koráig.
Dr. Nekem az első 3660 gramm, és 57cm volt, a második 4510gramm és 56 cm. Nálunk nem így volt. Nálunk nem!A lányom 2960g volt, a fiam pedig 2650g!És mindketten a 40-41. Csatlakozom. Az én elsõm jóval nagyobb volt, mint a második. A húgom 300 g-mal kevesebbel született, mint én. Nálunk is . Tényleg, ez a harmadik. Mindent egyek meg, amit megkívánok, mert ha nem, akkor meglátszik a gyerek fején, vagy a gyereken,már nem tudom pontosan, hogy szokták mondani, de kész vagyok tőle. Akkor az én gyerekemnek rántott hústól elkezdve, eper és még.... minden féle formájú feje lehetett volna. Hát igen! A hihetetlen, hogy régen be is dőltek ezeknek a dolgoknak! :oPók sem lett a gyerekem fején, pedig a fejemhez kaptam, mikor megláttam egyet. Igazad van! Én roszzul vagyok ettől a csúcsos hastól. Nekem a lányommal is csúcsos volt a hasam, meg a fiammal is. Na, a másik, meg hogy azért ég a gyomrod, mert nagy haja lesz. És amikor már fejjel lefele van, és még mindig ég a gyomrom? Akkor a feneke is szőrös???? Nekem a második kisebb lett. Igaz, csak ötven grammal, de kisebb.Szerintem ez pont olyan, mint a csúcsos has....ott sem mindig jön be, hogy az fiú lesz. A terhesség egy véget nem érő para. De tényleg. Amikor az ember már túl van az első trimeszter aggódásán, végre kerekedik a pocak, a baba pedig lelkesen mozog, akkor el lehet kezdeni azon izgulni, hogy megfelelőek-e a baba méretei. Ha túl nagy, az a baj, ha túl kicsi, akkor meg az.
Természetesen van egy normális tartomány, ami viszonylag széles. Szóval aggodalomra semmi ok, ha a szomszéd Zsuzsi babája a 30. heti ultrahangon másfél kiló, a mienk meg csak 1,4. Ez belefér nincs vele semmi gond, hiszen nem lehetnek teljesen egyformák, a születési súlyok is különböznek - születéskor éppenséggel egy-másfél kiló eltérés is lehet normális egymáshoz képest. Mivel a magzat mérete alapján szokás belőni a korát, maximum 2 hétben szoktuk azt az eltérést meghatározni, ami még lehet normális, de jobban örülünk a kevesebbnek. Nyilván egy 155 centis, 45 kilós anya, és egy 170 centis, 65 kilós apa esetében nem számítunk 4 kilós újszülöttre, ezért nem lepődünk meg, ha a harmadik trimeszteri ultrahangok során az átlag alsó részébe tartozik a baba. Van az az eltérés azonban, ami már nem tetszik az orvosnak, és fokozott figyelmet érdemel. Felmerülhet a méhen belüli retardáció gyanúja, ha a baba túl pici. Ilyenkor szorosabb a kontroll, de ha megfelelő ütemben fejlődik a pici, általában nincs gond. A gondtalan terhességem vége felé azért nálam is eljött az a pont, amikor a babáim méretei már hagytak kívánnivalót maguk után. Kisebbek voltak az átlagnál. Nem feltétlenül pánikoltunk be, hiszen ikrek, kisebb a helyük, teljesen normál, hogy nem akkorák, mint az egyedül fejlődő magzatok. De azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, hetente néztük a babákat ultrahangon, hogy nőnek-e. Növögettek, még ha nem is rohamléptekben, úgyhogy kezdtem is megnyugodni, hogy akkor csak a genetika, meg hogy ikrek.
Terhesség: Hónapról hónapra útmutató | 3D animáció
A baba valószínűleg ahhoz a 96 százalékhoz tartozik, akik fejjel lefelé helyezkedtek el, és mélyen beálltak a medencekimenetbe. A baba immunrendszere még mindig fejletlen, és a kicsi a méhlepényből kapja az antitesteket, szülés után pedig az anyatejből jut hozzá. A testéről már lehullt a pihe legnagyobb része, bár egyes rejtett helyeken, különösen a hajlatokban, a váll és a fülek környékén még találhat a babán kis pihéket. Az átlagos baba a születéskor 3,4 kilogramm súlyú és 50 centi hosszú. A méhlepény súlya a baba súlyának körülbelül az 1/8-a, a köldökzsinór hossza megegyezik a babáéval. A kicsinek születéskor és 5 perccel később megmérik az Apgar-pontszámát.
Egy picit összefoglalva ezt a bejegyzést: ha nagy babát vársz, vagy ha azt mondták, hogy nagy lesz a babád, akkor emiatt ne aggódj túl sokat! Mégpedig azért ne, mert attól, hogy azt mondták, még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg nagy is lesz a baba, másrészt pedig azért ne izgulj, mert a természetben elég jól ki van találva ez a „szülés-dolog”! Igen ritkán találkozhatunk a makroszómia kifejezéssel, pedig sajnos egyre gyakoribb jelenséget takar. A makroszómia a 4 kg feletti magzatokra használt kifejezés, vagyis a nagy súlyú babákat illetik ezzel a névvel. De miért kellett ennek külön nevet adni? Veszélyes lehet a nagyobb baba?
A születésnél „normál” súlyúnak a 2500 és 4000 gramm közötti babákat tekintik.