A népmesék jelentősége és helyes kiválasztása a kora gyermekkori nevelésben

Tancz Tünde írása rávilágít a népmesék anyanyelvi-kommunikációs nevelésben betöltött kiemelkedő szerepére az óvodában. A klasszikus mesék egyre inkább háttérbe szorulnak a mindennapokban, így a nevelőmunkában is elvesztik kiemelkedő szerepüket. A pedagógiai gyakorlat mintha megfeledkezne anyanyelvi és személyiségformáló funkcióikról.

A mesék történetei nyilvános és mentális szerepekkel rendelkező szociális reprezentációk. Olyan tudást közvetítenek, amely segíti a kultúrába való belenevelődést, a nyelvelsajátítást, a szocializációt, valamint az identitást is meghatározza. Jól tudjuk, a mesék észrevétlenül juttatnak intellektuális és érzelmi gazdagodáshoz, műveltség- és tudásgyarapodáshoz, kedvező irányú személyiségfejlődéshez, de csak akkor, ha a mesék eljutnak a gyerekekhez - mesélni vagy olvasni kell tehát nekik.

Ez a tanulmány a népmese anyanyelv-pedagógiai és pszichológiai értékeire, felhasználhatóságára hívja fel a figyelmet. Bemutatja azokat a fejlesztőfunkciókat és korrekciós hatásokat, amelyek lehetőséget kínálnak az anyanyelvi nevelés célkitűzéseinek megvalósítására a kora gyermekkorban. Gyakorlati példákkal igazolja, hogy a meseszövegek hatékony eszközei a kommunikációs kompetenciák fejlesztésének, a multikulturális nevelésnek és a személyiségformálásnak.

A mesékkel való találkozás optimálisan már kisgyermekkorban elkezdődik. A család intézménye fontos állomás ebben a folyamatban, azonban a gyakorlat egyre inkább eltér ettől. Az elektronikus média és a televíziózási szokások alapvetően átrendezték a családok, a közösségek életét. Értékrendjükben háttérbe szorul a népmese, szokásrendjükből kihal a mesemondás és a meseolvasás. A válogatás nélküli, mértéktelen és kritikátlan médiafogyasztás súlyos problémákat okoz. Tapasztalatok szerint a mesék méltánytalanul háttérbe szorulnak és degradálódnak a pedagógiai gyakorlatban.

A népmesék megközelítései és sokoldalú funkciói

A népmese műfaji és tartalmi értelemben egyaránt különös és összetett jelenség. Sokféle aspektusból vizsgálható (Jankovics 2003).

Műfaji és tartalmi sokszínűség

• műfaja szerint;
• típusa szerint;
• keletkezési helye szerint;
• aszerint, hogy kikhez, melyik nemhez és mely korosztályhoz szól;
• és persze jelentésszintjei szerint (szexuális, mélylélektani, családi, társadalmi, természeti, kozmikus szintek).

Vannak köztük olyanok, amelyek időtlenek és egyetemesek, ám vannak időleges, helyi érvényűek (helyi természeti körülmények, a civilizáció foka, a szociális berendezkedés formái, helyi szokások) is. Számos tudományterület (antropológia, folklór, irodalomtudomány, nyelvészet, vallástudomány, filozófia, szociológia, pszichológia stb.) számára kínálnak érdekes vizsgálódási alapot. A különböző kutatási módszerek és paradigmák más-más szempontokat alkalmaznak és érvényesítenek az elemzésben.

Kulturális közvetítő és személyiségformáló szerep

A népmese hatása funkcionalitásában rejlik. Bár közvetlen módon nem nevelési indíttatású, de a nevelésre gyakorolt hatása jelentős. Kulturális közvetítőként szorosan kapcsolódik a pedagógiai, pszichológiai és szociológiai kérdésekhez, a neveléstudományok globális értelmezéséhez, így a pedagógia sem mondhat le róluk (Tancz 2002).

Mese és szocializáció: A világ megtapasztalásának módjai

A mesék a világ megtapasztalásának sajátos emberi módjai. A lelki apparátus modelljei; a lélek belső folyamatainak leképződései (Bettelheim 1985).

A lelki apparátus modelljei

Minősítő-értékelő (attributív), meghatározó-besoroló (definitív) kategóriákkal és a hozzájuk kapcsolódó értékelésekkel, érzelmi-indulati jellemzőkkel, viselkedési késztetésekkel operálnak. Az egyén viselkedési rendszereit, célratörő vagy védekező stratégiáit és belső kontrollját (önkép, szociális kép, lelkiismeret) alakítják. A mese, mint minden nyelvi szöveg, nem leképezi a világot, hanem „reprezentációk összetett rendszerében modellálja” (Tolcsvai 2001: 121).

„Másik anyanyelv” és normarendszer

A gyermek életében a mesei elbeszélések nem egyszerű történetek, hanem szigorú grammatikával és szerkezettel rendelkező alkotások. „Másik anyanyelv"-ként (érzelmi jelrendszerekkel) segítik a belenevelődést a közösség kultúrájába, normarendszerébe (Andrásfalvy 1992).

A meseélmény: valóság és fantázia határán

A mese a csoda, a fantasztikum „lehetséges világa”, amelyben elmosódnak az emberi tudás (reális és transzcendentális) határai. A meseélményben a gyermek tudja, hogy ami a mesetörténetben van, az irreális, mégsem kételkedik, vagyis az igaz - nem igaz kategóriáját rövid időre felfüggeszti. A meseélmény nem kognitív, érzelmi vákuumban keletkezik. A gyermek a képzeletbeli történeteket, jellemeket a tényleges emberek, események analógiáira emlékeztető módon dolgozza fel. A lélektani hatást a hőssel való azonosulás, a „kontemplatív együttmozgás” teremti meg (Mérei - V. Binet 1970).

A mesei modellek a fantázia segítségével utánzási, szereptanulási és identifikációs alkalmakat nyújtanak. Nagy előnyük - a játékokhoz hasonlóan -, hogy sérülések nélkül teszik átélhetővé az eseményeket. Fontos funkciójuk a társadalmi valóság megjelenítése az adott kultúra, a csoport és az egyén számára. Nem mindegy tehát, hogy miként részesül a gyermek szociokulturális csoportjának a történeteiből.

Meseszöveg és mesevilág: A nyelv ereje

Verbális struktúra és szimbólumok

Leíró értelemben a mesei történet nem műalkotás, hanem verbális struktúra: jelentéssel bíró szavak együttese, amely más verbális struktúrák közé simul. Áttételesen, szimbólumokon keresztül hat: az élmény révén formálja a személyiséget. A szó erejével operál: leegyszerűsíti (sűríti) a valóságot, létmódját tehát nyelviségéből lehet levezetni. A mese nyelvi eseményében a nyelv és a valóság szétválaszthatatlanul összefonódik, a nyelv teremti meg magát a valóságot. A mesevilág tehát „nyelvben megnyilvánuló világ”, kimondásban megteremtett világ, amely a történetekben és a történetek által létezik.

A mesemondás mint kommunikáció

A mese a kommunikáció egy fajtája: van hallgatója (olvasója), van feladója, és van közvetítő közege is. A mesélő valójában nem feladóként, hanem közvetítő csatornaként van jelen a folyamatban. A feladó helyébe maga a nyelv kerül (Bódis 2006: 68-71). A mesemondók (alkotók) a mesék létrehozásakor narratív sémák segítségét veszik igénybe, azokat a konvenciókat, hagyományokat, amelyekkel a beszéd szekvenciái egy összefüggő szövegbe ágyazhatók. A befogadókat (hallgatókat) ugyanezek a kulturális sémák segítik (László 1999). Amikor a gyermek mesei történettel találkozik, azonnal felismeri (lásd kezdő formulák), ezzel egyidejűleg elvárja, hogy a történet kövesse a mesei műfaj sajátosságait: a jellemző epizódstruktúrát, az időbeli-okozati sorrendet, a stiláris fordulatokat stb.

A gyermek és a mese megfelelései: Miért szeretik a gyerekek a meséket?

Mivel a mese döntően szóbeli műfaj (volt), megértéséhez, átéléséhez olyan esztétikai kelléktárra van szükség, amely lehetővé teszi a kódolás és a dekódolás szinkrón megvalósulását. A gyermekirodalomba tartozó, a gyermekeknek szánt mesék magukon viselik a célközönség életkori jellemzőiből adódó világképi módosulásokat. A mesevilág és a gyermeki világkép hasonlít egymásra. A mese kedvelésének tehát gyermeklélektani okai vannak.

Gyermeklélektani okok

A mesét a gyermek azért kedveli és érti, mert „a mesei elemek és fordulatok megfelelői azoknak a gondolati, indulati, szemléleti vonásoknak, melyek a lelki fejlődés korai szakaszaiban jellegzetesek: a gyermekinek” (Mérei - V. Binet 1970: 243). Ezek az egyezések a következők:

• átváltozás (minden lehet);
• ellentétek kedvelése (végletek a jellemekben, helyszínekben, arányokban stb.);
• ismétlések kedvelése a folyamatosság és a biztonságérzés miatt (rituális, szertartásos jelleg);
• veszély és megmenekülés;
• kompenzálás (aki hátrányba kerül, kárpótlást nyer);
• a vágyteljesítés dinamikája (vágyak a jelképek köntösében).

Az óvodáskorú gyermekek világképe és a mese

Az óvodáskorú gyerekek gondolatvilágába a mesék tökéletesen beleillenek. Archaisztikus-animisztikus világuk, duális és polarizált világképük, metaforikus gondolkodásuk az otthonosság lehetőségét kínálja a gyermek számára. A mesét (és a gyermeki világlátást) az az alapvető hit működteti, hogy a világban rend uralkodik, s ha ez meg is bomlik egy időre, a harmónia helyreáll. A történet végkimenetele megjósolható, de az az út, amely a végkifejlethez vezet, előre nem belátható események sorozata, megjósolhatatlan események eredménye. Ebből következően a mese másfajta (ösztönszerűbb vagy spirituálisabb) megértésmódokat hív elő.

A mese optimista szemlélete és terápiás hatása

A mesevilág erkölcsileg rendezett, igazságos, kozmikus világrenden alapul, és bármilyen egyensúlytalanságot képes helyreállítani. Optimista szemlélete terápiás hatású (Boldizsár 2005), a gyermek pozitív szemléletét táplálja.

A mesehallgatás alkalmai és fejlesztő hatása

Kapcsolatépítő és feszültségkezelő eszköz

A mesemondás, a mesehallgatás fontos kapcsolatépítő eszköz a pedagógiában, jótékonyan hat az interakciókra és a közösségi életre. A mesehallgatáskor életbe lépő szimultán kettőstudat örömforrás: feszültségteremtő, feszültséghordozó és feszültségelvezető (Mérei - V. Binet 1970).

Kognitív és emotív képességek fejlesztése

A mesékbe belefeledkező gyermek aktívan mozgósítja emotív és kognitív képességeit. Gondolkodási műveleteket végez: összehasonlít, analizál, szintetizál, ítéleteket alkot, következtet, általánosít. A meseszövegek megalapozzák idő- és térszemléletének kialakulását, megerősítik a távolság, az irány, a nagyság és a forma észlelését. A szinkretikus sémák, a szóingerek aktivizálják előzőleg szerzett ismereteit, emlékképeit, képzeteit. Az emlékanyag újra feltöltődik feszültséggel, és újra hat. A mesét hallgató gyermek gondolkodása, ismeretrendszere az esztétikai élmények, a katarzis hatására bővül és megszilárdul.

A mesék szerepe az anyanyelvi és kommunikációs készségek fejlesztésében

A beszéd változatos kelléktára

A meseélmény gazdagítja a gyermeki személyiséget, formálja az esztétikai, erkölcsi érzelmeket, fejleszti az értelmi képességeket, kibontakoztatja a gyermeki világképet és az anyanyelvi-kommunikációs képességeket. A gyermekek a beszéd talán legváltozatosabb kelléktárát sajátíthatják el a népmesékből. A mesetudat és az empatikus képességek révén megjegyzik a mese jellegzetes nyelvi fordulatait, mondatpaneljeit, szövegrészleteit. Az utánzásos tanulás útján később ezek megjelennek a beszédben, a legkülönfélébb kommunikációs helyzetekben és tevékenységekben. A mese mintát szolgáltat az árnyalt stílusra, a párbeszédre, a tömör mondatalkotásra. Hatása maradandó a szókincs gyarapításában, a kifejezőkészség fejlődésében, a nyelvi illemtan alakulásában.

Konkrét nyelvi elemek elsajátítása

A gyermek számtalan kommunikációs kifejezőeszközt sajátíthat el a népmesékkel való találkozásokkor (Dankó 2005):

• a legkülönfélébb ragozott szóalakokat, például: ostorpattogással, palotához, lélekszakadva, ügyesen, kérni stb.
• változatos igéket, például: eliszkoltam, körülkémlelt, lezúdult, torzsalkodik stb.
• erkölcsi fogalmak szóbeli kifejezéseit, például: igazságosság, becsületesség, jószívűség, kapzsiság, irigység stb.
• mellékneveket, különösen jelzői funkcióban, például: ravaszdi róka, bő bugyogó, égő kemence, kurta farkú, gonosz boszorkány stb.
• időhatározókat, például: alighogy megvirradt, dél felé járt, telt múlt az idő stb.
• helyhatározókat, például: üveghegyen innen, ahol a kurta farkú malac túr stb.
• különleges mód és állapothatározókat, például: lélekszakadva, alázatosan stb.
• hangutánzó, hangulatfestő szavakat, például: nyikorgott, kukorékol, zsörtölődik, megszeppen, köhintett, kuksol, szimatol stb.
• indulatszavakat, például: Jaj, de szép volt!; Ej, de megéheztem!; No, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem!; stb.
• szóismétléseket, ikerszókat, például: nőttön-nőtt, főtt-fortyogott, hanyatt-homlok, illeg-billeg, icinke-picinke, ki-kimentek, üggyel-bajjal, sírás-rívás, ímmel-ámmal, fussunk-fussunk stb.
• népies-régies kifejezéseket, például: megneszelte, török császár, sajtár, strázsa, kemence, vasvillatarisznya, kincseskamra, szolgáló, temérdek, ágrólszakadt, apámuram stb.
• népi szólásokat, például: Hát téged mi szél vetett ide?, Szegény embert még az ág is húzza, Szedjük a sátorfánkat!, Alig tudtam egérutat nyerni stb.
• állandó jelzőket, például: rút boszorkány, szegény asszony, hamuba sült pogácsa, kurta farkú stb.
• változatos mondatfajtákat: kérdések, felkiáltások, felszólítások, kívánságok stb.
• népmesei sztereotípiákat, például: Ment, ment mendegélt; Nem kellett kétszer mondani a dolgot; Köd előttem köd utánam; stb.
• népmesei hasonlatokat, módhatározói mellékmondatokat, például: akkora volt, mint a hüvelykujjam; úgy tömték magukba az ételt, mintha három hónapja nem ettek volna; stb.
• kifejező (beszédes), játékos neveket, például: Fehérlófia, Fanyűvő, Málészáj, Hüvelyk Matyi, Borsszemvitéz, Babszem Jankó stb.
• udvariassági formulákat (megszólítások, köszönések), például: Jó napot öreganyám!; Fogadj isten édes öcsém!; stb.
• helyes kapcsolatteremtésre figyelmeztető mesei tanácsokat, például: Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!; Jótett helyébe jót várj!; stb.

A meseválasztás kívánalmai az óvodában

Életkori és fejlődési sajátosságok figyelembevétele

A meseválasztásnak igazodnia kell a gyermekcsoportok életkorához, összetételéhez. Az, hogy egy gyermeknek az adott életkorban melyik a legmegfelelőbb, legfontosabb mese, attól függ, hogy hol tart a fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják. Fontos, hogy a nyelvi-stilisztikai eszközök ne haladják meg gondolkodásának és beszédkészségének fejlettségét, szókincsét.

Meseválasztás 3-4 éves korban (kiscsoport)

A 3-4 éves gyermek megismerő tevékenységében még jelentős a nyelvi információkkal kísért mozgásos megtapasztalás. Gondolkodása cselekvéshez kötött, a térbeli viszonyok és az időmeghatározások használatában még bizonytalan. Emlékezete verbalizálódik, de továbbra is cselekvésbe ágyazott. Szókincsének terjedelmi korlátai még nehezítik a bonyolultabb és hosszabb terjedelmű mesék megértését, élvezését. Az egyszerű szerkesztésű, ismétlődő szövegrészeket tartalmazó lánc-, halmozó- és mondókamesék, valamint a rövidebb többfázisú állat- és novellamesék állnak a legközelebb hozzá. Ebben az életkorban az érdeklődést ébren tartó, fokozó szavak, szófordulatok, a ritmikus ismétlődések, a tő-, bővített és mellérendelő mondatok, a párbeszédek a legfőbb segítséget nyújtják.

tags: #11 #fejezet #nepmesevalasztas #bolcsodes #koru #gyermekek