Az első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik. Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez. Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni.
Amellett, hogy nem az okot szünteti meg, a szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.
A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill. annak mértékét. A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt. A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését; elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású, ezzel csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill. annak mértékét.
A fentiek miatt, nemcsak az rendkívül fontos, hogy az újszülött hozzájusson a kolosztrumhoz, hanem az is, hogy ez legyen az első tápláléka. Amennyiben a szoptatás akadályozott, az újszülött megkaphatja a lefejt kolosztrumot kanálból, pohárból vagy fecskendőből, esetleg gyomorszondán át.
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. A bennük lévő hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Itt egy másik molekulához kötődik, majd az epeutakon keresztül a baba beleibe kerül, ahonnan a széklettel távozik.
Az elmúlt években néhány tanulmány azt mutatta ki, hogy a szoptatott babáknál gyakrabban fordul elő a sárgaság, és ezt az anyatejben lévő valamely összetevőnek tulajdonították. Ezek a kutatók azonban elmulasztották a szoptatás részleteit megvizsgálni, pl. A kutatók azt találták, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.
A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor “csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad.
Ha a csecsemő gyakran, rövideket szopik, és az édesanya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, a baba valóban hasfájóssá válhat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a félig emésztett tejre frisset szopott, hanem az, hogy rövid szopásai alkalmával mindkét mellből csak az ún. első tejet fogyasztotta el. Ez a tej laktózban gazdag, ami gyakran puffadást, így hasfájást okoz, a baba széklete pedig hígabb, zöld színű lesz.
Az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, igen gyorsan - átlagosan másfél óra alatt - kiürül a baba gyomrából. Ezért teljesen természetes, ha egy szopós baba akár 1-2 óránként megéhezik, és enni kér.
Az első napokban szükség lehet a szopott mennyiség mérésére, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a baba elég hatékonyan szopik. A szopott mennyiség rutinszerű mérése hónapokon át azonban teljesen felesleges.
Az anyatej összetétele folyamatosan változik még egy napon, sőt egy szopáson belül is. Hiába tudjuk tehát, hogy egy csecsemő hány gramm tejet szopott egy alkalommal, nem tudjuk megmondani, hogy az adott mennyiséget milyen összetételű tejből fogyasztotta. Reggel minden édesanyának több tej van a mellében, ebben a több tejben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő.
A nők mellraktározási kapacitása drámaian eltérő. Két tanulmány szerint az anyák melltárolási kapacitása 74 gramm és 660 gramm, azaz 76,8 ml és 680 ml között változik. Ennek semmi köze sincs a termelt tej teljes mennyiségéhez, amit általában “készletnek” neveznek. A mell tárolókapacitása azt fedi, amennyi a mellben lévő tej mennyisége minden egyes etetés kezdetén. Ha a mell kapacitása alacsonyabb, akkor ez annyit jelent csupán, hogy a babának gyakrabban kell szopnia. Fontos megjegyezni, hogy a “mell tárolókapacitás” fogalom egyáltalán nem orvosi vagy tudományos kifejezés.
Minden csecsemő minden etetéskor eltérő mennyiségű tejet vesz magához a szoptatás során. A mell tárolókapacitását - ha van ilyen egyáltalán - nem lehet mesterségesen növelni vagy megváltoztatni és nem is lenne semmi értelme, hiszen semmi köze sincs a tejtermelődéshez és a tej mennyiségéhez. Amíg a babának elég pisis és kakis pelenkája van, jól gyarapszik, elégedett, jóllakott és nyugodt, addig biztosak lehetünk abban, hogy eleget szopizik.
Az újszülöttek 24 órán belül 10-12 alkalommal isznak. Kezdetben a teste csak kis mennyiségű tejet termel, amit előtejnek, vagyis kolosztrumnak neveznek; ez valamivel sűrűbb és sárgás színű. A kolosztrum optimálisan igazodik az újszülött szükségleteihez - rengeteg fehérjét és tápanyagot tartalmaz, és támogatja a saját immunrendszerének kialakulását. A baba apró gyomra az első napokban még szoknia kell a tej emésztését. Normális, hogy a kicsinek akár egy hétre is szüksége van ahhoz, hogy hozzászokjon az új etetési rutinhoz - ami kis mértékű súlycsökkenéshez vezethet a születési súlyához képest.
Az első időszakban az újszülött ivási mennyisége körülbelül 30 ml-től 60 ml-ig terjed étkezésenként; két hét elteltével a mennyiség körülbelül 60 ml-től 90 ml-ig emelkedik. Nincs ok aggodalomra, ha az első napokban úgy érzi, hogy a teste csak kevés tejet termel!
Az étkezések időtartama is változik az idő múlásával. Kezdetben a szoptatás 10 perc és fél óra között tart. Ahogy a baba nő, úgy a szoptatás ideje is hosszabbodik.
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is.
Ha úgy dönt, hogy néha a babájának anyatejet ad tápszeres etetéssel, itt van néhány hasznos tipp a megfelelő ivási mennyiségről: Szánjon annyi időt erre, mint amikor szoptat. Ebben az esetben a lefejt tej remek módszer, hogy anyatejet adjon a babának. Eközben szünetet tarthat a mellbimbójának, és több kontrollja lehet az időzítés és az etetési menetrend felett. Ha tápszert ad a anyatej mellett vagy alternatívájaként, újszülöttjének adjon 30 ml-től 60 ml-ig terjedő mennyiséget étkezésenként. Két hónap elteltével ez a mennyiség 60 ml-től 120 ml-ig emelkedik, és a hatodik hónapban a babájának valószínűleg 180 ml-től 240 ml-ig terjedő mennyiségre lesz szüksége étkezésenként.
A mellformájú cumi úgy néz ki, mint a mell, és úgy is működik, lehetővé téve a babának a nyugodt és kellemes ivást. A cumisüveg nyílása és hegyének intuitív kialakítása lehetővé teszi a baba számára, hogy kényelmesen váltogasson a szoptatás és a tápszeres etetés között. A tej csak akkor szabadul fel a cumisüvegből, amikor a baba aktívan iszik, azaz a nyelvével összenyomja a cumit, ahogyan a mell esetében. Minden pihenőidő alatt a baba szünetet tarthat, ami a cumisüvegnek azt jelzi, hogy állítsa le a tejfolyást anélkül, hogy csepegne. A cumisüveg ezen egyedi technológiai fejlesztései támogatják a baba természetes etetési ritmusát, és a kombinált etetést könnyed élménnyé teszik.
Legyen szó szoptatásról vagy tápszeres etetésről, figyeljen az alábbi jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy a babája jól lakott: Összezárja a száját Elfordítja a fejét a mellből vagy a cumisüvegből Nem akarja a mellbimbót vagy a cumit A tej csöpög a szájábólx Kezd mozgatni a karjait és lábait A kezei nyitottak és ellazultak A teste nehéz és ellazult Elalszik Ha a babája a teltség jeleit mutatja, akkor hagyja abba a szoptatást vagy a tápszer adását, még akkor is, ha a flakon nincs teljesen kiürítve.
Minden baba egyedi, és nincs olyan kapcsolat az anyák és gyermekeik között, mint az Ön és babája között. Válassza ki azt a táplálási lehetőséget, amely a legjobban megfelel Önnek és újszülöttjének, legyen szó szoptatásról, tápszeres etetésről vagy a kettő kombinációjáról. Ha a babája nyugodt és ellazult, és elégedettnek tűnik, akkor tudja, hogy mindent jól csinál.
Az újszülött 24 órás szükséges folyadékmennyiségét a súlya határozza meg.
A legtöbb újszülött veszít a testtömegéből a kórházban töltött napok alatt. Ez a súlyveszteség teljesen normális, ha nem haladja meg a 10%-ot.
Az átlagos súllyal született babákra igaz, hogy az első hónapban kb. súlyuk 10%-át hízva, majd a 2. hónaptól az 5. hónapig kb. 150-200g/hét, a 6. hónaptól pedig kb. 100-150g/hét gyarapodással számolhatunk. Viszont ez egy általános, „tankönyvi” szabály, a legtöbb csecsemő nem ilyen ütemben fejlődik. Van, aki az első hónapban 1 kg-ot, van, aki éppen csak a minimumot hízza meg.
Egy átlagos három hónapos baba napi 700 gramm anyatejet szopik. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az egészséges, normálisan fejlődő három hónapos babák napi anyatejadagja 500 és 1200 gramm között mozog! Egyrészt az, hogy a babák nagyon különbözőek. Kezdjük ott, hogy a normál születési súly 2500 és 5000 gramm között mozog. Nem gondolhatjuk, hogy ilyen különbséggel egyforma kell hogy legyen a „fogyasztásuk”. Másrészt az anyatej összetétele a csecsemő korának, a szoptatás hosszának, gyakoriságának, a szopás intenzitásának, de még az adott napszaknak is függvénye. Vagyis nem tudjuk pontosan megmondani, mikor mennyi került a pocakba, csak azt, hogy jó úgy, ahogy van.
Ha a baba igény szerint és hatékonyan szopik, csak anyatejet kap, és naponta legalább ötször-hatszor súlyos, pisis a pelusa, akkor szinte biztos, hogy minden rendben van. Ha a szülőknek kétségeik vannak, heti egy súlymérés is jó támpontot ad: ha a kezdeti súlyesés a negyedik-ötödik napon megáll, és a baba gyarapodni kezd, hetente legalább 12 dekát hízik, nyugodtak lehetnek. A hízás mértéke és az elfogyasztott tej mennyisége ráadásul nincs is mindig szoros összefüggésben egymással. Miután megduplázta a születési súlyát (a 4-6. hónapban), a gyarapodás lendülete csökkenni szokott.
A WHO ajánlása szerint félévig csak tejre van szüksége a csecsemőnek. A legjobb az anyatej lenne, de ha a szoptatás akadályba ütközne, akkor a saját édesanya lefejt tejét, ha ez nem áll rendelkezésre, más anya tejét, ha az sincs, akkor a kisbaba igénye szerint módosított tejet, vagyis tápszert javasol az Egészségügyi Világszervezet.
A tápszer összetétele nem változik a csecsemő igénye szerint, a cumisüveg pedig kifogyhatatlan, újratölthető forrás, amiből egyenletes sebességgel dől a tej, amíg csak szopja a baba. Tápszer esetében tehát határt szoktak szabni a fogyasztásnak, nehogy túlterheljük a kisbaba szervezetét. Az általános ajánlás 150 milliliter testsúlykilogrammonként naponta.
Féléves korra a tápszeres babák többsége közel egy litert legurít a torkán. A kiegészítő táplálékok bevezetése során ezt a mennyiséget érdemes fokozatosan csökkenteni. A WHO ajánlása szerint nem is jó, ha az élet második fél évében a babaétrendben túl nagy hangsúlyt kap a tápszer. Ebből ugyan képes lenne fedezni tápanyagszükséglet kétharmadát, de nem lenne étvágya ahhoz, hogy szívesen fogyassza a többi egészséges, változatos ételféleséget.
Ha a baba más állati eredetű ételeket is kap, napi 280-500 milliliter tápszerre, ha vegetáriánus a család, 400-550 milliliterre lesz szüksége. Egyéves kor után áttérhetünk a teljes tejre és a felnőttkosztra. A legjobb, ha féléves kor után szépen csökkenteni kezdjük a tápszer mennyiségét, és ehelyett vezetjük be a kanalas ételeket, falatkákat. Így fokozatosan eljuthatunk oda, hogy a babaétrendből kiszorul a tápszer, a szükséges tejet az anyatej biztosítja lehetőleg változatlan gyakoriságú szoptatás mellett, a többi tápanyagot pedig a babaételek.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai elsősorban az elfogyasztott folyadék mennyiségére vonatkoznak. Egy néhány napos újszülött, ha nem jut elég folyadékhoz, nagyon könnyen kiszárad. A vizelet mennyisége lecsökken (nincs jó mennyiségű vizelet minden pelenkában 2-3 óránként, nem “nehéz” a pelenka.
Az indikátorcsík elszíneződése nem elegendő. Kering egy táblázat a neten, amiben számolgatni kell a vizeletes meg székletes pelenkákat. Ennek használatát nem javasoljuk, mivel több szempontból is megtévesztő lehet. Ha elszíneződött a csík, de nem nehéz a pelenka, az gyakorlatilag egy milliliter vizelet, ami a semmivel egyenlő.
Nagyon helyesen nem javasolják az újszülöttes anyukáknak a tápszeres táplálást. Nincs is rá szükség, ha a baba eleget eszik. Sok esetben azonban a szoptatás nehézségekbe ütközik, és a tápszeres pótlásra szükség van a megfelelő folyadékpótláshoz.
Az egyszerű számolás kedvéért ez azt jelenti, hogy egy 3 kg-os babának 24 óra alatt 3×150 gramm, azaz 450 gramm anyatejet kell elfogyasztani a nyugalma biztosításához és a megfelelő súlygyarapodás eléréséhez. Ez elegendő kalória- és egyben folyadékbevitelt is jelent számára. Ha ezt a mennyiséget elosztjuk a napi étkezések számával, akkor megkapjuk, hogy egy étkezés kapcsán átlagban mennyit kell szopnia a babának. Az előbbi 3 kg-os baba példájánál maradva: 450 gramm/ 7 étkezés= kb. 65 gramm anyatej szoptatásonként. Ha cumisüvegből eszik a pici, akkor ennyi ml az ideális mennyiség számára.
Kb. 20%-nyi eltérés pozitív és negatív irányba egyaránt lehetséges egy-egy szopás kapcsán. Az ennél nagyobb „kilengések” gondot okozhatnak. Ha kevesebbet eszik a baba, akkor sűrűbben fog enni kérni vagy nem fog megfelelő ütemben gyarapodni.
Összefoglalva: egy baba akkor eszik eleget, ha a megelőző étkezést követően nagyjából 2,5-3 óra elteltével éhezik meg, 24 óra alatt a számára szükséges mennyiségeket rendszeresen elfogyasztja (természetesen a kis súlyú újszülöttek ennél sűrűbben, nagyjából 2 óránként esznek az első időszakban), és ezek együttesen kiegyensúlyozott általános állapot mellett jó súlygyarapodást eredményeznek, átlagban heti 150-200 grammot.
